Népszava, 1938. március (66. évfolyam, 48–72. sz.)
1938-03-01 / 48. szám
66. évfolyam 48. szám Budapest, 1938 március 1. kedd 1) fillér A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 A munkáspárt ostroma a Chamberlain-politika ellen a parlamentben és a parlamenten kívül Vasárnap megindult az angol munkáspárt nagy akciója, hogy megnyilatkozásra késztesse az angol közvéleményt a Chamberlainkormány új politikai irányzatával szemben. A beérkezett jelentések nagy tömeggyűlésekről és viharos tüntetésekről számolnak be. Hétfőn a munkáspárt a parlamentben az interpellációk valóságos áradatát zúdította az angol miniszterelnökre. Ez alkalommal elsősorban megállapítható volt annak a helyzetnek tarthatatlansága, hogy az új külügyminiszter nem tagja az alsóháznak. Az angol alkotmány értelmében ugyanis a képviselőházban csak a képviselőház tagjainak van megjelenésre és szólásra joguk és így a külügyminiszter, aki a felsőház örökös tagja és erről a tagságról nem is mondhat le, nem nyilatkozhatok az alsóházban. A miniszterelnök vállalta a feladatot, hogy a külügyminisztert az interpellációs vitában helyettesítse. Az előzően bejelentett interpellációkra megadta a választ, mert ennek szövegét előzetesen előkészíthette, ellenben a váratlanul föladott pótkérdésekkel szemben néma maradt és kénytelen volt ahhoz a módszerhez folyamodni, hogy ezekre nézve újabb interpellációk bejegyzésére szólította föl a képviselőket. A vita során köztudomásúvá vált az a rossz hatás, amelyet a Franreóék oldalán harcoló hadihajóknak és repülőknek angol hajók ellen intézett támadásai gyakorolnak immár nemcsak az angol közvéleményre, hanem a kormányzatra is. Chamberlain, bár homályosan, de mégis észrevehetően jelezte, hogy ezek a kalóztámadások nem segítik elő Francóék hadviseli jogának elismerését. Érdekessége volt a vitának annak a kérdésnek feszegetése, hogy ki volt Chamberlain miniszterelnök informátora, aki előre tájékoztatta az olasz kormány engedékenységéről és hogy miért halasztotta Chamberlain hétfőre a válasz átvételét, amikor Eden már lemondott. Az angol közvélemény megnyilatkozásán kívül erősen rontja helyzetét az a káros visszahatás, amelyet az Eden lemondása körül észlelt tünetek az amerikai közvéleményre és politikára gyakoroltak. A tengeren túlról elhangzott kritika ezidőszerint súlyosan esik latba Londonban. A Chamberlain-kormány nem kerüli el sorsát, a nagy per az angol nép elé kerül. A földközitengeri kalózkodás kétségessé teszi Francóék hadviselő jogainak elismerését (London, február 28.) Az alsóházban Chamberlain miniszterelnök ma első ízben állt helyt az ellenzék külügyi interpellációs pergőtüzének. A miniszterelnök a kérdések lényegére szorítkozó szűkszavú határozott válaszokat adott, pótkérdésekre csak ritkán felelt.. White kérdésére kijelentette lord Chamberlain, hogy Franco kormánya az „Abbas" elsüllyesztése ügyében azt felelte, hogy a hajó, amelynek nemzetiségét nem lehetett megállapítani a támadás idején, gyanús volt, mert nem tartotta be a lyoni útvonalat. Ezt a választ — mondotta Chamberlain — nem tartjuk kielégítőnek és utasítottuk salamancai ügynökünket, közölte a salamancai hatóságokkal, hogy nem lett volna nehéz a hajó nemzetiségét megállapítani, mert a támadás idején a parttól 20 mérföldnyire volt. Ettől függetlenül teljesen indokolatlan volt ez a támadás. Az angol hajók nem kötelesek a nyoni útvonalat betartani. Fenntartjuk jogunkat a teljes kárpótlás követeléséhez. Ami a földközitengeri incidenst illeti, Salamanca azt felelte, hogy indokolatlannak találja az angol jogizék ezen kifejezéseit. Utasítottuk ügynökünket, jelentse ki, hogy a legutóbbi események indokolják az angol kormány részéről a Földközi tengeren tett intézkedéseket.— Shinwell képviselő: Ennek az ügynek a tisztázása után megadják-e a hadviselői jogokat Francónak? — Chamberlain: Azt nem mondhatom. Az osztrák kérdés Henderson: Milyen lépéseket tesz az angol kormány tekintettel a legutóbbi osztrák-német egyezményre? Chamberlain: Az osztrák kormány részéről a berchtesgadeni megbeszélések következtében tett intézkedések az angol kormány véleménye szerint nem sértik azt a kötelezettséget, amelyet Ausztria a saintgermaini szerződésben és az 1922-i genfi jegyzőkönyvben vállalt. (Tudniillik, hogy nem köt olyan egyezményeket, amelyek veszélyeztetik Ausztria függetlenségét.) Ennélfogva mindezideig úgylátszik, hogy nincs szükség a fennforgó körülmények között az angol kormány bármilyen eljárására. Chamberlaint csak az ezután következő szállítmányok érdeklik Wedpswood Benn: Tudja-e a kor* mány, ahogy dr Negrin spanyol mi! •i 44 kibúvónál is több kibúvót keresnek és találnak az üzemek, irodák főnökei, vállalatok igazgatói a magánalkalmazottak heti negyvennégyórás munkaidejéről szóló rendelet hatálya alól. A rendelet ma, március 1-én, kedden reggel lép életbe. A munkáltatóközpontban még hétfőn is folytak tanácskozások — jogászok bevonásával — arról: hogyan lehetne legjobban kijátszani a rendeletet? Valóságos hadjárat fejlődik ki a negyvennégyórás magánalkalmazotti munkaidő ellen. A Népszava szerkesztőségébe már szombaton súlyosabbnál súlyosabb panaszok érkeztek arról, hogy raktári alkalmazottaknak minősítik át a tisztviselőket, vagy üzemi tisztviselőknek deklarálják, csakhogy kirekeszthessék őket a negyvennégyórás kategóriából. Nagyon sokhelyütt, így a textily?furrrjrba?i - is— hftswTwzámítják a negyvennégy órához azt a félórát is, amelyet a rendelet csak sürgős szükség esetére engedélyez, mint a munkaidőmeghosszabbítást. Ezzel az eljárással tulajdonképpen meghosszabbítják a munkaidőt, mert egyfelől üzemi tisztviselőknek nyilvánítják a tisztviselők egy részét, másrészt pedig munkaidejükhöz, amely így a rendelet szerint negyvennyolc óra, hozzászámítják a félórákat s így lesz a negyvennégyórás alkalmazotti munkahétből 51 órás munkahét. Egész sereg olyan panasz is érkezett hozzánk, hogy nagy vállalatok vezetői közölték tisztviselőikkel: a 44 órás munkahetet ugyan betartják az irodában, de legyenek elkészülve a tisztviselők arra, hogy — haza kell vinniük munkát és otthon kell elvégezniük. A munkáltatók testületei haditanácsot tartanak, és a legvakmerőbb terveket eszelik ki, hogy meghiúsítsák a 44 órás heti munkaidő végrehajtását. Ha már a kezdet kezdetén is a panaszoknak valóságos áradata özönlik hozzánk és a magántisztviselők,valamint a kereskedelmi alkalmazottak országos szövetségéhez, mi lesz itt később?! Egészen bizonyos, hogy a munkáltatók minden lehetőt elkövetnek majd, hogy kijátsszák a rendeletet, amelynek különben csak a magánalkalmazottak öntudatos szervezkedése szerezhet érvényt. A magánalkalmazotti szervezetek, igaz, őrt állanak a rendelet betartása fölött, sok-sok ezer tagjuk szervezettségének erejével, de a magánalkalmazottak jelentékeny tömegei, sajnos, még mindig szerbek és éppen ezért nem lehet elég erős a rendelet végrehajtásának a legfőbb biztosítéka: a magánalkalmazottak osztálytudatos és harcra is mindenkor kész védelmi frontja. A legjobb szándékú szociális törvény is értéktelen papiros marad, ha a munkások és alkalmazottak szabad szakszervezeteinek ereje nem áll mögötte és nem szerez érvényt neki. A legértékesebbek, a legmaradandóbbak, a legmegtámadhatatlanbbak persze az olyan szociális alkotások, amelyeket a dolgozó tömegek kemény és elszánt küzdelmet vívtak ki. Az ilyen szociális vívmányokhoz neon mernek hozzányúlni, mert _ _ nyomban fölidéznék a legkétségezetteneb és így, persze, védtelen beesettebb védelmi harcokat... Ez az igazság szemben azzal az állítással, amelyet az „Esti Újság" hétfői vezércikkében megkockáztatott: „a magánalkalmazottak sorsának javulását sehol, semilyen vonatkozásban nem a szocialista, hanem a nemzeti szociális gondolat hozta meg". A rendelet, amelyről itt szó van, kétségtelenül erősen nemzeti szocialista ízű, de olyan is! Ha szocialisták csinálták volna, bizonyára nem zúdulna föl ellene a panaszok vihara... A magánalkalmazottaiknak tehát nemcsak azért kellene és kell is az eddiginél lényegesen nagyobb erővel harcba szállniuk, mégpedig szervezetten, hogy ennek a rendeletnek érvényt szerezzenek, hanem azért is, hogy megjavítsák, a benne rejlő kibúvókat betömjék, de azért is, hogy minél hamarabb megtörténhessék a magánalkalmazottak legkisebb fizetésének megállapítása. Szervezettségük súlyától függ, hogy ezek a legkisebb fizetések mekkorák lesznek és szervezettségüktől függ az is, hogy ezeket a majdan megállapított , legkisebb fizetéseket a vállalatok betartják-e vagy sem! Ha a magánalkalmazottak széles rétegei nem ragadják meg önvédelmüknek egyetlen helyes és célravezető eszközét, a szervezkedést, akkor a ragánalkalmazotti munkaviszonyok rendezéséről szóló törvény és annak végrehaj- tási rendelete annyit sem jelent majd a számukra, mint a forró vasra ejtett vízcsepp.