Népszava, 1937. november (65. évfolyam, 249–272. sz.)

1937-11-05 / 251. szám

jUl 65. évfolyam­szám ^M^­CHT Budapest, 1937 november 5. péntek A M­AGYA­RORSZÁGI S­­ZOCIALDEM .­• f. ' iff£...:t:íi:ir\­Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-33 „Közkeletű Kommunisták Az olvasó, ha rátekint erre a különösen hangzó címre, nyilván nem ért belőle semmit. Amikor megpillantottuk egy bírói ítélet indokolásában, mi sem értettük, hiszen nincs benne semmi olyan értelem és világosság, ami­­ már az első pillanatban úgy hat, mint a felfénylő villanás. Kezdjük tehát egészen élőbről. A szegedvidéki „Jehova-hívők" egyikét megtámadta­­ lapjában az egyik szegedi újságíró. Nagy cím­betűkkel azt írta, hogy „Biblia­magyarázókként kommunisták lá­zítják a tanya népét". A megtá­madott rágalmazás miatt bepö­rölte az újságírót, mert úgy érez­te, hogy ő csak Jehova-hívő, azon­ban távolról sem kommunista. A szegedi törvényszék fölmentette a vádlottat. Fellebbezés folytán föl­mentő ítéletet hozott a szegedi tábla is. ítéletének indokolása szerint a tábla bebizonyítottnak vette, hogy a főmagánvádló Je­hova-hívő és társai kommunis­ták. „Ez alatt­­— hangzik tovább az indokolás — nyilván nem olyan értelemben vett kommu­nistákat értett a vádlott, mint az oroszországi kommunisták, ha­nem a nálunk közkeletű elneve­zés alatt álló kommunistákat." Röviden összefoglalva, a sze­gedi tábla meghatározása szerint a szegedi szektárius magyar nem olyan kommunista, hanem k­omolyan. Mindenesetre azonban kommunista. Sajnos, a tábla bő­vebb indokolással nem szolgál. Azt sem tudjuk, mit hirdetett a főmagánvádló a szegedi tanya­világban. Csak arról értesülünk, ugyancsak a tábla indokolásából, hogy olyan eszméket, amelyeknek hirdetőiről minálunk „a közfel­fogás azt tartja, hogy kommunis­ták". Ismételve: nem „olyan" kommunisták, hanem­­ amolya­nok. Közkeletűek! Sőt közfelfogá­súak! Újra ki kell jelentenünk, hogy nem értjük a rejtélyes meghatá­rozást —­, a célzatát annál inkább s a lehetőségeket is, amelyek ebből a­ meghatározásból , rendőri és ügyészi ügyességgel bőséggel ki­aknázhatók. Hiszen nem kétséges, hogy mi történhetik, sőt történik majd a bírói okoskodás nyomá­ban. Kibővül a­ tér, meggyarapo­dik a lehetőség a zaklatás, az ül­dözés, a bebörtönzés számára. Nálunk, amint " tudva­"van, tilos az „olyan" kommunizmus, börtön jár annak, aki „oroszországi ér­telemben vett" kommunista. Ille­tőleg ez a helyzet csak eddig volt érvényes. Most alaposan megbő­vül­ a tilalom frontja szétterpesz­kedik; az ügyészi és rendőri len­dület megerősödhetik; az „orosz értelemben vett" kommunisták­kal egy sorba állították a tanya­világ nyomorgó­­ álmodozóit, a szektárius istenkeresőket, a lelki meghasonlás égretekintő zavaro­sait és­ a paragrafus, amely eddig csak­ az „olyan" kommunistákat hajkurászta és sújtotta, most már kiterjeszthető, illetőleg kiterjed a „nálunk közkeletű elnevezés alatt álló" kommunistákra is. Veszedelmes, ha a bírói ítélet nyitja meg erre az utat. Mert hiszen az ítélettől függet­lenül már ma is az a helyzet, hogy korlátoltság és vaskos el­fogultság nyakrafőre önti magá­ból a stigmának­­ szánt kommu­nista jelzőt. Ha elhangzik egy szabad szó, leíródik egy őszinte mondat s megjelenik egy bátor könyv, amely a fönnálló rend és az élő törvények alkotmányos megváltoztatását sürgeti, nyom­ban felröppen a vád: kommu­nista. De amíg a reakciós fékte­lenség, a jobboldali demagógia vagy­­ az értelemmel i­­adilábon álló butaság mondja ezt, CSAL]a szúnyogdöngés az egész — és nem hivatalos magatartás. Veszedel­messé ott válik az ügy­, ahol e „közkeletű" szertelenség hivata­los pecsétet kap. Hát akkor mit várhatunk ezután! Mindenki „köz­keletű kommunista" lesz — s en­nek folytán hajkurászott és üldö­zött vad is , aki a törvények keretében s az alkotmány útján marad ugyan, de földreformot követel, jogkiterjesztést sürget, a magyar nép politikai és szociális fölemelését tűzi ki célul? " -A szegedi táblához került ügy­ben még nem­ mondták ki az utolsó szót. A főm­agán­vádló jogi képviselője semmisségi panaszt je­lentett be — és most a Kúriáé a döntő szó. " Várjunk tehát. ..­­ • Mert még nem tudjuk végérvé­nyesen,­ hogy ennek az országnak nagy többsége , a teremtő szabad­ságért folyó törvényes küzdelem részese-e, vagy csak amolyan vogelsrei, ügyész és rendőr ke­zére való , „közkeletű kommu­nista"? O­KRATA P­ÁRT K­ÖZ­P­­O­NT­I K­Ö­ZLÖNY­E Újabb meghívás megy Brüsszelből Tokióba Japán nem tárgyal az érdekelt hatalmakkal az albizottságnak mindenekelőtt meg kell állapítania a japán kormánynak küldendő jegyzék szövegét, azután pedig meg kell kezdenie az előzetes tárgyalásokat a hadviselő felekkel. Az ülést a késő délutáni órákban félbeszakították s a delegátusok a királyi palotába mentek, ahol Lipót király teán látta vendégül őket. (Tokió, november 1.) A Domei­iroda értesülése szerint Japán a brüsszeli értekezletre szóló második meghívást is visszautasítja. A hatóságok a hivatalos közzé­tételig hallgatásba burkolódznak. Norman Davis amerikai főmeg­bízott az elnök javaslatával kap­csolatban rámutatott arra, hogy az albizottság kiküldésénél kifejezet­ten hangsúlyozni kell, hogy a brüsz­szeli konferencia albizottságáról van szó. Aldovrandi olasz delegátus azt indítványozta, hogy az albizottság csak két hatalom képviselőjéből áll­jon és közvetlenül tárgyaljon a hadviselő felekkel. Norman Davis erre a következő megjegyzést tette: — Azt akarja mondani ezzel Excellenciád, hogy más hatalmak számára nem marad már több tennivaló? Delbos francia külügyminiszter azt ajánlotta, hogy határozzák meg már előre pontosan, mire vonatko­zik az albizottság megbízatása. Sze­rinte ««iiuiiiKJMHtiiiiiíínitíiiifíiiiiHUHiHmii»iíifnninuiriiuiiuMHMiiiiiiiH!íUiiii^fjijiiiuiíH!ííUM rnniiniifiif fíiiiiiTmiiiJiiiiiMiiriiiitnriniiiiiiHiMíiiiMfitiiiíiifmiKíiniiiiUimíiTrr» , (Brüsszel, november 1.) A távol­keleti értekezlet délutáni ülése, amely ismét zárt ajtók mögött folyt le, Spaak elnök beszédével kezdődött, aki az egyes delegátusok között lefolyt bizalmas tanácskozá­sok eredményeképpen azt a javas­latot tette, hogy küldjenek ki háromtagú al­bizottságot, amely a japán-kí­nai viszályban legjobban érde­kelt három hatalom megbízottai­ból állana és azt a feladatot kapná, hogy lépjen érintkezésbe a japán kormánnyal és próbálja rávenni a brüsszeli értekezlet munkájában való részvételre, illetve a hatalmak közvetítő javaslatainak megvitatására. Kivégzések és tömeges elfogatások Németországban Schacht egyelőre marad (Bázel, november 1. — A Népszava tudósítójától.) Ideérkezett hírek szerint Németországban egyre erő­södik a horog keresztellenes mozga­lom. Még augusztusban Köln-Bodenkirch­enben 40 anti­fasisztát fogtak el. A letartóztatottak közül Wahn nevű kertész a börtönben „felakasz­totta magát". Egy Bramack nevű munkás, akit ugyanebben az ügy­ben fogtak el, október elején ugyan­csak „öngyilkosságot" követett el és meghalt. Holttestét nem mutat­ták meg hozzátartozóinak. Néhány héttel ezelőtt egész Németországra kiterjedő nagy náciellenes szervezkedést lepleztek le a Gestapo kémei és 500 embert letartóztattak. A letartóztatottak között ez alka­lommal egyetlen munkás sincs. A foglyok közül 23 az orvos, 21 a mérnök (ezek közül 16 az MAN gép­gyárból), néhány egyetemi tanár (Nikisel Berlinből és társai), vám­hivatalnokok (Drechsler Nürnberg­ből, aki a nürnbergi vámigazgató­ság felügyelője és az ő alantasai) és a hajdani Tannenbergbund 83 tagja. A letartóztatások hírei minden titkolódzás ellenére kiszivárogtak és nagy izgalommal töltik el egész Né­metország­o­t. Ludendorff nem írt Egy idő óta hírek terjedtek el Ludendorff tábornok egy leveléről, amelyet külföldre írt volna és amelyben erősen támadta Német­országot Olaszországgal való kap­csolatai és a­ spanyol intervenciós politika miatt. Az ügyben beható nyomozás in­dult meg és a nyomozásban részt­vett „egy külföldi hatalom" is. A nyomozás a horogkeresztesek köz­lése szerint azt állapította meg, hogy a levél hamisítvány, mert ha­sonló tartalmú levelet Ludendorff nem írt és ilyen nyilatkozatot sem tett. Hivatalosan megállapítják te­hát, hogy a Ludendorff ellen emelt vádak alaptalanok. Schacht győzött Hjalmar Schacht, a horogkeresz­tesek Reichsbank-elnöke és minisz­

Next