Népszava, 1937. június (65. évfolyam, 121–145. sz.)

1937-06-01 / 121. szám

1937 június 1. kedd NÉPSZAVA Darányi miniszterelnök bejelentette, hogy megoldják a mezőgazdasági népesség öregségi biztosítását A földművelésügyi költségvetés vitája A képviselőház hétfői ülését dél­előtt 10 órakor nyitotta meg Kornis Gyula alelnök. A napirend szerint ekkor folytatták a költségvetés tár­cánkénti tárgyalását Soron volt a földművelésügyi tárca költség­vetései, amelyet, mint előadó, Krúdy Ferenc (Nep) ismertetett. Az első fölszólaló a vitában Klein Antal (független kisgazdapárti) volt. Sürgette a szesztörvényt és fejtegette, hogy a bor­fogyasztási adó a legigazságtalanabb­ adónem, mert nem igazodik a bor árához. Schandl Károly (Nop) arról beszélt hogy nem lehet tudni, meddig tart a búzakonjunktúra, mert ha például Anglia piacra dobná a tartalékolt búzamennyiséget, ez ka­tasztrófát jelentene a búza árára. Belföldi viszonylatban helyesli a búza minimális árának megállapítását. Petró Kálmán (kereszténypárti) a gaz­dasági szakoktatás fontosságáról beszélt. Helyesnek tartaná, ha a leventeoktatást bekapcsolnák a mezőgazdasági szak­oktatásba. (Darányi miniszterelnök: „Helyes!") Farkasfalvi Farkas Géza (pártonkívüli) a szeszkartell kiváltságos helyzetét ki­fogásolta. A túlzott monopóliumok és kedvez­ményezett alakulatok diktatórikus rendszeréből csak a kiválasztottak­nak van hasznuk. Egészséges átalakulás csak becsületes verseny mellett lehetséges. (Rassay Ká­roly Marschall államtitkár felé: „A sze­gedi paprikások már várják az állam­titkár urat!") Szigorú összeférhetetlen­ségi törvényt sürgetett. A túltengő nagybirtok fojtogatja itt a mezőgazdasági népességet a birtoka. Ezek a kispa­rcel­lák egy­általán nem alkalmasak arra, hogy családot eltartsanak. Márpedig ez volna a cél. Ahol nincs lehetőség arra, hogy földjeiket kiegészítsék, ott olyan üzemformát kellene adni ezek­nek, amelyek mellett megtalál­ják megélhetésüket a kisterüle­ten is. A törpebirtokos helyzete szinte semmivel sem jobb, mint a mezőgazdasági munkásé és amíg például a földmunkás egy­szobakonyhás lakását adómentessé tették, addig annak a birtokosnak, akinek egynéhány négyszögöl föld­je van, nincs igénye az adómentes­ség kedvezményére. Nincsen szociá­lis biztosításuk, az országos beteg­ápolási alapot nem vehetik igénybe és óriási ö­sszegek, a többi között kórházi költségek terhelik már eze­ket­ az apró birtokokat. Az egyéb adóztatás kérdését is rendezni kell velü­k kapcsolatban, mert lehetet­len, hogy aki magának és család­jának megélhetését sem saját föld­jén, sem­ munkaalkalmak hiányá­ban, másutt előteremteni nem tud­ja, az állam eltartásához egyenes­adók formájában hozzájáruljon. Amikor nagy vállalatok óriási adókedvezményben részesülnek, addig e szegény em­berek tehermentesítésére nem történik semmi. Politikai jogok tekintetében is ez a réteg egyike a legelhagyatot­tabbaknak. A választói névjegyzékekből látjuk, hogy nagy elősze­retettel veszik el tőlük a törvény biztosította jogokat is. A kisbirtokos helyzete is figye­lem­reméltóan alakul. Olyan kevés földdel rendelkeznek, művelési for­máik olyan elmaradottak, hogy megfelelő tőke hiányában nem tud­nak kellő művelési formára át­térni és sokszor nem is rendelkez­nek a kellő mezőgazdasági tudással. Ezért nem tudnak megfelelő mun­káslétszámot foglalkoztatni és nem képesek munkásaikat kellően fizet­ni. Most, tavasszal, amikor a mező­gazdasági napszámbérek a munka­torlódás következtében emelkedést mutatnak, a kisebb birtokosok sok­szor egyáltalán nem tudtak mun­kást fogadni, mert nem volt miből fizetniök. Ennek következménye, hogy küzdelem folyik olyan embe­rek között, akiknek gazdasági hely­zete nagyjából azonos és ellenség­ként állnak szemben, akiknek tulaj­donképpen testvéri együttműkö­désre volna szükségük. — A földművesek — mondotta Takács Ferenc — meglehetősen so­kat újítottak saját erejükből is, így különösen a baromfinevelés, ál­lattenyésztés, tejtermelés és ha­sonló területeken. Nincs igor azon­ban a kellő tervszerűség, hogy ezek a kisebb üzemtulajdonosok is megfelelően boldogulhassanak. Saját "tapasztalataim alapján beszélhetek Dániáról. Az ottani magas mező­gazdasági kultúrának alapjai: a szövetkezetek és a hatalmas, ma­gas nívón álló mezőgazdasági mű­veltség. A szövetkezeteket Dániában alulról építették ki és nem felülről ereszkedett reájuk pókként az egykéz. A szakoktatást, amire a mezőgazdasági termelőnek szüksége volt, maguk teremtették meg. Elég, ha csak a híres dán népfőiskolákra utalok, amelyekben a legfontosabb tantárgyak a mezőgazdasági ismeretekkel kap­csolatosak. Dánia intelligenciájának is egészen más szerepe van, mint nálunk, mert ez az intelligencia legteljesebb erejével segít­ségére van a népességnek. A dán népfőiskolákon keresztül ta­pasztalhatjuk legjobban ezt a tényt. Az én megítélésem szerint elmúlt már az az idő, amikor a mezőgazda­­sági népességet csak a maga erejére utalhattuk. Annyira elmaradtunk mezőgazdasági téren, hogy ha azt várjuk, hogy a magyar földműves is a saját erejéből építse föl azo­kat a szervezeteket, amelyek az in­t Takács Ferenc elvtárs szólalt föl ezután. Arról kívánok beszélni —­­ mondotta —, hogy miképpen élnek­­ a mezőgazdaságban az emberek és milyenek a mezőgazdasági viszon­ nyok. A miniszter szerint ügyelni­ük kell arra, hogy a mezőgazdaság­­megállja a­ helyét a világverseny­éében. Az előadó azt mondotta, hogy kiagyi­súlyt kell vetni a kisüzem életképességére, a költségvetés kere­tei azonban nem elég tágak e fel­adatok megoldásá­hoz. A magyar mezőgazdaság és mezőgazdasági népessé­gi helyze­tét és boldogulását megnehezíti a túltengő nagybirtok. Ma is ki kell vándorolniuk a magyar munkásoknak a hitlerista Né­metországba. A statisztikai hivatal üzemstatisz­tikai kimutatásai tiszta képet ad­nak a helyzetről, csak sajnálatos, hogy 5 és 50 hold között nem mutat­ják ki a mezőgazdaság helyzetét. A kisüzemek tekintetében Hódmező­vásárhelyt, az én városomat veszem alapul, mert ennek helyzete meg­mutatja az egész országét. Hódmező­vásárhelyen 11.489 birtokos van és több mint a felének 5 holdon aluli tenzívebb mezőgazdasági termelés­hez szükségesek, akkor minden vá­rakozás meddő marad. Pedig bizo­nyos mértékig már nálunk is meg­vannak azok a szervek, amelyeket megfelelően fölhasználhatunk. Uta­lok a mezőgazdasági kamarákra, amelyeknek szerepe egyre inkább domináló lesz a mezőgazdaságban. A mezőgazdasági kamarákkal kap­csolatban az a véleményem, hogy a mezőgazdaság vidéki irányítását tel­jesen ezekre kell bízni. A kecske­méti mezőgazdasági kamara tizenöt­esztendős működéséről szóló jelenté­séből azt, látom, hogy nyugodtan rábízhatjuk a kamarára ezt az irá­nyító munkát. A gyakorlati mező­gazdasági szakoktatásról különböző dicséretek hangzottak már el, de ez a szakoktatás nem hasonlít­ható a nyugati államokéhoz, mert elmaradott és nincs meg benne a kellő gyakorlatiasság. Az utóbbi esztendőben kétségtele­nül van ezen a téren valamelyes fejlődés, de ezt az ütemet fokozni kell. A szakoktatással kapcsolato­sak a talajvizsgálati és talajisme­reti kérdések is. Dániában a birto­kok több mint 74%-ánál keresztül­vitték már a talajvizsgálatokat. Ná­lunk a mezőgazdák, különösképpen a kisbirtokosok igen jelentős része még nem jutott el annak fölisme­réséhez, hogy ennek milyen nagy jelentősége van. Célszerű lenne te­hát, ha államilag végeztetnék el eze­ket a talajvizsgálatokat és a szük­séges fölvilágosításokat, a trágyáz­tatást és a talajerők fenntartását illetően. Mivel ezeknek a céloknak szolgálatát nem látom kellőképpen a költségvetésben, azt nem foga­dom el. Losonczi István (Nep) az öntözés nagy fontosságára és a termésértékesí­tés szempontjából az utak megfelelő kiépítésére hívta föl a figyelmet. Rakovszky Tibor (független kisgazda­párti) javasolta, utasítsa a Ház a kor­mányt a mezőgazdasági munkásság biz­tosításának rendeleti megoldására. Sürgős szükség van a földbirtok mai megoszlásának arányosítására. Ma az a helyzet, hogy csak az nem tud földet, vásárolni, aki megműveli. Itt mindenre van pénz, csak a magyar nép földhözjuttatására nincsen. Báró Roszner István (Nep) a munkás­telepesekről beszélt Mizsey György (független kisgazda­párti) megállapította, hogy a költség­vetésben a kormányzat nem érvényesíti a kisemberek érdekeit. Nagyon kevés pénzt irányoztak elő a téli gazdasági tanfolyamokra. (Mojzes János, gúnyo­san. ..Gazdasági tanfolyamok címén sokhelyen hamis tanukat képeznek ki!") Az állatbetegségek ellen használt szé­rumanyagok árát le kell szállítani. Szóvátette a herceg Koburg-Kohár­ uradalom­ban­­ történő „erdősítéseket", ame­lyeknek ürügyén elbocsátják a gaz­dasági cselédeket... (Dinnyés La­jos: „A legnagyobb disznóság, pi­maszság, ami ott történik!" — Tahy alelnök rendreutasította Dinnyést. — Zaj a baloldalon.) Melczer Lilla (Nep) azt fejtegette, hogy a háborúban és az azt követő kor­szakokban a gazdák hozták a legna­­gyobb áldozatokat. Szerinte az úgy­nevezett gazdaadósvédelemben Gömbös Gyula szanálta az agrártársadalmat. Kérte a Hernád szabályozását és a cukorárak leszállítását. Metzler Károly (kereszténypárti) meg­állapította, hogy a racionalizálás folytán a mező­gazdaságban nő a munkanélküliség és csökkennek a bérek. A telepítéssel nem lehet nagyobb jelen­­tőségű birtokpolitikát folytatni, főleg pénzügyi nehézségek miatt. Helyesebb­nek tartaná a kisbérleti rendszert, lehe­tőleg szövetkezetek formájában. Bérlők­nek kell adni megmunkálásra az egy­házi birtokokat is. Gró£ Teleki Mihály (Nep) hangoztatta, hogy a mezőgazdasági termelésben az állattenyésztés a legjelentősebb, ezért, az állattenyésztést fejleszteni kell. Gon­doskodni kell megfelelő legelőkről és takarmányról is. Nagyobb gondot kell fordítani a baromfitenyésztésre. Matolcsy Mátyás (független kisgazda­párti) megállapította, hogy a kormány birtokpolitikája teljesen elhibázott. Bethlen is megállapította kanizsai beszédében, hogy a hitbizományi reform és a telepítési törvény nem oldja mest a birtokpolitikai kérdése­ket. (Nagy zaj a Népnél. — Gróf Festetics Domokos. ..Neki tíz éve volt! Mit, csinált az alatti" — Ding­nyés Lajos. ..Kérdezzék meg Ivádyt, ott ül maguknál!") A mezőgazdasági munkások súlyos hely­zetéről beszélt. A napszámkérdés telje­sen rendezetlen. Bemutatott több arató-és cséplőszerződést, amelyek azt is ki­kötik, hogy a munkások az uradalom más mezőgazdasági munkáit is tartoz­nak bármikor rendkívül alacsony nap­számbér mellett elvégezni, napkeltétől napnyugtáig, de esetleg hosszabb ideig is. A túlmunkáért semilyen pótlék nem jár. (Nagy fölháborodás az ellenzéken. — Gyenge ellent mondások a Népnél.) Mi az oka annak, hogy ezt a kérdést és a mezőgazdasági cselédei ügyét a minisztérium nem szabályozza? Hatá­rozati javaslatot nyújtott be a mező­gazdasági napszámok és aratószerződé­sek országos rendezése ügyében. Csikvándy Ernő (Nep) a minőségi búza termelésének és értékesítésének a kérdésével foglalkozott. A gazdáknak mindegy, hogy egykéz, vagy szabad­kereskedelem bonyolítja-e le a gabona­kivitelt. 3. oldal Hogyan akarják megoldani a mezőgazdasági munkások és törpebirto­kosok öregségi biztosítását? Ekkor a vita megszakításával Da­rányi miniszterelnök mint földmű­velésügyi miniszter válaszolt a fel­szólalásokra. Előrebocsátotta, hogy a mezőgazdaság sorsa összeforrt az egész nemzet sorsával. Az ipari nö­vényeik termelésének fejlesztése csak addig a határig lehetséges, ameddig az ipar felvevőképessége terjed. Különösen nagy gondot for­dítanak a kender és a len termelé­sére. A gazdasági szakoktatással kapcsolatban elhangzott felszólalá­sokra kijelentette, hogy Győrött már az idén gazdasági szakiskolát állítanak föl, egyébként a Dunántúlt tekintetbe veszik a téli gazdasági tanfolyamok létesítésénél. A vitában számosan szóvá tették a mezőgazdasági népes­ség szociális helyzetét, így többek között Takács Ferenc. Az ezirányú kíván­ságokra majd beszéde további során tér ki. A kormány nagy erő­vel törekszik a mezőgazdaság fej­lesztésére, de figyelembe kell hogy vegye az államháztartás általános helyzetét. A mezőgazdasági munka eredményességét egyébként a pén­zen kívül a mai körülmények is befolyásolják. Elsősorban az általá­nos világgazdasági helyzet. Az ön­ellátásra irányuló törekvések, a vám- és kereskedelmi politikána­k az önellátás szolgálatába állítása, a valuta szilárdságának hiánya a legtöbb államiban megfosztják a mezőgazdasági forgalmat a szük­séges stabilitástól. A mostani hely­zetből nem lehet a szabadforgalom az egyedü­li kivezető út. Viszont az állami beavatkozást csupán eszköznek tekinti a közérdek védelme céljából. Sok mezőgazdasági terménynél, a hagymánál, paprikánál, burgonyá­nál, gyapjúnál és tejnél magukra az érdekeltségekre bízza, hogy az értékesítésnél a szabadkereskedelem vagy a megkötöttség rendszerét Munkások / Elvtársak! PESTSZENTLŐRINCEN, a Rozsnyó utca 97. szám alatt lévő Juhász­vendéglőben június 1-én, kedden este órakor képviselői beszámoló Felszólalnak: Propper Sándor és Malasits Géza országgyűlési képviselőt

Next