Népszava, 1938. január (66. évfolyam, 1–24. sz.)

1938-01-01 / 1. szám

66. évfolyam 1. szám Ára 20 fillér Budapest, 1938 január 1. szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII.Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 Ú­J­E (M.­­.) Az idő végtelenségének útján egy esztendővel előbbre lép­tünk. A mögöttünk hagyott esz­tendő küzdelmekkel, veszélyekkel volt tele. Hűséges kitartás, meg­győződés, áldozatkészség és mun­ka kellett ahhoz, hogy a munkás­ság és a szabadság ügyét a veszé­lyekkel szemben megvédelmezzük. A háború fenyegető réme, a gaz­dasági válság kezdődő új hulláma, a kiélesedő osztályellentétek, a a növekvő reakció, amely szívesen nyújtotta ki kezét a fasizmus felé a maga céljai érdekében, ezek jellemezték az elmúlt esztendőt. Erős ellenállásra, védekezésre, felvilágosításra­­ volt szükség e veszélyekkel szemben. Elhárítani a fasiszta hullámot, visszaszorí­tani a reakciót, ellenállásra buz­dítani a munkásosztályt, hogy lelkileg felkészülhessen maradék szabadságjogainak,­­ politikai­­és gazdasági mozgalmának védelmére és előbbrevitelére. Harcunkat megharcoltuk. A magyar munkás­osztály az évi mérleget nyugodtan összegezheti: a fasiszta hullám csökkent, a medréből kiöntéssel fenyegető áradat visszaszorult. A tűzzel való játék túl veszélyes­nek bizonyult. Azok, a­kik a horog­keresztet és a fasizmust a maguk politikai céljainak megfelelően ki akarták használni, visszariadtak. Rájöttek, hogy sokat, nagyon so­kat veszíthetnek és nem lehetnek biztonságban afelől, hogy a jobb­oldali fasizmus — amit addig látnak szívesen, amíg másodrangú segédszerepet tölt be — egy na­pon nem válik-e úrrá fölöttük is, s a porkolábból hóhér lesz, aki egy Személyben zsarnok is. Sokan számítottak a lecsúszott középosztály lázongására. Sokan gondoltak arra, hogy ezt az el­keseredést a maguk kocsijába foghatják és politikai erővé vál­toztathatják. Ám­ az óvatosság és az aggodalom egyaránt közre­játszott abban, hogy a veszélyes játékot abbahagyták. De ha a jobboldali diktatúra veszélye el is múlt, még mindig sok, nagyon sok a tisztázatlan, homályba burkolódzó, titkos tár­saságok erejére és befolyására támaszkodó jelenség a magyar po­litikai életben. A kiszámíthatat­lan, meglepetésszerű, program­nélküli események lehetősége még mindig nem szűnt meg, noha egyik-másik kérdésben úgy látszik, mintha nyugalmi állapot volna. Ez is olyan azonban, hogy bár­melyik területen fakad fel az uralkodó osztályon belül levő személyi vagy tárgyi ellentét, az az összes többi kérdésre kihat. Számolni kell azzal, hogy az ural­kodó osztályon belül mindig akad csoport, amelyik a maga hatalmi céljai érdekében habozás nélkül nyúl a kínálkozó horogkereszt­fasizmus után, ha csak a fasizmus nemzetközi visszavonulása, vere­sége ettől végkép nem riasztja el. És ezzel máris elérkeztünk az új esztendendő legfontosabb prob­lémájához. Nemcsak a magyar munkás­osztály, hanem az európai és az Európán kívüli munkás- és polgári osztályok érdeke, a haladásnak és a­­jobb jövőnek, bé­kének legelső feltétele a fasizmus nemzetközi frontjának felgöngyölítése, ennek a mindig meg-megújuló veszély­nek elhárítása, megszüntetése. Nem lehet egyetlen ország sem biztonságban a fasizmus betörése ellen,, amíg a nagy országok minden erejüket, politikai, gazdasági ha­talmukat a fasizmus táplálására fordítják és politikai céljaik leg­elseje, hogy a fasizmust országuk határán túl is befolyáshoz,­­ura­lomhoz segítsék. Ausztriában sem térhet vissza a normális parla­menti kormányzás mindaddig, amíg a hitleri Németország poli­tikai súlya, gazdasági ereje, ter­jeszkedő vágya, háborús szelleme ránehezedik. Ugyanez tartja be­folyása alatt Csehszlovákiát is. A fasizmus nemcsak a vele barát­ságos viszonyban levő államokra van befolyással, hanem minden kis államra. Minden kis állam ki van téve a nálánál nagyobb, ha­talmasabb államok befolyásának, játékának. Az ellenállás roppant nehéz. Egyedül nem is igen vezet célra. A kis államoknak is nemzet­közi segítségre van szükségük... Ez a segítség annyiban nemzet­közi, hogy valamennyi kicsiny állam érdeke azonos. Független­ségük és szabadságuk megtartásá­ban és megvédelmezésében, tár­sadalmi, politikai intézményeik történelmi formáinak megtartásá­ban közös az érdekük; egyek ab­ban a törekvésben is, hogy mind a parlamentarizmust, mind a de­mokratikus berendezkedést meg­tartsák az úgynevezett rendi, te­kintélyi, fasiszta államokkal szem­ben. A magyar munkásosztálynak vitathatatlan, elsőrendű érdeke, hogy a fasizmus árja se errefelé, se másfelé ne csapjon ki medré­ből és ne hömpölyögjön végig a Duna mentén. A magyar munkás­osztály félszázados munkája, kul­túrája, életszínvonala, minden in­tézménye, a szociális haladásba vetett hite, kivívott és megtartott mozgási szabadsága forog veszély­be. Ennek a veszélynek elhárí­tása és teljes megszüntetése a most következő új esztendő egyik legfontosabb feladata. A feladat meghaladja a magyar munkásság erejét. De nem egyedül csak az ő feladata, hogy ennek a veszély­nek útját állja. Ezt a magyar munkásság csak itthon, a maga területén végezheti el. A feladat nagyobbik fele azoknak az orszá­goknak munkásosztályára és sza­badságvágyó polgárságára hárul, amelyeket a fasizmus letiport. Most már van ellenfele a fasiz­musnak, a horogkeresztnek nem­c­sak a munkásosztályban és a pa­rasztságban, hanem a polgárság­ban is. A becsapott, csalódott, a ki­ábrándulás és kijózanodás u­tjára­­ kerülő középosztály előtt már vi­lágossá vált: rosszabb a sorsa,­­ megalázóbb a helyzete a fasizmus alatt, mint volt a weimari Német­országban, vagy a fasizmus előtti Olaszországban. Ha­ akkor voltak sérelmei, ha abban az időben félt az előretörő, politikai hatalommal rendelkező munkásosztálytól és ha ez elől a fasizmus és a horog­kereszt karjaiba menekült, most már tudja, hogy ezért a menekü­lésért nagy árat fizetett, szabad­ságát vesztette el. Naivul azt hitte, hogy a fasizmus vagy a horog­kereszt vele fog kormányozni és az ő politikai hatalmának rendeli magát alá. Súlyosan tévedett. Megfordítva történt: A fasizmus­sal, horogkereszttel egészen új ha­talmi tényező alakult ki: az ál­lam, amelyet a bürokrácia testesít meg. Az új hatalmi állam már csak fegyveres csapataira van tekintettel és a polgárságot is maga alá gyűrte, annak is elra­bolta a szabadságjogait. A pol­gárság ma már látja, hogy se saj­tója, se művészete, se szabadsága nincs. Az új jövevények minden­ből­ kifosztották és kultúráját, amelyet a polgári társadalom ki­alakulásától teremtett, megvetik. A kijózanodás lassú és az elé­gedetlenség még nem politikai erő, a belső lázongás még nem cselekedet, de az akarat jele: az új Szabadság Párt már megszüle­tett. Olaszországban és Németor­szágban egyaránt jelentős mozga­lom támadt a polgárságban, amely a mai diktatúrától épúgy szaba­dulni akar, mint ahogy hozzáme­nekült a mondvacsinált bolseviki diktatúrától való félelmében. Most már látja a szabadulás egyetlen útját és lehetőségét. Nincs már?" választás a számára, mint fegy­vertársakat szerezni a szabad­ságért való harc győzelmes meg­vívására. Az új szabadságharc serege magában foglalja a mun­kásokat, parasztokat és polgáro­kat. Hogy ez az új szabadságmoz­galom mekkora erőre tud szert tenni, milyen jelentősége támad­hat a fasiszta államokban, az na­gyon sok belső és külső körül­ménytől függ. Elsősorban magá­tól a mozgalomtól: elég erős-e, elég mélyen hatolt-e a tömegekbe és eléggé behatolt-e a polgárság­ba, a középosztályba. Bírják-e ezek az osztályok a passzív ellen­állást, a céltudatos ellenkezést a kétségkívül fegyveres erőre tá­maszkodó fasizmussal szemben? A jövő fejleményei attól is függ­nek, hogy mind Németországban, mind Olaszországban milyen­arányú pénzügyi nehézségek tá­madnak és ezekkel meg tudnak-e birkózni? Nem titok, hogy nyers­anyaghiánnyal, gazdasági és pénz­ügyi nehézségekkel kell küzde­niök. Attól is függ a­­ szabadság­harc kimenetele, hogy nem sod­ródnak-e háborúba ezek az orszá­gok akaratukkal vagy anélkül és ennek révén a belső feszültsé­gek és ellenállások nem válhat­nak-e politikai erővé és ténye­zővé? Végül nem szabad elfelej­teni, hogy Németország túlnyomó­részt ipari állam és a rezsim sze­mélyi és tárgyi ellentétein túl osztályellentéteket is leplez. És az a kérdés, hogy mindez a külső és belső konfliktus kiválthatja-e ezeknek az erőknek nyílt kiállását és szembeszállását? Az új esztendő, amelynek első napját lépjük ma át, súlyos és­ sok feladatot ró a munkásságra világszerte. Nekünk kétszeresen nehéz a feladatunk. Kicsiny or­szág vagyunk. Nemzetközi helyze­­­tünk a vesztett háború után sú­­­lyosra fordult. Nekünk az össze­,­omlott monarchiából csak a ter­hek, hátrányok maradtak meg. Az új berendezkedés kezdetleges­sége, belső ellentétek megmérgez­ték a politikai és társadalmi har­cokat is. Nálunk minden nehezeb­ben megy. Pedig az ország csak akkor lehet nagy, fejlődése csak akkor egészséges és zavartalan, ha a munkásosztály is megtalálja a maga helyét és betöltheti azt a szerepet, amely gazdasági jelentő­ségénél és értelmiségénél fogva megilleti. Minél nagyobbak a feladatok, S­Z­T E­ND Ő­RE

Next