Népszava, 1938. május (66. évfolyam, 98–122. sz.)
1938-05-05 / 101. szám
14 oldal NÉPSZAVA 1938 május 5. csütörtök - _ r írók, tudósok, művészek a zsidótörvény ellen A magyar értelmiség kiáltványa A zsidójavaslat csütörtökön meginduló parlamenti tárgyalásával kapcsolatiban magyar írók, tudósokés művészek az alábbi kiáltvánnyal lépnek a nyilvánosság elé: Mi, magyar írók, művészek és a tudomány munkásai, különféle világnézetek és pártállások szószólói, különféle társadalmi rétegek szülöttei és tagjai, akik a legkülönbözőbb hivatásokban és munkakörökben dolgozunk, akik valamennyien az évezredes magyar művelődés megtartásának és gyarapításának rendeltetését vettük örökbe, mi, akik valamennyien keresztény családok leszármazottai vagyunk, az emberi becsületérzés és igaz kereszténység, a józanság és hazafiság magától értetődő egységével és szilárdságával emeljük föl szavunkat az állampolgári jogegyenlőség elvéért, amelyet az úgynevezett „társadalmi egyensúly hatályosabb biztosításáról szóló törvény-javaslat", megvalósulása esetén, törölne a magyar alkotmányból. Ez a javaslat a társadalmi egyensúly biztosítását ígéri, de egy szava sincs a legszegényebb, gazdaságilag legelesettebb és legárvább rétegek sorsának jobbrafordításáért. Ez a javaslat még a zsidóságot sem alázza meg annyira, mint amennyire megsérti a keresztény középosztály fiait, amikor az teszi fel róluk, hogy — az állampolgári jogegyenlőség megszentelt alapelvének semmibevételével — jogfosztástól, megszégyenítő gyámkodástól, kényszerű alkalmazástól várják megélhetésük biztosítását. S felteszi róluk azt az erkölcsi eltévelyedést, hogy polgártársaik egy részének vallása miatt való megbélyegzése, polgári jogai teljességéből való kiforgatása árán akarnak érvényesülni és boldogulni. Ez a javaslat a zsidók közül is elsősorban a szegényeket veszi célba, azokat, akik leginkább vannak kiszolgáltatva munkáltatóik kenyekedvének s még ezek közül is kivált a fiatalokat sújtja, akiket egyetemlegesen megbüntet amiatt, hogy nem lehettek katonák a háború alatt. Lelkiismeretünkkel nem tartjuk összeegyeztethetőnek, hogy a világi hatóságok a megkeresztelések között dátum szerint tegyenek különbséget, holott a keresztséget különbségtevés és fenntartás nélkül adja meg az egyház a kebelébe térőnek, az Isten előtti egyenlőség és keresztényi testvériség jegyében. . . Minket keresztény hitünk, hazafias meggyőződésünk, az ország európai hiteléhez és nemzeti függetlenségünkhöz való ragaszkodásunk késztet arra, hogy soha ne tágítsunk az állampolgári jogegyenlőség elvétől, amelyet történelmünk legszebb korszakában, az európai magyarság legnagyobb elméi vívtak ki. Minden erejére szüksége van a mai válságos történelmi időkben a magyarságnak. A megszállott területek urai statisztikai mutatványokkal igyekeznek elválasztani a magyar néptörzstől azokat a zsidóvallású magyarokat, akik, elenyésző kivételektől eltekintve, a kisebbségi sorsban is rendületlenül kitartanak a magyar sorsközösség mellett. Szabad-e nekünk akaratlanul is ezt a példát követni és kiközösíteni a magyarságból iOO.OOO polgárunkat? Elfeledtük volna, hogy ezek a polgártársaink a kultúrtörténetem megdönthetetlentanúsága szerint nemcsak egyszerűen résztvevői, de támaszai és építői is voltak a magyar kultúrának? Tagadjuk le ön- magunk előtt, hogy ezt a sorsközösséget 1848 szabadságharcában és a világháborúban vérükkel pecsételték meg? Valljuk, hogy magyarok ezek a polgártársaink és magyarságukat, annál kevésbé engedjük vitássá tenni, mert csíráznak ma, nyugtalan hajlandóságok, amelyek már végleg megmagyarosodottnak hitt és a vezető rétegekbe emelkedett állampolgárokat hajlítanak el a magyarságtól. Ezért tiltakozunk lelkiismeretünk minden erejével és hisszük, hogy szavunk nem marad hatás nélkül abban a hazában, amely minden dicsőségét a hit- és gondolatszabadságért, az emberi jogok teljességéért vívott hősi harcainak köszönhette. E belső parancsra fordulunk a magyar törvényhozás mindkét házának tagjaihoz, a keresztény egyházakhoz, a foglalkozások, gazdasági ágak kamaráihoz, szakszervezetekhez és egyéb érdekképviseletekhez, a politikai, társadalmi és kulturális egyesületekhez, az egész ország józan és hazafias népéhez azzal a kéréssel: tegyenek bizonyságot önérzetükről, bátorságukról, önzetlenségükről és lépjenek sorompóba a mindannyiunkat sértő javaslat ellen. Gondolja meg minden kortárs, mekkora felelősség terheli, ha a lelkiismereti tiltakozás ellenére is megszületik egy törvény, amelyre valamikor minden magyarnak szégyenkezve kell gondolnia. ,A kiáltványt a következő írók, tudósok és művészek írták alá: Apponyi György gróf, Bartók Béla, Bárczy István, Berda József, Borecz Sándor, Bernáth Aurél, Blaskó Mária, Bóka László, Csécsy Imre, Csók István, Darvas József, Erdős Jenő, Eszenyi Jenő, Győri Farkas Imre, Ferenczy Noémi, Féja Géza, Fodor József, Földessy Gyula, Földessyné Hermann Lula, Gáspár Zoltán, Hertelendy István, Horváth Béla, Pálóczy Horváth György, Kárpáti Aurél, Kernstok Károly, Kmetty János, Dernei Kocsis László, Kodály Zoltán, Kozma Erzsébet, Kun Zsigmnd, Lovászy Márton, vitéz Makay Miklós Márffy Ödön, Mátyás Ferenc, Mihályi Ernő, Molnár Farkas, Molnár Kálmán, Móricz Zsigmond, Zugligeti Pintér József, Polner Ödön, Rab Gusztáv, Rados Gusztáv, Remenyik Zsigmond, Riedl Margit, Schöpflin Aladár, Simándy Pál, Somlay Artúr, Supka Géza, Szabó Zoltán, Szakasity Árpád, Szász Zoltán, Széchenyi György gróf, Szimonidesz Lajos, Tersánszky J. Jenő, Tóth Aladár, Vaszary János, Vikár Béla, Vilt Tibor, Zilahy Lajos. Hetvenmillió a svéd haderő megerősítésére (Stockholm, május 1. — Havas.) A svéd kormány a képviselőház elé terjesztette javaslatát, amelyben a nemzetvédelemazonnali megerősítése, elsősorban hadianyagok beszerzése céljából póthiitelkeret megszavazását kéri. A kért összeg 70 millió svéd korona, amely öszszegből 1:?,2(M).0I koronát a hadsereg, 19,500.000 koronát a tengerészet, 23,800.500 koronát a légierők, 13,500.000 koronát általános szükségletek, elsősorban a polgári légvédelem céljaira akarnak fordítani. A pótihitelt valószínűleg az adók fölemelésével fedezik. Új adó bevezetéséről nincs szó. Meghalt Ossietzky Karl von Ossietzky, a pacifizmus nagy harcosa és mártírja meghalt. Agyhártyagyulladás ölte meg -mondja a berlini jelentés. De korai haláláért bizonyosan sok minden egyéb is felelős. Sok minden olyasmi, amiről a berlini jelentés nem tesz említést. „ Mindössze negyvenkilencéves volt. Évek óta tüdőbajban szenvedett. És évek óta hevert a dohos börtönök és internálótáborok pricscsein. Az igazság és a béke fanatikusa volt. Ezért kellett szenvednie. Neve 1928 óta világhírű. Akkor vette át a „Weltbühne" szerkesztését és egymásután jelentek meg cikkei. 1929 júniusában a „Weltbühne"-ben megjelent egy cikk, amely a német fegyverkezéssel foglalkozott. A cikk miatt hazaárulás címén eljárás indult és Ossietzky, noha nem ő írta a cikket, vállalta a felelősséget. Másfélévi börtönre ítélték és büntetésének kitöltését 1932 májusában megkezdte. Barátai tüntető menetben kísérték a börtön kapujáig, ahonnan két hónap múlva kikerült ugyan, de azután nemsokára, a weimari Németország bukásával, újra börtönbe került. 1936-ban az egész kultúrvilág ünneplése mellett megkapta az 1935. évi Nobel-békedíjat, ami csan további megpróbáltatást jelentett számára. A Harmadik Birodalom kihívásnak vette, hogy olyan ember kapna ezt a világraszóló kitüntetést, akit koncentrációs táborban tartanak. A világsajtó is állandóan napirenden tartotta ezt a kérdést és élénk vita folyt arról, hogy várjon a beteg Ossietzky koncentrációs táborban van-e vagy — amint, a németek állították — egy berlini szanatóriumban fekszik. Föllángolt a botrány a Nobel-díj átutalása körül is, mert azt Ossietzky nem vehette át személyesen és Németországba utalását megkövetelték. Ossietzky viszont — amint később kiderült — mégsem vehette kézhez. A közelmúltban tárgyalták ezt az ügyet Berlinben és egy Wannow nevű ügyvédet el is ítéltek azon a címen, hogy Ossietzky Nobel-díját elsikkasztotta. Tragikus svre jutott osztályrészül Karl von Ossietzkynek. Eszméiért szenvednie kellett a demokratikus és a diktatúrás Németországban is. Sohasem tartozott semmiféle párthoz. Egyetlen ügye, volt: a béke. Ezért szenvedett és ezért halt meg ilyen fiatalon. Harcos ember volt, de mindig csak a békéért harcolt. Nemesi családból származott. Végigküzdötte a világháborút. Amikor hazajött, azt hirdette: „A háborúban nincs hősiesség, csupán félelem és kétségbeesés." Ossietzky tragikus sorsa a béke tragédiáját példázza. A Németországgal határos országok békéjének kérdése az angol alsóházban (London, május 1.) Az alsóházban Maulder képviselő megkérdezte a miniszterelnökölt, hogy tekintettel a Dániában, Belgiumban, Csehszlovákiában, Magyarországon és más Németországgal határos országokban a német kormány politikája következtében érzett nyugtalanságra és bizonytalanságra, hajlandó-e a béke Európa e részében való fönntartásának kérdését a Népszövetség elé vinni, vagy Németországnál ebben az ügyben közvetlen előterjesztéseket tenni? — Butler külügyi államtitkár: Az angol kormány nem hiszi, hogy a javasolt eljárás jelenleg hasznos eredményhez vezetne. Mander: Tekintettel arra, hogy az angol gyarmatokat is éri fenyegetés, nem volna-e jobb összetartani, mint külön-külön elbukni? — Butler nem felelt. Adams képviselő megkérdezte a miniszterelnököt, hajlandó-e a Népszövetségi Tanácsnál az alapokmány 11. szakasza alapján olyan irányú előterjesztéseket tenni, amelyek szerint Németország legutóbbi beavatkozása Csehszlovákia belügyeibe Európa békéjét fenyegeti, amivel szemben az angol kormány nem mutathat közömbösséget Chamberlain miniszterelnök: Nem hiszem, hogy a javasolt eljárás hasznos eredményhez vezetne.— Adams: Tudja-e a miniszterelnök, hogyha Henlein követeléseit teljesítik, Csehszlovákia függetlensége voltaképpen megszűnik? — Chamberlain: Lehet, hogy ez így van, lehet, hogy nem, de ez nem érinti válaszomat. — Adams: Meg van-e győződve a miniszterelnök arról, hogy Berlin tényleg a szudélnémet kérdés békés és észszerű megoldását kívánja? — Chamberlain nem felelt. [HUM Revolveres merényletet kíséreltek meg egy trafikban Pallos Gyula bejelentette a főkapitányságon, hogy szerdán délután dr Lédig Dezsőné Iskola ucca 20. számú házban lévő dohánytőzsdéjében, amelynek üzletvezetője nővére, Pallos Jolán, könyvvásárlás ürügyével megjelent egy körülbelül 15 éves, pirosarcú, trencskótot viselő, golf nadrágos, turistacipős, simára fésült barnahajú fiatalember. A trafikban lévő regények közül kiválasztott két darabot, majd azt mondotta, hogy nincs nála elegendő pénz, később visszatér. A fiatalember távozása után körülbelül félórával visszatért a trafikba, majd nadrágzsebéből revolvert rántott elő és azt Pallos Jolánra fogva, 30 pengőt követelt tőle. Az üzletvezetőnő nem vesztette el lélekjelenlétét, segítségért kiáltott, amire a revolveres támadó az uccára, menekült és a Vám ucca mányában a Dunaparton eltűnt. A rendőrség a bejelentés alapján a nyomozást megindította. Főszerkesztő: Mónus Illés. Felelős szerkesztő és kiadó: Esztergályos János Azok a közleményeit, amelyek végétt szorzőjel (X) van, fizetett hirdetések „Világosság" könyvtitomrta rt. Budapest, VIII. Contincca 4 Műszaki igazgató: Deutsch D. vitán" TERJESSZÍÍK 9 NÉPSZAVÓ