Népszava, 1938. július (66. évfolyam, 146–172. sz.)

1938-07-05 / 149. szám

4. oldal Az emigráns hazatért A magyar történelem sok nagy emigrációt ismert. Amíg a poli­tikai menekültek külföldön há­nyódtak, pusztultak, addig taj­tékzott körülöttük a rágalom és a gyűlölet. Amikor pedig elmúl­tak az évtizedek és az emigrációt likvidáltak a halál, akkor kide­rült a történelem elfogulatla­nabb és szenvedélymentes távla­tából, hogy akiket egy rendszer száműzött az otthonából, azok csupán más politikát akartak, mint, a pillanatnyilag győzedel­mes irányzat. Így volt ez a nagy kuruc forradalom politikai emig­ránsaival, akiket törvény bélyeg­zett hazaárulókká, így volt­ a 48—49-es forradalom száműzött­jeivel, akiket a törvény állam­polgárságuktól is megfosztott. Most egy ilyen emigráns­­ hazatért. Egy magyar szárma­zású amerikai gyűjtő, Gabriel Wells, aki mér régebben is aján­dékozott értékes Kossut­h-emléke­ket. Magyarországnak, most meg­szerezte az Amerikában elhalt magyar szabadságharcosnak, Uj­házy Lászlónak az okmánytárát. Ujházy a forradalmi harcok so­rán szabadcsapatot szervezett és néhányadmagával a tiszta, köz­társasági meggyőződést képvi­selte a véres küzdelemben. A le­vez­et­­és után Kaliforniába mene­kült, ott telepedett le, ott alapí­totta meg magyar emigráns tár­saival Új-Budát, innen intézte a magyar politikai emigráció ame­rikai ügyeit, és részben ő szer­vezte meg Kossuth Lajos nagy­szabású amerikai propaganda­körútját. Okmánytára nemcsak Kossuthnak, Szemerének, Pulsz­kyna­k, Telekinek és a többi emig­ráns vezetőnek érdekes leveleit, hanem az Egyesült Államok ak­kori ismert politikusainak leve­leit is tartalmazza. Gabriel Wells most ezt a törté­nelmi értékű gyűjteményt is föl­ajánlotta a magyar Parlamenti Múzeumnak. A hétfői, július 4-i nap az amerikai függetlenség ki­kiáltásának évfordulója és az ajándékozó ezt a napot válasz­totta ki az okmánytár átadására. Kornis Gyula, a parlament el­nöke nemcsak köszönetét fejezte ki Gabriel Wellsnek, hanem kü­lön megköszönte azt is, hogy ép­pen az amerikai szabadságünnep­tel választotta az ajándékozásra, amikor Magyarország együtt ün­nepelt a nagy Unió népével. Nem akrunk vitába szállni a parlament tudós elnökével. Sőt, magunk is azt hisszük, hogy ha az ország népe pontosan tudná, mit jelent az Egyesült Államok­­ július negyediki szabadságün­nepe, akkor bizonyosan nagy többségében nemcsak jelképesen, hanem valóban együtt ünnepelne Amerika népével. Mit jelent, ez a szabadságünnepi A meggyőződés feltétlen tiszteletét, a lelkiismeret szabadságát akár politikai, akár világnézeti kérdésben, olyan fel­tétlen szabadságot, amely min­den emigrációnak — ha nem avatkozik az amerikai életbe — mindig menedéket ad. Ha most innen Tajházy László, legalábbis lélekben, hazatérhe­tett, nagyot kellett fordulnia a világnak és ha nem igazították a magyar életet ezeknek a szám­űzötteknek és vértanuknak az eszméihez, hivatalosan mégis csak örülni kell a megérkezésé­nek. Nekem külön öröm, mert nyolc esztendőn keresztül az emigráns Ujházy László fiától tanultam­magyar történelmet. (ákos) NÉPSZAVA 238 július 5. Mindenki Woliék Mintrsabb állampolgári jogával, is ráfusszépsigsel! a föld után vágyó magyar föld­höz tud jutni, nincs többé do­logtalan kéz, amely dolgozni kí­vánna, ha azt látják, hogy meg­van a munkának a jogos bére, a tisztességes kereset és, hogy igazságos az adórendszer, akkor már nem lesz szükség politikai rendszerváltozásra. Ugyancsak Tasnádi Nagynak adott válaszképpen hangoztatta Tildy, hogy a kisgazdapártot nem izgat­ják állások, meg minis­­teri székek sem ... A törvényhozót fel kell szabadítani a gazda­sági részérdekek nyomása alól Antal István államtitkár, aki va­sárnap a Nép szélsőséges szárnyá­nak hárm képviselője. Csicsery Rónay, Jurcsek Béla és gróf Fes­tetics Domonkos társaságában Ka­darkúton beszélt, ugyancsak fog­lalkozott földbirtok politikai kérdé­sekkel. Nem hirdetjük a nagybirtok felosztását — mondotta — sőt ennek hirdetését az ország mai helyzeté­ben egyenesen károsnak, sőt vesze­delmesnek tartjuk. Egyetlen felelős politikai iránynak sem lehet célja a földosztás, hanem r­­ sak az, hogy minél több dolgozó földműves szá­mára biztosítsanak minél nagyobb darab kenyeret. Antal István szerint a nagybir­tok megsemmisítése nem jólétet, hanem gazdasági zűrzavart te­remtene és ezt azzal indokolta, hogy „nincs annyi földünk, hogy minden igényt ki lehetne elégíteni". Hozzáfűzte, hogy a mezőgazdasági munkás­rétegek szociális problémájának gondozása a legsürgősebb jövő­beli kormányzati feladat. Antal István szerint „az ipari munkásság szociális ellátása nálunk már európai színvonalon áll" és addig ezen a téren újabb nagyobb áldo­zatot nem szabad hozni, amíg az agrárszociális kérdések megoldása nem éri el ugyanezt a­ színvonalat. Megemlékezett Antal István ál­lamtitkár arról, hogy az ősz folyamán a képviselőház elé terjesztik az összeférhetet­lenségi javaslatot és erről a többi között a követ­kezőket mondotta: •­­ Ezt a törvényt úgy kell meg­alkotni, hogy intézményes biztosí­tékul szolgáljon a magyar parla­ment két háza tagjai teljes anyagi és erkölcsi függetlenségének, illet­ve annak a követelésnek, hogy a törvényhozó se a hatalom, se a gazdasági részérdekek nyo­mása alatt ne állhasson. Egy törvényhozót, amikor az or­szág nagy kérdéseiben határoz, semmi más szempont, mint a köz­érdek szempontja ne irányíthasson. Amikor szavazatát jobbra vagy balra leadja, csak a tiszta lelki­ismerete vezesse elhatározásában. Ez a magyar parlamentarizmus lé­tének vagy nemlétének központi problémája. Újabb rekord a világ ezüsttermelésében A világ ezüsttermelése a múlt évben 276 millió unciával elérte eddigi legma­gasabb csúcspontját. A rekordot az 1929. év tartotta eddig, amikor is 261 millió uncia volt az évi termelés. Az ezüstter­melés előreláthatólag ebben az évben sem csökken. Az Egyesült Államokban az év első negyedében 16.06 (a múlt év­ben 15.86) millió, Kanadában pedig 4.70 (4.37) millió uncia ezüstöt termeltek. Me­xikóból még nincsenek jelentések, az ed­digi adatok szerint azonban az ezüst­termelés itt sem esett vissza. A többi államokban, ahol az ezüsttermelés az Északamerikai Államokénál sokkal ki­sebb jelentőségű, a helyzet ugyancsak változatlan maradt. felejtik az üzletét, ha nem hirdet ­ A polgár élete Regényírók közelítették meg a leg­különbözőbb írói stílusok módszerével. Festők festették, a kegyetlen hollandu­soktól a hízelgő modern amerikai festő­kig. Világfelfogását költők és közgaz­dászok, drámaírók és politikusok dol­gozták ki, gúnyolták, magyarázták, véd­ték, támadták, elemezték. A polgár és a polgári életforma az utolsó évszázadok legnagyobb és legizgalmasabb témája volt és most, amikor a polgár köré épült világ elsüllyedni készül, még mindig sok újat lehet róla elmondani. Most a Szocializmus legújabb számában Fejtő Ferenc dolgozza föl a társadalom­lélektan új módszereivel a polgári lét lényegét — fordított szemszögből. Tanul­mánya a polgárellenesség formáiról mélységesen bevilágít korunk nagy kér­déseinek lényegébe. „A szocialistáknak vigyázniok kell — állapítja meg végül—, ne segítsék megalázni a polgárságot azoknak, akik először arra a polgárság­ra sújtanának, amely megérdemli a polgár nevet, vagyis a szabadversenyt, demokráciát, sajtószabadságot képviselő polgárságra." Ennek a polgári Európának a béke peremén és a háború örvénylő mélysége fölött tántorgását írja le Vándor Zoltán cikke. A bizonytalanság szörnyű korszakában „nem az előrelátott, a megfontolt há­ború, hanem az előre nem látott, a ki­robbant háború" fenyegeti a világot. Mónus Illés ennek a kérdésnek szocia­lista oldalát világítja meg az Internacionálé brüsszeli állás­foglalása kapcsán. Fordulatot jelent ez a határo­zat, mert, amint Mónus elvtárs írja, „most már senki se keressen enyhe menedéket a „forradalmi háború", a „fasizmus elleni háború", az „utolsó háború" kénys­zerű emlegetésével, csak háború van és a szociáldemokraták a háború ellen vannak". A Szocializmus új számának negyedik hosszabb tanul­mányát Ákos László írta Jugoszlávia gazdaságpolitikai hely­zetéről, ahogy ez az érdekes ország a feudális hagyományok és a polgári fejlődés hatá­rai közt lebeg. Az érdekes számot a világpolitikai, világgazdasági és munkásmozgalmi ro­vatok mellett időszerű följegyzések, könyvbírálatok hosszú sora teszi teljessé. MŰVÉSZET IRODALOM (*) Útnak indul tizenöt magyar csere­művész. A magyar képzőművészek a súlyos gazdasági helyzet következtében már évek óta alig tudnak külföldön tanulmányokat folytatni. Nagy jelentő­sége van tehát annak az akciónak, amely azt tűzte ki céljául, hogy Ma­gyarországról festők és szobrászok utaznak külföldre és cserébe külföldi művészek jönnek Magyarországba. A művészesereakció első tizenöt tagból álló csoportját hétfőn este búcsúztatták a magyar képzőművészeti körök a Fészek Klubban. A külföldre utazó mű­vészek első csoportja a következő: Ábrán Zoltán (Hollandia), Bárdos Lajos egyházi zeneszerző (Hollandia), Bini Föglein István (Hollandia), Boldizsár István (Jugoszlávia) Ékes Lajos (Finn­ország), Ferenczy Valér (London), Gá­bor Móric (Amszterdam), Czenez János (Anglia), Gyimes Lajos (Anglia), Har­math Artúr egyházi zeneszerző (Hollan­dia), Ruzicskay György (Rotterdam), Szanday Sándor (valamelyik északi államba), Szobotka Imre (Amszterdam), Tóth B. László (Jugoszlávia) és Zádor István (Amszterdam). (*) Eltemették Nemes György gra­fikusművészt. A Duna tragikus sorsú fiatal áldozatát, Nemes Györgyöt, a ki­váló grafikusművészt, aki mentés köz­ben fulladt a Dunába, vasárnap nagy részvét mellett temették el a rákos­keresztúri temetőben. A sírnál dr Ba­rinkay Ferenc, a reklámszövetség el­nöke, művésztársai nevében pedig Irsai István plakáttervező búcsúztatta. Amikor a koporsót leeresztették a sírba, vörös szekfűkből valóságos virágeső hullott rá. A sírhalmot is elborították a koszorúk, amelyek között ott volt szocialista barátai csokra is. A tragikus sorsú fiatal művész sze­génységben itt maradt öreg szülei a következő sorok közlését kérték: „A reánk zúdult szerencsétlenségben a ve­lünk való emberi együttérzés olyan gyönyörű és olyan tömeges megnyilvá­nulásai áradtak felénk, hogy a hálás köszönetünket szavakkal époly kevéssé róhatjuk le, amint a mi veszteségünk sem fejezhető ki. Másrészt nem tudjuk külön-külön, hanem csak együttesen a köszönetünket úgy az egyeseknek, mint a sajtónak és az intézményeknek kinyil­vánítani. A mi, drága gyermekünk ön­feláldozása révén kellett eljutnunk ahhoz, hogy az emberi jóságba, szolida­ritásba vetett s már-már megingott hitünk újraéledjen. Nemes Antal és neje." Ocetto (*) A zeneszerzők és írók világ­szövetségének Stockholmban ülésező nemzetközi kongresszusa a záróülésén megválasztotta új elnökségét. Elnök Strauss Richárd lett, alelnökké pedig ismét dr Huszka Jenőt, a Magyar Zene­szerzők Szövetségének elnökét válasz­tották meg. Ötvenhat társaság kikül­döttei közül tíz év alatt immár ne­gyedszer éri ez a megtiszteltetés Huszka Jenőt. A jövő évi kongresszus Londonban lesz. Ma este 8-kor Guglielmetti fel­léptével: „Bohémélet az Állatkert­ben"­ (X) Szenvedő beteg asszonyok gyak­ran már egy kis pohár természetes „Ferenc József" keserű vízzel is nagyon könnyű, lágy bélkiürü­lést érhetnek el, ami igen sok esetben rendkívül jótékony hatással van a beteg szervekre. Kérdezze meg or­vosát. (X)

Next