Népszava, 1938. május (66. évfolyam, 98–122. sz.)
1938-05-01 / 98. szám
66. évfolyam 98. szám Budapest, 1938 május 1, vasárnap Ára 20 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 . Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 HITVALLÓ MÁJÚ (M. I.) Május 1. a munka ünnepe. Azzá avatta minden ország munkássága. Célja volt: ráirányítani a figyelmet a munkásosztály megdöbbentő helyzetére, szegénységére, létének örök bizonytalanságára, irtózatos elmaradottságára és tudatlanságára. Célja volt: fölkelteni a munkásosztályban önmaga megbecsülését, fölébreszteni az önmaga iránt való figyelmet, hogy elviselhetetlen sorsának megdöbbentő valóságára eszméljen és megkeresse az önsegélynek, a változtatásnak, a fölemelkedésnek az eszközeit. További céljavolt: a kormányok figyelmét fölhívni arra, hogy minden ország legnagyobb kincse a munkaerő, hogy a haladásnak, a jólétnek s nemzetek emelkedésének alapja a munkásosztály védettsége, biztonsága és jóléte. A törvényes munkásvédelem és az önsegély elve a május 1-i ünnep alapja. • A május elsejei ünnep figyelmet keltő, figyelmeztető, sarkaló, követelődző jellege arra irányult amúltban, és arra irányul most is,hogy a kormányokat a munka megbecsülésére s a munkásosztály életbevágó érdekeinek védelmére figyelmeztesse. Másfelől Május 1 arra ösztönzi a munkásosztályt, hogy megtanulja: amit törvényekben védelmére alkottak, azt neki kell megvédeni és megtartani! Meg kell tanulnia, hogy a törvényes munkásvédelem mindig csak akkor tesz egy lépést előre, ha a munkásosztály már előbb megérett és fölemelkedett arra a színvonalra, hogy jogos kívánságait és követeléseit öntudatosan meg tudja formulázni és azok érdekében síkra tud szállni; s van már elég ereje arra is, hogy a törvényhozás figyelmét a munkásosztály elhanyagolt, elviselhetetlen helyzetére fölhívja. Május 1 annak a gondolatnak a kifejezője, amellyel a munkásosztály először állított öntudatosan gátat a tőke korlátlan kizsákmányolása elé. Közel félszázad telt el azóta, hogy francia, angol, német, amerikai, olasz, magyar és más nemzetbeli munkások Május 1-ét, az év legszebb napját, a munka ünnepévé avatták. Ekkor fogalmazták meg a törvényes munkásvédelem legfontosabb követeléseit. Nagyot haladt, nagyot fordult azóta a világ. Már nem is lehet ráismerni? Félszázad, két emberöltőnél kevesebb idő alatt a világ alaposan megváltozott s vele változtak a társadalmi viszonyok is. Megváltozott a munka. A nagyipari termelés ma úgy hasonlít a félszázad előtti termeléshez, mint a korábbi céhműves mesterség hasonlított a gyáriparhoz. Félszázad telt el s azóta az ember úrrá lett az elemek felett. Tökéletesítette a gépeket, új anyagokat fedezett föl, új eljárásokat alkalmaz s az emberi munka termelékenységét, szaporaságát szinte korlátlan lehetőségre emelte s alig ismer még akadályt, mert mindent legyőzött a föld felett s a föld alatt, a vizén s a víz alatt, az iparban ás a mezőgazdaságban, a technikában és a természettudományban; egyszóval minden területen legyőzte az eddigi akadályokat s roppant, alig fölmérhető haladást ért el. Még a távolságokat is megszüntette azzal, hogy sebességben és közvetlen érintkezésben lerombolta az eddigi gátakat: szavunk egyidőben hallható az egész világon és személyes érintkezésünk már csak rövid napok idején múlik. Technikai téren szédületes haladásnak vagyunk tanúi, olyannak, aminőt még az utópisták sem álmodtak meg. Csak egyben maradtunk el: a gondolkodásban. Értelmi fejlődésünket túlszárnyalta technikai képzettségünk, fejlettségünk!... Ha olyan nagyot haladt volna gondolkodásunk és értelmünk, mint amikőt a technika terén elértünk, akkor ma már új világban, más társadalmi viszonyok között, szebben, boldogabban, értelmesebben élnénk. Irtóztató különbség ,van társadalmi létünk, mindennapi életünk rettentő elmaradottsága s az eddig elért technikai haladás révén teremtett csodálatos világ között! Van repülőgépünk, tengeralkatjárónk, vízen sikló autóbuszunk, léghajónk, van távolbalátónk, rádiónk, vannak hatásos gyógyszereink, amikkel járványokat, pusztító betegségeket előzünk meg. A javak bőségét értük el: éhhaláltól, kényszerű nyomorúságtól már nem kell félnünk és mégis — alig változott az életünk! Szegények és gazdagok, elnyomók és elnyomottak, kizsákmányolók és kizsákmányoltak, nyomorúságosan kínlódó, robotoló munkások s felhalmozott tőkék, munkátlanul kínlódó, állati sorban tengődő emberek és telt raktárak, gazdagság, pompázó fény és szennyes nyomorúság még mindig egymás mellett találhatók. Ebben semmit vagy alig változott a világ! A korlátlan kizsákmányolásból a korlátozott kizsákmányolás született meg. Ha az emberi társadalom életében, az emberek politikai, gazdasági és társadalmi létében olyan haladást érhettünk volna el, mint aminőt a technika csodálatos vistábanl éltünk, el, ma már más, kisebb, boldogabb élet lehetne a földön. Mi az oka annak, hogy nem így van? A válság oka: technikai haladásunk, fejlettségünk és erőnk öszszeütközött -elmaradt, túlszárnyalt értelmi világunkkal. Ez a válság magva, s ennek a válságnak a láza rázza meg a világot. Ennek a valóságnak a tényei jutnak kifejezésre a világ értelmetlen, szükségtelen, őrült s ostoba cselekedeteiben is. Kacagni kellene az ostobaságnak azon a mérhetetlen mértékén, amely az emberiség saját sorsának irányításában kifejezésre jut, ha nem volna olyan tragikus. Béke helyett háború, szabadság helyett rabság, jólét és önrendelkezés, öntudat helyett kenyér és cirkusz, mint a félvad törzseknél! De azoknak legalább emellett még szabadságuk is volt! Kenyér és cirkusz! A népeket megmozdító, öntudatra ébresztő s népeket fölemelő szocializmus helyett, a mi májusunk helyett a fasiszta politikai rendszerek cirkuszra és kenyérre ítélik a munkásosztályt Dolgozzon annyiért, amiből megél, utódokat fölnevel, gondoskodik önnön pótlásáról s gyönyörködjék a cirkuszi fölvonulásokban, játékokban, míg kedve telik, de se önnön életére, se létének szomorú és elviselhetetlen szolgaságára ne gondoljon! Szabadságról, önnön sorsának intézéséről, politikáról, tudományról, társadalmi haladásról, emberi boldogságról, az érte folyó örök szabadságharcról még csak ne is álmodjon! Fogadja el egyetlen szellemi tápláléknak azt, amit e szánalmas, szegényes propaganda számára kimér és előír... Május 1 állami ünnep a fasizmus, a horogkereszt hazájában. Kivezényelt, némán hallgató, szabadságuktól megfosztott tömegek. Kétségbeejtő, elviselhetetlen zuhanás! A tömegek kijátszása, a májusi gondolat megcsúfolása, ami szemünk láttára egyik-másik országban végbemegy. A fasiszta május megfosztja Májust legvalóbb, legértékesebb lényegétől! Megfosztja szellemétől. A munkásság Májusa a fölemelkedés májusa volt és marad, a fasiszta május a szolgaság májusa, a kenyér és cirkusz májusa, a buta tömeg kijátszásának, fölhasználásának májusa. A fasiszta május azt jelenti, hogy tilos gondolkodni, tilos vágyakat ébreszteni, tilos fölemelkedni és tilos harcos szellemet vállalni önmagunkért, a munkásosztályért, a haladásért, az emberiségért! A mi Májusunk? Fölemel. Szabaddá tesz. Az állati emberből öntudatos ember lesz. Ember, aki önnön sorsán segíteni akar. Ember, aki áldozni, harcolni akar és tud önmagáért, családjáért, a népért, az emberiségért! A mi Májusunk? Azt jelenti, hogy szabadságban, jogban, önrendelkező önállóságban, építő, alkotó szellemben akarunk élni! A mi Májusunk? Azt jelenti: nem, sohasem nyugszunk abba bele, sem mi, sem utódaink, hogy a dolgok mai állapota örök változatlanságban maradjon! A mi Májusunk? Azt jelenti, hogy amíg ember lesz a földön, sohasem hagyja abba a teljes fölszabadulásért való harcot és sohasem fog abba belenyugodni emberfia, hogy ember az embert kizsákmányolhassa, magát különbnek, többnek tarthassa és embereket állati létben, nélküzésben, nyomorúságban tarthasson! A mi Májusunk. Figyelmeztető és ösztönző volt és az is marad a kormányok felé: el ne felejtsék törvényesen védelmezni a gyön- 41 - ig a munka ünnepe? IVIAJUl • • A Hűvösvölgyben találkozunk!