Népszava, 1937. november (65. évfolyam, 249–272. sz.)

1937-11-03 / 249. szám

65. évfolyam 249. plásr­ Budapest, 1937 november 3. szerda Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • M­e­gjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 Perjogi statárium Most már nyilvánosságra került az, hogy a „zugsajtó" megrendsza­bályozásának tág köpönyege alatt miféle tervek húzódnak meg és meg kell őszintén vallanunk, hogy ezeket a terveket a jogász és az állampolgár szemszögéből egy­aránt ijesztőknek tartjuk. A terv az, hogy a politikai jel­legű bűncselekmények tekinteté­ben bizonyos módosításokkal nagy­jából visszaállítják a gyorsí­tott­ tanácsokat és kidobva a fel­lebbezés szűrő-stációját, az első­­fokú­ különbíróságok ítélete ellen csak semmisségi panaszt engednek meg. Ezt is nyilván csak" szűkebb "körben. Azaz: a politikai bűn­cselekményekre életbe léptetik az uzsorabíráskodásnak nevezett va­lutabíráskodás rendszerét, amely­nek eredményeit mind­enki ismeri, aki a lapok törvényszéki rovatát olvassa és figyeli. Ez a terv. A kormány terve, tehát majdnem annyi, mintha­­máris törvény volna. De mi en­nek az értelme és mi ennek­ a célzata? Ha valóban az volna,­­hogy a horogkeresztes, felforgató agitáció elé akarnak korlátot­­ rakni, akkor erre — megint csak megismételjük — nem kell külön törvény és nem kell perjogi reform. Nincs szükség arra, hogy gyorsított bíróság elé állítsák azokat, akik a főváros és az állam állásaiban minden kockázat nél­kül ülhetnek és nyugdíjuk, vagy fizetés­ük­ adta biztonsággal hirdet­hetik a régi törvények félrerúgá­sának tantételét. És mindaddig, amíg ez a fele­más helyzet tart, nincs értelme a kivételes törvénykező szabályok­nak, főleg akkor nem, ha nem oda ülnek, ahová néznek. Meg kell mondanunk őszintén: az a vesze­delem fenyeget, hogy a készülő perjogi statárium nem a nyila­sokra és horogkeresztesekre nehe­zedik majd, hanem az ellenzékre. Azt próbálja majd megfélemlíteni, annak a hangját próbálja elnémí­tani. Az ellenzéket, amelynek tömege egy­re erősebbé válik és egyre türelmetlenebbül követeli, hogy legyen vége minden alakos­kodásnak. Lehet, úgy gondolkodnak: az ellenzék olyan hálás lesz a csendért, hogy a csendbe maga is hajlandó beletemetkezni. Ebben természetesen tévednek. Az ellen­zéknek kötelességei vannak s azok elől nem térhet ki. Egy bizonyos: az első híreknél fölöslegesnek tartottuk az i­j tör­vényt. Most végzetesen­ veszedel­mesnek tartjuk. Veszedelmesnek, mert a perjogi reform előkészü­letei ellenére is szabadlábon mász­katnak a Szálasiak és Kémek­ H37 NOV. PART KÖ­ZP­ONT . Ír !*' i" -'' *' •• i - .-•• †.• KÖZLÖNYE í'Jüüllllilülllll Nagyok, a hűvösvölgyi orgyilko­sok és társaik. És mert perjogi reform nélkül is börtönben ülnek immár hónapok óta a Tompa uccai "verekedésnek azok az állí­tólagos részesei, akik a szociál­­­demokraták. Ezen­ kellene változtatni, ha­ ko­molyan vennék azt, hogy a lázítás és felfordulás szellemével végez­nek. De a perjogi statárium nem ezek ellen irányul. Az­­ eddigi tapasztalatokból következtetve, bi­zonyosan nem! Ára 130 fillér P­ár Az angol munkáspárt hatalmas előretörése a községi választásokon (London, november 2.) A hétfőn megtartott angol községtanácsi választások, a kedd estig közismertté vált eredmények szerint, a főváros­ban nagy munkáspárti előretörést hoztak, míg a vidéken a konzervatív párt tett szert újabb térnyereségre. Londonban a munkáspárt 44 új man­dátumot szerzett, amivel szemben a vidéken tizenöt mandátumot veszí­tett. A konzervatív párt a vidéki városokban és községekben eddig har­minchat új mandátumot nyert. A községtanácsi választások vesztese a liberális párt, amely úgy Londonban, mint a vidéken legtöbb mandá­tumát elveszítette. November elsején községi vá­lasztások zajlottak le Anglidban. Már a választásokról szóló első jelentés is arról ad hírt, hogy a munkáspárt nagy győzelmet ara­tott és különösen Londonban, a fővárosban tett szert hatalmas nyereségre. Ennek a választásnak egyformán nagy a jelentősége a szocialista politika gyakorlati alkalm­­zását — a politika­­t illetően. A legutóbbi községi választások adták meg első ízben a­ lehetősé­gét annak, hogy a munkáspárt szocialista fölfogása alapján ve­zesse a világ legnagyobb városá­nak, anggol angol világbirodalom fővárosának ügyeit. És a szocia­lista vezetés, ennek az óriási, több mint, hétmilliós nagy­város­nak szocialista szellemben való irányítása olyan teljes mértékben vált be, hogy a mostani választá­sokon a munkáspárt 44 újabb mandátumot szerzett. Ez azt je­lenti, hogy a munkáspárt szo­cialista politikája a gya­korlati intézkedéseket követelő vezetés terén ért el eredményt, létesített olyan intézményeket, olyan sokat­ tett a nagy töme­gek jólétének fokozására, és a nyomor enyhítésére, olyan új világot teremtett ott, hogy újabb hatalmas tömegek csatlakoztak hozzá. De országos és világ­poli­tika szempontjából is: sokat je­lentenek ezek a választási­­ered­mények. Képét adják annak, hogy miképpen gondolkoznak az angol tömegek. Ezek a szavazatok nem­csak azt fejezik­­ ki, hogy mi az angol választók véleménye az egymással szemben állott pártok közösségi politikájáról, hanem k­i­fejezik az általános poli­tikai felfogást is. Márpedig az angol demokráciában ennek nemcsak az általános választáso­kon való megnyilatkozás esetén van döntő hatással. Mindenesetre azonban megmutatja, hogy az an­gol nép bizalma merre for­dult és hogy melyik irányban kívánja a birodalom politikájá­nak vezetését. A most megtartott választások során egész London huszonnyolc városi kerületének mandátumai fölött döntöttek. Ezenkívül Ang­liában és Walesben a községi tanácsok egyharmadát választot­ták újra. Skótországban 24 nagy városban és 171 kisebb helység­ben voltak községi választások. Ezeken a munkáspárt több mint 1500 jelölttel vett részt.. A küzde­lem végső eredményéről még nem érkeztek részletes­ jelentések,­azon­ban az első itt ismertetett jelentés már némi­ tájékoztatást nyújt ezeknek a végső eredményét ille­tően. Amerika új forduló előtt (Párizs, október 31. — A Népszava tudósítójától.) A napokban kezdődő brüsszeli kilenchatalmi értekezleten jelentős szerep jut az Északamerikai Egyesült Államoknak. A brüsszeli értekezlet lesz az első alkalom, ami­kor az új amerikai külpolitika gya­korlatilag is érvényesülhet. Roosevelt és a régi pártok Roosevelt új külpolitikája, amely­nek egész gondolatvilága sokban emlékeztet a wilsonizmusra, alig érthető meg az amerikai belpolitika mélyreható forrongása nélkül. A ha­talmas gazdasági válság megráz­kódtatása a szociálpolitikát és az állami élet gazdasági irányítását tette az amerikai politika központi problémájává. Ez az új irány, a roosevelti New Deal meghódítja a tömegeket. A tömegek nyomásának enged a régi pártok egyike, a demo­krata párt. Csakhogy a tömegek radikalizálódásával nem áll egyenes arányban ennek a pártnak, az el­nök pártjának átalakulása. A demo­kraták, akiknél­ m­ég mindig erő­sen érvényesül a kapitalista be­folyás, a lehetőség szerint szabotál­ják vezérük törekvéseit. Nem egy kérdésben kerül ellentétbe Roosevelt a saját pártjával. Roosevelt harca elsősorban a New Deal leghatalmasabb ellensége, a legfőbb ítélőszék elleni irányult. Az alkotmánymódosítás Ameriká­ban hosszú, fáradságos út. Roose­velt könnyebb módszert választ. A kongresszustól felhatalmazást kér, hogy a 70. életévüket betöltött bírák mellé ülnököket nevezhessen ki.­ Ez a terv megtörik saját pártja egy­részének ellenállásán. Roosevelt szerencséjére a legfőbb ítélőszék egyik öreg bírája, Van Devanter visszalép és az elnöknek némi hú­zódás­­ után sikerül­­ egyik­­ hívét, Blacket a szenátussal elfogadtatni. Ezzel Roosevelt többséget kap a legfőbb ítélőszékben. De nehézségek nemcsak itt me­rültek föl. Az elnök adóreformját, amely az adótörvények kijátszását akarta lehetetlenné tenni, a par­lament enyhíti. A közigazgatás és a szociálpolitika mélyreható re­formját elodázzák. Rooseveltnek az e kérdésekbe vágó javaslatai a következő ülésszak elé kerülnek. A nagyfontosságú reformok közül egyedül a lakásépítés ügye az, amelyet az elnöknek nagyban és egészben sikerült tető alá juttatni. Ez a javaslat a slumok, a nyomor­tanyák lerombolásának előmozdítá­sára vonatkozik. Az ilyen nyomor­tanyák Amerikában gyakoriak, mert régi, rossz házakat a házi­urak elvből nem javítanak. Vár­nak, míg a város vagy a szövet­ségi állam lerombolás céljából ki­sajátítja azokat. . A közeljövőben Roosevelt törvénye alapján nagy­arányú­ rombolómunka indul majd meg.- - . ". - j . A munkáspárt a Tammany Hall ellen • Saját párthívei egy részének gán­csai- Rooseveltet olyan­­ többség ke­resésére utalják, amely nemcsak

Next