Népszava, 1938. április (66. évfolyam, 73–97. sz.)

1938-04-09 / 81. szám

1938 április 9. szomjai NÉPSZAVA ulfás légkört! Szürkén áradnak a most beter­jesztett költségvetésnek a számada­tai, szürkén és fárasztóan sorakoz­nak a számoszlopok, amelyek egy ország esztendei erőfeszítését, mun­káját, kínlódását tehetik hasznossá, vagy ronthatják semmivé. Az ál­lami költségvetés ma, amikor az állami hatalom irányítása a társa­dalmi és gazdasági élet minden részletében érvényesül, szok­szoro­san döntő jelentőségű és mégis szürkén, ólmosan lépnek elénk a számadatok, amelyek az 1938—39. költségvetési év menetét meghatá­rozzák. Valamikor hetekre szóló szenzá­ció lett volna. Állomás, am­elyet a gazdasági és politikai élet sokszo­rosan megjegyzett volna. Valami­kor eseménynek tekinthette volna az ország népe, ha a pénzügymi­niszter feláll és bejelenti, hogy hét esztendő után ismét egyensúlyban van az államháztartás, ismét defi­citmentes a költségvetés. Most pe­dig szinte elsikkad ez a tény a za­varos nyugtalanságok, a felkavaro­dott politikai izgalmak forgatagá­ban. Költségvetést bírálni, emberek és intézmények sorsát eldöntő tételek alakulását latolgatni, ehhez más lég­kör kellene. Nehéz dolog egy költ­ségvetést értékelni, amelyben emel­kednek a kiadások és még erőseb­ben emelkednek a remélt bevételek, amelyekkel az államháztartás mér­legét egyensúlyba hozzák. Amikor életsorsok, széles társadalmi réte­gek, vállalatok sorsa vált bizonyta­lanná, a költségvetés hatásainak, gazdasági szerepének fölmérése másodrendű feladattá­ vált. A deficitmentes költségvetés nem­zetgazdasági értékét a magyar dol­gozó nép csak úgy érezheti meg, hogyha ugyanakkor a­ nyugodt munka föltételei is biztosítva van­nak számára. Azt lehetne hinni, hogy az államháztartás egészségé­nek helyreállítása után most már a munkások és alkalmazottak, a földművesek és városi dolgozók élet­színvonalának egészségessé té­tele következhet De a fölkavart szenvedélyek, a le nem csitított társadalmi indulatok zűrzavarában ki tudja kiszámítani ennek a költ­ségvetésnek a sorsát, jelentőségét, szerepét a magyar életben? A 44 és félmilliós rendes beruházás szá­mára talált fedezetet a költség­vetésen belül a pénzügyminiszter és az így keletkező új munka­alkalmakat csak üdvözölni lehetne, ha... De ott val­ a költségvetés mögött a maga évekre szóló közgazdasági jelentőségével a milliárdos beruházó terv is. Egy milliárdot kell a ma­gyar gazdasági életből előterem­teni, hogy a kormány tervei sze­rint az újra visszajusson a terme­lésbe. Egész gazdasági organizá­ciónk, a hitelszervezet, az ipari szervezet óriási erőfeszítése szüksé­ges ahhoz, hogy ezt az egymilliár­dos nagy körforgást végre lehessen hajtani. A hitelszervezet működé­sének zavartalanságához elsősorban bizalom kell. Bizalom a holnapban, bizalom a békességben, bizalom a rendben, ami nélkül az erőfeszíté­sek, az áldozatok eredményét előre­látni nem lehet. Mi lesz, hogyha ez a nagy körforgás elindul és a megterhelés alatt összeroppan a magyar gazdasági élet? Hogyha a kísérlet árát munkátlansággal, sze­génységgel, létbizonytalansággal is­mét csak a dolgozók fizetik meg? Mert ez fenyeget, hogyha nem tud­ják megteremteni a deficitmentes költségvetés, a milliárdos terv szá­mára azt a nyugodt légkört, a munkának azt a békességét, amely­re az ország jövője érdekében szük­ség volna. A pénzügyminiszter elismerte „a nemzet áldozni tudását". Csak rá kell nézni az adóbevételek oszlo­paira és előttünk van, hogy kik azok, akik legtöbbet áldoznak. A forgalmi adó, a lakókra áthárított házadó, a fogyasztási adó jelentik a legnagyobb bevételi forrásokat, csupa olyan adó, amely a legszegé­nyebbeket, a legszűkösebben élőket sújtja a legerősebben. Az áldozatok nem lehetnek hiábavalók, az 1,3 milliárdos költségvetésnek, az egy­milliárdos beruházásnak lendületbe kellene hozni egész gazdasági éle­tünket, kialakulhatna egy olyan konjunktúra, amely nem zárulna le a bankok osztalékainál, a kartellek emelkedő nyereségeinél, a nagybir­tok kitűnő jövedelmezőségénél, ha­nem eljutna a gyári munkásig, a görnyedő tisztviselőkig, a kínlódó napszámosokig. Ám ez a konjunk­túra csak akkor következhet be, hogyha a költségvetés és az ötéves terv millióinak szétárasztásához megteremtik mindenki számára a társadalmi békés munka lehetőségét. Pénzügyminiszteri expozé, a zsidójavaslat és a sajtó­novella a Házban Húsvéti szünet — bizonytalan ideig A képviselőház pénteki ülését zsúfolt padsorok és zsúfolt karzat előtt, délelőtt 11 óra 10 perckor nyi­totta meg Sztranyavszky Sándor elnök. Miután harmadszori olva­sásban elfogadta a kormánytöbb­ség a választójogi javaslatot, vala­mint az üzemi baleseti kártalanítá­sokra vonatkozó nemzetközi egyez­mény becikkelyezését tartalmazó javaslatot, a pénzügyminiszter ál­lott f­öl­szólásra. Reményi-Schneller pénzügymi­niszter beterjesztette az 1938—39. évi költségvetést, valamint a honvéde­lem és a közgazdaság fejlesztéséről s egyes népjóléti beruházásokról, valamint ezek költségeinek fedezé­séről szóló törvényjavaslatot, to­vábbá­ beterjesztette a pénzügymi­niszteri jelentést a rendkívüli ideiglenes házadómentess­égről. Vé­gül benyújtotta az 1936—37. költség­vetési évről szóló adóstatisztikai je­lentést és a közszolgálati jogszabá­lyok legújabb füzetét. A költségvetés és a pénzügyi helyzet Ezután a pénzügyminiszter tájé­koztatta a képviselőházat a költ­ségvetésről és az egymilliárdos be­ruházó programról. Azzal kezdte expozéját, hogy az 1931—32. évi költségvetés óta a most benyújtott költségvetés az első, amely deficit­mentes. (Ekkor jött be az üléste­rembe Darányi miniszterelnök, akit a szélsőjobboldali kormánypártiak a „zsidójavaslatért" való elismeré­sükképpen tüntető tapssal fogad­tak.) Az 1937—38. évi költségvetés 68 millió pengő deficitet irányzott elő. Hogy most a költségvetésben nem szerepel deficit, az úgy volt elérhető, hogy az igények tekintetében erős önmérséklet érvényesült. Gondoskodni kellett a múlt, költség­vetés összeállítása óta előirányzott többletekről, amelyeknél számításba kellett venni a lakosság teherbíró­képességét, valamint a­ m­últ évben elhatározott adómérséklések hatá­sát is. A mostani költségvetés de­ficitmentességének okai: a bevéte­lek és az üzemek helyzetének ked­vezőbb alakulása, továbbá az állam­adóssági terhek csökkenése a meg­kötött egyezmények értelmében. Az előző költségvetésben előirányzott 68 milliós deficit már nem jelentke­zik majd a zárószámadásban. Az egyener­ adók előirányzata 21,8 millió pengővel haladja meg az előző évit 18,5 millió pengővel többet irá­nyoztak elő a forgalmi adóknál. A fogyasztási adóknál 6 millió az előirányzott többlet, a vám­jövedékből 4 milliós bevételi többletet irányoztak elő, számot vetve a külkereskedelmi for­galom várható alakulásával. Az üzemi bevételek emelkedésénél figyelemreméltó az Államvasutak 29 milliós, a posta 6.4 milliós, az állami vasgyárak több mint 24 mil­liós és a postatakarékpénztár 1.6 milliós emelkedése. A többi üze­meknél is emelkednek a bevételek, ami együtt jár a kiadá­sok emelke­désével is. Végeredményben az üze­mek mérlege javuló irányzatot mu­tat. Az 1937—38. költségvetési évben az állami üzemeknél előirányzott 51 millió pengős deficit az új költ­ségvetésben 30 millió pengőre száll le. A deficitcsökkenés egyik oka az adósságtörlesztési előirányzat csök­kenése is. A külföldi hitelezőkkel ezirányban tárgyalások indultak meg avégből, hogy a jövőben három éven át devizában teljesítsük fize­téseinket kissé magasabb összeg­ben. Ezentúl tehát állami adósság­szolgáltatásra több pengőt fizetünk ki. Minthogy elesik a kincstárje­gyek letételének szükségessége, ál­lami adósságszolgáltatásra 32 mil­lióval kevesebbet irányoztunk elő, mint a megelőző évben. A közigazgatási kiadások az eddigi költségvetésben elő­irányzott 832 milióval szemben 848 milliót tesznek ki. A több­let tehát 26 millió. Hozzászámítva még a fizetések és nyugdíjak emelésével kapcsolatban fölmerült többletkiadásokat mint­egy 34 millió marad a kielégítendő szükségletek megoldására. A 34 millióból 27 milliót a honvédelmi tárca dotálására fordítanak. (Álta­lános helyeslés.) Ez a 27 millió füg­getlen a 600 milliópengő® beruhá­zásoktól. A továbbiakban közölte a pénzügyminiszter, hogy a bevéte­lek összege a folyó évi költségve­tésben 1335 millió pengő, a kiadások összege 3334,9 milió. Azért, hogy ezt el lehetett érni, elismerés illeti a nemzet áldozatkészségét, lemondani­tudását, ami a sokszázezer névtelen adófizető érdeme. Ezután Reményi-Schneller pénz­ügyminiszter a kiadások részletezé­sére tért át. A közalkalmazotti já­randóságok 259 millióról 273 millióra emelkedtek a közigazgatásban. 105 A kormány adórevíziós tervei A nyugdíjasok száma — folytatta a pénzügyminiszter — a közigazga­tásnál 453, az üzemeknél 1872 fővel emelkedett, tehát a nyugdíjteher is növekedett A kormány igyekszik megakadályozni a nyugdíjterhek további emelkedését Hangoztatta ezután, hogy elsősorban a honvéde­lem fokozására kell törekedni, ezen­kívül fontos a mezőgazdasági né­pesség igényeinek kielégítése. Két­millió pengőt fordítanak újra az önállósítási alap javadalmazására és számos állást szerveznek a fő­iskolások elhelyezése céljából. Gon­doskodás történik a rendőrtisztikar jobb előléptetéséről. Gondot fordí­tanak a falu közegészségügyének elő­mozdítására. A pénzügyi tárca keretében ará­nyos és igazságos adóztatás keresz­tülvitelére törekszik. Új társulati adótörvényt készít elő. A jövede­lem- és vagyonadóra vonatkozó jogszabályokat is megváltoztatják abból a célból, hogy a nagyjövedelmek és az ingó vagyonok megfelelő mértékben vegyék ki részüket a közteher­viselésből. A mostani szövevényes eljárás he­lyett a meghatározott összegű, té­teles adóztatást kívánja bevezetni a tulajdonosoktól lakott kis csa­ládi házaknál és a kisiparosoknál. A földadónál a teher igazságosabb elosztására törekszik, az egészen kis haszonbérleteket mentesíteni kí­vánja a kereseti adó alól. Foglalkozni kíván egyes adó­pótlékok csökkentésével, első­sorban a házadó rendkívüli pót­lékára gondol. (Fölkiáltások a­ szociáldemokratáknál. És mi lesz a magántisztviselők ke­reseti adó­pótlékával?­ Megvizs­gálják majd, indokoltak-e egyes adókedvezmények. Rövidesen beterjeszti az egységes illetékkódexet A szesztörvény ja­vaslatát még ennek a költségvetés­nek tárgyalása alatt benyújtja. Fo­lyamatban van a fogyasztási adók­ra vonatkozó egységes jogszabá­lyok megalkotása és a fázisrendszer teljes kiépítése. Ezek az intézkedé­sek az adóztatásnál a szociális szel­lem érvényesítését célozzák. A Szociáldemokrata Párt április 10-én, vasárnap Győrött, a Munkásotthon nagytermében képviselői beszámolót tart. — Előadók: Malasits Géza országgyűlési képviselő és Udva­ros István. 3. oldal millióról 113 millióra az üzemekben. Az emelkedésben része van a ja­nuár 1-i fizetésemelésnek is. A sze­rény illetmény­javításon kívül egyébként is igyekezett a kormány segíteni a közalkalmazottak hely­zetén. Hanyatlás a világgazdasági helyzetben Áttérve a valuta- és hitelpolitikai kérdésekre, megállapította Reményi-Schneller, hogy a világgazdasági helyzetben a múlt év tavaszán, majd őszén hanyatlás állott be. Sze­rinte számolni lehet azzal, hogy ez a már lezajlott hanyatlás átmeneti jellegű hullámzása a világgazda­sági helyzetnek. Magyarország gaz­dasági helyzete sok tekintetben, de nem teljesen azonos a világgazda­sá­gi helyzettel. Szerepük van a különleges magyar viszonyoknak is. Az ország gazdasági helyzete ja­vult, a gazdasági tevékenység is megélénkült. Közrehatott ez irány­ban a devizagazdálkodás átszerve­zése, az 1936.­ évi rendkívül ked­vező terméseredmény és az 1937. évi állattenyésztési viszonyok javu­lása. Az ipari termelés hasonlóképpen erős lendülettel emelkedett. A múlt év végén azonban néhány iparágban az emelkedő irány­zat megtorpant. A gyáriparban és a kézművesipar­ban foglalkoztatott munkáslétszám is növekedett. Az utóbbi években a külkereskedelem is szépen fejlődött. A nagy beruházó program további ösztönzést ad majd a gazdasági életnek. Javultak a mezőgazdasági termelési viszonyok és kedvezően alakult a hitelélet. A Nemzeti Bank devizakészlete az utóbbi években megerősödött A külföldi tartozások rendezése elő-

Next