Népszava, 1937. június (65. évfolyam, 121–145. sz.)

1937-06-29 / 145. szám

1937 június ,20, vasárnap NÉPSZAVA A horogkeresztes banditizmus súlyosan sebesült áldozata körül­­ kannibáli örömtáncot jár a kormány félhivatalosa, az „Esti Újság". Megint ugyanarra a betyárságra készül, amelyet méltó cimboráival­­ együtt az első hűvösvölgyi briganti­támadás idején megjátszott A vere­kedést természetesen a szociáldemo­krata rendezők kezdték és az ártat­lan bandita végső szorongattatásá­ban lőtte hasba a puszta kézzel má­sodmagával húsz csirkefogót provo­káló rendezőt A rendezők ugyanis, szerinte, „ro­hamosztagosok". Járőrbe fejlődtek és egyenesen az volt a céljuk, hogy a békés látszatú hűvösvölgyi ünne­pélyt valamiféle tömegvérfürdővé avassák. Legalább is ilyesmi derül ki a példátlanul elvetem­üőhangú tudó­sításból, amely már jóelőre azt is tudni véli, hogy a sebesültnek és társának a tettesekre vonatkozó vallomásának a rendőrségen nem adnak hitelt. Az „Esti Újság" hangja és er­kölcse tipikus nácihang és tipikus nácierkölcs. Mosdatlan, szemtelen és ostoba. Mert azt még a legelszán­tabb horogkeresztes bérenc sem ta­gadhatja le, hogy az ő fajzatai kö­zül lett valaki, aminthogy az R-gárda (rendező az, igen tisztelt „Esti Újság", rendfenntartó és nem rohamosztagos) szereplése a Nép­szava megtámadása alkalmával -­­ ha ugyan megtörtént — azért tör­tént meg, mert az „Esti Újság" fickói megtámadták a Népsza­vát. A farkas és a bárány meséje régi ezópusi mese. Az „Esti Újság" a zsurnalisztika terén még Ezopus­nál tart Csak egyet felejt el, azt, hogy a szocialista munkás nem gyávaságból, hanem békeszeretetből és tisztességből tért ki eddig a pro­vokációk elől. De ha esti újságok to­vábbra is uszítják a gyilkosjelölte­ket, legközelebb nem lesz olyan egyszerű a hasbalövöldözés. „Berlin Trianon ellen!" Az „Új Magyarság", amelynek ro­konszenvét ezidőszerint százpercente­sen biztosították a horog­kereszt ja­vára, nagy szenzációt jelent vasár­napi számában. „Berlin Trianon ellen", hirdeti feltűnő betűkkel első oldalán („Tudósítás a 7. oldalon") s amíg csak ezt az elsőoldali lelkende­zést olvassuk, azt gondoljuk, ez igen, ez valóban szenzáció. Elvégre Berlin eddig még nem nyilatkozott meg Trianon ellen. — Trianon mel­lett annál inkább! Rosenberg cikke és Hitler nyilatkozata a horog­kereszt leghivatalosabb állásfoglalá­sát jelezték minden területi revízió ellen, — valóban kíváncsiak voltunk: Berlin a Trianon-kérdésben politikát változtatott volna? S­ázasan fordítottunk a 7. oldalra — sajnos, semmi! Ott nem Berlin nyilatkozik, csak a „Berliner Tageblatt", s nem Tria­non ellen nyilatkozik, csak úgy sun­dám-bundám, gyengécskén és távoli célozgatással Magyarország katonai egyenjogúsága mellett. Még azt sem teszi, hogy világosan és ért­hetően a trianoni békeszerződés ka­tona­i rendelkezései ellen nyilatkozzék. Óvatos újság a „B. Tgbl.". Ismeri a nácikormány álláspontját és aszerint ír. Minden maradt, ahogy volt Rosen­berg cikke és Hitler jóváhagyó nyilat­kozata érvényben van. Semmi sem változott. Csak az „Új Magyarság" szélhámos­­­kodott. Vagyis: Ő nem változott. OLVASD A NÉPSZAVÁT ÉS SZEREZZ ÚJ ELŐFIZETŐKET Minden akadályon keresztül a szocializmusért!.. Bracke elvtárs nyilatkozata a Népszava munkatársának (Párizs, június 27. — A Népszava kiküldött munkatársától.) A Le Po­pulaire szerkesztőségbeli szobájá­ban fogadott Bracke elvtárs, a fran­cia szocialista párt hivatalos lap­jának politikai irányítója. Bracke elvtárs ugyanakkor, amikor a Szo­cialista Munkásinternacionálé ke­retében és a francia szocialista mozgalomban elsőrendű és fel­becsülhetetlen értékű munkáját végzi, egyik legnagyobb tekintélyű tudósa az ókori történelemnek. Közvetlenül azelőtt, hogy hozzá igyekeztem, megmutatták nekem egy szélsőjobboldali lap cikkét, amelyben ádáz dühvel ront neki Brackenak és szemrehányásokkal halmozza el, hogy miért is hagyta ott a Sorbone-on volt egyetemi ka­tedráját és fosztotta meg az ifjúsá­got előadásaitól. Mert Bracke elv­társ nemcsak a szocializmus nagy tudósa, hanem egyik legkiválóbb francia hellenista jó. Az az eleven temperamentum és az a kedves, hamisítatlan francia közvetlenség, amellyel fogadott, egyáltalában nem felel meg azok­nak a fogalmaknak, amelyek mi­felénk, otthon tudós tanárokról ala­kultak ki. Amint jövetelemről érte­sült, olyan meleg szívélyességgel sietett elébem, mint ahogy csak na­gyon jóbarátot, eszmei közösségből való testvért fogad az ember. Üze­nettel kezdte: Üdvözlet a magyar szociáldemokráciának — Nagyon boldog vagyok, hogy kezet szoríthatok a Népszava egyik emberével és alkalmam nyí­lik arra, hogy a magyar szociál­demokrácia nagymúltú lapjának és magyar elvtársainknak kifejezzem mély rokonszenvemet. Ez az oka annak, hogy a legnagyobb készség­gel teszek eleget ama kívánságá­nak, hogy megszólaljak a Nép­szava olvasói számára.­­ Nagyon sokszor gondolok önök­re, arra a súlyos megpróbáltatásra, amelyet az elmúlt háború és annak következményei zúdítottak önökre és arra a veszedelemre, amellyel egy új háború fenyeget bennünket, valamennyiünket, minket is, önöket is, akik olyan lelkes hittel harcol­nak a világbékéért és a munkás­osztály fölszabadításáért.­­ Amikor ezeket elmondom, nem­csak a magam érzéseinek adok ki­fejezést, ha­ni­em kifejezem az egész francia szocialista pártnak testvéri együttérzését a Magyarországon küzdő elvtársakkal, akiknek dicső­séges történelme örökké megmarad a nemzetközi proletariátus emlé­keiben. — Egyek vagyunk önökkel küz­delmeikben és reményeikben. Egyek vagyunk önökkel abban a biztos tudatban, hogy a munkásosztály minden akadályon keresztül, meg­találja fölszabadulásának útját, frontban és ennek zárt soraiban vették föl a küzdelmet a reakcióval szentben. — Biztos vagyok benne, hogy a Népszava valamennyi olvasója a legnagyobb figyelemmel kísérte azokat a fejleményeket, amelyek az K­SB májusi választások után kö­vetkeztek be. Ezeknek a választá­soknál, eredményképpen a munkás­ság és parasztság együttes akara­tából létrejött a népfrontkormány, amelynek élén Léon Blum elvtár­sunk megkezdte a népfrontban egyebütt valamennyi párt akaratá­ból létrejött program végrehajtá­sát. A francia proletariátus harca — Nekünk itt, Franciaországban is meg kell küzdenünk minden talpalatnyi eredményért. A szabad­ság és a béke ellenségei hirtelen támadást intéztek a demokratikus erők ellen. Megkísérelték, hogy az utcán való rajtaütéssel rontsanak ránk, hogy elnémítsák az általános választójoggal létesült népképvise­letet. Mindazok, akik nem tartoz­nak a kapitalizmus haszonélvezői és szolgái közé, egyesültek a nép­ A munkásságért és a parasztságért . Ettől kezdve mindmostanáig folytatott munkájával sikerült neki új levegőt teremteni a francia közéletben azzal, hogy biztosította a munkásoknak a fölemelt béreket, és szakszervezeteik elismerését a nagy ipari részvénytársaságok ré­széről, a negyvenórás munkahetet és a fizetett szabadságot, valamint a kollektív szerződések rendszerét. A gazdasági válság és a munkanél­küliség ellen hathatós és rendszeres harc indult meg. A parasztság pe­dig fölismerte annak a nagy érté­két, hogy a szocializmushoz csatla­kozott, amikor látta azt, hogy a népfront segítségével végre elérte termékeinek, kezemunkájának ér­tékelését és azt, hogy a föld meg­művelői jogot és módot kaptak arra, hogy a föld, amelyet ők mű­veltek meg, az ő tulajdonukba menjen át.­­ Mindez természetesen nem me­hetett végbe anélkül, hogy ne legyen kénytelen leküzdeni a régi rendszer hívei ádáz ellentállását. A népfront nem engedte, hogy munk­ájában akadályozzák és sorait megbontsák. Egysége teljességében megmaradt a lezajlott kormányválságon ke­resztül is. Minden körülmények között a munkásság felszabadításáért .• Fölmerül a kérdés: bekövetkez­hetik-e olyan pillanat, hogy elsza­kadnak egymástól azok, akik most együttműködnek és ez az egység megszűnik. Nem tudhatjuk. Azon­ban akármi is lesz, az bizonyos, hogy a francia szocialista párt, va­lamint ennek lapja, a le Populaire, épúgy, mint a múltban, azután is folytatja küzdelmét a munkásosz­tály fölszabadításáért és a nemzet­közi békéért. * A kormányválság izgalmai még benne remegtek a levegőben, ami­­kor Bracke elvtárs ezeket elmondta. Hangjában, kezeszorításában benne volt a szocializmus igazságában és győzelmében való hit és az a mindent betöltő szeretet, amellyel üzent a magyar szocialista dolgo­zóknak. Gergely Győző IIIIIIIÍIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIM a Felemelte munkanélküli segélyt a vasmunkásszövetség küldött­közgyűlése Vasárnap reggel díszbe öltözött a vasmunkások Magdolna utcai szék­házának díszterme, hogy fogadja a Magyarországi Vas- és Fémmun­kások Központi Szövetségének kon­gresszusára egybegyűlt küldötte­ket. Az asztalokon piros virágok. Az elnöki emelvény mellett kétol­dalt az egyes vasipari szakmák zászlói. Elől a szakszervezeti vasas ifjak kékinges csoportja, hátul a fehérdresszes vasas tornászok. Ezek adták meg a vasmunkásság parla­mentjének ünnepi díszét. A terem sarkában külön asztal mellett ül­nek a külföldi vasmunkásszerveze­tek küldöttei, akik a­zért jöttek el, hogy figyelemmel kísérjék Magyar­ország legnagyobb szakszervezeté­nek a tanácskozásait és bizonyságot tegyenek a dolgozók nemzetközi szolidaritásáról. Tizenegy ország vasmunkás mozgalmának a képvi­seletében 16 küldött jelent meg: J. Uhlmann a svájci, P. Andersen a dán, J. Larsson és E. Stab­ben a norvég, J. Garbovean és S. Russu a román, M. I. Goedee a holland, A. Svensson a svéd, A. Volta a finn, Bries a belga, V. Vrankar a jugoszláv, Crodzat a francia, W. Kadlec, I. Kaufmann. .T. Lazán és F. Sacher a Csehszlovákia,i cseh, il­letve német latin kisszervezet­ kép­viseletében jelent meg a küldött­közgyűlésen. Tizenkétezer új tag A Vasmunkás Dalkar éneke után Bár­dos Ferenc elvtárs nyitotta meg a teza­dott közgyűlést. Több mint három évvel ezelőtt — mondotta — kapott megbíza­tást a mai vezetőség, am­ely igyekezett minden erejével a szövetséget megerő­síteni. Ennek a lankadatlan munkának volt az eredménye, hogy a legutóbbi közgyűlés óta több mint 12.000 új tag lépett be a szövetségbe, örömmel álla­píthatjuk meg azt is, hogy a szakszervezeti hűség is példás a vasmunkások között, hiszen sokan vannak a sorainkban, akik több mint negyedszázad óta állanak a szövetség mellett. Ezután üdvözölte a küldötteket, a vendégeket, majd meg­emlékezett a munkásmozgalom halottai­ról és a közgyűlést megnyitotta. Buchinger Manó elvtárs a szociál­demokrata párt és a parlamenti frakció üdvözletét tolmácsolta a kongresszusnak. Rámutatott arra, hogy amíg tíz esz­tendő alatt a vasmunkások bérel 11 M US­A-kal 5. oldal 50 és 90 fites dobozok­ban j­s Az úJ repülőtér forgalmának meg­indulása. A Magyar Királyi Légügyi Hivatal közli, hogy a budapesti új köz­forgalmi repülőtéren a forgalom július 5-én, hétfőn 0 órakor indul meg.

Next