Népszava, 1938. június (66. évfolyam, 123–145. sz.)

1938-06-01 / 123. szám

2. oldal ­ Féloldali hűdésben szenvedő bete­geknek gyakran igen nagy meg­­­könnyebb ülést szerez eggy, kis po­hár természetes „Ferenc József" keserűvíz azért, mert anélkül, hogy a betegnek a legcsekélyebb mérték­ben is erőlködnie kellene, a beleket alaposan kitisztítja és az egész anyagcserét előmozdítja. Kérdezze meg orvosát. (X)­lete előtt Little, a szakszervezet el­nöke azt állította, hogy Sir Thomas Inskip haderőfejlesztési miniszter, amidőn a szakszervezet végrehajtó­bizottságával a fegyverkezés meg­gyorsításáról tanácskozott, nem adott határozott felvilágosítást a gyorsítás okairól, sőt félrevezette a "szakszervezetet a hadirepülőgépek kivitele tekintetében. Emlékeztet­tem a minisztert arra — mondotta Little —, hogy bizottságunknak az a politikája, hogy ellenálljunk a kormány fegyver­kező programjának, ha a fegy­verek nem a nemzet védelme vagy a nemzet biztonsága meg­alkotásának céljait szolgálnák. Az angol hadsereg „borzalmas" védelmi fegyvere (London, május 31.) Inskip had­ügyminiszter hétfőn este rádió­beszédében kijelentette, hogy az angol hadseregben legköze­lebb bevezetik a legkiválóbb vé­delmi szakértők újabb találmá­nyait.. Ezek a találmányok olyan természetűek, hogy az ellenség „néhány borzalmas, sőt talán váratlan védelmi fegyverrel ta­lálja magát szemben". És most vannak tervezés alatt új­típusú, elhárító ágyúk, valamint az alacsonyan szálló repülőgépek ellen igen hatásos új légelhárító lövegek. NÉPSZAVA 1938 június 1. szerizt. A népiskolai oktatás új útja A korszerű elemi iskola Az egyes kultúrnemzetek gyer­mekei között nem tartozik a ritka­ságok közé a jelentős kulturális színvonalkülönbség. A szélső fokok közt megtalálhatjuk az átmenet minden válfajának képviselőjét. A kis ,,középkori"-t és a túlfinomult született agyembert gyermekkorá­ban mégis egyazon népiskola öleli magához. A magyar népiskola reménytelen küzdelmet folytat azért, hogy ezt a sokrétű tömeget legalább egy ér­telmi színvonalra emelje. Napjaink­ban, amikor bizonyos körülmények között a tömegszuggesztió eddig nose ismert eszközeivel akarják be­folyásolni a lelkeket, fokozott mér­tékben van szükség arra, hogy fele­lősségteljes, kialakult szemléletű és külső behatásokkal szemben­ ellen­állni tudó tömegek nevelődjenek, h­ogy egé­sz civilizációnk el ne pusz­tuljon. Ennek elérésére nem elég a szó, a tiszta eszmék hatóereje, vagy legföljebb csak egy kis rétegnél. A nép gyermekeinek, a sokaknak és átlagosaknak a­ lelke szomjazza a szépet, a jót és az igazat, de még nincs előkészítve nagy eszmék befo­gadására, mert önhibáján kívül nem tud benne talpára állni az érte­lem. , A nagy tömegek nevelésének kér­dése még akkor is súlyos feladat volna, ha valamennyi gyermek tiszta érintetlenségben, friss, egész­séges lélekkel­­jutna a népiskolába. Sajnos, a legtöbb gyerek már többé-kevésbé lelki sérüléssel ke­rül a nevelő elé, testi adottságok, az otthon, vagy a társadalom hibá­jából. Ritka szerencse, ha egy-egy­gyerek testileg-lelkileg épen várja az iskola nevelő hatását. Még­­jó eset, ha sérülése nem túl súlyos és testi-lelki egyensúlyát még helyre­állíthatják. A társadalom átalakítása neme­sebb életközösséggé sokkal nagyobb feladat, mint az iskola átalakí­tása, ez utóbbi azonban az előbbi­nek fontos része. Ha az iskola át­alakul, az visszahat a társada­lomra is. Az iskola az egész euró­pai civilizáció területén átalakuló­ban van, azonban a államforma, a kul­túrszínvonal és a reformakarat ellentétes irányai szerint nagyon különböző szinten mozog. A tizen­kilencedik század iskolarendszere nyilvánvalóan befejezte rendelteté­sét. A huszadik század iskolája még nem érte el a­ népiskola falait. A köznevelés mai iskolatípusai az „új nevelés" elveitől lassúbb vagy gyorsabb menetben befolyásolt át­meneti formák. Az új nevelők mozgalma azonban világmozgalom, amelynek jelentőségét nem lehet tagadni akkor sem, ha tudjuk, hogy egyedül a haladó szellemű­ ta­nítóktól nem lehet várni egész szel­lemi válságunk megoldását, ami különben gazdasági nyomorúsá­gunknak egyik következménye. Európa veszni készülő civilizáció­jában a mai megcsalatott, szellemi és testi szükségletek terén sze­génységre ítélt, nemzedéket edzet­tebbé és felelősségteljesebbé csak új iskolák nevelhetik. A nevelő személye és munkája Fehér haja simán hátrafésült. Magas homloka, alatt lelk­ét kutató, tisztafényű szem. Meleg tekintet, anyásan jóságos hang. Határozott, biztos fellépés, ami a kiegyensúlyo­zott és nagyon önálló emberek sa­játja. Kevés gesztus, annál több figyelés azzal szemben, aki elébe kerül. Mindig a dolgok elevenjére tapintó, de sohasem bántó feltárása kis és nagy összefüggéseknek olyan egymásba kapcsolódó tőmondatok­ban, mint ahogyan vizsgálat után az orvostanár a kórképet diktálja, vagy ahogyan a vizsgálóbíró a val­lomást összegezi. Nagyon őszinté­nek kell lenni előtte, mert egy ta­pasztalatokban gazdag, kitűnő in­tellektus áthatóan erős sugárzásába kerülünk. Nem lehet kivonni ma­gunkat nyíltságot és tiszteletet pa­rancsoló hatása alól. Nevelő, aki a szülők helyett is messzegondoló és biztos csapásokat vág a gyermek­lélek rejtelmeibe, aki mindig teljes szívvel segíteni akar: a bölcs derű­jével és a szociálreformer lelkessé­gével, ugyanakkor az önkritika mérsékletével. Nevelő. Ez az első és döntő impresszió Nemesné Müller Máriáról. A továbbiak során az összkép csak gazdagodhatik, egyre több kitűnő emberi tulajdonság­felismerésével. Nemesné, az új utakon járó gyer­mektanulmányi irodalom kitűnő művelője „A Családi Iskola élet­keretei, nevelő és oktató munkája" címmel megjelent 448 oldalas ha­talmas könyvében a modern ma­gyar pedagógiának legnagyobb erőfeszítését végzi el egy korszerű iskolatípus kialakítása érdekében. A Studium Rt. kiadásában a nyil­vánosság elé került mű­alkotások­ban gazdag és szakkörök előtt, már régen ismert munkásélet betetőzését jelenti. Kár, hogy belső gátlások és a magyar nyelvterület sajátságos viszonyai nem tették lehetővé en­nek a műnek két évtizeddel előbb való megjelenését, amikor a rend­szer már kész volt. Ebben a könyv­ben nincsen egyetlen egy olyan megállapítás sem, amely az író­asztal mellett született volna meg és a munka egész beállítása el­árulja, hogy a szerző szeme előtt elsősorban gyakorlati célok lebeg­tek. Nemesné tele van hittel a gyer­­emesné iskolájában a gyerme­kek lázas munkakedve, sugárzó boldogsága ötlik szemünkbe min­denekelőtt. Talán ebből az élet­szeretetből fakad az új iskola jö­vője. Ha a népiskoláikban minden alkotás magán hordja majd a szép­ség bélyegét, talán sikerül vissza­vezetni az embert az öröim kivesző­ben levő ősforrásához, a művészi megérzés általános élményéhez. Az új elemi iskola, amikor elsősorban egyénileg fontos élmények elmesé­lését­ és leírását tartja szükséges­nek, kedvet csin­ál a gondolatok, ér­zelmek­, hangulatok szóbeli és írás­beli kifejezésére. A cselekvő iskola ápolja­­a gyermek sajátos tevé­kenységét, személyes és felelősség­teljes cselek­vés vágyát és ezzel fo­kozatosan kifejleszti készségét a határozott és kitartott erőfeszítésre. A kívüliről rákényszerített erőszak anarchia formájában bosszulja meg magát. A cselekvő iskolába lépő növendék az autonóm nevelés sík­jára kerül és az öntudatos erőkifej­tésre való készségét fejleszti. Ez az iskola csatlakozik a modern tudo­mányok eredményeiből leszűrt gyakorlathoz és olyan öntudatos és harmonikus egyének nevelésére tö­rekszik, akik a személyes önzésen túl a szolidaritás velü­k születés ér­zése alapján tevékeny és alkotó munkásai lesznek az igazságnak és a világbékének. Az új keretekben egyrészt a nagyobb szabadság, más­részt az önkormányzati törekvések nyomulnak előre. A Családi Iskola alapjellegéhez tartozik a társadalmi nevelés for­mája, az etikus önfejlesztés kerete, amelybe a tanulás alinteszt bele van ágyazva. Bizonyos életteli ke­retek szabják meg az iskolaközös­ségi életet, oly módon, hogy­­ezeken belül a gyermekek alkotó erői egyéniségükhöz mérten, szabadon kibontakozhassanak. Lehetetlen, hogy aki ebbe az új iskolába lép, ne érezzen meg valamit a gyermek áhítatos csodálkozó érdeklődéséből, befogadókészsége erejéből és pazar alkotó ösztönéből. A lélektan újabb irányai tudományos biztosítékok­kal támasztják alá az új nevelők intuitív eljárását. Nemesné mindazoknak ajánlja művét, akiket az igazság keresése visz a haladó nevelés útjára. Év­t­i­­zedek csendes munkája után lép a közönség elé, hogy új rendszerű is­kolájának képét bemutassa. Ennek a könyvnek nincsen előfutárja, amelyre akár a felépítésben, akár az előadás formájában támaszkod­hatnék. Igaz, hogy a nevelés-taní­tás megújhodását az írások egyre növekvő tömege hirdeti, mégis az európai pedagógiai irodalom in­kább részletmegoldásokra törekvő áramlásában ennyire összegező és kész megoldásra nem találunk. A népoktatás reformja Nemesnének tantervünk nehezen lazuló, erősen megszabott keretei­ben, amikor a vezérkönyvek eleve­nen falják fel a tanító egyéniségét, úgy kellett felépíteni iskolarend­szerét, hogy ennek nyomán az is­kolareform, mintegy alulról, a nép­tanító oldaláról beszivárogva, le­gyen megvalósítható. Közoktatás­ügyi hatóságunk nagy szolgálatot tenne a magyar oktatásügynek, ha Nemesné nagyvonalú eredményeit hasznosítaná és neki az átszervezés munkájában teret biztosítana. Két­ségtelen, hogy a Családi Is­kola rendszere egy 60 tanulótól látoga­tott elemi osztály, vagy egy 125 ta­nulós és mindössze egytanítós ösz­szevont iskola keretében meg nem valósítható, de a rendszer a sajná­latosan szűkkörű kísérleti iskola ke­reretein túl is igenis életképes és megvalósítható. Nem halmozódhatik adat adatra, mint egy közömbös tudatréteg a másikra. A tanulás anyagát az ér­deklődésnek kell összetartania, hogy így a tanulás maga örömök forrásává legyen. A tiulatelemek rendeződése értelmet és értéket nyerő lelki folyamat. A tananyagot úgy kell közölni, hogy ezt a végső világképpé rendeződést előkészít­sük, megkönnyítsük. A gyermek minden szabad játéka testi és lelki képességeinek kiképzésére szolgál. Ezeket tehát az iskolának nem sza­bad elnyomnia, hanem ellenkezőleg, a legmesszebbmenően ki kell hasz­nálnia. Nemesné talált új nevelési lehetőségeket a társas érzés erősít­­ésére, így került iskolaélete kö­zéppontjába az a­ közösség javára szolgáló munka, amely az erkölcsi tételeket és érzelmeket a cselekvés gyakorlatába oltja be. Nem elég­szik meg azzal, hogy a rábízott gyermek lelkét megismerje, de a környezetről is tud, amellyel és néha amely ellen dolgoznia kell, hogy valóban­­ új nevelő legyen. A tanító képességeit mindig egyéni színezetű módon kell, hogy latba vesse és ha hozzá tud férkőzni a gyermek lelki életének rúgóihoz, számíthat is nevelésének eredmé­nyeire. Nemcsak jó gyermekeket, ha­nem jó embereket és életmunkáso­kat is tud nevelni. Menjenek a kis proletárok közé és ott nézzék meg, hogy tud-e ez a rendszer a szemekben fényt, a szí­vekben tüzet gyújtani. Ki kell de­rülnie, hogy nemcsak elitképzésre, való, hanem ennek alapján ki lehet alakítani a népiskolát a munkás­negyedekben is, a földműveslakos­ság körében is. Nemesné vágyainak is netovábbja, hogy megláthassa a családi iskola boldog és gazdag éle­tének mását kis mezítlábasok tö­megiskoláiban, füstös kémények lá­bainál, alvó kisvárosok tespedt, le­vegőjében, szegények gyermekei között. A szerző saját szavaival szólva: „Nincs is olyan rendszer — s nem is lesz soha —, amelyben a tanító 30— 35 elemista gyermeknél többet tudna kellőleg vezetni. Ennél több tanuló mellett nem jöhet létre az az egyéni lelki viszony, amely nélkül az elemi iskola nevelői kötelességeit soha­sem teljesítheti. A gyermeknek a tanítóban második anyát, illetve apát kell találnia — ám lehet-e va­­laki a tanulók át nem tekinthető tömegében anya vagy apa méltó helyettese?" A néptanító, tömegiskoláiban vagy osztatlan iskolában, a Nemesné-féle reform elemi iskola szellemét és a módszert legalább részleteiben al­kalmazhatja. Nem igaz, hogy mind­ez „nem való" paraszt-proletár gyer­mekeknek. Egy kísérleti iskolának sohasem lehet célja, hogy korláto­zott, a tömegben elenyésző számú gyermekeknek juttasson kedvezőbb nevelési feltételeket. Bár a haladó elemi iskolának alapvető tulajdon­sága, hogy helyi jellegű, ez nem je­lentheti, hogy a rendszer is csak he­lyileg alkalmazható. Ellenkezőleg! A haladó iskola környezeteiből egész­ségesen kinövő élő szervezet és ugyanazon elvek hasonló színes éle­tet tudnának fakasztani a városi proletár, a kisvárosi és falusi és a tanyai gyermek életében. A Családi Iskola élete új élet­forma, amely közelebb áll a gyermek­ lényéhez, mint a régi keretek, job­ban megfelel fejlődése természetes tendenciáinak és egyben könnyeb­ben elvezeti őt egy magasabb szín­vonalú kultúra útjaira. Ezek a kis tanulók jobban felvérteződnek szel­lemi és gyakorlati javakkal, lelki bátorsággal és idealizmussal, mert megtanulják az első nagyobb élet­közösségben, melynek tagjai, hogy egym­ással egymásért dolgozni az életörömök gazdag forrásai Nyigri Imre Az új elemi iskola mek önfejlesztő erejét illetően és azt tartja, hogy a gyermek életében, fejlődése első felében a játék és általában az aktivitás, a játékos kí­sérletezés, az önálló kutatás és ala­kítás, egyszóval a játékos munka döntő fontosságú szerepet játszik. Azt tartja, hogy a gondolatfűzés önállósága, a rájövés, a kitalálás, a megoldás képességének öröme a játékon belül ébreszthető fel leg­korábban. Az alkotás öröme sugár­zik ki azokból a munkákból, amelyek a gyermekek keze alól kikerülnek.

Next