Népszava, 1938. március (66. évfolyam, 48–72. sz.)

1938-03-01 / 48. szám

66. évfolyam 48. szám Budapest, 1938 március 1. kedd 1) fillér A MAGYARORSZÁGI S­ZOCIÁLDEM­O­K­RATA PÁR­T K­ÖZPONT­I KÖZ­LÖ­N­Y­E Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4­ • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 A munkáspárt ostroma a Chamberlain-politika ellen a parlamentben és a parlamenten kívül Vasárnap megindult az angol munkáspárt nagy akciója, hogy megnyilatkozásra késztesse az angol közvéleményt a Chamberlain­kormány új politikai irányzatával szemben. A beérkezett jelentések nagy tömeggyűlésekről és viharos tüntetésekről számolnak be. Hétfőn a munkáspárt a parlamentben az interpellációk valóságos áradatát zúdította az angol miniszterelnökre. Ez alkalommal elsősor­ban megállapítható volt annak a helyzetnek tarthatatlansága, hogy az új külügyminiszter nem tagja az alsóháznak. Az angol alkotmány értelmében ugyanis a képviselőházban csak a képviselőház tagjainak van megjelenésre és szólásra joguk és így a külügyminiszter, aki a felsőház örökös tagja és erről a tagságról nem is mondhat le, nem nyilatkozhatok a­z alsóházban. A miniszterelnök vállalta a feladatot, hogy a külügyminisztert az interpellációs vitában helyettesítse. Az előzően bejelentett interpellációkra megadta a választ, mert ennek szövegét előzetesen előkészíthette, ellenben a váratlanul föladott pót­kérdé­sekkel szemben néma maradt és kénytelen volt ahhoz a mód­szerhez folyamodni, hogy ezekre nézve újabb interpellációk bejegy­zésére szólította föl a képviselőket. A vita során köztudomásúvá vált az a rossz hatás, amelyet a Franreóék­ oldalán harcoló hadihajóknak és repülőknek angol hajók ellen intézett támadásai gyakorolnak immár nemcsak az angol köz­véleményre, hanem a kormányzatra is. Chamberlain, bár homályo­san, de mégis észrevehetően jelezte, hogy ezek a kalóztámadások nem segítik elő Francóék hadviseli jogának elismerését. Érdekessége volt a vitának annak a kérdésnek feszegetése, h­ogy ki volt Chamberlain miniszterelnök informátora, aki előre tájékoz­tatta az olasz kormány engedékenységéről és hogy miért halasztotta Chamberlain hétfőre a válasz átvételét, amikor Eden már lemondott. Az angol közvélemény megnyilatkozásán kívül erősen rontja helyzetét az a káros visszahatás, amelyet az Eden lemondása körül észlelt tünetek az amerikai közvéleményre és politikára gyakoroltak. A tengeren túlról elhangzott kritika ezidőszerint súlyosan esik latba Londonban. A Chamberlain-kormány nem kerüli el sorsát, a nagy per az angol nép elé kerül. A földközitengeri kalózkodás kétségessé teszi Francóék hadviselő jogainak elismerését (London, február 28.) Az alsóház­ban Chamberlain miniszterelnök ma első ízben állt helyt az ellenzék külügyi interpellációs pergőtüzé­nek. A miniszterelnök a kérdések lényegére szorítkozó szűkszavú ha­tározott válaszokat adott, pótkér­désekre csak ritkán felelt.. White kérdésére kijelentette lord Chamberlain, hogy Franco kor­mánya az „Ab­b­as" elsüllyesztése ügyében azt felelte, hogy a hajó, amelynek nemzetiségét nem­ lehe­tett megállapítani a támadás ide­jén, gyanús volt, mert nem tartotta be a lyoni útvonalat. Ezt a választ — mondotta Chamberlain — nem tartjuk kielégítőnek és utasítottuk salamancai ügynökünket, közölte a salamancai hatóságokkal, hogy nem lett volna nehéz a hajó nemzetisé­gét megállapítani, mert a támadás idején a parttól 20 mérföldnyire volt. Ettől függetlenül teljesen indokolatlan volt ez a támadás. Az angol hajók nem kötelesek a­ nyoni útvonalat betartani. Fenn­tartjuk jogunkat a teljes kárpótlás követeléséhez. Ami a földközi­tengeri incidenst illeti, Salamanca azt felelte, hogy indokolatlannak találja az angol jogi­zék ezen ki­fejezéseit. Utasítottuk ügynökün­ket, jelentse ki, hogy a legutóbbi események indokol­­ják az ang­ol kormány részéről a Földközi tengeren tett intéz­kedéseket.— Shinwell képviselő: Ennek az ügynek a tisztázása után megadják-e a hadviselői jogokat Francónak? — Cham­berlain: Azt nem mondhatom. Az osztrák kérdés Henderson: Milyen lépéseket tesz az ang­ol kormány tekintettel a leg­utóbbi osztrák-német egyezményre? Chamberlain: Az osztrák kor­mány részéről a berchtesgadeni megbeszélések következtében tett intézkedések az angol kormány vé­leménye szerint nem­ sértik azt a kötelezettséget, amelyet Ausztria a saintgermaini szerződésben és az 1922-i genfi jegyzőkönyvben vál­lalt. (Tudniillik, hogy nem köt olyan egyezményeket, amelyek ve­szélyeztetik Ausztria függetlensé­gét.) Ennélfogva mindezideig úgy­látszik, hogy nincs szükség­ a fenn­forgó körülmények között az angol kormány bármilyen eljárására. Chamberlaint csak az ezután következő szállítmányok érdeklik Wedpswood Benn: Tudja-e a kor­* mány, ahogy dr Negrin spanyol mi­! •­i 44 kibúvónál is több kibúvót keres­nek és találnak az üzemek, iro­dák főnökei, vállalatok igazgatói a magánalkalmazottak heti negy­vennégyórás munkaidejéről szóló rendelet hatálya alól. A rendelet ma, március 1-én, kedden reggel lép életbe. A mun­káltatóközpontban még hétfőn is folytak tanácskozások — jogá­szok bevonásával — arról: hogyan lehetne legjobban kijátszani a rendeletet? Valóságos hadjárat fejlődik ki a negyvennégyórás magánalkal­mazotti munkaidő ellen. A Népszava szerkesztőségébe már szombaton súlyosabbnál sú­lyosabb panaszok érkeztek arról, hogy raktári alkalmazottaknak minősítik át a tisztviselőket, vagy üzemi tisztviselőknek deklarálják, csakhogy kirekeszthessék őket a negyvennégyórás kategóriából. Nagyon sokhelyütt, így a textil­y?furrrjrba?i - is— hftswTwzámítják a negyvennégy órához azt a félórát is, amelyet a rendelet csak sür­gős szükség esetére engedélyez, mint a­ munkaidőm­eghosszabbítást. Ezzel az eljárással tulajdonkép­pen meghosszabbítják a munka­időt, mert egyfelől üzemi tiszt­viselőknek nyilvánítják a tisztvi­selők egy részét, másrészt pedig munkaidejükhöz, amely így a rendelet szerint negyvennyolc óra, hozzászámítják a félórákat s így lesz a negyvennégyórás alkalma­zotti munkahétből­­ 51 órás munkahét. Egész sereg olyan panasz is ér­kezett hozzánk, hogy nagy válla­latok vezetői közölték tisztvise­lőikkel: a 44 órás munkahetet ugyan betartják­­ az irodában, de legyenek elkészülve a tisztvi­selők arra, hogy — haza kell vin­niük munkát és otthon kell elvé­gezniük. A munkáltatók testületei hadi­tanácsot tartanak, és a legvak­merőbb terveket eszelik ki, hogy meghiúsítsák a 44 órás heti mun­kaidő végrehajtását. Ha már a kezdet kezdetén is a panaszoknak valóságos áradata özönlik hozzánk és a magántiszt­viselők,­­valamint a kereskedelmi alkalmazottak országos szövetsé­géhez, mi lesz itt később?! Egészen bizonyos, hogy a mun­káltatók minden lehetőt elkövet­nek majd, hogy kijátsszák a ren­deletet, amelynek különben csak a magánalkalmazottak öntudatos szervezkedése szerezhet érvényt. A magánalkalmazotti szervezetek, igaz, őrt állanak a rendelet betar­tása fölött,­­ sok-sok ezer tagjuk szervezettségéne­k erejével, de a magánalkalmazottak jelentékeny tömegei, sajnos, még mindig szer­bek és éppen ezért nem lehet elég erős a rendelet végrehajtásának a legfőbb biztosítéka: a magánal­kalmazottak osztály­tudatos és harcra is mindenkor kész védel­mi frontja. A legjobb szándékú szociális törvény is értéktelen papiros ma­rad, ha a munkások és alkalma­zottak szabad szakszervezeteinek ereje nem áll­ mögötte és nem sze­rez érvényt neki. A legértékeseb­bek, a legmaradandóbbak, a leg­megtámadhatatlanbbak persze az olyan szociális alkotások, ame­lyeket a dolgozó tömegek kemény és elszánt küzdelmet vívtak ki. Az ilyen szociális vívmányokhoz neon mernek hozzányúlni, mert _ _ nyomban fölidéznék a legkétség­­ezetten­eb és így, persze, védtelen­ beesettebb védelmi harcokat... Ez az igazság szemben azzal az állítással, amelyet az „Esti Új­ság" hétfői vezércikkében meg­kockáztatott: „a magánalkalma­zottak sorsának javulását sehol, semilyen vonatkozásban nem a szocialista, hanem a nemzeti szo­ciális gondolat hozta meg". A rendelet, amelyről itt szó van, kétségtelenül erősen nemzeti szo­cialista ízű, de olyan is! Ha szo­cialisták csinálták volna, bizo­nyára nem zúdulna föl ellene a panaszok vihara... A magánalkalmazottaiknak te­hát nemcsak azért kellene és kell is az eddiginél lényegesen na­gyobb erővel harcba szállniuk, mégpedig szervezetten, hogy en­nek a rendeletnek érvényt szerez­zenek, h­anem azért is, hogy meg­javítsák, a benne rejlő kibúvókat betömjék, de azért is, hogy minél hamarabb megtörténhessék a ma­gánalkalmazottak legkisebb fize­tésének megállapítása. Szervezett­ségük súlyától függ, hogy ezek a legkisebb fizetések mekkorák lesz­­­nek és szervezettségüktől függ az is, hogy ezeket a majdan megál­lapított , legkisebb fizetéseket a vállalatok betartják-e vagy sem! Ha a magánalkalmazottak szé­les rétegei nem ragadják meg ön­védelmüknek egyetlen helyes és célravezető eszközét, a szervezke­dést, akkor a r­agánalkal­mazotti munkaviszonyok rendezéséről szóló törvény és annak végrehaj-­ tási rendelete annyit sem jelent majd a számukra, mint a forró vasra ejtett vízcsepp.

Next