Népszava, 1937. május (65. évfolyam, 99–120. sz.)
1937-05-01 / 99. szám
Ma: heti rádióműsor különmellékleten 65. évfolyam 99. szám Budapest, 1937 május 1. szombat •k A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁL DEMO ,'orr/ í Arago fillér KRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • MAGYAR MÁJUSOK SZELLEME (M. 7.) Közel félszázada, hogy Május elseje bevonult a történelembe. Történelemformáló szerepe és jelentősége túlnőtt a hasonló mozgalmaikon és ma föl sem mérhető jelentőségre tett szert. Május elseje a munka ünnepe- A munkásosztály eszmélése, öntudatra ébredésre és igazó törekvése innen önállóságra veszi kezdetét. A Nyugat-Európából elindult májusi gondolat a magyar munkásosztály alapjává, de ezen fölemelkedésének túlmenően is a kizsákmányolás és szolgaság elleni szabadságharccá vált. A munkásosztály keretein túl az egész társadalom ügyévé szélesedett. A munkáskérdés a társadalom kérdése lett. A szociálpolitika, a szociális gondoskodás, a törvényes munkásvédelem a társadalmi és eszmei harcok síkjára került, a legegyszerűbbnek ítélt kérdések is, a munkabér, és a munkaidő kérdése politikai kérdéssé vált, noha gazdasági vagy szociálpolitikai kérdésnek látszott. Május elseje s a munkásvédelem gondolata az egész társadalmat megmozgatta. A társadalmi fejlődés hajtóerejévé vált. A félállati sorból föleszmélt munkásosztály ezen keresztül látta meg a maga új világát; olthatatlan szomjúsággal és éhséggel, töretlen, friss vággyal vetette rá magát mindarra, ami fölemelkedését szolgálta. Megrövidíttette napi munkaidejét, megváltoztatta a vele való bánásmódot, megjavíttatta munkabérét, fizetését, s ahogy munkájának értékét és megbecsülését kivívta, úgy jutott emberszámba és emberi sorsba. Senkiből valaki lett. A munkásosztály, a nagy néma rabszolga, majd minden országban föleszmélt. Emberszámba vétette magát. Megtanult gondolkodni, látni, fölismerni és cselekedni. Először megismerte önmagát és sorsát. A valóság fölismerésétől azonban még hosszú, nagyon hosszú út vezetett a cselekvéshez, a küzdelemhez. Ezt is megtette és ezzel a társadalom többi osztályaival egyenrangú tényezőnek küzdötte föl magát. A megtett úton ez volt legnagyobb és legjelentősebb lépése. Innen kezdve a párfilléres órabéremelés és a negyedórás munkaidőcsökkentés egyformán a szabadság kérdésévé vált. Szükségszerűen politikai kérdés lett a szociális kérdésekből s a munkásosztály mind az állammal, mind a tőkésekkel szemben kénytelen volt a politikai harc terére lépni, mert társadalmi és politikai egyenjogúság, megfelelő politikai erő és befolyás nélkül nem tudta megvédeni se munkabérét, se munkaidejét; nem tudta szolgálni tovább önnön fölemelkedését s nem tudott megküzdeni az ellene törő erőkkel sem. Enélkül az államot sem tudta rákényszeríteni arra, hogy a munkásvédelmiét, a munkásjólétet legalább olyan ügynek tekintse, mint a tőkésosztályok gazdasági, társadalmi és politikai érdekeit!... Országonkint más és más volt a kapitalizmus és az ipar kialakulása és fejlődése. E fejlődésbeli különbségekhez járult még az egyes országok népeinek története és e történet folyamán kialakult társadalmi, politikai és gazdasági viszonyai. A munkásosztály minden országban más és más helyzetbe jutott, politikai, társadalmi és gazdasági jelentősége különböző, eltérő fokot tüntet föl. Egyforma valamennyi országban csak a kapitalista társadalmi rendnek magántulajdonon alapuló jellege, de ezen belül a munkásosztály helyzete, szabadságharca sokféle eltérést mutat, noha a korai kapitalizmus idejében egyetlen országban sem lehetett különválasztani a politikai, társadalmi és gazdasági mozgalmakat. Bármelyik jelleget öltötte föl a munkásmozgalom, egyformán üldözték és egyformán arra kényszerítették, hogy gazdasági és társadalmi követeléseinek politikai mozgalommal szerezzen érvényt, mert máskülönben továbbra is a nagy, néma rabszolga szerep marad az övé, akinek senki sem érti a szavát, s olyan sorsban marad, mint a parasztság, amely éppen azért nem tudott sorsán változtatni, s mert nem juthatott még abba a helyzetbe, hogy létének kérdéseit — szabadságának puszta kérdéseivé tegye. Az angol munkáspártból így vált politikai párt, a francia szindikalizmusból ezért lett modern szakszervezeti mozgalom, olyan, amelyik ma mindennél fontosabbnak tartja a fasizmus elleni küzdelmet és ezért van forradalommal felérő jelentősége az amerikai munkásmozgalom átalakulásának: ami eddig ott munkáskérdés volt, most válik társadalmi és politikai kérdéssé. Ezt látjuk a belga, a holland és az északi munkásmozgalmaiban is. államok A nagyobb darab kenyér, a tisztességes munkabér és a fölemelkedés útja a politika és a társadalom kérdésévé vált. S minden elvész, vagy meg sem valósul, ha a munkásmozgalom szabadságát semmisítik meg, vagy ha a politikai és társadalmi küzdelemről önként lemondana azzal a jámbor önáltatással, hogy gazdasági helyzetét inkább megjavíthatja; ha lemond az éles ellenállást és küzdelmet kiváltó politikai harcról és ha rábízza magát az állam és az uralkodó osztályok „önként" megnyilvánuló szociális gondoskodására!... Úgy járna, mint a parasztság, amelynek sorsa és helyzete megdöbbentő, lesújtó és tanulságos példája annak, hogy politikai szabadságharc nélkül ez az osztály sem emelkedhetik ki a félállati sorsból, még kevésbé lehet szó arról, hogy politikai harc nélkül a fölemelkedésnek, a társadalmi és politikai egyenjogúságnak az útját szabaddá tegye — önmaga előtt. A magyar munkásosztály már kezdettől fogva úgy fogta föl Május elsejének gondolatát, a munka ünnepének jelentőségét, hogy ez az ő politikai küzdelmének, szabadságharcának a forrása és minden további küzdelme és harca ezen alapul; ez egyben fölemelkedésének is az útja. A magyar Májusok jelentősége ebből a szempontból fölmérhetetlen. A magyar Májusok végigkísérték a munkásosztály félszázados küzdelmét és sohasem jelentették a pusztán anyagi kérdések kizárólagosságát, hanem mindig eszmei magasságba, egyetemes üggyé emelték fel a munkásosztály anyagi, szociális problémáit is. Mi megtanultuk, hogy sorsunk se önmagától, se az uralkodó osztály és az állam önkéntes jószántából nem javul meg, helyzetünk sem változik meg, amíg politikai és társadalmi téren ennek előfeltételét nem szereztük meg és magunk nem vívtuk ki küzdelmeink és áldozataink árán a munkásosztály igényeinek részben való teljesítését. A magyar Májusok szelleme ma még határozottabban, még élesebben jelentkezik a munkásosztály, háborúk, forradalmak és ellenforradalmak utáni küzdelmeiben. A szocialista és munkásmozgalom az egész világon a szabadság, a személyi biztonság, a gazdasági és politikai demokrácia problémáival viaskodik. A legutóbbi esztendők bizalmi válsága és a fasiszta veszély leküzdését új fölismerések segítik elő. E fölismerések legfontosabbika az, hogy a szocialista és munkásmozgalmaknak vissza kell nyúlniuk a nagy francia forradalom eszméihez. A szabadságnak, az egyéni, személyi biztonságnak, a szellem felsőbbrendűségének új értékelése született. A munkásmozgalom csak úgy védheti meg az ideáljaiért való küzdelem lehetőségét és szabadságát, ha maga is a szabadság védelmezőjévé válik. Így jutottunk el oda, hogy a demokrácia, kérdése a háború és a béke kérdése lett; a szabadság és a szellem kérdése a szocializmus kérdésévé vált és végül így érkeztünk el oda is, hogy a munkás sorsa, tisztább és jobb élete, anyagi jóléte, munkabére és munkaideje már nem önmagukban való kérdések, hanem a szabadságnak, a társadalmi és politikai egyenjogúságnak a kérdései is. A szabadságért mindent fel kell áldozni, mert ezzel mindenért lehet küzdeni, de enélkül számba sem vett, szegény Lázár, újból nagy, néma rabszolga a munkásosztály, akivel senki sem törődik, még önmaga sem!... • A fölemelkedés alapja, hogy minden kérdés az egész társadalom kérdése legyen! Új humaniz