Népszava, 1937. november (65. évfolyam, 249–272. sz.)
1937-11-05 / 251. szám
jUl 65. évfolyamszám ^M^CHT Budapest, 1937 november 5. péntek A MAGYARORSZÁGI SZOCIALDEM .• f. ' iff£...:t:íi:ir\Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-33 „Közkeletű Kommunisták Az olvasó, ha rátekint erre a különösen hangzó címre, nyilván nem ért belőle semmit. Amikor megpillantottuk egy bírói ítélet indokolásában, mi sem értettük, hiszen nincs benne semmi olyan értelem és világosság, ami már az első pillanatban úgy hat, mint a felfénylő villanás. Kezdjük tehát egészen élőbről. A szegedvidéki „Jehova-hívők" egyikét megtámadta lapjában az egyik szegedi újságíró. Nagy címbetűkkel azt írta, hogy „Bibliamagyarázókként kommunisták lázítják a tanya népét". A megtámadott rágalmazás miatt bepörölte az újságírót, mert úgy érezte, hogy ő csak Jehova-hívő, azonban távolról sem kommunista. A szegedi törvényszék fölmentette a vádlottat. Fellebbezés folytán fölmentő ítéletet hozott a szegedi tábla is. ítéletének indokolása szerint a tábla bebizonyítottnak vette, hogy a főmagánvádló Jehova-hívő és társai kommunisták. „Ez alatt— hangzik tovább az indokolás — nyilván nem olyan értelemben vett kommunistákat értett a vádlott, mint az oroszországi kommunisták, hanem a nálunk közkeletű elnevezés alatt álló kommunistákat." Röviden összefoglalva, a szegedi tábla meghatározása szerint a szegedi szektárius magyar nem olyan kommunista, hanem komolyan. Mindenesetre azonban kommunista. Sajnos, a tábla bővebb indokolással nem szolgál. Azt sem tudjuk, mit hirdetett a főmagánvádló a szegedi tanyavilágban. Csak arról értesülünk, ugyancsak a tábla indokolásából, hogy olyan eszméket, amelyeknek hirdetőiről minálunk „a közfelfogás azt tartja, hogy kommunisták". Ismételve: nem „olyan" kommunisták, hanem amolyanok. Közkeletűek! Sőt közfelfogásúak! Újra ki kell jelentenünk, hogy nem értjük a rejtélyes meghatározást —, a célzatát annál inkább s a lehetőségeket is, amelyek ebből a meghatározásból , rendőri és ügyészi ügyességgel bőséggel kiaknázhatók. Hiszen nem kétséges, hogy mi történhetik, sőt történik majd a bírói okoskodás nyomában. Kibővül a tér, meggyarapodik a lehetőség a zaklatás, az üldözés, a bebörtönzés számára. Nálunk, amint " tudva"van, tilos az „olyan" kommunizmus, börtön jár annak, aki „oroszországi értelemben vett" kommunista. Illetőleg ez a helyzet csak eddig volt érvényes. Most alaposan megbővül a tilalom frontja szétterpeszkedik; az ügyészi és rendőri lendület megerősödhetik; az „orosz értelemben vett" kommunistákkal egy sorba állították a tanyavilág nyomorgó álmodozóit, a szektárius istenkeresőket, a lelki meghasonlás égretekintő zavarosait és a paragrafus, amely eddig csak az „olyan" kommunistákat hajkurászta és sújtotta, most már kiterjeszthető, illetőleg kiterjed a „nálunk közkeletű elnevezés alatt álló" kommunistákra is. Veszedelmes, ha a bírói ítélet nyitja meg erre az utat. Mert hiszen az ítélettől függetlenül már ma is az a helyzet, hogy korlátoltság és vaskos elfogultság nyakrafőre önti magából a stigmának szánt kommunista jelzőt. Ha elhangzik egy szabad szó, leíródik egy őszinte mondat s megjelenik egy bátor könyv, amely a fönnálló rend és az élő törvények alkotmányos megváltoztatását sürgeti, nyomban felröppen a vád: kommunista. De amíg a reakciós féktelenség, a jobboldali demagógia vagy az értelemmel iadilábon álló butaság mondja ezt, CSAL]a szúnyogdöngés az egész — és nem hivatalos magatartás. Veszedelmessé ott válik az ügy, ahol e „közkeletű" szertelenség hivatalos pecsétet kap. Hát akkor mit várhatunk ezután! Mindenki „közkeletű kommunista" lesz — s ennek folytán hajkurászott és üldözött vad is , aki a törvények keretében s az alkotmány útján marad ugyan, de földreformot követel, jogkiterjesztést sürget, a magyar nép politikai és szociális fölemelését tűzi ki célul? " -A szegedi táblához került ügyben még nem mondták ki az utolsó szót. A főmagánvádló jogi képviselője semmisségi panaszt jelentett be — és most a Kúriáé a döntő szó. " Várjunk tehát. .. • Mert még nem tudjuk végérvényesen, hogy ennek az országnak nagy többsége , a teremtő szabadságért folyó törvényes küzdelem részese-e, vagy csak amolyan vogelsrei, ügyész és rendőr kezére való , „közkeletű kommunista"? OKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Újabb meghívás megy Brüsszelből Tokióba Japán nem tárgyal az érdekelt hatalmakkal az albizottságnak mindenekelőtt meg kell állapítania a japán kormánynak küldendő jegyzék szövegét, azután pedig meg kell kezdenie az előzetes tárgyalásokat a hadviselő felekkel. Az ülést a késő délutáni órákban félbeszakították s a delegátusok a királyi palotába mentek, ahol Lipót király teán látta vendégül őket. (Tokió, november 1.) A Domeiiroda értesülése szerint Japán a brüsszeli értekezletre szóló második meghívást is visszautasítja. A hatóságok a hivatalos közzétételig hallgatásba burkolódznak. Norman Davis amerikai főmegbízott az elnök javaslatával kapcsolatban rámutatott arra, hogy az albizottság kiküldésénél kifejezetten hangsúlyozni kell, hogy a brüszszeli konferencia albizottságáról van szó. Aldovrandi olasz delegátus azt indítványozta, hogy az albizottság csak két hatalom képviselőjéből álljon és közvetlenül tárgyaljon a hadviselő felekkel. Norman Davis erre a következő megjegyzést tette: — Azt akarja mondani ezzel Excellenciád, hogy más hatalmak számára nem marad már több tennivaló? Delbos francia külügyminiszter azt ajánlotta, hogy határozzák meg már előre pontosan, mire vonatkozik az albizottság megbízatása. Szerinte ««iiuiiiKJMHtiiiiiíínitíiiifíiiiiHUHiHmii»iíifnninuiriiuiiuMHMiiiiiiiH!íUiiii^fjijiiiuiíH!ííUM rnniiniifiif fíiiiiiTmiiiJiiiiiMiiriiiitnriniiiiiiHiMíiiiMfitiiiíiifmiKíiniiiiUimíiTrr» , (Brüsszel, november 1.) A távolkeleti értekezlet délutáni ülése, amely ismét zárt ajtók mögött folyt le, Spaak elnök beszédével kezdődött, aki az egyes delegátusok között lefolyt bizalmas tanácskozások eredményeképpen azt a javaslatot tette, hogy küldjenek ki háromtagú albizottságot, amely a japán-kínai viszályban legjobban érdekelt három hatalom megbízottaiból állana és azt a feladatot kapná, hogy lépjen érintkezésbe a japán kormánnyal és próbálja rávenni a brüsszeli értekezlet munkájában való részvételre, illetve a hatalmak közvetítő javaslatainak megvitatására. Kivégzések és tömeges elfogatások Németországban Schacht egyelőre marad (Bázel, november 1. — A Népszava tudósítójától.) Ideérkezett hírek szerint Németországban egyre erősödik a horog keresztellenes mozgalom. Még augusztusban Köln-Bodenkirchenben 40 antifasisztát fogtak el. A letartóztatottak közül Wahn nevű kertész a börtönben „felakasztotta magát". Egy Bramack nevű munkás, akit ugyanebben az ügyben fogtak el, október elején ugyancsak „öngyilkosságot" követett el és meghalt. Holttestét nem mutatták meg hozzátartozóinak. Néhány héttel ezelőtt egész Németországra kiterjedő nagy náciellenes szervezkedést lepleztek le a Gestapo kémei és 500 embert letartóztattak. A letartóztatottak között ez alkalommal egyetlen munkás sincs. A foglyok közül 23 az orvos, 21 a mérnök (ezek közül 16 az MAN gépgyárból), néhány egyetemi tanár (Nikisel Berlinből és társai), vámhivatalnokok (Drechsler Nürnbergből, aki a nürnbergi vámigazgatóság felügyelője és az ő alantasai) és a hajdani Tannenbergbund 83 tagja. A letartóztatások hírei minden titkolódzás ellenére kiszivárogtak és nagy izgalommal töltik el egész Németországot. Ludendorff nem írt Egy idő óta hírek terjedtek el Ludendorff tábornok egy leveléről, amelyet külföldre írt volna és amelyben erősen támadta Németországot Olaszországgal való kapcsolatai és a spanyol intervenciós politika miatt. Az ügyben beható nyomozás indult meg és a nyomozásban résztvett „egy külföldi hatalom" is. A nyomozás a horogkeresztesek közlése szerint azt állapította meg, hogy a levél hamisítvány, mert hasonló tartalmú levelet Ludendorff nem írt és ilyen nyilatkozatot sem tett. Hivatalosan megállapítják tehát, hogy a Ludendorff ellen emelt vádak alaptalanok. Schacht győzött Hjalmar Schacht, a horogkeresztesek Reichsbank-elnöke és minisz