Népszava, 1938. augusztus (66. évfolyam, 173–196. sz.)
1938-08-02 / 173. szám
36. évfolyam 173. szám Budapest, 1938 augusztus 2. kedd ajra IIA fillér Soha. /^Uo-CU^ /UfcL A MAGYAIRSZÁGI SZOCIÁL DEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 Meggyőződés és meggyőzés Már évekkel ezelőtt kezdődött meg és most egyre gyakoribbá ,válik az a jelenség, hogy törvények és rendeletek születnek, rendesen olyanok, amelyek valamelyik társadalmi réteg, csoportvagy foglalkozás létérdekeit érintik és a törvény előkészítője nem mindig használja az évtizedes módszert: nem hívja tanácskozásra az érdekelteket, nem hallgatja meg azt, amit az illető kérdésre vonatkozólag mondanak, vagy mondhatnak, hanem róluk és nélkülük határoz. És mennél alapvetőbb az úgynevezet reformtevékenység, annál nagyobb jelentőségük van az ilyen elmulasztott megbeszéléseknek, annál jobban bosszulja meg magát ezek hiánya, nem is annyira az egyes embereken, mint azon az ügyön, amelyet szolgálni és jól szolgálni kellett volna a törvénnyel vagy rendelettel. Ezt a jelenséget láttuk ,a zsidótörvénynél, a sajtórendészeti törvénynél és az ötös tanácsra vonatkozó törvénynél legutóbb. De erre a törvénysorozatra el lehet mondani, hogy nem tartozik anormál törvényhozási munka keretébe. Az egyik: a rasszista elméletnek a törvényhozásba való igen keményöklű beültetése, amely optimista becslés szerint is 15.000 embert ugyanennyi családdal tesz kenyörtelenné. Ezt valóban nem lehetett az érdekeltek — az elbocsátandók — elé fektetni. A másik kettő a kormányhatalom gyakorlati korlátlanságának törvénybe iktatása és az igazságszolgáltatás perjogi oszlopainak meggyengítése rendkívüli veszedelmek ellen, amelyekről, sajnos, viszont azt kell mondanunk, hogy egyáltalán nem múltak el, sőt intenzitásukban sem vesztettek semmit. Viszont: az Imrédy-kormány a gátszakadás-érzéssel szemben a maga módján és a maga eszközeivel a biztonságos védettség érzését akarja jelenteni. Nincs szüksége tehát a gátszakadásos idők eszközeire. Nincs szüksége és elvetheti magától őket. Odaállhat az ország közvéleménye elé és meghallgathatja annak álláspontját. Sőt: az erős kéz kormányzatának alapelvén semmi csorba nem esik akkor, ha nemcsak meghallgatja az ellenvéleményeket, hanem hallgat" is rájuk. Mert gyönge lábon áll annak ez igazsága, aki a maga meggyőződését a mások meggyőző erejétől félti. És mivel nem hisszük, hogy a kormány, amely eddig mindig hangsúlyozta, hogy intellektuális és morális erőket állít csatasorba a maga igaza mellé, elveti magától a vitatkozás és meggyőzés lehetőségeit, kell, hogy az előkészület alatt álló kérdésekben létrejöjjön az érdekeltekkel való minél szélesebb körű megvitatás lehetősége. Talán minden túlbuzgó és éppen ezért ízetlen félhivatalos és háromnegyed hivatalos sajtóhang ellenére is szabad arra hivatkozni, hogy a demokráciában éppen ez a legnagyobb érték: a vitatkozás és meggyőzés lehetősége. Lehet ugyan azt is mondani, hogy minderre semmi szükség nincs. Lehet az előbbi szójátékot visszájára fordítani. Akinek erős a meggyőződése, az nem hajlik arra, hogy bárki is meggyőzze és nincs szüksége arra, hogy ezt bárki is megkísérelje. Viszont, aki így gondolkodik, súlyos felelősséget vesz magára. Rendszerét úgy ágyazza bele az országba, mintha örökéletűnek szánná. Nem gondol a politika és a történelem szükségképpeni váltógazdaságára és ennek lehetőségét elzárja. Monopolisztikus politikai joggal ruházza fel önmagát. Apróbb-nagyobb részletintézkedésekkel egyre jobban lecsúszik a parlamentáris demokrácia talajáról és egyre jobban közeledik azokhoz, akiktől nemcsak taktikai (reméljük: ideológiai és erkölcsi) okok alapján távolodni akar. Módszereik akaratlanul azonosulnak. És az eredmény: amazok örömét jelenti. A diszkusszió, sajnos, nem jelent egyben jó eredményt is. Kibeszélés és kibeszélések után is vannak nemértők, rosszulértők és ami még veszedelmesebb, mindent jobban értők. De a kibeszélés bő és alapos lehetőségének hiánya, a rekordra való törvénytermelés csak rossz eredményt szülhet. Készülhetnek nagy programok és gyorsvonati sebességű új intézmények. Amíg a titkolódzás és az „avatatlanok" előtti elhallgatás a módszer, amíg a bürokrácia tervezete nem kerül az élet embereinek bondkése és szűrője alá, addig nem születhetik jó a sebes alkotásokból. Ami pedig nem jó, az rossz. Nemcsak annak, akit sújt, hanem az egész életnek is. Sajnos azonban, az ilyesmi csak utólag, sokszor csak évek, sokszor csak évtizedek múlva derül ki. Tokiói híradások orosz-japán fegyveres összecsapásokról az orosz-mandzsu-koreai határon Vasárnap és hétfőn riasztó hírek érkeztek arról, hogy a Távol-Keleten fegyveres összecsapássá fajult az az ellentét, amely az oroszmandzsu határ mentén elhúzódó dombvidék hovatartozása kérdésében keletkezett Szovjet-Oroszország és Japán között. Tokió valósággal önti a jelentéseket, amelyek arról szólnak, hogy orosz támadásokat vertek vissza. Ugyanakkor azonban jelenti azt is, hogy a japánmandzsu katonaság megtámadta a vitás területen volt orosz katonaságot... A japán militaristák fegyverrel vélik elintézhetőnek a Tokió és Moszkva között fölmerült területi vitát. Hogy mi történik tulajdonképpen a Távol-Keleten, azt az egyoldalú jelentések nyomán nem ítélhetjük meg. A japán diplomácia Japán ellen irányuló kínai hadjáratról beszélt, amikor 1931-ben elragadta Mandzsukuót és amikor 1937-ben megindította a második, hadüzenet nélkül való kínai háborút. De zavarossá teszik a képet az egyébként is egymásnak ellentmondó tokiói hivatalos jelentések. Tokió beszél példdául orosz légitámadásokról, Tokió cáfolja a légitámadásokról szóló híreket és Tokió jelenti, hogy a légitámadások ügyében minisztertanács volt... jaslatok ellen. Az orosz támadást a szovjetorosz tüzérség zárótüze vezette be. Később a szovjetorosz csapatok kénytelenek voltak visszavonulni, egy óra múlva azonban újabb ütközet kezdődött. Ekkor már 1800 főnyi orosz katonaság indult támadásra a Csangkufenghegyen húzódó japán állások ellen, a japánok azonban ezt a rohamot is visszaverték. Szovjetorosz részről már katonai repülőgépek is részt vettek a harcban. Öt szovjetgépet a japánok lelőttek. A két ütközetben a szovjetoroszok 30 halottat és 250 sebesültet vesztettek. Az oroszok vesztesége az utolsó 48 órában összesen 60 halott és több száz sebesült volt. Rendkívül súlyos a helyzet - mondják Tokióban . A Japán politikai és katonai körök rendkívül súlyosnak látják a helyzetet. Erre mutat az a körülmény is, hogy a japán vezérkar főnöke, Kanin herceg, aki néhány nappal ezelőtt rövid szabadságra vidéki birtokára utazott, hétfőn váratlanul visszatért Tokióba. A kormány azért kérette haza, mert a legújabb jelentések szerint a Mandzsúriával és Koreával szomszédos orosz határvidéken igen nagyarányú szovjet csapatösszevonások folynak. A mikádó a hétfői nap folyamán kihallgatáson fogadta Konoye herceg miniszterelnököt, Itagaki tábornok hadügyminisztert és Kanin herceg vezérkari főnököt, akik jelentést tettek neki a helyzetről. Kormánykörökből származó közlések szerint kizárólag Szovjet-Oroszország magatartásától függ, váljon A japánok fegyveresen döntik el a határkérdést (Tokió, július 31.) A japán csapatok a szovjet tüzérségének és harcikocsijainak visszaszorítása után megszállták a csangkufengi és sat-Szaopingi dombokat és ezzel helyreállították Mandzsuko területi épségét. A legújabb jelentések szerint a szovjet tüzérség reggel 7 órakor még mindig bombázta a Sojo és Sozan koreai községeket. Hétfőn folytatódott a harc (Tokió, augusztus 1.) A japán hadügyminisztérium közli: Július 31-én 17 órakor ,301 szovjet katona két csatakocsi támogatásával Satszaopingnél ellentámadásba ment át, de a japán tüzérség visszavonulásra kényszerítette a támadókat. Egy órával később a szovjetcsapatok a szovjet tüzérségének támogatásával újból támadást kíséreltek meg, de egyórai harc után ismét kénytelenekvoltak visszavonulni. A szovjetcsapatok 30 embert vesztettek. Szabályos háború Mandzsúria, Korea és Szovjet-Oroszország háromszögében — jelentik a japánok (Tokió, augusztus 1.) A hétfő reg- hogy reggel 5 óra tájban 300 főnyi geli ütközetek, a hivatalos japán - szovjetorosz gyalogság és lovasság jelentés szerint, úgy kezdődtek, s rohamra indult a saotszonpingi ma