Népszava, 1937. december (65. évfolyam, 273–296. sz.)
1937-12-01 / 273. szám
Népies gazdálkodás fejlesztéséről tartanak sorozatos előadásokat az OMGE-ben. A nagybirtokosok hatalmas érdekképviselete, úgy látszik, alkalmazkodik a közkeletű jelszavakhoz és, bár kissé homályos értelmű kifejezéssel, szokott téli szakelőadásait a népies gazdálkodás főcím alá csoportosítja. A növénytermelés, a búzanemesítés, az állattenyésztés és állategészségügy, legelőgazdálkodás, gyümölcstermelés problémái mind sorra kerülnek és nem kételkedünk abban, hogy a szakszerűség szempontjából csupa hasznos és értékes dolgot tanulhat majd az, aki végighallgatja. Más kérdés, hogy amennyiben a „nép" is a hallgatóság között volna, az előadások értékes tanulságait hol és hogyan tudná hasznosítani. Mert éppen itt ugrik a kérdés: mi lehet az a „népies", amit az OMGE idén egyszerre olyan fontosnak tart. Szerepel a „népies" lótenyésztés és a „népies" gazdálkodás fejlesztésének üzemi vonatkozása. Bizonyára valamennyi előadó többször hangsúlyozza majd, hogy mennyire szükséges a „népies" gazdálkodás. Nyilvánvaló, hogy az OMGE vidékén népiesen valami roppant alázatos és a nagybirtokosi érdekekhez hozzásimuló kisgazdatevékenységet képzelnek. A nagybirtokosok érdekképviselete most leereszkedik, legalább is kifelé, a kisebb gazdaságok problémáinak a tárgyalásához. Ilyen népies formáiban, mindig gondosan a nagybirtok szempontjából fogalmazott szakszerűségből kiindulva. Mert ha máskép volna és valóban a magyar földművesnép önálló gazdálkodásának a problémáját akarnák napirendre tűzni, akkor ebből az előadássorozatból nem volna szabad hiányoznia a földreform kérdésének, nem volna szabad hiányoznia a népoktatás teljes átszervezésének. Igaz, foglalkozik egy előadás a „népies", gazdasági szakoktatás fejlődésével és helyzetével, de aki ismeri a magyar mezőgazdasági szakoktatás szomorúan siralmas helyzetét, aki tudja, hogy milyen nevetségesen kevés gazdasági szaktanító működik az ország elemi iskolái mellett, az tisztában van az OMGE-előadás igazi jelentőségével. Legfőképpen pedig népies gazdálkodás vagy — homály nélkül és magyarul — olyan mezőgazdaság, amelyben a föld népe az első tényező, el sem képzelhető a birtokrendszer gyökeres reformja nélkül. A népies gazdálkodáshoz először a föld kell a népnek! Budapest, 1937 december 1, szert 14/ /> azi Ära 12 fillér 1 1 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYEire"«Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 A londoni tanácskozás eredménye: békére való törekvés Európában — a közös érdekek védelme a Távol-Keleten Az angol és francia miniszterelnök és külügyminiszter londoni tanácskozásai véget értek. Az erről kiadott hivatalos jelentésből és a tanácskozások lefolyásáról értesült lapok tudósításaiból megállapítható, hogy az angol és francia államférfiak megbeszéléseiken mérlegelés alá vették a világpolitikai helyzet minden részét és arra az eredményre jutottak, hogy a legközvetlenebb veszedelem a Távol-Keletről fenyegeti közös érdekeiket és a békét. Ez a meggondolás irányította a tárgyalások egész menetét. A hivatalos jelentés, amely úgyszólván néhány sorban és nagy általánosságban említi föl a másfél napig tartó hosszas és részletes tanácskozások egyes tárgyait, már egészen határozottan és a helyzet komolyságát hangoztatva beszél a távolkeleti kérdésről. A nagy általánosságokban mozgó hivatalos jelentés ennél a pontnál határozott és világos: hangoztatja Anglia és Franciaország készségét arra nézve, hogy „együttműködjenek a Távol-Keleten velük azonos érdekelt hatalmakkal, az erre a világrészre vonatkozó szerződésekből (azaz a kilenchatalmi szerződésből) „származó jogok és érdekek védelme, iletőleg a kötelezettségek teljesítése tekintetében". Ezek a világos és minden kétséget kizáró szavak mutatják, hogy Londonban fontos és messzire, a Távol-Keletre kiható elhatározások születtek meg. Csak még a gyarmati kérdéseket illetően nyilatkozik valamivel bővebben ez a jelentés, ha nem is ilyen világosan, de sokat sejtetően. Megállapítja, hogy „ezzel a kérdéssel nem lehet elszigetelten foglalkozni és hogy a kérdés egyébként még számos más hatalmat is érdekel". A kérdésben elsősorban érdekelt két nagyhatalom, Anglia és Franciaország, a dolog lényegét illetően tehát már ott a helyszínen határozhattak és valószínűen határoztak is. Mit értenek az alatt, hogy ezzel a kérdéssel nem lehet elszigetelten foglalkozni? Erre nézve bő tájékoztatást nyújtanak a londoni és párizsi laptudósítások, amelyek elmondják, hogy Anglia és Franciaország hajlandók ugyan a volt német gyarmatok visszaadására, de csak akkor, ha Németország megadja a kívánt békebiztosítékokat, azaz visszatér a Népszövetségbe, valamennyi hatalommal együttműködik a gazdasági kérdésekben, megegyezik a szomszédaival és valamennyi hatalommal abban, hogy korlátozza fegyverkezését. Belemegy ebbe Németország? Hiszen mindez szöges ellentétben van a Harmadik Birodalomban érvényesülő szellemmel. És ha belemegy, melyek azok a biztosítékok,hogy a gyarmatok visszaszerzése után teljesíti-e ezeket a feltételeket, hogy kellemetlen meglepetések ne érjék őket? Sok múlik azon, hogy mi lesz Németország válasza erre az ajánlatra és ezekre a kérdésekre. Németország részéről főként a gyarmatok kérdését hangoztatták. Ezen a területen van tere és alkalma az alkudozásnak, mert Közép-Európát illetően a legteljesebb mértékben érvényesült a francia álláspont. Londonban megállapodtak abban, hogy még a gyarmati követelések szüneteltetése ellenében sem adnak szabad kezet Németországnak Közép-Európában. Európa népei szorongva tekintenek most ebbe az irányba. Elfogadja-e Németország az angol-francia álláspontot? És mi lesz, ha nem fogadja el? Várjon ebben az esetben sikerül-e Anglia és Franciaország igyekezete, hogy Közép-Európában éppen úgy, mint egész Európában béke legyen? Az bizonyos, hogy elsősorban erre is irányul minden törekvésük. Mert most minden figyelmükre, és esetleg minden erejükre a Távol-Keleten lesz szükségük. Hivatalos jelentés a tárgyalásokról Megbeszélés tárgya volt, a spanyol viszály és a földközi tengeri kérdés is. Megegyeztek abban, hogy minden nehézség ellenére a be nem avatkozás politikája teljes beigazolást nyert és hozzájárult a viszály kiterjesztésének megakadályozásához. Megegyeztek abban, hogy a két kormány folytatja erőfeszítéseit, amelyeknek az a célja, hogy ezt a politikát teljesen hatályossá tegyék. • A miniszterek ezután a gyarmati kérdés megvizsgálásához láttak hozzá, beleértve annak összes vonatkozásait. Arra a megállapításra jutottak, hogyezzel a kérdéssel nem lehet elszigetelten foglalkozni és hogy a kérdés egyébként még számos hatalmat is érdekel. Elismerték a mélyebb tanulmányozás szükségességét. Az angol és francia miniszterek ezután megvizsgálták a távolkeleti kérdést is, amelynek súlyosságát teljes mértékben felismerték. Közös egyetértésben kijelentették, hogy készek együttműködni más hasonló helyzetben lévő hatalmakkal az erre a világrészre vonatkozó szerződésekből származó jogok és érdekek védelme, illetőleg a kötelezettségek teljesítése tekintetében. A francia és angol miniszterek ezután a kölcsönös bizalom szellemében áttekintették a nemzetközi ügyek egyéb vonatkozásait, amelyek egyformán érdeklik mindkét országot. Anélkül, hogy eltértek volna a nemzetközi együttműködésre vonatkozó elgondolásuktól, amelyet sohasem szűntek meg hangoztatni, újból hangsúlyozták kormányuknak azt az óhaját, hogy egyff itt akarnak működni az összes országokkal az általános megbékítés közös feladata körül szabad és békés tárgyalások útján. *(London, november 30.) A francia és angol miniszterek londoni megbeszéléseiről a következő hivatalos közleményt adták ki: Chautemps francia miniszterelnök és Joellicus külügyminiszter megbeszélést folytatott Neville Chamberlain anngol miniszterelnökkel és Eden külügyminiszterrel, valamint az angol kabinet egyéb tagjaival. Lord Halifax ismertette a francia miniszterekkel a Németországban nemrégen folytatott megbeszéléseinek eredményét. Chautemps és Delbos örömmel alapította meg, hogy lord Halifax látogatása — amelytől magán- és nemhivatalos jellegénél fogva nem lehetett közvetlett eredményeket várni — hozzájárult a nemzetközi félreértések okainak tisztázásához és természeténél fogva alkalmas volt a légkör megjavításához. Az angol és francia miniszterek Delbos külügyminiszter küszöbönálló közép- és keleteurópai látogatásáról is beszéltek. Örömmel állapították meg a két kormány közös érdekét a béke fönntartása tekintetében ezekben az országokban. Chautemps és Delbos hazautazott (London, november 30.) Az angolfrancia miniszteri értekezlet keddi ülése délután 2 órakor ért véget. Az utolsó részletkérdését megvitatása és a zárójelentés, megszövegezése után Chamberlain miniszterelnök berekesztette a tanácskozást . György király nevében azértekezlet valamennyi résztvevőjét meghívta a Buckingham-palotába, ahol a király villásreggelit adott az államférfiak tiszteletére. A villásreggeli után az angol miniszterek elbúcsúztak francia , vendégeiktől és az alsóházba siettek, mis: a francia államférfiak a francia nagykövetségre mentek és fogadták a sajtó képviselőit. Délután öt órakor a francia miniszterek kíséretükkel együt elutaztak Londonból. A távozó vendégektől Chamberlain miniszterelnök és Eden külügyminiszter búcsúzott a Victoria-pályaudvaron. Az elutazás előtt Chautemps újból kijelentette.