Népszava, 1937. október (65. évfolyam, 223–248. sz.)

1937-10-01 / 223. szám

65. évfolyam 233. szám , Budapest, 1937 október 1, péntek Ára 12 Fillér A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONT­I KÖ . ..- • • • . — •-- -Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével m­inden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 ZLD.NYE A zalai képviselő is részt vett a Nep egyik képvi­selőcsoportjának értekezletén amely a választójog kérdésére foglalkozott. A zalai képviselő Darányi miniszterelnök, ő maga hangsúlyozta azonban a nyilat­kozatában, hogy ezen az értekez­leten mint zalai képviselő és nem mint kormányelnök vett részt. Ezeknek az értekezleteknek ál­lásfoglalás a céljuk. A kormány arra kíváncsi, hogy a kormányzó párt tagjai mit gondolnak a vá­lasztójogi reformról, milyennek képzelik, milyennek akarják? A kormány megismerteti párt­­jának képviselőtagjaival elvi el­gondolásait és a választójog elő­készítésére szolgáló statisztikai anyagot. A kormány biztosra akar menni, tiszta helyzetet akarna a maga számára terem­teni. Ezért ismerteti meg a pár­tok vezetőivel választójogi elgon­dolásait és a rendelkezésre álló anyagot, ezért törekszik meg­egyezésre a polgári pártokkal és természetesen tulajdon pártjával is. A Nép­képviselők sorozatos értekezletei ennek a célnak a szolgálatában állanak. Maga a módszer helyes, a poli­tikai technikának ilyen alkalmazzása ellen a legcsekélyebb ki­fogás sem emelhető, ha... Ha a megegyezés keresése nem arra irányul, hogy a meglévő ha­talmi viszonyok érintetlenül fönnmaradjanak és a választó­jogi reform csak látszat legyen, amely mögött változatlanul meg­maradjon — a látszatparlamen­tarizmus. Ha a kormány a meg­egyezést azért keresi, hogy — megtalálja a módját annak, ho­gyan lehetne újra kiszorítani az ország népét, a széles dolgozó rétegeket a jog valóságos világá­ból, az alkotmányos élet terüle­téről, akkor megnyerheti ugyan az ütközetet a hatalmi pozíció­kon belül, de az országot­­ el­veszejti. • Senki sem kételkedik abban, hogy a kormánynak módja van olyan választójogi reformot al­kotni, mint amilyet akar. Ren­delkezik a hatalmi eszközök szé­les skálájával. Csinálhat egészen tetszetős választójogi reformot is, amelyből azután rejtett eszkö­zökkel, geometriával és úgyneve­zett korrektívumokkal kinyom­hatja a lelket úgy, hogy a tör­vény csak holt betű halmaz ma­rad és az ország népének akarata megint nem juthat szóhoz. De az ilyen „reform" nem megnyug­vást hozna, hanem vészt, katasz­trófát és el nem nyomható nyug­talanságot. A választójog kérdését nem így v véli megoldani! Az ország népe becsületes megoldást vár, olyat amely megnyitja az utat a fejlő­dés felé, amely megadja a lehe­őséget a gazdasági és szociális élet gyökeres átszervezésére, amely egyensúlyt teremt, nyu­galmat és termékeny munkát hogy a társadalmi élet mély­ségeiben szenvedő tömegek végre evegőhöz és világossághoz jut­tassanak. A választójogi reform helyes keresztülviteléből nemcsak az függ, hogy megenyhü­lnek-e a po­fogtalanság égő sebei, ha­nem függ az is, hogy elindulhat-e Magyarország a megerősödés felé, hozzájuthat-e a nép gazdasági és kulturális szükségleteinek kielé­gítéséhez, megváltozhatik-e az ország szociális szerkezete. Mindez benne rejlik a választó­jog problémájában. És akik most arról tanácskoznak, hogy milyen legyen a választójogi reform, azok ne feledkezzenek meg arról, hogy a feszültségek csak egy be­csületes választójogi reformban oldódhatnak föl. Ne mint man­dátum b­ir­tokosok méricskéljenek és okoskodjanak, ne ragadja el őket hatalmi önzés, legyenek végre tisztában azzal, hogy vég­zetes hatása volna egy olyan re­formnak, amely semmit sem old meg, amely a mai helyzetet tar­­taná fönn — más formában. Nem látszatparlamentarizm­usra van szükség, hanem valóságos népképviseletre. Ha most megint sírját ásnák a választójogi re­formnak ahelyett, hogy bátran és nagylelkűen, előrelátóan és történelmi érzékkel megvetnék az alapját a demokratikus Ma­gyarországnak, a­kkor ezzel csak új katasztrófákat idéznek föl... Ha nem szállítják el az önkénteseket, nincs értelme a be nem avatkozás fenntartásának (Genf, szeptember 30.) Csütörtök délután végre létrejött a megegye­zés a népszövetségi közgyűlés poli­tikai főbizottságának szerkesztő­bizottságában a spanyol kérdésben megszövegezendő határozati javas­lat ügyében. A javaslat, amely rövidesen a népszövetségi közgyű­lés elé kerül, mindenekelőtt hivat­kozik az egyes államoknak arra a kötelességére, hogy tartó­zkodniuk kell idegen államok belügyeibe való minden beavatkozástól, majd meg­állapítja, hogy ez a kötelezettség a londoni nemzetközi be nem avatko­zási egyezmény szignatórius hatal­mai számára kétszeresen mérvadó. A javaslat ezután sajnálkozással állapítja meg, hogy a különböző spanyol fron­tokon külföldi önkéntesek har­colnak, sőt valóságos idegen hadtest, ami idegen államok tényleges beavatkozásával egy­értelmű. A népszövetségi­­ közgyűlés mondja ezután a javaslat szövege annak a reményének old kifeje­zést, hogy a­ normális helyzet visz­szaállítására és az idegen önkénte­sek visszavonására irányuló törek­véseket belátható időn belül siker koronázza, ha azonban mégsem si­kerülne rövidesen megegyezésre­­jutni a spanyol frontokon harcoló külföldi önkéntesek hazaszállítása ügyében, akkor nincs értelme többé a londoni be nemavatkozási egyez­mény fönntartásának s a Népszövetség kötelékébe tartozó államok, amelyek a londoni egyez­ményt is aláírták, kimondhatják a be nem avatkozási politika beszünte­tését. A népszövetségi közgyűlés — mond­ta végül a határozati javaslat felkéri a Népszövetségi Taná­csot, hogy kísérje továbbra is figye­lemmel­­ a spanyol helyzet fejlemé­nyeit és ragadjon meg minden al­kalmat a viszály békés rendezésére. A menekültek helyzete (Genf, szeptember 30.) A népszö­vetségi közgyűlés csütörtökön dél­előtt több bizottsági jelentést foga­dott el, majd folytatta a főtitkári jelentés vitáját, amely a mai napon befejeződött. Az ülés elején az elnöklő Aga­kán bejelentette, hogy az Egyesült Ál­lamok kormánya a közgyűléssel való közlés céljából tudomására hozta, hogy a washingtoni kormány tiltakozó jegyzéket juttatott el a japán kormányhoz és ebben kije­lentette, hogy elítéli a nyílt városok elleni légi támadásokat. A közgyűlés ezután a sommás el­járás alkalmazásával vita nélkül sorra­­elfogadta a pénzügyi és költ­ségvetési (negyedik) közgyűlési fő­bizottság összetételére vonatkozó jelentést, továbbá a nők jogi hely­zetéről, a közgyűlés belső ügyviteli szabályzatáról, a közegészségügyi szervezet munkásságáról, az átmenő forgalom kérdéseiről, a leszerelés­ről, a szellemi együttműködésről és a gyarmatügyi megbízatásokról elő­terje­sztett bizottsági jelentéseket. A főtitkári jelentés folytatólagos vitájára áttérve, Ulloa (Peru) ki­emelte annak az indítványnak a fontosságát, amelyet­­ a chilei kül­döttség az egyetemesség elvének ér­vényesítése, valamint a nem tagálla­moknak a népszövetségi reform kér­désében­ való meghallgatása tárgyá­ban­ beterjesztett. Quevedo (Ecuador) bejelentette, hogy a chilei küldöttség indít­ványa mellett szavaz. Olivera (Argentína) a köztársa­sági Spanyolországban rekedt me­nekültek helyzetével foglalkozott és indítványozta, hogy vonják nemzetközi szabályozás alá a menekültek jogi helyzetét Minthogy több felszólaló nem volt, az elnök a főtitkári jelentés általános vitáját befejezettnek nyil­vánította és az ülést berekesztette. Indítvány a fegyverkezések csökkentésére (Genf, szeptember 30.) A leszere­lés ügyében a harmadik főbizottság indítványára a közgyűlés ma a kö­vetkező határozatot hozta: A népszövetségi közgyűlés kívá­natosnak tekinti, hogy megtegyék az első lépést a fegyverkezés csök­kentéséről és korlátozásáról szóló általános egyezmény megkötése cél­jából és hogy ebből a célból föl­használják a leszerelési értekezlet kebelében végzett munkálatok ered­ményét Ezért azt ajánlja, hogy kössenek nemzetközi egyez­ményt a nemzetvédelmi kiadá­sok nyilvánosságáról és az ellenőrző szervek­­mű­ködéséről. Azt ajánlja továbbá a tagállamok­­nak, hogy mindegyik a maga körében belső rendszabályokat hoz­zon a fegyverek, lőszerek és hadi­anyagok gyártásának és kereske­delmének hatályos ellenőrzéséről, mégpedig ama munkálatok eredmé­nyének figyelembevvételével, amelye­ket a leszerelési bizottság külön bizottsága végzett A közgyűlés végül arra kéri a Népszövetség főtitkárát, hogy ezt a határozatot hozza tudomására a nemtag államoknak is. Aláírták az angol-francia-olasz tengerészeti egyezményt (Párizs, szeptember 30.) Az angol, francia és olasz tengerészeti szak­értők között létrejött egyezményt, amely megállapítja Olaszország részvételének módozatait a Föld­közi tenger ellenőrzésében, csütör­tökön aláírták. Az egyezmény szö­vegét azonnal eljuttatták jóvá­hagyás végett a három érdekelt kormányhoz. Az egyezmény akkor lép hatályba, mihelyt az érdekelt kormányok ratifikálják. A rendkívül fontos okmány húsz gépírt oldalra terjed. Az egyezmény szövege megállapítja azokat a tengeri útvonalakat és övezeteket, ame­lyeket a három hajóhad ellen­őrzésére bíznak. A Földközi tenger felosztása A Földközi tenger nyugati me­dencéjében a Gibraltárral szomszédos öve­zetet az angol hajóhad ellenőr­zésére bízták, míg a francia hajóhad a Francia-­

Next