Népszava, 1938. május (66. évfolyam, 98–122. sz.)
1938-05-06 / 102. szám
évfoklam 10%. szám Budapest, 1938 május 6, péntek Ára 12 fillér A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 Az ántant és a tengely (Párizs, május L — A Népszava tudósítójától.) , Kormnuk talán legelterjedtebb politikai írásának, a „Mein Kampf"-nak alapvető gondolata: Franciaország elszigetelése. A londoni és a római találkozások alkalmából felmerül a kérdés: sikerült-e a „Mein Kampf" szerzőjének vezéreszméjét valóra váltani? Az angol-francia viszony nem egy változáson megy át a világháború befejezte után. A Ruhrmegszállás idején, elhidegül. A francia baloldali kartell és az első angol munkáskormány uralma alatt felmelegszik. Az angol konzervatívizmusnak és az olasz fasizmusnak barátsága még a Harmadik Birodalom győzelme előtt sokszor megzavarja az angol-francia együttműködést. Az angol-olasz ellentét a német fasizmus diadala után a két nagyhatalmat szorosabban egymáshoz fűzi, bárha többször feszültséget vált ki Anglia és Franciaország között az a kérdés: minő magatartást kell tanúsítani a Harmadik Birodalom előretörésével szemben? A megszilárdult antánt i kérdést végül a Harmadik Birodalom magatartása oldja meg. London után alig kétséges, hogy Vernon Bartlettnek, a liberális angol publicistának szavait idézzük: ami Churchillnek és más franciabarát angol politikusnak nem sikerült, azt nyélbe ütik a Harmadik Birodalom vezető államférfiai. Az angol-francia barátság ma erősebb, mint valaha. A londoni találkozás nem érthető még a Harmadik Birodalom ausztriai politikája nélkül. Anglia mindig bármely európai állam szárazföldi hegemóniája ellen fordul. Amikor a francia túlsúly fenyegetett, Franciaországtól távolodott el. Most, amikor a német hegemónia lehetősége merül fel, Franciaországhoz közeledik. Igaz, Franciaország sokban enged az angol politika nyomásának. Először a spanyol kérdésben. Meghajlik a be nemavatkozás politikája előtt. Majd az olasz ügyben. Tárgyal Olaszországgal, bárka álláspontját nagy szívóssággal védelmezi. Angol nyomás hatása alatt gyakorol Franciaország nyomást Csehszlovákiára, hogy bizonyos határokon belül tegyen engedményeket a szudétainémet követeléseknek. Anglia a francia engedékenységet honorálja. Az angol-francia közeledés mértékét egész terjedelmében csak akkor láthatjuk jól, ha arra gondolunk, mennyire irtózik az angol politika minden határozott megegyezéstől, minden lekötelezéstől A Locarno helyébe lépő 1936 március 19-i angol-francia megegyezés vezérkari megállapodásokat helyez kilátásba. A vezérkari tárgyalások megindultak. Eddig sokat nem tudtunk róluk. Kiegészíti ezeket a megbeszéléseket a hivatalos és félhivatalos diplomáciai tárgyalások egész sora. A legutóbbi ilyen félhivatalos megbeszélés volt Churchill párizsi látogatása. Mindezt megkoronázza a londoni összejövetel, amelynek döntő ténye: a kommüniké nyílt beismerése a vezérkari tárgyalások folytatásának szükségességéről. De a londoni tárgyalások leszögezik, azokat az irányelveket is, amelyeknek részleteit a vezérkarok gyorsütemű összejövetelei fogják meghatározni. A katonai szövetség tényét alig lehetne nyíltabban kifejezésre juttatni. A katonai megállapodások tartalmáról több hírt közölnek különböző távirati ügynökségek és lapok. Majdnem biztosra vehető, hogy a valóságot ezek a nyilvánosságra került részletek nem fedik pontosan. De a helyzet világos ismeretéhez elegendő egyesegyedül az, a körülmény, hogy Anglia Franciaországgal a légi, tengeri és szárazföldi haderők összeműködésére, valamint a hadianyagok gyártására nézve tervet dolgoz ki. Az angol flotta elég erős tengeri támadás elhárítására. Anglia csak a légitámadástól fél. S Anglia védelmi sztratégiájának egyik alapvető ténye, hogy a légivédelemhez szüksége van a francia tengerpartra. S ezért közösen állapítja meg Franciaországgal a légiflotta támaszpontjait és a fűtőanyagok elraktározásának kérdését. Alig jellemzi jobban valami a helyzet komolyságát, mint az angol pénzügyminiszternek egészen nyílt kijelentése a háború folytatásához szükséges nyersanyagok gyűjtésére, elraktározására vonatkozóan. A nyersanyagokra vonatkozóan is közös irányelvekben állapodik meg a két állam. De nemcsak a nyersanyagokra vonatkozóan. A megállapodás egyik fontos pontja a muníciógyártást érinti. Közös muníciógyártás azonban csak úgy képzelhető el, ha a két állam fegyverei azonos minták után készülnek. Ezért már most, a béke napjaiban gondoskodik Anglia és Franciaország a fegyverek és hadigépek összeegyeztetéséről, a muníciógyártás és a fegyvergyártás standardizálásáról. A katonai vezérlet összeegyeztetését kiegészíti a hadiipar egységes vezetése. S hogy legyen mit összeegyeztetni, erről gondoskodnak majd azok a kölcsönök, amelyeket Anglia Franciaországnak pénz és nyersanyagok formájában nyújt. Az angol-francia hadügyi összeműködés ma szorosabb — nemcsak mint a világháború előtt, ha-nem mint a világháború elején. | Igaz, diplomáciai kérdésekben, így például a csehszlovák kérdés elintézéseiben, Anglia biztosít magának mozgási szabadságot. De ez a mozgási szabadság valójában nem nagy. Mert a katonai szövetség kiépítésével nemcsak Franciaország fűződik szorosabban Angliához, de Anglia is Franciaországhoz. S ezért a „Daily Telegraph", az angol külügyminisztérium félhivatalosa angol füleknek szokatlanul erős hangon jelenti ki: ha háború ütne ki középeurópai kérdésben, Angliát ez a háború Franciaország oldalán találja, így értelmezi különben a londoni megbeszéléseket, az olasz sajtó több orgánumától eltérően, a „Tribuna" is. Amikor 1914-ben Goschen, az angol nagykövet Bethmann-Hollweg kancellárnak kijelentette, hogy Anglia Franciaország oldalán részt vesz a világháborúban, a német kancellár megjegyzi: Angliárnak ezt korábban kellett volna megmondania. A francia sajtó hangsúlyozza: Németország most nem hivatkozhatok arra, hogy Anglia kétségben hagyja jövendőbeli magatartása felé. Az ünneplő tengely külső pampájában Hitler római fogadtatása nyilván fölülmúlta a francia miniszterek londoni fogadtatását. Minket azonban elsősorban az kérdés érdekel: mit jelent a római látogatás a tengely jövője szempontjából? Téves volna azt hinni, hogy az angol - olasz egyezmény megingatta a tengely szilárdságát. Ezt már azért sem tehette, mert még nincs kész. Mert csak a terve van meg. Maga az érvényes megállapodás nem jött még létre. Chamberlain kijelenti az angol alsóházban: sem az angol-olasz egyezmény, sem a Népszövetség eljövendő határozata nem jelentik meg az abesszíniai hódítás elismerését. Ehhez a spanyol kérdés rendezése szükséges. Ebből a megjegyzésből a német sajtó az angol-olasz feszültség fölújulására következtetett. Voltakép az angol miniszterelnöknek a nyilatkozata szorosan fedi az angol-olasz egyezmény tartalmát. S ebből a nyilatkozatból nem az angol-olasz viszony megrosszabbodása következtethető, hanem legföljebb az, hogy az angol olasz és az ezzel szorosan összefüggő olasz-francia tárgyalások útjában még több akadály tornyosul. S ezek az akadályok részben összefüggnek a Harmadik Birodalomnak Franciaországgal és ennek következtében Angliával való viszonyával is. Franciaország Angliának katonai szövetségese. Csehszlovákia viszont Franciaországgal van katonai szövetségben. Katonai szövetségek nem alapulnak szentimentális meggondolásokon. Ha Franciaország katonai szövetségre lépett Csehszlovákiával, ezt nem azért tette, mert ezt a középeurópai köztársaságot mindenáron meg akarja védeni hanem azért, mert ettől a szerződéstől saját védelmi rendszerének kiegészítését várja. Ha a francia vezérkar úgy érzi, hogy a francia védelmi rendszernek középeurópai támaszpontra van szüksége, akkor az angol vezérkar nem nézi jó szemmel szövetségese meggyengülését Az angol diplomácia ma sokkal szorosabban egészíti ki az angol vezérkart, mint ezelőtt A Népszövetségtől való elfordulás elsősorban az imperialista érdekvédelem kizárólagosságát jelenti Az angol ellenzék a világbirodalom hadierejét a nemzetközi jogvédelem szolgálatába szeretné állítani. A konzervatív kormány ma háttérbe szorított minden nemzetközi jogi meggondolást, de gondosan ügyel az angol világbirodalom katonai érdekeinek megerősítésére. Ezért mélyíti ki a Franciaországgal való szövetségét és ezért keres békét Olaszországgal. Az angol-olasz béke nyíltan be nem vallott célja: az indiai tengeri út és az angol partok légivédelmének biztosítása. Két dolgot nem említ a londoni tárgyalásokról szóló kommüniké: az egyik a Népszövetség, a másik Angliának Németországhoz való viszonya. Mind a kettő igen kényes kérdés. A Népszövetség kérdésével csínján kell bánni az angol ellenzék miatt, a Harmadik Birodalommal az olasz szövetségesjelölt miatt. Chamberlain voltaképpen ma nem számol a Nértszövetség erejével, sem az angolnémet barátság lehetőségével. Ezt a német külpolitika is érti. A „Frankfurter Zeitung" szerint Chamberlain hiába jelenti ki, hogy megegyezést keres Németországgal, amikor úgy cselekszik, mintha nem akarna megegyezni. Szigorúan véve a dolgot, nem is mondhatnók, hogy Chamberlain nem akar megegyezni. Csak nem számol azzal, hogy ilyesfajta megegyezés nyélbeüthető. Ellenben számít arra, hogy sikerül Olaszországgal megegyeznie és ezzel kapcsolatban az olasz-francia közeledést is létrehoznia. Az angol ellenzék ebben tamáskodik. A római látogatás jelentősége voltakép azon fordul meg, kinek lesz ebben a kérdésben igaza. Chamberlainnek, vagy az ellenzéknek? Létrejön-e a franciaolasz megállapodás? Érvényessé, és tartóssá válik-e az angol-olasz béke? Ezeknek a kérdéseknek az eldőltén múlik a római látogatás igazi jelentősége. Nemcsak Rómában, hanem Londonban és Párizsban is döntenek sorsa fölött. A londoni megbeszélés katonai és diplomáciai körvonalai nagyban és egészben láthatók. A római megbeszélés eredménye olyan tényektől is függ, amelyekre ma még a bizonytalanság köde borul (wz)