Népszava, 1937. december (65. évfolyam, 273–296. sz.)

1937-12-01 / 273. szám

Népies gazdálkodás fejlesztéséről tartanak sorozatos előadásokat az OMGE-ben. A nagybirtokosok hatalmas­ érdek­képviselete, úgy látszik, alkalmaz­kodik a közkeletű jelszavakhoz és, bár kissé homályos értelmű ki­fejezéssel, szokott téli szakelőadá­sait a népies gazdálkodás főcím alá csoportosítja. A növénytermelés, a búzaneme­sítés, az állattenyésztés és állat­egészségügy, legelőgazdálkodás, gyümölcstermelés problémái mind sorra kerülnek és nem kétel­kedünk abban, hogy a szakszerű­ség szempontjából csupa hasznos és értékes dolgot tanulhat majd az, aki végighallgatja. Más kér­dés, hogy amennyiben a „nép" is a hallgatóság között volna, az előadások értékes tanulságait hol és hogyan tudná hasznosí­tani. Mert éppen itt ugrik a kér­dés: mi lehet az a „népies", amit az OMGE idén egyszerre olyan fontosnak tart. Szerepel a „népies" lótenyésztés­­ és­ a „népies" gaz­dálkodás fejlesztésének üzemi vo­natkozása. Bizonyára valamennyi előadó többször hangsúlyozza majd, hogy mennyire szükséges a „népies" gazdálkodás. Nyilvánvaló, hogy az OMGE vidékén népiesen valami roppant alázatos és a nagybirtokosi érde­kekhez hozzásimuló kisgazdatevé­kenységet képzelnek. A nagy­birtokosok érdekképviselete most leereszkedik, legalább is kifelé, a­ kisebb gazdaságok problémái­nak a tárgyalásához. Ilyen népies formáiban, mindig gondosan a nagybirtok szempontjából fogal­mazott szakszerűségből kiindulva. Mert ha máskép volna és való­ban a magyar földművesnép ön­álló gazdálkodásának a problé­máját akarnák napirendre tűzni, akkor ebből az előadássorozatból nem volna szabad hiányoznia a földreform kérdésének, nem vol­na szabad hiányoznia a nép­oktatás teljes átszervezésén­ek. Igaz, foglalkozik egy előadás a „népies", gazdasági szakoktatás fejlődésével és helyzetével, de aki ismeri a­ magyar mezőgazda­sági szakoktatás szomorúan siralmas helyzetét, aki tudja, hogy milyen nevetségesen kevés gazdasági szaktanító működik az ország elemi iskolái mellett, az tisztában van az OMGE-előadás igazi jelen­tőségével. Legfőképpen pedig népies gaz­dálkodás vagy — homály nélkül és magyarul — olyan mezőgazda­ság, amelyben a föld népe az első tényező, el sem képzelhető a bir­tokrendszer gyökeres reformja nélkül. A népies gazdálkodáshoz először a föld kell a népnek! Budapest, 1937 december 1, szert 14/ /> azi Ära 12 fillér 1 1 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE­ire"«­­Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 A londoni tanácskozás eredménye: békére való törekvés Európában — a közös érdekek védelme a Távol-Keleten Az angol és francia miniszter­elnök és külügyminiszter londoni tanácskozásai véget értek. Az er­ről kiadott hivatalos jelentésből és a tanácskozások lefolyásáról ér­tesült lapok tudósításaiból meg­állapítható, hogy az angol és fran­cia államférfiak megbeszéléseiken mérlegelés alá vették a világpoli­tikai helyzet minden részét és arra az eredményre jutottak, hogy a legközvetlenebb veszedelem a Távol-Keletről fenyegeti közös ér­dekeiket és a békét. Ez a meggondolás irányította a tárgyalások egész menetét. A hi­vatalos jelentés, amely úgyszól­ván néhány sorban és nagy álta­lánosságban említi föl a másfél napig tartó hosszas és részletes tanácskozások egyes tárgyait, m­ár egészen határozottan és a helyzet komolyságát hangozta­tva beszél a­ távolkeleti kérdésről. A nagy ál­talán­osságokban moz­gó hivatalos jelentés­ ennél­­ a pontnál határozott és világos: hangoztatja Anglia és Francia­ország készségét arra nézve, hogy „együttműködjenek a Távol-Kele­ten velük azonos érdekelt hatal­makkal, az erre a világrészre vo­natkozó szerződésekből­ (azaz a kilenchatalmi szerződésből) „szár­mazó jogok é­s érdekek védelme, iletőleg a kötelezettségek teljesí­tése tekintetében". Ezek a világos és minden kétséget kizáró szavak mutatják, hogy Londonban fontos és messzire, a Távol-Keletre ki­ható elhatározások születtek meg. Csak még a gyarmati kérdése­ket illetően nyilatkozik valami­vel bővebben ez a jelentés, ha nem is ilyen világosan, de sokat sejtetően. Megállapítja, hogy „ezzel a kérdéssel nem lehet el­szigetelten foglalkozni és hogy a kérdés egyébként még számos más hatalmat is érdekel". A kér­désben elsősorban érdekelt két nagyhatalom, Anglia és Francia­ország, a dolog lényegét illetően tehát már ott a helyszínen hatá­rozhattak és valószínűen határoz­tak is. Mit­ értenek az alatt, hogy ezzel a kérdéssel nem le­het el­szigetelten­ foglalkozni? Erre néz­ve bő tájékoztatást nyújtanak a londoni és párizsi laptudósítások, amelyek elmondják, hogy Anglia és Franciaország hajlandók ugyan a volt német gyarmatok visszaadására, de csak akkor, ha Németország megadja a kívánt békebiztosítékokat, azaz visszatér a Népszövetségbe, valamennyi hatalommal együttműködik a gazdasági kérdésekben, meg­egyezik a szomszédaival és vala­mennyi hatalommal abban, hogy korlátozza fegyverkezését. Bele­megy eb­be Németország? Hiszen mindez szöges ellentétben van a Harmadik Birodalomban érvé­nyesülő szellemmel. És ha bele­megy, melyek azok a biztosíté­kok,­­hogy a gyarmatok vissza­szerzése után teljesíti-e ezeket a feltételeket, hogy kellemetlen meglepetések ne érjék őket? Sok múlik azon, hogy mi lesz Német­ország válasza erre az ajánlatra és ezekre a kérdésekre. Németország részéről főként a gyarmatok kérdését hangoztatták. Ezen a területen van tere és al­kalma az alkudozásnak, mert Kö­zép-Európát illetően a legtelje­sebb mértékben érvényesült a francia álláspont. Londonban megállapodtak abban, hogy még a gyarmati követelések szünetel­tetése ellenében sem adnak sza­bad kezet Németországnak Kö­zép-Európában. Európa népei szorongva tekin­tenek most ebbe az irányba. Elfogadja-e Németország az angol-francia álláspontot? És mi lesz, ha nem fogadja el? Várjon ebben az esetben sikerül-e Anglia és Franciaország igyekezete, hogy Közép-Európában éppen úgy, mint egész Európában béke le­gyen? Az bizonyos, hogy első­sorban erre is irányul minden törekvésük. Mert most minden figyelmükre, és esetleg minden erejükre a Távol-Keleten lesz szükségük. Hivatalos jelentés a tárgyalásokról Megbeszélés tárgya volt, a spanyol viszály és a földközi tengeri kérdés is. Megegyeztek abban, hogy min­den nehézség ellenére a be nem avat­kozás politikája teljes beigazolást nyert és hozzájárult a viszály ki­terjesztésének megakadályozásához. Megegyeztek abban, hogy a két kor­mány folytatja erőfeszítéseit, ame­lyeknek az a célja, hogy ezt­ a poli­tikát teljesen hatályossá tegyék. • A miniszterek ezután a gyarmati kérdés megvizsgálásához láttak hozzá, be­leértve annak összes vonatkozásait. Arra a megállapításra jutottak, hogy­ezzel a kérdéssel nem lehet el­szigetelten foglalkozni és hogy a kérdés egyébként még szá­mos hatalmat is érdekel. Elismerték a mélyebb tanulmányo­zás szükségességét. Az angol és francia miniszterek ezután megvizsgálták a távolkeleti kérdést is, amelynek súlyosságát teljes mértékben felismerték. Közös egyetértésben kijelentették, hogy készek együttműködni más hasonló helyzetben lévő hatalmakkal az erre a világrészre vonatkozó szerződésekből származó jogok és érdekek védelme, illetőleg a kötelezettségek teljesítése tekintetében. A francia és angol miniszterek ezután a kölcsönös bizalom szelle­mében áttekintették a nemzetközi ügyek egyéb vonatkozásait, ame­lyek egy­formán érdeklik mindkét országot. Anélkül, hogy eltértek volna a nemzetközi együttműkö­désre vonatkozó elgondolásuktól, amelyet sohasem szűntek meg han­goztatni, újból hangsúlyozták kor­mányuknak azt az óhaját, hogy egyff itt akarnak működni az összes országokkal az általános megbékítés közös feladata körül szabad és békés tárgyalások út­ján. *(London, november 30.) A fran­cia és angol miniszterek londoni megbeszéléseiről a következő hiva­talos közlem­ényt adták ki: Chautemps francia miniszterel­nök­ és Joellicus külügyminiszter meg­beszélést folytatott Neville Cham­berlain ann­gol miniszterelnökkel és Eden külügyminiszterrel, valamint az angol kabinet egyéb tagjaival. Lord Halifax ismertette a fran­cia miniszterekkel a Német­országban nemrégen folytatott megbeszéléseinek eredményét. Chautemps és Delbos örömmel al­apította meg, hogy lord Halifax látogatása — amelytől magán- és nemhivatalos jellegénél fogva nem lehetett közvetlett eredményeket várni — hozzájárult a nemzetközi félreértések okainak tisztázásához és természeténél fogva alkalmas volt a légkör megjavításához. Az angol és francia miniszterek Delbos külügyminiszter küszö­bönálló közép- és keleteurópai látogatásáról is beszéltek. Örömmel állapították meg a két kormány közös érdekét a béke fönn­tartása tekintetében ezekben az or­szágokban. ­ Chautemps és Delbos hazautazott (London, november 30.) Az angol­francia miniszteri értekezlet keddi ülése délután 2 órakor ért véget. Az utolsó részletkérdését megvita­tása és a zárójelentés, megszövege­zése után Chamberlain miniszter­elnök berekesztette a tanácskozást . György király nevében az­­érte­kezlet valamennyi résztvevőjét meg­hívta a Buckingham-palot­á­ba, ahol a király villásreggelit adott az államférfiak tiszteletére. A villásreggeli után az angol­ mi­niszterek elbúcsúztak francia , ven­dégeiktől és az alsóházba siettek, mis: a francia államférfiak a francia nagykövetségre mentek és fogadták a sajtó képviselőit. Délután öt óra­kor a francia miniszterek kísére­tükkel egy­üt elutaztak Londonból. A távozó vendégektől Chamberlain miniszterelnök és Eden külügymi­niszter búcsúzott a Victoria-pálya­udvaron. Az elutazás előtt Chau­temps újból kijelentette.

Next