Népszava, 1938. május (66. évfolyam, 98–122. sz.)

1938-05-04 / 100. szám

8. oldal r Édes öregem, legnagyobb sajnálatomra ki kell jelentenem, hogy többé nem áll­hatok rendelkezésedre. Nem il­lik, hogy eldicsekedjem azokkal az ötven fillérekkel, amelyeket kéthetenként kísérteties pontos­sággal hajtottál be rajtam, nem illik, hogy szemedre vessem em­beri gyöngeségemet, amelynek nevében a háborúbe­n töltött hó­napok és esztendők megnyittat­ták velem rendkívül sovány er­szényemet. Néha mulattam is rajtad, amikor a régi, rég elfe­ledett k. u. k.-stílus felülmúlha­tatlanul könnyed hangján (mint­ha­ csak Roda Roda valamelyik novellájából bukkantál volna elő) az ismert „armeedeutsch"­ban vágtál meg engem és vág­tad meg szabályos rendben mind­azokat, akikhez akár háborúban, akár békében valaha valamiféle közöd volt. Esett ember voltál, édes öre­gem és én mindig arra gondol­tam, hogy egy ember elhullása olyan csekélységeken múlik! Például azon, hogy nem volt kedved gazdasági pályára, ha­nem inkább a tőzsdére adtad magadat és sikerült ott az eg­zisztenciádnak és pár forintod­nak nyakára hágnod. Például azon, hogy mindig bonyodalmas ügyekbe keveredtél, amelyeknek hol nő, hol egyéb volt a hátte­rük, de mindig rosszul végződ­tek reád nézve. De, édes öregem, ne haragud­jál, „ezzel a kis lappal üzenem", amelyet bizonyára nem veszel a kezedbe, hogy szakítottunk. Meg­tudtam ugyanis közben, hogy új aktivitást fedeztél fel magadban és mozgalmár lettél. Mégpedig: mi is lehetnél más: nyilas. Meg­vallom, nem tudom pontosan, hogy a mozgalom melyik szár­nyához tartozol. Nekem elég a tény. Ne haragudjál, hogy ilyen túlzottan kényes vagyok, de a­ viszonyok kényszerítenek rá. Te lehetsz a tanúm arra, hogy kisebb-nagyobb kiruccanásaidról nem véttem tudomást, a tiszte­letdíj akkor is járt neked, ami­kor a Nep-jelvénnyel jelentkez­tél nálam (ó, hová lett a Nep-jel­vények országot elsöprő árada­ta?), de ez a nyilas ügy egészen más valami. Alapvetően és elvi­leg más. Már nem apró svihák vagy, édes öregem, jókomám, vagy hogyan is kell ezt mondani, hanem tudatos ellenségem. El­lenségem, mint emberé. Ellensé­gem, mint valakié, aki a szabad­ság tisztelője. Ellenségem, mert ellenségem, személyes ellensé­gem mindenki, aki mások tor­kára akarja forrasztani a szót. Ellenségem lettél, brúder, meg­vallom, nagy csalódás lett volna számomra, ha nem állassz oda közéjük. De ha már így van a dolog, engedd meg, hogy félhavi 50 filléremet — még nekem, sze­gény ördögnek sem túlzottan vagy összeget — más haszon­talanságra költsem. Például, cuk­rot vegyek belőle egy kisgyerek­nek, akinek az apja nem lett nyilas, pedig nem keres 20 pen­gőt hetenként. És írja még hoz­zá, a legszigorúbb nürnbergi tör­vények alapján is! Vagy hogy odaadjam valakinek, aki ugyan­csak munka nélkül van és nyo­morog, de — nem­ azért, mert „sorozatos pech" üldözte, hanem mert — nem kapott munkát. Az ötven fillérnek vége, testvér. Le­het, hogy nincs is szükséged rá, mert többet kapsz mostanában. Nem kell végigtar­­álnod a cim­borákat. Akad, aki központilag támogat. De azért „bátorság". (­1 -6) NÉPSZAVA 1938 május­­4, szerd­a ^sciier isíwáiii elwiÄrs májusi esőf­rissítő csapa Hullott záporozva a a termékenyítő és feli­­ék, amelynek nyomán buzgóban sarjad az új élet és­­ a farkasréti temető h­alottasháza­­előtt gyászba borult emberek sereglettek, hogy búcsút vegyenek az elköltözőstől. Ascher István elvtárs ravatalát állták körül családjának tagjai, rokonai, barátai és elvtársai. A halottasház előtt a VII. kerületi pártszervezet zászlóját tartotta a rendezőgárda egyik csoportveze­tője. Százan és százan tisztelegtek a ravatal előtt, vetet­ek még egy pillantást a halottra, akinek ked­ves, szelíd arcáról a halál eltün­tette az életküzdelmek utolsó nyo­mait is. Ott láttuk a gyászoló gyülekezet­ben a Községi Takarékpénztár igazgatóságának és Mfigyelőbizott­s­ágának tagjait, valamint a régi szociáldemokrata közalkalmazotti gárda vezető tagjait. A gyászszertartás után kivitték a koporsót a gyászház elé, fölhan­g­zott a munkásdalárda gyászkórusa, majd a szociáldemokrata párt ve­zetőségének és parlamenti frakció­jának nevében Szal elvtárs mondott búcsúbeszédet: — Meghalt egy embert fenségnek ebben a gyű­ szomorú világában, amel a szellem derűs fensége galina, a szív békéje, a s kibomlott minden, amit ember össze­szőtt kultúrából, humani­­su­s Árpád az emberte­életben lobogó­­ben megszűnt a lélek nyú­lét biztonsága másból, a sza­badság és emberi jogegyenlőség eszmé­jéből és a szolidaritás magasabbrendű erkölcsi törvényéből. — Meghalt egy ember, aki ember tu­dott maradni életének m­inden viszon­tagságai között, mert birtokában volt az önzetlenség, a hűség, az erkölcsi tisztaság nagy szelleműi kincseinek. Ascher István, amikor megvilágosodott benne a társadalmi igazságtalanság s amikor tudatára ébredt az emberi lét igazi értelmének, hogy az igazságtalan­ságot le kell győzni, mégpedig nemcsak az elméletek hideg szférájá­ban, hanem a valóságnak harcok villá­maitól felhasogatott földjén is, nem habozott, hogy kiszakadjon régi életé­nek rendezett biztonságából. Mindent maga mögött hagyva átjött közénk, a szenvedők, az elnyomottak, a jogtala­nok közé és az ő velünk való egyesülése végleges volt és íme, a sírig tartott. — Az ő példáját magasra kell emel­nünk, mint valami s­­gárzó lobogót, amely a hűségnek, a meggyőződés ere­jének, az emberiességnek fényeit árasztja egy olyan kors lihegve fut prédája után cinikusan vigyorog az a pöffeszkedve és szégyent piacra a dezertőr és a zakban, amikor az elvtelenség, tilás és amikor elenül áll ki a renegát, hogy aprópénzért adja el a lelkét, készen arra is, hogy legjobb barátait, testvéreit, még szüleit is gyalázatosan cserben hagyja... Ezután föltették a koporsót a gyászkocsira és elindult a menet sír felé. A sírnál újra fölhangzott a kórus gyászéneke, ezután pedig a régi szocialista közalkalmazott, gárda nevében Kiss Roland elvtárs mondott megrázó halotti beszédet . Ascher István az önzetlen és sze­rény szocialista harcos mintaképe volt Bár mindenkinél jobban kivette a ré­szét minden munkából, emberfölötti te­vékenységét egyszerű és természetesen kötelességteljesítésként fogta fel. Mun­kafanatizmusa, önzetlen lelkesedése és hívő kitartása magával sodort minden­kit, akinek a sors rendeléséből módja és lehetősége volt arra, hogy ezzel a pá­ratlan férfiúval együtt­működjék. A Krisztusi lelkület lobogott benne és emelte egyre magasabbra a hétköz­nap emberei fölé. Most, hogy eltávozott abból az életből, amelytől nem várt soh­a sem elismerést, sem hálát, a szo­cialista közalkalmazottaknak, ők­ az egész szocialista tábornak soha ki nem hunyó hálája és elismerése állít szá­mára örök emléket. A Gyermekbarát­ok nevében Kéthly Anna elvtárs búcsúztatta a magyar munkásmozgalom sírba távozó ne­mes harcosát. — Ascher István élete szép, tiszta és bátor élet volt. Történelmi földrengé­sek idején megérezte a kötelességre késztető belső szózatot, mert lelke em­berséges érzésekkel, atya­tiszta gondo­latokkal volt tele. Lelkét felgyújtotta milliók jajkiáltása s annak égnie kel­lett a szent lángban. Most, hogy örökre pihenőre tért, elmúlik a fájdalom és a megpróbáltatások emléke, elcsitul a há­borgás az egyént ért jogtalanságok és igazságtalanságok fölött. Tisztán és fénylően csak ennek az életnek a szép­sége marad reánk... — Hűséges voltál, Ascher István, sze­gény elhagyott testvéreidhez és mi is hűségesek maradunk példát mutató emlékedhez az emberi életet kereső és érte harcoló nagy munkáscsaládnak egyik csoportja, a Gyermekbarát Egyesület is, amely talán legköze­lebb volt hozzád életed utolsó esztendői­ben és talán a gyermekbarátok vesztet­tek legtöbbet haláloddal. Jó és biztos kezekben tudtuk nálad a proligyerme­kek sorsát, mert szíved és értelmed egy­formán a szegény gyermekek sorsának enyhítésén fáradozott. Jó és bölcs atyja voltál a gyermekeknek. Egy szép élet­nek befejezése­ül letesszük sírodra sok ezer munkásgyermek hálás köszönetét... A koporsót elnyelte a sír, dübö­rögve omlottak rá a rögök s szállt a szocialista induló és amikor a­­hant magasodott, megeredt az eső­ fillért takarít meg minden amelyet nálunk vesz 10-ért. Kultúrpropaganda Jegyirodánkban VII. Erzsébet körút 35. s.T. Telefon: 130-327 és VIII. Conti ucca 4. sz. Telefon: 130-330, 331. Az epekövek, az idősült epehólyaggyul­ladás és a hurutos sárgaság kezelésében reggelenként éhgyomorra egy-egy pohár természet­es „Ferenc József keserűvíz, kevés forróvízzel keverve és kortyonként hevéve, gyakran rendkívül hatásos. Kér­dezze meg orvosát. (X) ben egy másik eső­­: a pir­os virá­gok esője­.. A sírt befedte a tö­mérdek koszorú és a virágok töme­ge és a gyászoló sereg meghatottan vonult el a sírtól. Koszorúmegváltás címén a Gyermek­barátoknak Szántó Gyula 25 kg lisztet adományozott. MŰVÉSZET IRODALOM (•) Az Operaház különvonata elindult Firenzébe. Kedden délutáni 3 óra 50 perc­kor a Keleti pályaudvarról elindult az Operaház különvonata Firenzébe, az ün­nepi játékokra. Összesen 282-en utaznak a vonaton, amely szerdán délben érke­zik Firenzébe. Amíg az Operaház együt­tese Firenzében lesz, a budapesti Opera­ház zárva marad. "tette. A Ceszböm­yvédnel (*) Képzőművészeti kiállítás Székes­fehérvárott. Ez év június havában Székesfehérvárott hivatalos képzőművé­szeti kiállítás lesz, amely festészeti, grafikai, szobrászati és éremművészeti alkotásokat foglal m­agában. A kiállítás ez év június 4-én nyílik meg és június 19-én zárul. Mintegy 140 festészeti és grafikai mű, valamint 30—40 szobrá­szati alkotás kerül bemutatásra. A ki­állításra bármelyik magyar festő vagy szobrászművész két alkotását, küldheti be kiválasztásra. A beérkezett anyagot az Országos Irodalmi és Művészeti Ta­nács bírálja fölül. A beküldés helye: az Országos Magyar Szépművészeti Mú­zeum (Aréna út 41).. . a beküldés ideje: május 18 és 19, délelőtt 9 órától délután 1 óráig. (') A nagysikerű „Tempefői"-t csütör­tökön újra előadják. Az Erzsébetvárosi Színházban csütörtökön, május 5-én újra színrekerü­l a „Méla Tempefői", Csokonai Vitéz Mihály rendkívüli siker­rel bemutatott zenés vígjátéka. Jegyek a színház pénztáránál (Aréna út 31) és a Népszava - könyvkereskedésben (VII. Erzsébet körút 35) kaphatók. • Tudótpárty (•) Az Akadémia nagyhete kedden délután az osztályok ülésezéseivel meg­kezdődött. Szerdán délután összes ülést tart a Magyar Tudományos Akadémia, pénteken tagválasztó nagygyűlést tar­tanak, május 8-án, vasárnap délelőtt ünnepélyes közülés lesz az Akadémia palotájának dísztermében. A közülésen Serédi hercegprímás és Hóman közokta­tásügyi miniszter Szent Istvánról írt tanulmányaikat olvassák föl. (1) Galileo Galilei háromszázéves fizikai munkáját, „A szilárdságtanra és a mozgások tanára vonatkozó beszélge­tések"-et méltatja a­­ „Búvár" áprilisi számában Cavalloni Ferenc érdekes ta­nulmánya. Pongrácz Sándor a lochnessi szörnyről, Medriczky Andor a szkipe­tárokról, Ivánfy János Magyarország energiaforrásairól ír. Jaloveczky Péter, Trom József, Csalányi Ferenc, Doming Henrik, Simon Béla, Molnár Béla, Honfi Jenő, Natter-Nád Miksa, L. Hefty Fri­gyes és Tasnádi Kubacska András nép­rajzi, földrajzi, természettudományi és technikai cikkét közli meg a kitűnő tu­dománynépszerűsítő folyóirat új száma. Budapest Székesfőváros Gázmű­ves önképzőköre hangversenyt ren­dez vasárnap, május 8-án este '­19 órai kezdettel a Zeneművészeti Fő­iskola nagytermeiben. Az egyesület énekkarán és zenekarain kívül köz­reműködnek Bordás Éva operaéne­kesnő és Kaszás Géza gordonkamű­vész. Az énekkart Endre Béla, a zenekar if­j. Müller Antal karnagy vezényli. Jegyek kaphatók az Ön­képzőkör vezetőségénél (VIII. Tisza Kálmán tér 20. Melléktermékek osz­tálya) és este a pénztárnál. (X)

Next