Népszava, 1938. szeptember (66. évfolyam, 197–221. sz.)
1938-09-01 / 197. szám
66. évfolyam 197. szám Budapest, 1938 szeptember 1. csütörtökiEura 17 fillér NÉPSZAVA MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 Az első áldozatok Szerdáig kellett a heti, kétheti és havilapok, folyóiratok szerkesztőinek benyújtani a kérelmeket, hogy lapjaik megjelenését az ij esztendő beköszöntése után isengedélyezzék. És — mint olvassuk — a csak most megindult nagy „sajtóátszervezésnek", illetve pontosabban: a laprevíziós eljárásnak már meg is vannak az első és valóban nem is kisszámú áldozatai. Magyarországon ugyanis hivatalos megállapítás szerint 1300 időszaki lap jelenik meg és ezek közül csak 8—900kérte további megjelenésének engedélyezését. Vagyis mintegy 400 —450 heti- és havilap szerkesztője már eleve lemondott annak reményéről is, hogy átjuthatmajd a laprevíziós rostán, vagy *— ami még valószínűbb — nem tudta idejére fölhajszolni az okiratoknak és bizonyítványoknak azt a valósággal kötetnyi gyűjteményét, amellyel az ilyen kérelmeket — ha törik-szakad —, föl kellett szerelni«. A laprevíziós eljárást annakidején azzal indokolták, magyarázgatták, hogy meg kell rendszabályozni a zsaroló zugsajtót. És ha ezek az első áldozatok — csekély 400—450-en! — valóban azonosak volnának a zugsajtóval, a zsaroló lapokkal, azt mondanák, helyes: hulljon a férgese. Revolverlapokra itt valóban senkinek sincs szüksége, csak azoknak az élősdieknek, akik a betűvel való útonállásból akarnak megélni. No de elképzelhető, hogy éppen a leggyámoltalanabbak, a fáradtak és okmányaikat fölhajszolni nem tudók pont a zsarolók, a sajtónagyvágók, a mindenfelé autókon száguldók sorából kerülnek ki? " Dehogyis! Nem kétséges, hogy az első elhullottak között egyetlen revolverzsurnaliszta sincsen és a törvényparagrafusok tekervényei között mindig bujkálnitudó zugfőszerkesztő urak kérvényei, bizony, minden kellékkel, bizonyítvánnyal és okirattal remekül fölszerelten, hiánytalanul ott fekszenek az illetékes helyen. Ezért tekintjük mi hát jórészt áldozatoknak azokat, akik még a kérelmezésig sem jutottak el a laprevízió során. De egyébként is: egy-egy lapnak a megszűnése, még ha nem is napilapról van szó, nemcsak a szerkesztő és a kiadó egzisztenciájának összeomlását jelenti. Hanem jelenti azt, hogy kenyerüket vesztik a megszűnő lapba dolgozó hírlapírók, hogy újra megnő a munkanélküli nyomdászok amúgy is nagy tábora, hogy keresetük egy részétől elesnek a lapárusítók. Száz lap megszűnése tehát nem csak száz vagy kétszáz egzisztencia pusztulását, hanem esetleg ezrek ínségbe, nyomorba taszítását eredményezheti. Erre is, sőt erre nagyon is kell gondolni illetékes helyeken akkor, amikor már túl az első elhullottakon, a laprevíziós eljárás megindultáig eljutottunk. Enyhülést állapítanak meg a csehszlovák kérdés körül keletkezett válságban (London, augusztus 31. — A Népszava tudósítójától.) Londoni politikai körökben változatlanul nagy figyelemmel kísérik a német-csehszlovák, illetőleg az angol-német viszony újabb alakulását. Ezzel kapcsolatban megállapítják, hogy a keddi angol minisztertanács kétségtelenül hozzájárult a feszültség valamelyes enyhüléséhez. Valószínűlegez a két javaslat alkotja a lényegét, azoknak az utasításoknak, amelyeket az időközben már Berlinbe repült angol nagykövet magával visz. Az angol sajtó egyébként változatlanul a legnagyobb részletességgel foglalkozik a középeurópai helyzettel. Figyelemreméltó ebben a tiltakozásban a félhivatalos „Times" cikke, amely a Csehszlovákia ellen folyó német sajtóhadjárat ügyét teszi szóvá. Londoni politikai körökben ezt a német sajtóhadjáratot rendkívül aggasztó jelnek tartották és a német sajtótámadások élességével kapcsolatban hangoztatták, hogy a nemzeti szocialista sajtó hangja erősen emlékeztet az osztrák Anschluss előtti napokra. Mértékadó helyen kijelentették, hogy bár az angol minisztertanács óta a felszínen valamelyes enyhülés tapasztalható, a német sajtótámadások arra mutatnak, hogy ez az enyhülés valóban csak a felszínen következett be és a helyzet lényegében nem változott. A félhivatalos „Times" cikke egyébként hangoztatja, hogy ezeknek a támadásoknak az okai azok az állítólagos erőszakoskodások, amelyeket a szudétanémetekkel szemben elkövetnek. A konzervatív lap szerint az angol kormány megfigyelői révén pontosan értesült ezekről az incidensekről és azok körülményeit alaposan megvizsgálta. Az eredmény az, hogy a néamennyiben ezúttal ezen a minisztertanácson az angol kormány egészen határozottan körvonalazta a maga álláspontját. Jól informált helyről szerzett értesülés szerint a keddi angol minisztertanácson előbb Henderson berlini angol nagykövet vázolta a helyzetet, utána pedig Halifax külügyminiszter tartott rövid expozét. Ennek az expozénak a során két sajtóban megjelent hírekkel kapcsolatban a „túlzott" szó keveset mond. Az angol kormány már többször rámutatott az ilyen hadjáratok veszedelmére és az a veszedelem fenyeget, hogy egy nagyobbmértékű összetűzés egy ilyen hadjárat révén katasztrófává alakulhat át. A lap ezután kijelenti, hogy Anglia akarja ugyan a németangol barátságot, Németország nélkül azonban hiába akarja. Szerdán azonban megenyhült a német sajtó hangja is, amiből aztán több reményt merítettek arra, hogy a helyzet máris valamelyest több reményre jogosít. A „Daiily Telegraph" jelentést közöl a vasárnapi Runciman— Henlein - tárgyalásokról. Megállapítja, hogy Runciman lord kéréseire, tanácsaira, sürgetésére Henlein merev hallgatással felelt és állandóan csak azt hangoztatta, hogy a szudétanémetek ragaszkodnak a területi autonómiához. Londonban nagyjelentőségűnek tartják a „Daily Telegraph"-nak azt a megállapítását, amely szerint Runciman lord már a korábbi tárgyalásoknál is ráeszmélt arra, hogy Henlein és a szudétanémetek nem független tárgyaló partnerek. Henlein vasárnap is azt felelte Runciman több kérdésére, hogy nem adhat végleges választ, mert válaszadás előtt tárgyalásokat kell folytatnia a fölvetett kérdésekben. M. P. az angol külügyminiszter két javaslatot terjesztett elő. Az első javaslat szerint a német kancellárhoz újabb angol kérést terjesztenek elő, amelyben fölhívják arra, hogy az európai béke fenntartása érdekében minden lehetőt tegyen meg Németország és tegye lehetővé azt is, hogy a szudétanémetek tovább folytassák tárgyalásaikat a csehszlovák kormánnyal. A második javaslat szerint az angol kormány megfelelő időben figyelmeztesse Németországot arra, hogy Angiia semmi körülmények között sem maradhat semleges abban az esetben, ha Németország megtámadná Csehszlovákiát. Henderson nagykövet reménykedik (London, augusztus 31.) Sir Neville Henderson berlini angol nagykövet, mielőtt Berlinbe visszarepült, szerdán délelőtt még hoszszabb végső tanácskozást folytatott a külügyi hivatalban lord Halifax külügyminiszterrel. Henderson berlini angol nagykövet, mielőtt repülőgépre szállt, kijelentette a croydoni repülőtéren: — Azt hiszem, most jó ideig Berlinben maradok. A Reuter-iroda szerint hivatalos helyen teljesen alaptalanoknak jelentik ki azokat a híreszteléseket, amelyek szerint Henderson nagykövet a német kormánynak átnyújtandó angol javaslatokat, vagy Chamberlain miniszterelnök Hitler kancellárhoz intézett személyes levelét vitte volna magával Berlinbe. Hangoztatják Londonban, hogy Anglia érdeklődésének központjában a jelen pillanatban a prágai hatóságok és a szudétanémet párt vezetői közti érintkezés áll. Remélhető, hogy ez az érintkezés eredményes tárgyalásokhoz vezet majd. A „Star" szerint Henderson nagykövet igyekszik majd a német kormányt meggyőzni arról, hogy a prágai kormány részéről újabban felajánlott kantonszerű megoldás igen jelentékeny haladás az eddigi javaslatokkal szemben és továbbá tárgyalások alapjának, nem pedig végső ajánlatnak tekintendő. Az amerikai nagykövet a helyzetről (London, augusztus 31.) Kennedy, az Egyesült Államok londoni nagykövete az „Evening " American'Snak rádiótávbeszélőn adott nyilatkozatában ezeket mondotta az európai helyzetről: — Csak hidegvér és nyugalom! A dolgok távolról sem olyan roszszak, mint ahogy látszanak. Ma semmi sem észlelhető, ami aggályosabbá tenné a helyzetet. A fődolog most az, hogy Amerika és Európa ne veszítse el a fejét. Mindenesetre biztos, hogy az angol közönség nem veszti el a fejét.