Népszava, 1938. augusztus (66. évfolyam, 173–196. sz.)

1938-08-02 / 173. szám

36. évfolyam 173. szám Budapest, 1938 augusztus 2. kedd a­jra IIA fillér Soha. /^Uo-CU^ /UfcL A MAGYAI­RSZÁG­I S­Z­O­C­I­ÁL DEMOKRATA PÁRT KÖZ­PONTI KÖZLÖ­N­Y­E Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-­303-30, 1-303-31 és 1-303-32 Meggyőződés és meggyőzés Már évekkel ezelőtt kezdődött meg és most egyre gyakoribbá ,válik az a jelenség, hogy tör­vények és rendeletek születnek, rendesen olyanok, amelyek vala­melyik társadalmi réteg, csoport­­vagy foglalkozás létérdekeit érin­tik és a törvény előkészítője nem mindig használja az évtizedes módszert: nem hívja tanácsko­zásra az érdekelteket, nem hall­gatja meg azt, amit az illető kér­désre vonatkozólag mondanak, vagy mondhatnak, hanem róluk és nélkülük határoz. És mennél alapvetőbb az úgy­nevezet reformtevékenység, an­nál nagyobb jelentőségük van az ilyen elmulasztott megbeszélé­seknek, annál jobban bosszulja meg magát ezek hiánya, nem is annyira az egyes embereken, mint azon az ügyön, amelyet szolgálni és jól szolgálni kellett volna a törvénnyel vagy rende­lettel. Ezt a jelenséget láttu­k ,a zsidó­törvénynél, a sajtórendészeti tör­vénynél és az ötös tanácsra vo­natkozó törvénynél legutóbb. De erre a törvénysorozatra el lehet mondani, hogy nem tartozik a­­normál­ törvényhozási munka ke­retébe. Az egyik: a rasszista el­méletnek a törvényhozásba való igen keményöklű beültetése, amely optimista becslés szerint is 15.000 embert ugyanennyi családdal tesz kenyörtelenné. Ezt valóban nem lehetett az érdekeltek — az elbocsátandók — elé fektetni. A másik kettő a kormányhatalom gyakorlati korlátlanságának tör­vénybe iktatása és az igazság­szolgáltatás perjogi oszlopainak meggyengítése rendkívüli vesze­delmek ellen, amelyekről, sajnos, viszont azt kell mondanunk, hogy egyáltalán ne­m múlta­k el, sőt intenzitásukban sem vesztet­tek semmit. Viszont: az Imrédy-kormány a gátszakadás-érzéssel szemben a maga módján és a maga eszkö­zeivel a biztonságos védettség érzését akarja jelenteni. Nincs szüksége tehát a gátszakadásos idők eszközeire. Nincs szüksége és elvetheti magától őket. Oda­állhat az ország közvéleménye elé és meghallgathatja annak álláspontját. Sőt: az erős kéz kormányzatának alapelvén semmi csorba nem esik akkor, ha nem­csak meghallgatja az ellenvéle­ményeket, hanem hallgat" is rájuk. Mert gyönge lábon áll annak ez igazsága, aki a maga meg­győződését a mások meggyőző erejétől félti. És mivel nem his­­szü­k, hogy a kormány, amely eddig mindig hangsúlyozta, hogy intellektuális és morális erőket állít csatasorba a maga igaza mellé, elveti magától a vitatko­zás és meggyőzés lehetőségeit, kell, hogy az előkészület alatt álló kérdésekben létrejöjjön az érdekeltekkel való minél széle­sebb körű megvitatás lehetősége. Talán minden túlbuzgó és éppen ezért ízetlen félhivatalos és háromnegyed hivatalos sajtó­hang ellenére is szabad arra hivatkozni, hogy a demokráciá­ban éppen ez a legnagyobb érték: a vitatkozás és meggyőzés lehető­sége. Lehet ugyan azt is mondani, hogy minderre semmi szükség nincs. Lehet az előbbi szójátékot visszájára fordítani. Akinek erős a meggyőződése, az nem hajlik arra, hogy bárki is meggyőzze és nincs szüksége arra, hogy ezt bárki is megkísérelje. Viszont, aki így gondolkodik, súlyos felelősséget vesz magára. Rendszerét úgy ágyazza bele az országba, mintha örökéletűnek szánná. Nem gondol a politika és a történelem szükségképpeni váltógazdaságára és ennek lehető­ségét elzárja. Monopolisztikus politikai joggal ruházza fel ön­magát. Apróbb-nagyobb részlet­intézkedésekkel egyre jobban le­csúszik a parlamentáris demo­krácia talajáról é­s egyre jobban közeledik azokhoz, akiktől nem­csak taktikai (reméljük: ideológiai és erkölcsi) okok alapján távo­lodni akar. Módszereik akarat­lanul azonosulnak. És az ered­mény: amazok örömét jelenti. A diszkusszió, sajnos, nem je­lent egyben jó eredményt is. Ki­beszélés és kibeszélések után is vannak nemértők, rosszulértők és ami még veszedelmesebb, min­dent jobban értők. De a kibeszé­lés bő és alapos lehetőségének hiánya, a rekordra való törvén­y­termelés csak rossz eredményt szülhet. Készülhetnek nagy pro­gramok és gyorsvonati sebességű új intézmények. Amíg a titkolód­zás és az „avatatlanok" előtti el­hallgatás a módszer, amíg a bürokrácia tervezete nem kerül az élet embereinek bondkése és szűrője alá, addig­­ nem szület­hetik jó a sebes alkotásokból. Ami pedig nem jó, az rossz. Nem­csak annak, akit sújt, hanem az egész életnek is. Sajnos azonban, az ilyesmi csak utólag, sokszor csak évek, sokszor csak évtizedek múlva derül ki. Tokiói híradások orosz-japán fegyveres összecsapásokról az orosz-mandzsu-koreai határon Vasárnap és hétfőn riasztó hírek érkeztek arról, hogy a Távol-Keleten fegyveres összecsapássá fajult az az ellentét, amely az orosz­mandzsu határ mentén elhúzódó dombvidék hovatartozása kérdésében keletkezett Szovjet-Oroszország­ és Japán között. Tokió valósággal önti a jelentéseket, amelyek arról szólnak, hogy orosz támadásokat vertek vissza. Ugyanakkor azonban jelenti azt is, hogy a japán­mandzsu katonaság megtámadta a vitás területen volt orosz katona­ságot... A japán militaristák fegyverrel vélik elintézhetőnek a Tokió és Moszkva között fölmerült területi vitát. Hogy mi történik tulajdonképpen a­ Távol-Keleten, azt az egy­oldalú jelentések nyomán nem ítélhetjük m­eg. A japán diplomácia Japán ellen irányuló kínai hadjáratról beszélt, amikor 1931-ben el­ragadta Mandzsukuót és amikor 1937-ben megindította a második, hadüzenet nélkül való kínai háborút. De zavarossá teszik a képet az egyébként is egymásnak ellent­mondó tokiói hivatalos jelentések. Tokió beszél példdául orosz légi­támadásokról, Tokió cáfolja a légitámadásokról szóló híreket és Tokió jelenti, hogy a légitámadások ügyében minisztertanács volt... jaslatok ellen. Az orosz támadást a szovjetorosz tüzérség zárótüze vezette be. Később a szovjetorosz csapatok kénytelenek voltak vissza­vonulni, eg­y óra múlva azonban újabb ütközet kezdődött. Ekkor már 1800 főnyi orosz katonaság in­dult támadásra a Csangkufeng­hegyen húzódó japán állások ellen, a japánok azonban ezt a rohamot is visszaverték. Szovjetorosz rész­ről már katonai repülőgépek is részt vettek a harcban. Öt szovjet­gépet a japánok lelőttek. A két ütközetben a szovjetoroszok 30 ha­lottat és 250 sebesültet vesztettek. Az oroszok vesztesége az utolsó 48 órában összesen 60 halott és több száz sebesült volt. Rendkívül súlyos a helyzet - mondják Tokióban . A Japán politikai és katonai körök rendkívül súlyosnak látják a hely­zetet. Erre mutat az a körülmény is, hogy a japán vezérkar főnöke, Kanin herceg, aki néhány nappal ezelőtt rövid szabadságra vidéki birtokára utazott, hétfőn váratla­nul visszatért Tokióba. A kormány azért kérette haza, mert a legújabb jelentések szerint a Mandzsúriával és Koreával szomszédos orosz határvidéken igen nagyarányú szovjet csapat­összevonások folynak. A mikádó a hétfői nap folyamán kihallgatáson fogadta Konoye her­ceg miniszterelnököt, Itagaki tábor­nok hadügyminisztert és Kanin herceg vezérkari főnököt, akik je­lentést tettek neki a helyzetről. Kormánykörökből származó közlé­sek szerint kizárólag Szovjet-Orosz­ország magatartásától függ, váljon A japánok fegyveresen döntik el a határkérdést (Tokió, július 31.) A japán csapa­tok a szovjet tüzérségének és har­cikocsijainak­ visszaszorítása után megszállták a csangkufengi és sat-Szaopingi dombokat és­ ezzel hely­reállították Mandzsuko területi ép­ségét. A legújabb jelentések sze­rint a­­ szovjet tüzérség­­ reggel 7 órakor még mindig bombázta a Sojo és Sozan koreai községeket. Hétfőn folytatódott a harc (Tokió, augusztus 1.) A japán hadügyminisztérium közli: Július 31-én 17 órakor ,30­1 szovjet katona két csatakocsi támogatásával Sat­szaopingnél ellentámadásba ment­ át, de a japán tüzérség vissza­vonulásra kényszerítette a támadó­kat. Egy órával később a szovjet­csapatok a szovjet tüzérségének támogatásával újból támadást kí­séreltek meg, de egyórai harc után ismét kénytelenek­­voltak visszavonulni. A szovjetcsapatok 30 embert vesztettek. Szabályos háború Mandzsúria, Korea és Szovjet-Oroszország háromszögében — jelentik a japánok (Tokió, augusztus 1.) A hétfő reg-­ hogy reggel 5 óra tájban 300 főnyi geli ütközetek, a hivatalos japán - szovjetorosz gyalogság és lovasság jelentés szerint, úgy kezdődtek, s rohamra indult a saotszonpingi ma­

Next