Népszava, 1937. november (65. évfolyam, 249–272. sz.)
1937-11-24 / 267. szám
A. oldal Ködfelhőben Budapest ködfelhőben volt ma. 14 ködhöz alaposan hozzájárullt a füst is: úgy jártunk a felhő alatt, mint valami akvárium fenekén. És megpróbáltam úgy nézni embertársaimat, mintha akváriumban lennének mind külön és külön és mégis olyan hasonló példányok. Megpróbáltam, hogy az akvárium üveglapja elé képzeljem magamat és úgy figyeljem a kicsinyeket és nagyokat, a fáradtakat és sietőket, fiatalokat, öregeket. Elég szomorú kép volt. Ahogy kirajzolódtak a lelkek az arcokra, alig lehetett valami vidámságot látni.. Az arcok gyűröttek, a nők festett arcán is annyira látni, hogy álarc. Délelőtt tizenegy múlt, az emberek általában nem nagyon vigyáztak magukra. Elengedték magukat, testtartásuk, vonásaik mind elárulták, hogy valami nincsenvelük rendben. Íme, néhány pillanatfelvétel a ködből. Két suhanc. Egyik sem idősebb tizenötévesnél. Abban a mgott és idétlenül lógó hosszú nadrágban, lapos sapkában, ami ezeknek a sápadt, sovány fiataloknak az egyenruhája. Egy újságot bújtak: — „Foglalkozást kaphatnak", a fiatalabb a nagyobbik válla fölé ágaskodva mereszti a szemét a sorokra. Még talán sohasem volt jó ruhájuk, még tanulniok kellene, még gyermekek, a szemük csillog, a szájuk körül még olyan könynyen formálódna a mosoly. Várjon kaptatok-e, fiúk, „foglalkozást"? Egy másik nagy ügynöki táskával jön velem szemben. Egyszer beszéltünk egymással, most nem ismer meg. Nem is csodálom. Kemény kalapját kicsit porosan, keféletlenül a homlokába húzta, az arca megnyúlt, teste előregörnyedt. Újságíró volt, elbocsátották az állásából, megkísérelte, hogy a szakmában maradjon, nem sikerült neki. Most jót fut a táskával. Találgatom, ahogy utánanézek, mi lehet benne, papírzacskó, könyv, vagy posztóminta? Amikor elbocsátották, háromhónapos volt a kisfia-Mindenki pénzt, pénzt és pénzt hajszol. Senki sem gondolkodik, csak számol. Az újságárus, aki évekig állt egy belvárosi sarkon, most itt jön velem szemben. Berekedt, a gégéje tönkrement, elvesztette a „standját". Valami beteg, ijesztő torokhangon hajtűket kínál a járókelőknek. Sántít, fekete szemüvege mögül gyulladtan pislog a szeme. Vájjon hol alszik ez az ember, mit eszik, mi lesz vele holnap? Az akvárium egyre zavarosabb. Az ucca szerencsétlen leányai, akik a „szerelmet" árusítják, most unottan, fakó arccal mászkálnak a járdán, ilyenkor nincsen üzlet. A körúton találkozom borbély barátommal, tavaly mesélte, hogy festőnek készül, most várjon hol tart? Diákok jönnek, de olyan fantasztikusan sápadtak és idegesek, mintha, valamilyen századeleji regényből csöppentek volna az aszfaltra. Öregasszonyok nagy kabátban fázósan a köd alatt a piacról jönnek, otromba cipőkben, püffedt, elkínzott arccal. Dél lesz és szinte esti sötétség borul a városra. A villamosok lámpáit meggyújtják. Hazamegyek. Elhatározom, hogy ezentúl megszököm a köd elől. Tulajdonképpen gyűlölöm. Világosmára volna szükség.. . (ákos) NÉPSZAVA 1937 november 24. szerda Ne zárják el a polgári iskolát is a szegény tanulók elől!" A főváros közoktatásügyi szakbizottsága Schüler Dezső alpolgármester elnöklésével ülést tartott. Pollákné Stern Szeréna elvtárs az ügyosztály jelentése kapcsán — amely szerint több mint ezerrel szaporodott az óvodás gyermekek, száma és a férőhelyek száma alig kétszázzal — megnyugtató választ kért arra vonatkozólag, hogy a férőhelyek számát oly módon szaporítsák, hogy nem marad gyermek óvoda nélkül. Kérte a tanoncotthonok és a erdei iskolák férőhelyeinek szaporítását, Szepessy Albert elvtárs kérte, hogy a tanoncfelügyelő bizottságokat minél előbb alakítsák meg. Majd az önálló tanoncoktatás fejlesztéséről beszélt. Felkay tanácsnok Pollákné felszólalására kijelentette, hogy a szociálpolitikai ügyosztállyal együttesen gondoskodnak az óvodásgyermekekről; az olyan gyermekek számára, akik férőhely hiányában egyelőre nem juthatnak óvodába, az iskolai étkezőhelyek mellé óvodai étkezőhelyeket állítanak fel. Megígérte, hogy a tanoncotthonok férőhelyeinek számát a lehetőséghez képest mielőbb emelik. Szepessy felszólalására kijelentette, hogy elsősorban Angyalföld kap új óvodát. A tandíjszabályzat módosítása kapcsán dr Bánóczi László elvtárs kijelentette, hogy a bizottság ezt az előterjesztést, amely azt célozza, hogy csak a jómódú gyermek járhasson, iskolába és elzárkózik az elől, hogy minden gyermek tanulhasson, nem fogadja el. (Dongó Orbán egységespárti bizottsági tag közbeszól: ,,A szülőknek mozira van pénzük, csal: iskolára nincs.") Hanóczi erélyesen visszautasította ezt a szülőket ért méltatlan támadást és kijelentette, hogy a bizottság nem járulhat semmiféle tandíjkorlátozáshoz és amíg a nyolcosztályos elemi nincs meg, a polgári iskolát kell népiskolának tekinteni. Pollákné elvtárs is tiltakozott az ellen, hogy a polgári iskolát elzárják a szegény tanulók elől. Raffay Sándor püspök csatlakozott Bánóczi és Pollákné felszólalásához és szintén kijelentette, hogy ezt az előterjesztést nincs módjában elfogadni, mert ezt antiszociálisnak és kultúraellenesnek tartja. MŰVÉSZET IRODALOM Andres Segovia, a gitár zseniális művésze Nyolc évvel ezelőtt járt nálunk elsőízben. Akkor épp húszan voltak jelen hangversenyén. A komoly zeneesték törzsközönsége gyanakodva maradt távol s éppen azok, akik érdeklődéssel gyűlnek egybe, ha közkeletű hangszerek művészei adják le nálunk névjegyüket, vállukat vonogatták: „Mit is nyújthat ez a Segovia az egész estén át cincogó gitárján?" S ez a spanyol művész a legmagasabb zenei színvonalra ragadta magával fellelkesült hallgatóságát. Akkor a húsz főnyi kis csapatot és ezúttal a Zeneművészeti Főiskola nagytermét zsúfolásig megtöltő, tapsviharos tábort, Segoviának ugyanis nemcsak a hírneve terjedt el azóta; játékának egyedülálló, hasonlíthatatlan szépségével rádión keresztül és grammofónlemezről is megismerkedhetett már a nagyközönség. Hangversenyeinek első nagy meglepetése, hogy a gitár, igenis, egy teljes esti műsoron keresztül le tudja kötni a hallgatók figyelmét! Persze csak akkor, ha olyan művész szólaltatja meg, mint Segovia. De hát nem áll-e ez minden egyéb hangszerre nézve is? Nem untat-e minket a hegedű, zongora, hárfa, ha unalmas ember kezeli? Ebben az esetben is az egyéniség varázsa az, ami fogva tartja a hallgatót. Igaz, Segovia gitárjátéka minden elképzelést felülmúlóan színes és változatos. De szívbősége csakis tarkán hatna, ha ezeket a varázsos, fülbemászó árnyalatokat nem keverné, nem adagolná, nem egységesítené az előadóművész célirányos elképzelése, csalhatatlan ízlése és önkritikája. Segovia százféleképpen pattintja meg a gitárhúrt, hol ércesen, élesen a körmeivel, hol lágyan, zsongatóan az ujjbegyek húsos kúpjával. E két véglet között számtalan átmenetet talál és szegényesnek mondott szerszámján valósággal meghangszereli, zenekari pompába öltözteti az előadott darabokat, akár a régi klasszikusok szerzeményeit játssza, akár a modern irodalmat juttatja szóhoz, nevezetesen a spanyolt. (Virágkorában is Spanyolország volt a gitár igazi hazája.) De ahogy már jeleztük, mind e gazdagság mögött gazdag kedélyvilágot érzünk meg. A zene fanatikus szeretete árad felénk, akárcsak a másik zseniális spanyol előadóművész, Pablo Casals játékából: ez a sajátosan izzó tárgyilagosság, amely megoldja problémáját és hevületében izzik még akkor is, amikor tárgyilagos marad. Jemnitz Sándor: (•) A Színészegyesület Légrády Károly-ösztöndíjai. Az Országos Színészegyesület a vidéki színészek jutalmazására alapított Légrády Károly-ösztöndíjat ez idén nyolc részre osztva, a következő érdemes vidéki színészeknek adta: Egry Berta (Pécs), Danis Győző (Székesfehérvár), Jurik Júlia (Debrecen), Kormos Ferenc (Vác), Madarász László (Miskolc), Sas Imre (Baja), Tímár Iia (Kecskemét) és Veszely Pál (Szeged). (*) Meghalt Kassai Károly. Kassai Károly színművész, a magyar színjátszásnak már régebben nyugalomba vonult tehetsége 64 éves korában Debrecenben meghalt. Kassai annak idején Blaha Lujzával, Pálmay Ilkával és Tamássyval együtt lépett föl. Kassait kedd délután temették el a debreceni Csokonay Színház előcsarnokából. (*) Márgács Kálmán: „Lelkem hullámai." (Jegyzők Országos Árvaház Egyesülete kiadása.) Az ismert nótaszerző, aki eddig hét kötetben már 140 dalával jelent meg, most dalszövegeinek és egyéb verseinek gyűjteményes kiadásával lép a nyilvánosság elé. Akik eddig is barátai voltak, bizonyára szívesen fogadják majd a Margács-kiadványok újabb gazdagodását. (—) (*) Virágh Jenő 30 éves színészjubileuma. November 29-én este tartja Virágh Jenő, az ismert komikus .10 éves színészjubileumát a Zeneakadémiában 4.re ismert pesti színész közreműköölésével. Jegyek a JVépssago-könyvkereskedésben kaphatók. (*) Fényképkiálltás. A grafikai munkások kemiográfus köre november 29-től december 6-ig fényképkiállítást rendez a VI. Rózsa ucca 50. szám alatt lévő egyesületi helyiségében. A kiállítás minden hétköznap este 5 órától 7 óráig tekinthető meg. Belépődíj nincs. (•) Természettudományi folyóiratok. A „Természettudományi Közlöny" novemberi száma élén dr Deseő Dezső ismerteti és méltatja Szent-Györgyi Albert tudományos munkásságát. Dr Rapaics flaymund a tokaji borról és a furmintszőlőről, dr Csik Lajos a bormuslicáról, Kékessy Imre a kínai írásjelekről, dr Gróh Gyula Rutherford-ról ír. — A „Búvár" novemberi számának bevezető cikkében Lenhossék Mihályné ad élvezetes és érdekes képet Szent-Györgyi Albertről. Telegdy-Kováts László a folytonos búzatermelés problémájával, Hermann Emil a bélyeggyűjtés művészetével, Warga Kálmán a madárvonlalás rejtelmeivel, Mátrai Tibor a súlymértékek hitelesítésével, Honti Jenő a kókuszpálmával, Eisler János a kábellel. Korbuly György a százéves orvosegyesülettel, Arady István a légitámadás ellen való védekezéssel, Ivánffy János a magyar bányászattal, Jáki, Gyula a piócának a gyógyításban való szerepével, ifjabb Leopold Lajos Máthiász János munkásságával, Koncz Károly Bulgáriával, C. Klárik Vilma Szeged szépségeivel, továbbá Natter-Nád Miksa a naspolyával foglalkozik. (*) A „Zene" legújabb számában Siklós Albert, a folyóirat felelős szerkesztője folytatja Beethoven szimfóniáiról megkezdett cikksorozatát. Dr Gál Endre A székesfőváros üzempolitikai bizottsága hosszabb szünet után kedden délután Zsitvay Tibor elnöklete alatt folytatta tanácskozásait. Az ülésen Karafiáth Jenő főpolgármester is részt vett. Az elnök meleg szavakkal emlékezett meg Blaskó Artúr elvtársról, a bizottság elhunyt tagjáról — a megemlékezést a bizottság tagjai állva hallgatták végig —, majd üdvözölte a bizottság új tagját, Mihók Sándor elvtársat. Megállapította az elnök, hogy a bizottságnak a Vízművekre vonatkozó javaslatait a törvényhatósági bizottság a víz egységárának a módosításánál és több más vonatkozásban is magáévá tette. Ezután a bizottság a háztartási gáztarifa módosítására vonatkozó javaslatot tárgyalta. A javaslatot Véssei Ede vezérigazgató ismertette, Finály István pedig szakértői véleményét terjesztette elő. A javaslathoz Gidró László, Párkány Frigyes és Révész Mihály elvtárs szóltak hozzá. A bizottság eredeti álláspontjának megfelelően úgy határozott, hogy a tarifa ügyében csak az Elektromosművek és a Gázművek propagandájára vonatkozó kérdések letárgyalása után foglal állást. A legközelebbi ülés a jövő hét csütörtökjén délután lesz. „A zenepolitika célkitűzései" című tanulmányában újra fölvei a zenekultúra egységesítésének kérdését. Veszedelmes kérdés, amelyben dönteni nehéz! Látjuk, hogy Németországban ma oly vaspántok között szervezték meg a zeneéletet, hogy az adminisztráció súlya alatt megfulladt a zene. Az adminisztráció pompásan működne, ha lenne még hol, mert a vaspántok harapófogója között elsikkadt a megszervezendő és ellenőrizendő alany, a muzsika. A művészet fejlődésének előfeltétele a szellemi szabadság és az egyén szólásjoga. Máskülönben receptművészet keletkezik és ebben még sohasem volt köszönet. Hiszen a nagy művész és a nagyszabású, művészet egy lépéssel mindig a korok tömegei előtt kalandozik az öntudatlan megfejtések birodalmában. Mindig baj származik abból, ha az öntudat, vagyis a ma tudata akarja pórázra fogni a holnapot! ... Dr Tóth Dénes végül részletes és meleg tanulmányban ismerteti Jemnitz Sándor könyvét: „Bachtól Bartókig." (—) , (•) „Pályadíj vagy megbízás?" Ó, boldog Svájc! Vezető zenefolyóirata, a Zürichben megjelenő „Schweizerische Musikzeitung" legújabb számában közli a fenti kör kérdésére beérkezett válaszuk sorát. Számos zeneíró és szerző vitatja meg a pályadíjkitűzés és egyes művek szerzésére adott közvetlen megbízások előnyeit és hátrányait. Véleményünk Walter Müller von Kulm jól kifejtett nézetével egyezik: mindkét módozat jogosult. De pályadíj inkább a kezdők esetében indokolt, őket kell bátorítani, megszólalásra és jelentkezésre bírni, hogy a tehetségesek kiválasztódjanak közülük. Nem is lehetne őket ismeretlenül a megbízatás bizalmat előlegező feladataival kitüntetni. Bevált szerzők esetében viszont a megbízás helyesebb. Nem járja, hogy ők is a pályadíj osztálysorsjátékszerű esélyeinek és véletleneinek legyenek kiszolgáltatva. Az ő esetükben ez a kényszer már bizalmatlanságot, tehát lebecsülést jelent... Ó, boldog Svájc! Te ráérsz ilyen időszerűtlen kérdésekkel foglalkozni. Te a fejedet töröd ily mesebelien távoli problémákon és lapok drága hasábjait áldozhatod a körülményes megvitatásukra... Vagy talán ott, Svájcban nem is oly elrugaszkodottan távoliak az efféle kérdések? Ott, Svájcban talán okuk, való tárgyi okuk van az embereknek afölött töprengeni, vájjon a zenei pályadíjkitűzés célhoz vezetőbb-e, vagy a személyes megbízás? Vájjon melyik úton küszöbölhető ki biztosabban a protekció? S vájjon melyik út nyújt nagyobb jótállást értékes művek beérkezésére? No de mit törjük mi a fejünket ily mesebelien távoli és időszerűtlen problémákon? Hát érdekli ez az elvi kérdés azokat a közéleti tényezőket, akiknek dönteni kellene felette! (J. S.) A római magyar követ Albániában, Rómából jelentik. Báró Villani Frigyes kriinált magyar követ, aki az albán királyi udvarnál is képviseli Magyarországot, kedden Tiranába utazott, ahol az albán függetlenség kikiáltásának 25. évfordulója alkalmából tartandó ünnepségeken a magyar kormányt képviseli.