Népszava, 1938. szeptember (66. évfolyam, 197–221. sz.)

1938-09-01 / 197. szám

66. évfolyam 197. szám Budapest, 1938 szeptember 1. csütörtökiE­ura 17 fillér NÉPSZAVA MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 Az első áldozatok Szerdáig kellett a heti, kétheti és havilapok, folyóiratok szer­kesztőinek benyújtani a kérelme­ket, hogy lapjaik megjelenését az i­j esztendő beköszöntése után is­­engedélyezzék. És — m­int olvas­suk — a csak most megindult nagy „sajtóátszervezésnek", il­letve pontosabban: a laprevíziós eljárásnak már meg is vannak az első és valóban nem is kis­számú áldozatai. Magyarországon ugyanis hivatalos megállapítás szerint 1300 időszaki lap jelenik meg és ezek közül csak 8—900­­kérte további megjelenésének en­gedélyezését. Vagyis mintegy 400 —450 heti- és havilap szerkesz­tője már eleve lemondott annak reményéről is, hogy átjuthat­­majd a laprevíziós rostán, vagy *— ami még valószínűbb — nem tudta idejére fölhajszolni az ok­iratoknak és bizonyítványoknak azt a valósággal kötetnyi gyűjte­ményét, amellyel az ilyen kérel­meket — ha törik-szakad —, föl kellett szerelni«. A laprevíziós eljárást annak­idején azzal indokolták, magya­rázgatták, hogy meg kell rend­szabályozni a zsaroló zugsajtót. És ha ezek az első áldozatok — csekély 400—450-en! — valóban azonosak volnának a zugsajtóval, a zsaroló lapokkal, azt mondanák, helyes: hulljon a férgese. Revol­verlapokra itt való­ban senkinek sincs szüksége, csak azoknak az élősdieknek, akik a betűvel való útonállásból akarnak megélni. No de elképzelhető, hogy éppen a leggyámoltalanabbak, a fáradtak és okmányaikat fölhajszolni nem tudók pont a zsarolók, a sajtó­nagyvágók, a mindenfelé autókon száguldók sorából kerülnek ki? " Dehogyis! Nem kétséges, hogy az első elhullottak között egyet­len revolverzsurnaliszta sincsen és a törvényparagrafusok teker­vényei között mindig bujkálni­tudó zugfőszerkesztő urak kérvé­nyei, bizony, minden kellékkel, bizonyítvánnyal és okirattal re­mekül fölszerelten, hiánytalanul ott fekszenek az illetékes helyen. Ezért tekintjük mi hát jórészt áldozatoknak azokat, akik még a kérelmezésig sem jutottak el a laprevízió során. De egyébként is: egy-egy lap­nak a megszűnése, még ha nem is napilapról van szó, nemcsak a szerkesztő és a kiadó egziszten­ciájának összeomlását jelenti. Ha­nem jelenti azt, hogy kenyerüket vesztik a megszűnő lapba dol­gozó hírlapírók, hogy újra meg­nő a munkanélküli nyomdászok­­ amúgy is nagy tábora,­ hogy ke­resetük egy részétől elesnek a lapárusítók. Száz lap megszűnése tehát nem csak száz vagy két­száz egzisztencia pusztulását, ha­nem esetleg ezrek ínségbe, nyo­morba taszítását eredményezheti. Erre is, sőt erre nagyon is kell gondolni illetékes helyeken akkor, amikor már túl az első elhullot­takon, a laprevíziós eljárás meg­indultáig eljutottunk. Enyhülést állapítanak meg a csehszlovák kérdés körül keletkezett válságban (London, augusztus 31. — A Nép­szava tudósítójától.) Londoni poli­tikai körökben változatlanul nagy figyelemmel kísérik a német-cseh­szlovák, illetőleg az angol-német viszony újabb alakulását. Ezzel kapcsolatban megállapítják, hogy a keddi angol minisztertanács kétségtelenül hozzájárult a fe­szültség valamelyes enyhülésé­hez. Valószínűleg­­ez­ a két­­ javaslat al­kotja a lényegét, azoknak az utasí­tásoknak, amelyeket az időközben már Berlinbe repült angol nagy­követ magával visz. Az angol sajtó egyébként változatlanul a legna­gyobb részletességgel foglalkozik a középeurópai helyzettel. Figyelem­reméltó ebben a tiltakozásban a félhivatalos „Times" cikke, amely a Csehszlovákia ellen folyó német sajtóhadjárat ügyét teszi szóvá. Londoni politikai körökben ezt a német sajtóhadjáratot rendkívül aggasztó jelnek tartották és a né­met sajtótámadások élességével kapcsolatban hangoztatták, hogy a nemzeti szocialista sajtó hangja erősen emlékeztet az osztrák An­schluss előtti napokra. Mértékadó helyen kijelentették, hogy bár az angol minisztertanács óta a felszínen valamelyes eny­hülés tapasztalható, a német sajtótámadások arra mutatnak, hogy ez az enyhülés valóban csak a felszínen következett be és a helyzet lényegében nem változott. A félhivatalos „Times" cikke egyébként hangoztatja, hogy ezek­nek a támadásokna­k az okai azok az állítólagos erőszakoskodások, amelyeket a­­ szudétané­metekkel szemben elkövetnek. A konzervatív lap szerint az angol kormány meg­figyelői révén pontosan értesült ezekről az incidensekről és azok körülményeit alaposan megvizs­gálta. Az eredmény az, hogy a né­amennyiben ezúttal ezen a minisz­tertanácson az angol kormány egé­szen határozottan körvonalazta a maga álláspontját. Jól informált helyről szerzett értesülés szerint a keddi angol minisztertanácson előbb Henderson berlini angol nagykövet vázolta a helyzetet, utána pedig Halifax külügyminisz­ter tartott rövid expozét. Ennek az expozénak a során két sajtóban megjelent hírekkel kapcsolatban a „túlzott" szó keve­set mond. Az angol kormány már többször rámutatott az ilyen had­járatok veszedelmére és az a vesze­delem fenyeget, hogy egy nagyobb­mértékű összetűzés egy ilyen had­járat révén katasztrófává alakul­hat át. A lap ezután kijelenti, hogy Anglia akarja ugyan a német­angol barátságot, Németország nél­kül azonban hiába akarja. Szerdán azonban megenyhült a német sajtó hangja is, amiből aztán több re­ményt merítettek arra, hogy a helyzet máris valamelyest több re­ményre jogosít. A „Daiily Telegraph" jelentést közöl a vasárnapi Runciman— Henlein - tárgyalásokról. Megálla­pítja, hogy Runciman lord kéréseire, taná­csaira, sürgetésére Henlein me­rev hallgatással felelt és állan­dóan csak azt hangoztatta, hogy a szudétanémetek ragaszkodnak a területi autonómiához. Londonban nagyjelentőségűnek tartják a „Daily Telegraph"-nak azt a megállapítását, amely szerint Runciman lord már a korábbi tárgyalásoknál is ráeszmélt arra, hogy Henlein és a szudéta­németek nem független tár­gyaló partnerek. Henlein vasárnap is azt felelte Runciman több kérdésére, hogy nem adhat végleges választ, mert válaszadás előtt tárgyalásokat kell folytatnia a fölvetett kérdésekben. M. P. az angol külügyminiszter két javaslatot terjesztett elő. Az első javaslat szerint a német kancellárhoz újabb angol kérést terjesz­tenek elő, amelyben fölhívják arra, hogy az európai béke fenn­tartása érdekében minden lehetőt tegyen meg Németország és tegye lehetővé azt is, hogy a szudétanémetek tovább folytassák tárgyalásaikat a csehszlovák kormánnyal. A második javaslat szerint az angol kormány megfelelő időben figyelmeztesse Német­országot arra, hogy Angi­ia semmi körülmények között sem ma­radhat semleges abban az esetben, ha Németország megtámadná Csehszlovákiát. Henderson nagykövet reménykedik (London, augusztus 31.) Sir Ne­ville Henderson berlini angol nagy­követ, mielőtt Berlinbe vissza­repült, szerdán délelőtt még hosz­szabb végső tanácskozást folytatott a külügyi hivatalban lord Halifax külügyminiszterrel. Henderson ber­lini angol nagykövet, mielőtt re­pülőgépre szállt, kijelentette a croydoni repülőtéren: — Azt hiszem, most jó ideig Ber­linben maradok. A Reuter-iroda szerint hivatalos helyen teljesen alaptalanoknak je­lentik ki azokat a híreszteléseket, amelyek szerint Henderson nagy­követ a német kormánynak át­nyújtandó angol javaslatokat, vagy Chamberlain miniszterelnö­k Hitler kancellárhoz intézett személyes le­velét vitte volna magával Berlin­be. Hangoztatják Londonban, hogy Anglia érdeklődésének köz­pontjában a jelen pillanatban a prágai hatóságok és a szu­détanémet párt vezetői közti érintkezés áll. Remélhető, hogy ez az érintkezés eredményes tárgyalásokhoz vezet majd. A „Star" szerint Henderson nagykövet igyek­szik majd a német kormányt meggyőzni arról, hogy a prágai kormány ré­széről újabban felajánlott kanton­szerű megoldás igen jelentékeny haladás az eddigi javaslatokkal szemben és továbbá tárgyalások alapjának, nem pedig végső aján­latnak tekintendő. Az amerikai nagykövet a helyzetről (London, augusztus 31.) Kennedy, az Egyesült Államok londoni nagykövete az „Evening " Ameri­can'Snak rádiótávbeszélőn adott nyilatkozatában ezeket mondotta az európai helyzetről: — Csak hidegvér és nyugalom! A dolgok távolról sem olyan rosz­szak, mint ahogy látszanak. Ma semmi sem észlelhető, ami aggá­lyosabbá tenné a helyzetet. A fődolog most az, hogy Ame­rika és Európa ne veszítse el a fejét. Mindenesetre biztos, hogy az an­gol közönség nem veszti el a fe­jét.

Next