Népszava, 1938. május (66. évfolyam, 98–122. sz.)
1938-05-01 / 98. szám
L oldal 3-as Ifil! Erősszálú kész lepedő, 20 méter hosszú, drbja vagy m 1 drb 125/190 nagys. ízlé- A |f| A ses vikend-takaró vagy 3 § igjfir mtr fekete klott P Kitűnő pamutvászon, v. mosott siffon, v. angin, n vagy ingzefir, vagy kék, festő, v. színes ágyneműgz_ kanavász, v. sima vagy mintás műselyem, egységár, métere fillér Három méter 140 cm széles kitűnő minőségű, dr.69 Iratos férfiöltönyszö Illa vet, fekete v. sötétkék szó színben is, hozzávalóval együtt P 39 vagy 29.88 Csak az udvarban BUDAPEST QA 19 A Király ucca V mm Sarokház Sarokház Postai rendeléseket 43 éve lelkiismeretesen teljesítünk vagy pénzintézet vezetőjének nem lehet több jövedelme, mint például Budapest polgármesterének. Az örökösödésnél pedig fokozatosan emelkedő százalék megállapításával az örökölt nagy vagyonok nagyrészét éppen úgy, mint ahogyan ez külföldön már megvan, vissza kell adni a köznek. Meg kell szüntetni, mégpedig nemcsak fecsegéssel, az álláshalmozást. S revízió alá kell venni a nyugdíjakat és elvül ki kell mondani, hogy ez a revízió nem érinti a 65 éven fölüli életkorban levőket és a 300 pengőn alul élvező nyugdíjasokat. Ide meg kell vizsgálni épúgy, mint ahogy vizsgálat tárgyává tették a hadiözvegyeknél és a hadirokkantaknál, hogy van-e más megélhetésük vagy jövedelmük és ha van, hát akkor a nyugdíjat vagy egészben, vagy részben meg kell szüntetni. Ezen a réren is sokat lehetne megtakarítani. Államosítani kell a biztosítás ügyét, a hadianyag- és energiagyártást és a szénbányászatot. Mindezeknek helyes és tisztán a köz érdekében végzett végrehajtása teremti meg azt a nyugalmat, amelyre a magyar nemzetnek ma föltétlenül szüksége van. A közéletben most már „zsidójavaslat" címén ismert törvényjavaslatnak van egy mondata, amely igen gyanús és főképpen az teszi gyanússá, miért kellett ezt a mondatot ebbe a törvényjavaslatba úgyszólván becsempészni. A törvényjavaslat 9. §-a felhatalmazza a kormányt, hogy az 1937. X. t.-c. rendezését 1939 június 30-ig meghosszabbítja. Ez a munkaidves munkabérkérdéseket foglalja magában. Ezt a mondatot azonban folytatja a következőképen: „mégpedig azzal a kiegészítéssel, hogy a felhatalmazás kiterjed a termelés folytonosságának biztosítását célzó rendelkezések megtételére is". Mi ez? Mi van itt elrejtve? Mivel kívánja a kormány a termelés folytonosságát biztosítani és mi az, urai a termelés folytonosságát megszakítja? A termelés folytonosságát megszakítja — nyíltam kívánunk beszélni erről a kérdésről — a munkások munkabeszüntetése vagy munkáltatók által való kizárás. Ha már nem bírják tovább a féktelen kizsákmányolást, ha már megúslták az éhezést és koplalást, akkor a munkások kénytelenek a jobb, tisztességesebb munkabérfeltételekért harcolni, amelyeket a kormány minimális munkabérrendezései sem tudnak biztosítani. Mit szándékozik a kormány ebben az esetben tenni? Miféle feldataloníitást kér a kor NÉPSZAVA 1938 imsmns T, fwa&nap mány ebben az elrejtett mondatban? Védelmére akar sietni a kizsákmányoló kapitalizmusnak, a munkásság ellen akarja ezeket a rendelkezéseket felhasználni? Az egész törvényjavaslat nagyon homályos, de ez a paragrafus benne a legsötétebb és leggyanúsabb. Az egyik oldalon kidobják a kis zsidó alkalmazottakat, de biztosítják változatlanul az alkalmazandó keresztények kizsákmányolását. Érintetlenül hagyják a nagy földbirtokot, a nagyjövedelmeket, a zsidókét is, a kartellek fosztogatását, az álláshalmozást, de egyidejűleg féket raknak a munkabérkövetelésekre és a magyar munkások százezreit teszik ki a nélkülözéseknek. Ez a szellem az, amely azúgynevezett zsidójavaslatban is nyilvánul és ez ellen kell minden hazáját szerető magyar embernek teljes erejével szembeszállni! Az ország következő városaiban rendezi meg a munkásság május elsején nagy testvéri találkozóját: Bátaszéken Békéscsabán Csongrádon Debrecenben Diósgyőrben Egerben Győrben Hódmezővásárhelyen Kaposvárott Kecskeméten Kiskunfélegyházán Kiskunhalason Makón Mezőberényben Mezőtúron Miskolcon Nagykanizsán Nyíregyházán Orosházán Pápán Pécsett Salgótarjánban Sopronban Szarvason Szegeden Szentesen Székesfehérváron Szombathelyen Tatabányán Zalaegerszegen Különös cégtáblák és egyéb csodabogarak A emberek mostanában lehorgasztott fejjel járnak. Kevesen nézik a kirakatokat, még kevesebben a cégtáblákat. Most ugyan készül valamiféle intézkedés, hogy a kereskedők írják ki a cégtáblájukra teljes nevüket és mindazt, amit a céghivatalba bejelentettek, de ez aligha azért történik, hogy az emberek ügyelmét a cégtábláikra vonják, vagy vásárlókedvüket előmozdítsák. Ezzel egyidejűleg érdemes volna azt is rendeletbehozni, hogy a közhivatalok kapubejáratára is írják ki a tisztviselők neveit. Érdekes és tanulságos olvasmány lenne a faj kutatók számára. De maradjunk csak a cégtábláknál. Mégpedig nem is a neveknél, hanem a feliratoknál. Néhány állástalan nyelvész jó keresethez jutna, ha elrendelnék, hogy csak értelmesen és helyes magyarsággal szabad bármit is kiírni. Régi téma ez. Harminc-harmincöt évvel ezelőtti lapokban bukkantam például a következő, pontos címet is megadó igen jellemző példákra: Koronaőr ucca 3. Szenes Mihály fodrász mester Itt lehet 10-7 krajcárért beret- és hajatválkozni Pauler ucca 2. Keczeg Péter hentes és hideg felvág:«« Szarvas tér. Belenák Janka és Társa gyermek, játék és baba készítő Mozdony ucca 18. Richter Antal szabó mester Férfi és gyermek megrendelések pontosan eszközöltetnek Csalk néhány példa. De a „keret-és hajatválkozással" ma is találkozunk és magam is láttam ilyen felírást: férfi, és gyermek szabó", nem is beszélve arról a tisztes iparosról, aki neve alá azt írta, hogy „géperejű asztalos mester". Közismert az újpesti cipész, aki „lábmérnök"nek írja magát és egy másik, aki még ma is „lábtyűművész". Nem vall kedélytelenségre az sem, amikor a sörmérés „Sörszanatórium", a könyvkereskedés „Könyvcsárda" és a bár „Zanzibár" vagy „Ugyebár" nevet ír cégtáblájára. És ha már kedélynél tartunk, miért feledkezzünk meg a derék ferencvárosi kereskedőről, aki boltajtója elé odaállította a megálló ismert jelzőtáblájának «d*sát, ezzel a fölírással: feltétlem megállóhely". Vagy a másik, aki a körúton kiírta: „Élő kirakat! Az árak beszélnek!" Vagy aki a Köztemető úton írta ki: „Vendéglő az örök élethez!" És az a másik, aki a Soroksári úton nyitott vendéglőt „A mennyországhoz". Mire két héttel később két lépésre tőle új vendéglő nyílt: „A pokolhoz". A soroksári úti közönség kedve szerint válogathatott. Külön lapra tartoznak a hivatalos figyelmeztető táblák. Még lesznek, akik emlékeznek a Margit híd pesti oldalán, a hídfő közelében a következő felírásra: Nézz jobbra! Ezen hely berondítása pénzbírság mellett tilos! És még ma is olvasható Budán, a Szépvölgyi út egyik exponált helyén : „Ezen helynek berondítása tilos". Az sem utolsó, ami a Kalap utcában olvashattunk: „Idavolalás és házalás síkadik." Egész Pest mosolygott, amikor — már jó régen — az egyik lap leközölte a zilahi kerületi állatorvos kapuján lévő következő udvarias figyelmeztetést: „Nagyon szegény betegeknek ingyen rendelésre pénteken és szombaton található vagyok. Beteg marhák szíveskedjenek a túlsó oldalra kerülni." Épületes dolgokat lehet olvasni azokon a cédulákon is, amelyeket a kapubejáratokra vagy uccasarkokra, esetleg lámpaoszlopára ragasztanak. Ez például egy budai ház kapualján volt: „Eszén hasba fagyva két ablak szoba kölén bejáratai butororra kiató." Ez meg Pesten: „Egy csínon butoroszot szoba gradanto egy nagy gét arnak másodig Vevőmtől gővolt tudatkoccal Második ajtó Jobrá." Bizony, volna itt még bőven munkájuk a magyarítani szándékozóknak és szép hivatás is lenne ez. Szebb, mint a kirakatok és a falak torznyilakkal való bemocskolása. Szélpál Árpád uxaM$amum f et NemesI Simhúsbcui* Május hó 8-án, vasárnap délelőtt V-1l órakor színre kerül SZIGETI JÓZSEF: »»Rang és mód 66 című színműve eredeti szereposztásban Jegyek ára 30 fillértől 1.60 pengőig Ruhatári díj a földszinten és az I. emeleten személyenként 10 fillér, a II. és III. emeleten is fillér. Jegyek már válthatók a Kultúrpropagandaosztály jegypénztárában: a NÉPSZAVA-könyvkereskedésben (Erzsébet körút 35. T.: 130-327), a NÉPSZAVA kiadóhivatalában (VIII. Conti ucca 4. T.: 130-330). A nagy érdeklődésre való tekintettel ajánlatos a jegyekről jó előre gondoskodni Az én hírnököm Berzenkedett az év szeszélye ismét: bolondos táncot járt az Április-vég, záporozott, mennydörgött, havazott, virágzó kertünk lett sárga halott és dísze már csak temetői pompa, föltámadása süllyed nyugalomba, minek hajnalát hiába keresném... ki ma az ablakomon át körülkeringvén a szobát megjött a fecském! Szememre már-már leszállott és álom ágyat vetett a lelkem a díványon, elöntött mindent zsibbadás, keserngés, mákony, amelynek vée oly kesernyés, multsiratás, holnaptól félelem: mi lesz mindennel és mi lesz velem ezen a hosszú éjszakán, ez estén? S mintha a sírból ugranék rohanni vágyó talpra még, hogy visszajött a fecském!... Kiáltok: — Most csitt, verébnemzedék! A »tespedő szájtátiság elég! Míg szárnyatok itthon gubbadozott, a fecske délről új tavaszt hozott és új nyarat, mi magrepesztő hévvel mindent kikölt, újjáteremt, megérlel, nem kell elhullni a mások elestén. Talpra, hogy a világ zengjen bele! Itt van a Május elseje, megjött a fecském. Farkas Antal