Népszava, 1938. május (66. évfolyam, 98–122. sz.)

1938-05-05 / 101. szám

14 oldal NÉPSZAVA 1938 május 5. csütörtök - _ r írók, tudósok, művészek a zsidótörvény ellen A magyar értelmiség kiáltványa A zsidójavaslat csütörtökön meg­induló parlamenti tárgyalásával kapcsolatiban magyar írók, tudósok­­és művészek az alábbi kiáltvánnyal lépnek a nyilvánosság elé: Mi, magyar írók, művészek és a tudomány munkásai, különféle világnézetek és pártállások szó­szólói, különféle társadalmi réte­gek szülöttei és tagjai, akik a leg­különbözőbb hivatásokban és mun­kakörökben dolgozunk, akik vala­mennyien az évezredes magyar művelődés megtartásának és gya­rapításának rendeltetését vettük örökbe, mi, akik valamennyien keresztény családok leszármazottai va­gyunk, az emberi becsületérzés és igaz kereszténység, a józanság és hazafi­ság magától értetődő egységével és szilárdságával emeljük föl szavun­kat az állampolgári jogegyenlő­ség elvéért, amelyet az úgynevezett „társadalmi egyensúly hatályo­sabb biztosításáról szóló törvény-javaslat", megvalósulása esetén, törölne a magyar alkotmányból. Ez a javaslat a társadalmi egyen­súly biztosítását ígéri, de egy szava sincs a legszegényebb, gazda­ságilag legelesettebb és legárvább rétegek sorsának jo­b­brafordításáért. Ez a javaslat még a zsidóságot sem alázza meg annyira, mint amennyire megsérti a keresztény közép­osztály fiait, amikor az teszi fel róluk, hogy — az állampolgári jogegyenlőség megszentelt alapelvének semmibe­vételével — jogfosztástól, meg­szégyenítő gyámkodástól, kényszerű alkalmazástól várják megélhetésük biztosítását. S felteszi róluk azt az erkölcsi eltévelyedést, hogy polgár­társaik egy részének vallása miatt való megbélyegzése, polgári jogai teljességéből való kiforgatása árán akarnak érvényesülni­­ és boldo­gulni. Ez a javaslat a zsidók közü­l is elsősorban a szegényeket veszi célba, azokat, akik leginkább vannak ki­szolgáltatva munkáltatóik kenye­kedvének s még ezek közül is ki­vált a­ fiatalokat sújtja, akiket egyetemlegesen megbüntet amiatt, hogy nem lehettek katonák a há­ború alatt. Lelkiismeretünkkel nem tartjuk összeegyeztethetőnek, hogy a vi­lági hat­óságok a megkeresztelések között dátum szerint tegyenek kü­lönbséget, holott a keresztséget különbségtevés és fenntartás nél­kül adja meg az egyház a kebelé­be térőnek, az Iste­n előtti egyenlő­ség és keresztényi testvériség je­gyében. . . Minket keresztény hitünk, haza­fias meggyőződésünk, az ország európai hiteléhez és nemzeti füg­getlenségünkhöz való ragaszkodá­sunk késztet arra, hogy soha ne tágítsunk az állampol­gári jogegyenlőség elvétől, amelyet történelmünk legszebb kor­szakában, az európai magyarság legnagyobb elméi vívtak ki. Minden erejére szüksége van a mai válságos történelmi időkben a magyarságnak. A megszállott terü­letek urai statisztikai mutatvá­nyokkal igyekeznek elválasztani a magyar néptörzstől azokat a zsidó­vallású magyarokat, akik, el­enyésző kivételektől eltekintve, a kisebbségi sorsban is rendületlenül kitartanak a magyar sorsközösség mellett. Szabad-e nekünk akarat­lanul is ezt a példát követni és ki­közösíteni a magyarságból iOO.OOO polgárunkat? Elfeledtük volna, hogy ezek a polgártársaink a kultúrtörténetem megdönthetetlen­­tanúsága szerint nemcsak egyszerűen résztvevői, de támaszai és építői is voltak a ma­gyar kultúrának­? Tagadjuk le ön-­ magunk előtt, hogy ezt a sors­közösséget 1848 szabadságharcában és a világháborúban vérükkel pe­csételték meg? Valljuk, hogy ma­gyarok ezek a polgártársaink és magyarságukat, annál kevésbé en­gedjük vitássá tenni, mert csíráz­nak ma, nyugtalan hajlandóságok, amelyek már végleg megmagyaro­sodottnak hitt és a vezető rétegek­be emelkedett állampolgárokat haj­lítanak el a magyarságtól. Ezért tiltakozunk lelkiismeretünk minden erejével és hisszük, hogy szavunk nem marad hatás nélkül abban a hazában, amely minden dicsőségét a hit- és gondolatszabad­ságért, az emberi jogok teljessé­géért vívott hősi harcainak köszön­hette. E belső parancsra fordulunk a magyar törvényhozás mindkét házának tagjaihoz, a keresztény egyházakhoz, a foglalkozások, gaz­dasági ágak kamaráihoz, szakszer­vezetekhez és egyéb érdekképvise­­letekhez, a politikai, társadalmi és kulturális egyesületekhez, az egész ország józan és hazafias népéhez azzal a kéréssel: tegyenek bizonyságot önérze­tükről, bátorságukról, önzetlen­ségükről és lépjenek sorompóba a mindannyiunkat sértő javas­lat ellen. Gondolja meg minden kortárs, mekkora felelősség terheli, ha a lelkiismereti tiltakozás ellenére is megszületik egy törvény, amelyre valamikor minden magyarnak szé­gyenkezve kell gondolnia. ,A kiáltványt a következő írók, tudósok és művészek írták alá: Apponyi György gróf, Bartók Béla, Bárczy István, Berda József, Borecz Sándor, Bernáth Aurél, Blaskó Mária, Bóka László, Csécsy Imre, Csók István, Darvas József, Erdős Jenő, Eszenyi Jenő, Győri Farkas Imre, Ferenczy Noémi, Féja Géza, Fodor József, Földessy Gyula, Földessyné Hermann Lula, Gás­pár Zoltán, Hertelendy István, Horváth Béla, Pálóczy Horváth György, Kárpáti Aurél, Kernstok Károly, Km­etty János, Dernei Ko­csis László, Kodály Zoltán, Kozma Erzsébet, Kun Zsigm­­­nd, Lovászy Márton, vitéz Makay Miklós Márffy Ödön, Mátyás Ferenc, Mi­hályi­ Ernő, Molnár Farkas, Mol­nár Kálmán, Móricz Zsigmond, Zugligeti Pintér József, Polner Ödön, Rab Gusztáv, Rados Gusz­táv, Remenyik Zsigmond, Riedl Margit, Schöpflin Aladár, Simándy Pál, Somlay Artúr, Supka Géza, Szabó Zoltán, Szakasity Árpád, Szász Zoltán, Széchenyi György gróf, Szimonidesz Lajos, Ter­sánszky J. Jenő, Tóth Aladár, Va­szary János, Vikár Béla, Vilt Ti­bor, Zilahy Lajos. Hetvenmillió a svéd haderő megerősítésére (Stockholm, május 1. — Havas.) A svéd kormány a képviselőház elé terjesztette javaslatát, amelyben a nemzetvédelem­­azonnali megerősí­tése, elsősorban hadianyagok be­szerzése céljából póthiitelkeret meg­szavazását kéri. A kért összeg 70 millió svéd korona, amely ösz­szegből 1:?,2(M).0­­I koronát a hadsereg, 19,500.000 koronát a tengerészet, 23,800.­500 koronát a légierők, 13,500.000 koronát általános szük­ségletek, elsősorban a­ polgári légvédelem céljaira akarnak fordítani. A pótihitelt va­lószínűleg az adók fölemelésével fedezik. Új adó bevezetéséről nincs szó. Meghalt Ossietzky Karl von Ossietzky, a paci­fizm­­us nagy harcosa és mártírja meghalt. Agyhártyagyulladás ölte meg -mondja a berlini jelentés. De korai haláláért bizonyosan sok minden egyéb is felelős. Sok minden olyas­mi, amiről a berlini jelentés nem tesz említést. „ Mindössze negyven­kilencéves volt. Évek óta tüdőbajban szenvedett. És évek óta hevert a dohos bör­tönök és internálótáborok prics­csein. Az igazság és a béke fana­tikusa volt. Ezért kellett szen­vednie. Neve 1928 óta világhírű. Akkor vette át a „Weltbühne" szerkeszté­sét és egymásután jelentek meg cikkei. 1929 júniusában a „Welt­bühne"-ben megjelent egy cikk, amely a német fegyverkezéssel foglalkozott. A cikk miatt haza­árulás címén eljárás indult és Ossietzky, noha nem ő írta a cik­ket, vállalta a felelősséget. Másfél­évi börtönre ítélték és büntetésé­nek kitöltését 1932 májusában megkezdte. Barátai tüntető menet­ben kísérték a börtön kapujáig, ahonnan két hónap múlva kikerült ugyan, de­ azután nemsokára, a weimari Németország bukásával, újra börtönbe került. 1936-ban az egész kultúrvilág ünneplése mellett megkapta az 1935. évi Nobel-békedíjat, ami csan­­ további megpróbáltatást jelentett számára. A Harmadik Birodalom kihívásnak vette, hogy olyan em­ber kapna­ ezt a világraszóló ki­tüntetést, ak­it koncentrációs tábor­ban tartanak. A világsajtó is ál­landóan napirenden tartotta ezt a kérdést és élénk vita folyt arról, hogy várjon a beteg Ossietzky koncentrációs táborban van-e vagy — amint, a németek állították — egy berlini szanatóriumban fek­szik. Föllángolt a botrány a Nobel-díj átutalása körül is, mert azt Ossietzky nem vehette át szemé­lyesen és Németországba utalását megkövetelték. Ossietzky viszont — amint később kiderült — még­sem vehette kézhez. A közelmúlt­ban tárgyalták ezt az ügyet Ber­linben és egy Wannow nevű ügy­védet el is ítéltek azon a címen, hogy Ossietzky Nobel-díját elsik­kasztotta. Tragikus svre jutott osztályrészül Karl von Ossietzkynek. Eszméiért szenvednie kellett a demokratikus és a diktatúrás Németországban is. Sohasem tartozott semmiféle párt­hoz. Egyetlen ügye, volt: a béke. Ezért szenvedett és ezért halt meg ilyen fiatalon. Harcos ember volt, de mindig csak a békéért harcolt. Nemesi családból származott. Vé­gigküzdötte a világháborút. Ami­kor hazajött, azt hirdette: „A há­borúban nincs hősiesség, csupán félelem és kétségbeesés." Ossietzky tragikus sorsa a béke tragédiáját példázza. A Németországgal határos országok békéjének kérdése az angol alsóházban (London, május 1.) Az alsóház­ban Maulder képviselő megkérdezte a miniszterelnökölt, hogy tekintettel a Dániában, Bel­giumban, Csehszlovákiában, Magyarországon és más Német­országgal határos országokban a német kormány politikája következtében érzett nyugtalan­ságra és bizonytalanságra, haj­landó-e a béke Európa e részé­ben való fönntartásának kérdé­sét a Népszövetség elé vinni, vagy Németországnál ebben az ügyben közvetlen előterjesztése­ket tenni? — Butler külügyi államtitkár: Az angol kormány nem hiszi, hogy a javasolt el­járás jelenleg hasznos ered­ményhez vezetne. Mander: Tekintettel arra, hogy az angol gyarmatokat is éri fenyegetés, nem volna-e jobb összetartani, mint­ külön-külön elbukni? — Butler nem felelt. Adams képviselő megkérdezte a miniszterelnököt, hajlandó-e a Nép­szövetségi Tanácsnál az alapok­mány 11. szakasza alapján olyan irányú előterjesztéseket tenni, ame­lyek szerint Németország legutóbbi beavat­kozása Csehszlovákia belügyeibe Európa békéjét fenyegeti, ami­vel szemben az angol kormány nem mutathat közömbösséget Chamberlain miniszterelnök: Nem hiszem, hogy a javasolt eljá­rás hasznos eredményhez vezetne.— Adams: Tudja-e a miniszterelnök, hogyha Henlein követeléseit telje­sítik, Csehszlovákia függetlensége voltaképpen megszűnik? — Cham­berlain: Lehet, hogy ez így van, lehet, hogy nem, de ez nem érinti válaszomat. — Adams: Meg van-e győződve a minisz­terelnök arról, hogy Berli­n tényleg a szudé­lnémet kérdés békés és észszerű megoldását kívánja? — Chamberlain nem­ felelt. [HUM Revolveres merényletet kíséreltek meg egy trafikban Pallos Gyula bejelentette a­ főka­pitányságon, hogy­ szerdán délután dr Lédig Dezsőné Iskola ucca 20. számú házban lévő dohánytőzsdé­jében, amelynek üzletvezetője nő­vére, Pallos Jolán, könyvvásárlás ürügyével megjelent egy körülbelül 15 éves, pirosarcú, trencskótot vi­selő, golf nadrágos, turistacipős, si­mára fésült barnahajú fiatalember. A trafikban lévő regények közül kiválasztott két darabot, majd azt mondotta, hogy nincs nála elegendő pénz, később visszatér. A fiatalem­ber távozása után körülbelül félórá­val visszatért a trafikba, majd nadrágzsebéből revolvert rán­tott elő és azt Pallos Jolánra fogva, 30 pengőt követelt tőle. Az üzlet­vezetőnő nem vesztette el lélekjelenlétét, segítségért kiáltott, amire a revolveres támadó az uc­cára, menekült és a Vám ucca má­nyában a Dunaparton eltűnt. A rendőrség a bejelentés alapján a nyomozást megindította. Főszerkesztő: Mónus Illés. Felelős szerkesztő és kiadó: Esztergályos János Azok a közleménye­it, am­elyek végétt szorző­jel (X) van, fizetett hirdetések „Világosság" könyvtit­omrta rt. Budapest, VIII. Conti­ncca 4 Műszaki igazgató: Deutsch D. vitán­" TERJESSZÍÍK 9 NÉPSZAVÓ

Next