Népszava, 1937. október (65. évfolyam, 223–248. sz.)

1937-10-30 / 247. szám

Ma: Teljes heti rádióműsor különmellékleten 65. évfolyam 247. szám Budapest, 1937 október 30, szombat Ára 12 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 Nobel-díj Negyvenötéves mindössze a No­bel-díj új nyertese, Szent-Györgyi Albert professzor. És akármilyen messze esik tőlünk az önmagát mindig mások fölé emelő, agresz­szív élű sovinizmus, ez az az el­ismerés, ez az a diadal, amelyet az egész ország, a szegények és elhagyottak, a kicsik és jog­talanok ügyének is érzünk. Végre: annyi sok esztendő után magyar tudós kapta a tudomá­nyos díjak legszebbikét és leg­nagyobbikát, magyar tudós előtt hódol a nemzetközi tudomány, neki nyújtja a pálmát, neki, aki nemcsak tudósnak, hanem em­bernek is nagy, hiszen szebbet és nagyobbat, szerényebbet és ön­tudatosab­­bat, mint amit ő mon­dott, nem mondhat senki: „Nem az elismerésre, hanem a felismerésre törekedtem." Mi teszi az igazi tudóst? Éppen a felismerés nyughatatlan vágya, éppen az emberélet legszebb ér­telme,­­amely elmerül a Termé­­szetben és tudása fényes lámpá­' jával kifürkészi annak titkait, hogy azt, amit felismert, odaadja a Köznek, az Egyetemességnek, hogy ami az agyvelőben meg­fogamzott, amit a rendszeres és fáradhatatlan kutatás kimunkált, az mindenkié, az egész emberi­ségé legyen. Nagy és dicső tett ez, különö­sen abban a korszakban, amikor a felfedezéseik és kutatások a pusztítás és rombolás szolgálatá­ban állanak, nagy tett ez és büsz­keség, hogy olyan ország fiai vagyunk, amelyhez ez a tudós tartozik. De ünnepelje a szaktudomány a titkok kiváló búvárát, a nagy összefüggések nagy feltáróját, mi ünnepeljük az európai szellemet, aki a humánum tanítását kép­viseli a katedrán és az életben is, akinek első szava a hála a nemzetközi tudományos segít­ségért, amely munkáját lehetővé tette és amely­­ eredményeihez el­segítette. Valóban, ha egy másik Nobel-díjas — abból az ország­ból, ahol ma tilos a Nobel-díj el­fogadása, abból az országból, ahol a Nobel-díj egyik nyertesét rabságban tartják — ki is találta az árja fizikát. Szent-Györgyi professzor kimondotta, most mon­dotta ki, hogy a tudományban, a nagy szellemek találkozóhelyén elmosódnak a határok és átnyúl­nak a kezek egyik országból a másikba, segítségül adják szelle­mük termékét és boldogok, hogy valami új, valami nagy meg­születik. . Ha azt mondjuk, hogy a Nobel­díj kitüntetése azok ünnepe, akik hisznek az emberiség nemes és nagy célokért való összefogá­sában, akkor ezzel az igazi nacio­nalizmust emeltük piedesztálra. Azt a nacionalizmust, amely az európai humanizmusban olvad fel, azt a nemzeti öntudatot, amely arra büszke, hogy kiválasz­tott fiai megállanak­ a világ nagy versenyében. Ám ünnepeljék mások az ök­lök emberét, a diktátort, aki mil­lióikat küld a halálba; ám rajong­janak mások a vasért és vérért; ám kiáltsák mások mámorosan, hogy a legszebb életforma a me­rev sorba állított csordaemberé, aki a diktátornak engedelmeske­dik, a­mi mélységes tisztelettel a másik életformát, a tudomány vezető szerepét, a valóban és nem az ököl erejénél fogva nagy emberek társadalmát tiszteljük és annak hódolunk. A laborató­rium tudományos demokráciája, a kutató munka testvéri egyenlő­sége és ebben az egyenlőségben az érdemesek, a vezetők, a zsenik élenjárása: íme, ez az az európai életforma, amelyet az ököl és vas uralma n nem pusztíthat el. Tovább él és átvészeli a keser­ves évtizedeket, fenntartja em­lékét gyalázatba süllyedt nemze­dékünknek, amelyet szerte Euró­pában arra tanítanak, hogy csak eszköz a diktátorok kezében. A laboratórium tudósai, a Szent-Györgyiek pedig arra tanítanak, hogy nem eszköz, hanem cél és felismerés. A felismerés, e legnagyobb em­beri teljesítmény nevében jár hódolat a Nobel-díj magyar nyertesének, az őszhajú, fiatal Szent-Gy­örgyi professzornak. Oroszország tartózkodik a spanyol­országi háborús felek hadviselő joga elismerésének kérdésében a szavazástól Pénteken újra tanácskozásra ült össze a londoni be nem avat­kozási bizottság elnöki tanácsa. Ezen az ülésen kellett döntenie abban a kérdésben, hogy mi tör­ténjék az ott hadakozó külföl­diekkel és hogy milyen feltéte­lek mellett adják meg a háborús feleknek a hadviselőket megillető jogot Az ülés elé nagy érdeklődéssel tekintettek és különösen az fog­lalkoztatta a nemzetközi politi­kát, hogy váljon az orosz kor­mány milyen álláspontot foglal el a hadviselő jog kérdésében. Az orosz álláspont az volt, hogy csak valamennyi idegen harcos eltávolítása után adja meg a felkelőknek a had­viselői jogot Ezzel szemben állt az a javaslat, amely az úgyneve­zett önkénteseknek eltávolításába való beleegyezés és az ezt kifejező jelképes eltávolítás esetén is megadja a harcoló feleknek ezt a jogot. Ha Oroszország ragaszkodik álláspontjához, úgy az egész tár­gyalás megfeneklik. Ezt úgy akarták elkerülni, hogy Orosz­ország elszigetelésével kimond­ják, hogy a határozat érvényessé­gét nem kötik annak egyhangú megszavazásához. Azonban azok is, akik ezt hirdették, tudták, hogy az ilyen lépés veszedel­mes precedens lehet szá­mukra, mert hiszen ha ilyen gyakorlatot honosítanak meg nemzetközi fórumoknál, köny­nyen megeshetik, hogy valame­lyik más nemzetközi fórum is át­veszi ezt a gyakorlatot Már­pedig egyéb nemzetközi fóru­mokban nem azok vannak többségben, akiknek most olyan nagyon a szívén fekszik, hogy a spanyol földön katonáskodó ide­genek eltávolításának kérdését minél tovább elhúzzák, az ilyen gyakorlat ugyancsak kellemetlen eredményekkel járhat rájuk. Azonban erre a többségi állás­pontra való áttérésre nem került a sor. Oroszország képviselője be­jelentette, hogy a legvitásabb pontban, a hadviselő jog elisme­rése kérdésében tartózkodik a szavazástól, így tehát feleslegessé vált a határozatnak erőszakos keresztülhajszolása. Oroszországnak ezt az elhatá­rozását általában a helyzetben beállott enyhülésnek tekintik. Hogy csakugyan enyhült-e a helyzet és hogy ez az enyhülés nem az országuk függetlensé­géért és polgári szabadságukért küzdő spanyol köztársaságiak rovására történik-e, az majd en­nek a be nem avatkozás­i játéknak további folyamán derül ki. A benemavatkozási bizottság ülése (London, október 29.) A semleges­ségi bizottság mai ülésén Majszki orosz nagykövet kijelentette, hogy az orosz kormány nem vállalhatja többé a felelősséget a benemavat­kozás politikájáért, amelyet igaz­ságtalannak, haszontalannak és a támadók bátorítására alkalmasnak tart. Ennélfogva nem fogadhatja el a július 14-i angol tervet,­sem pedig a fran­cia javaslatokat, amelyeket az­o­k után tettek. Hangsúlyozta Majszki, hogy az orosz kormány elfogad minden olyan határozatot, amely a valódi be nem avatkozást előmozdítja. Meg­erősítette régebbi kijelentését,­­ hogy nem fogad­hat­ja el az október 26-i határozati javaslat 3. és 4. szaka­szát. Ami a 2. szakaszban és a hatá­rozati javaslat bevezető részé­ben érintett hadviselői jogokat illeti, Oroszország fönntartja azt az álláspontját, hogy ez a tárgy nem függ össze a be nem­avatkozással és ezért képvise­lője tartózkodik a szavazástól. Végül kijelentette, hogy kor­mánya minden jogot fönntart ma­gának, hogy a határozati javaslat­ról folyó vita során előterjessze a maga javaslatait, amelyek az ellen­őrzés erősítését célozzák. Ezután Anglia képviselője azt javasolta, hogy hívjanak egybe tel­jes ülést és ezen határozzák el, hogy mind a két spanyol félnél lépéseket tesznek abból a célból, hogy velük tárgyalásokat kezdje­nek bizottságok kiküldéséről. Ribbentrop, Németország kép­viselője kijelentette, hogy az ő kor­mánya számára a hadviselői jogok megadása és az ellenőrzés helyre­állítása az " önkéntesek vissza­vonásának lényeges és elsősorban teljesítendő feltétele. Szeretné tud­ni, hogy Oroszország részt vesz-e a jövőben a be nem avatkozásban vagy nem, vagy pedig nyíltan szándéko­zik-e beavatkozni a spanyolországi küzdelmekbe. Ribbentrop végül azt javasolta, hogy az elnök dolgozzon ki végleges tervezetet s törekedje­nek arra, hogy ahhoz megnyerjék Oroszország csatlakozását is. (London, október 29. — Havas.) A semlegességi bizottság elnöki al­bizottsága itteni idő szerint 8 óra 50 perckor fejezte be ülését. Az oro­szok a hadviselői jogok kérdésében tartózkodtak a szavazástól, az ola­szok és a németek viszont ragasz­kodtak ahhoz, hogy szorosan meg­tartsák az egyhangúságra vonat­kozó szabályt Az ülés végén meg­szerkesztették a sajtó számára ki­adott közleményt, majd szerda dél­előttre tűzték ki a legközelebbi ülést. A köztársaságiak várják Francáék nagy támadását (Madrid, október 29.) A madridi köztársasági védősereg vezérkara lázasan dolgozik a várható új felkelő offenzíva elhárításán. A nagy tá­madás megindulását már a legközelebbi napokra várják s a légimeg­

Next