Népszava, 1938. október (66. évfolyam, 222–247. sz.)

1938-10-21 / 239. szám

4. oldal A gyűlés szónokai tiltakoztak az ellen a csehszlovák beállítás ellen, hogy elnyomják a magyarországi szlovákokat. A felvidéki szlovákok számára a tiszta népszavazás megadását követelték és síkraszáll­tak amellett, hogy a Kárpátok övezetében élő nemzetek ismét a régi ezeréves országban élhessenek együtt. A népgyűlések határozatát eljuttatták a kormányhoz is. Pozsonyban és Nyitrán Magyarország mellett tüntettek (Ipolyság, október 20.) A „Ma­gyar Távirati Iroda" jelentése sze­rint az ipolysági járási katonai parancsnokság a magyar falvak népének szabad bejárást engedett az ipolysági piacra és így az ipoly­sági közönség ellátása a legnagyobb rendben történik. Az ipolysági iparosság ismét nyersanyaghoz jut és a Magyar­országhoz történt csatolás után ismét rendesen folytathatja munkáját. A csehszlovák katonaság a még megszállás alatt lévő ipoly­völgyi magyar falvak lakosságát úgy­szólván ki sem engedi a faluból. Pozsonyban egyre többen követelik a városnak Magyarországhoz való csatolását. Több tüntetés is volt Magyarország mellett. Nyitrán ugyancsak ismételten tüntettek Magyarország mellett. Terjed a felkelés a Ruszinföldön (Varsó, október 20. — „M. T. I.") A lengyel távirati iroda ungvári jelentése szerint a Ruszinföldön a felkelés már csaknem egész Verhovinára kiterjed. A csehellenes mozgalom már fellángolt a perecsényi, volóci, vereckei és szolyvai kerületekben is. A csendőrök igen sok embert letartóztattak. Ungvári jelentése szerint húsz súlyosan sebesült foglyot szállí­tottak Ungvárra. •DMUIBIWUN­HN­HIM Óriási tömeg követelte a közös magyar-lengyel határt Csütörtökön este a Pá­lffy téri Bem-szobor előtt hatalmas tömeg tüntetett a­­közös magyar-lengyel határ megvalósítása mellett. A tün­tetőgyűlésre fölvonultak a front­harcosok, a leventék, a cserkészek és számos társadalmi egyesület tagjai is. A tömeg nagy lelkese­déssel ünnepelte a Csehszlovákiából menekült egyenruhás magyar és szlovák katonák népes csoportját, amely ugyancsak megjelent a nagy­gyűlésen. A közel kétszázezer főnyi tömeg először a „Magyar Hiszekegy"-et mondotta el, majd gróf Széchenyi Károly, a Lengyel-Magyar Szövet­ség országos elnöke tartott beszé­det: — Soha nem érezhettük a lengyel testvérnemzet meleg barátságát annyira, mint ezekben a sorsdöntő órákban. Soha nem nyilvánult meg erőteljesebben a lengyel tár­sadalom rokonszenve irántunk, mint most és azért jöttünk össze, hogy a társadalom szívét betöltő hála és szeretet érzését kifejezésre juttassuk a lengyel nemzet és an­nak vezetői iránt. Az örök igazság győzni fog és közös nemzeti sza­badsághősünknek, Bem apónak szobra előtt követeljük a közös ma­gyar-lengyel határt, követeljük: mindent vissza! Ezután Besnyő Gyula perjel, a pálosok budapesti rendfőnöke mon­dott beszédet: — Évszázadokon át egy volt a ma­gyar és lengyel nemzet sorsa ,és a közös történelem parancsa erősebb mindennél. A közös történelem ne­künk most azt a parancsot adja: „Vissza a Felvidéket!" A parancs másik fele pedig úgy hangzik, hogy meg kell teremteni a közös magyar­lengyel határt. Két elszakadt test­vérnemzet akar egyesülni és ettől bennünket a világ semilyen hatalma nem tántoríthat el. Ambrus József, a Turul Szövetség országos vezére tartott ezután be­szédet. — Követeljük ősi jussunkat Po­zsonytól Munkácsig, mindent vissza. A magyar nép ezekben a napokban hálásan fordul a lengyel nemzet felé, amellyel már so­kszor vérzett egymás mellett. Magyarország soha nem fogja Lengyelország támogatá­sát elfelejteni. Végül a lengyel származású dr Horváth Ákosné mondott rövid, lengyel nyelvű beszédet. Befejezá­sü­l Garamszeghy Géczy Sándor szavalta el Gyökössy Endre „Lesz még­ országunk" című alkalmi köl­teményét. A nagygyűlés résztvevői ezután zászlók alatt csoportosan járták be a várost és mindenütt a kormány­zót, Moseziczky lengyel köztársa­sági elnököt és a közös magyar­lengyel határt éltették. Ugyan­ekkor népes küldöttség vonult a Várba, a lengyel követség palotája elé, ahol gróf Széchenyi Károly tol­mácsolta a lengyel követnek a tár­sadalom háláját Lengyelország iránt. A lengyel követ meghatottan kö­szönte meg az ünneplést és viszon­zásul Magyarországot és annak v­etőit ünnepelte. A követség előtt tartózkodó tömeg végül el­énekelte a Himnuszt és zárt so­rokban vonult el a Várból. A Turul Szövetség tagjai a Pálffy téri nagygyűlésről a fáklyás menet­ben az olasz követség elé vonultak. A csoport három vezetőjét Da Vinci olasz követ kihallgatáson fo­gadta. Ennek során a Turul-vezérek köszönetet mondottak Olaszország baráti magatartásáért. A tüntetés itt is a „Himnusz"­­éneklésével ért véget. A Pálffy téri nagygyűlés lefolyá­sát este a rádió is közvetítette, éj­szaka pedig lengyel nyelven közölt róla bő ismertetést. NÉPSZAVA 1938 október 23, rasarfitip Emlékünnep Woronieczky Miciszláv sírjánál Ugyancsak csütörtökön­ délután kereste föl az Országos Magyar-Lengyel Diákszövetség a Kerepesi­úti temetőben Woronieczky Micisz­láv herceg sírját. Woronieczky Mi­ciszláv az 1848—49-es szabadságharc lengyel légiójának volt a parancs­noka. Nemcsak maga jött a magyar szabadságharc zászlaja alá, hanem magával hozott több lengyel ön­kéntest s ezenkívül még 40.000 fo­rinttal is támogatta a magyar sza­badságharc ügyét, amelynek sike­rétől remélte saját népének fölsza­badítását is. Woronieczky hősiesen harcolt a szabadságharc során és 1849-ben egyik szép hadi tetténél fog­ságba került. Haynau a pesti új épület börtönébe záratta és a had­bíróság halálra ítélte. 1849 október 20-án több lengyel szabad­sághőssel őt is kivégezték. A bitófa alatt is Magyarországot és a magyar sza­badságot éltette. Ennek most 89 éve. A kerepesi úti temetőben sírjá­nál az Országos Magyar-Lengyel Diákszövetség nevében Szecsey Jó­zsef mondott emlékbeszédet.­­ Vasárnap avatják Kovács Arnold síremlékét. Kovács Arnoldnak, az el­hunyt neves rendőri riporternek sírem­lékét vasárnap, október 23-án déli 12 óra­kor avatják a rákoskeresztúri szr. teme­tőben (XVII. parcella, 5. sor). A gyermek- és családvédelmi program és a­­ vármegye­ gyakorlat Újpest város költségvetésében Újpest város­­képviselőtestülete dr Pohl Sándor polgármester elnöklé­sével rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés a polgármester előter­jesztésére elhatározta, hogy a város a „Magyar a magyarért" akcióra 3500 pengő értékben, az ínssgeny­hítő költségvetés terhére — egy vá­gón kenyérlisztet adományoz. A továbbiakban a hivatásos tűzoltó­ság szabályrendeletével foglalkozott a képviselőtestület. A tűzrendészet fej­­lesztéséről szóló, most életbe lépett kor­mányrendelet kimondja, hogy a hiva­tásos tűzoltóság tiszti és legénységi állományának létszámát a város kép­viselőtestülete szabályrendelettel álla­pítja meg. E rendelet szerint a tűzoltó­ság létszáma akkor megfelelő, ha — a hivatásos tiszteket ide nem értve —­­ minden ipari jellegű városban 1500 lélekre legalább egy hivatásos tűz­oltó jut. A lakosság létszáma a mai emelkedő irányzat mellett a legközelebbi években előreláthatóan 75.000-re fog emelkedni. Figyelemmel a létszámra és a város ipari jellegére, a tűzoltók altiszti és le­génységi létszámát a javaslat ötven főben kívánta megállapítani. Dr Fuchs Gyula (városi­ párt) a lét­szám csökkentésére irányuló javasla­tával szemben Pogácsás Menyhért elv­társ a tűzoltóság létszámának emelése mellett foglalt állást. A város lakosságának nyugalma és vagyonbiztonsága — úgymond — megköveteli az ezirányú intézkedést. A képviselő­testület elfogadta a tűzoltók létszámá­nak emelésére vonatkozó javaslatot, va­lamint az ezzel kapcsolatos szervezeti és szolgálati szabályzatot. Több napirendi pont letárgyalása után Ku­szt Lajos számvevőségi főtaná­csos az 1939. évi költségvetés (II. fokú) vármegyei jóváhagyásáról tett bejelen­tést. Dr Székely György (polgári szabad­ságpárt) szólalt föl elsőnek a vár­megyei döntéshez. Éveken át megszok­tuk már — mondotta — a többi között, hogy elkeseredéssel kell tudomásul ven­nünk a szociális kiadásoknak a lecsök­kentését. A költségvetésből a vármegye törölte a Teleia újpesti intézetének 1260 pengős segélyét és ha azt átutalta is a Szociálpolitikai Intézetnek, m­égis hiányt jelent, mert a tíz év óta fennálló Teleia-intézet évente 500—600 beteget kezel és profilaktikus állomást tart fenn. Törölte a Természetbarátok Egyesüle­tének 180 pengős segélyét azzal az indo­kolással, hogy nevezett egyesület nem fejt ki kulturális tevékenységet. Az alispán felfogása etekintetben téves, mert a TTE kulturális munkát végez. Munkájában van legalább annyi kul­túra, mint azokban a röpiratokban, ame­lyeknek terjesztésére az alispán en­gedélyt ad , és később a belügy­minisztérium betilt. Báron Andor elvtárs megállapította, hogy gyermek- és családvédelem han­goztatásával van tele az ország és ak­kor, amikor ez programmá vált, a vár­megyéhez felterjesztett költségvetésből éppen a gyermek- és családvédelemre beállított összegeket csökkentik. Töröl­ték a köztisztasági munkások családi pótlékát és több olyan kulturális és egészségügyi kiadást, am­ely a város életében döntő jelentőségű volna. A vá­ros tudatában volt, hogy milyen nagy feladatok hárulnak rá, amikor a költ­ségvetésbe az említett tételeket beállí­totta. Kérte a polgármestert, kövessen el mindent, hogy a csök­kentett és törölt tételeket a költség­vetésbe visszaállítsák. A képviselőtestület egyhangúlag kimondta hogy megfellebbezi a vármegye határozatát. Frank német igazságügyminiszter budapesti látogatása Hans Frank német birodalmi igaz­ságügyminiszter és felesége csütör­tök délben 11 1 órakor hatfőnyi kí­séretével együtt Budapestre érke­zett, hogy viszonozza Mikecz igaz­ságügyminiszter berlini látogatá­sát. A zászlókkal földíszített Keleti pályaudvaron Frank minisztert Mikecz Ödön igazságügy miniszter és felesége, a miniszterelnökség képviseletében Bárczy István ál­lamtitkár, továbbá Kornis Gyula, a képviselőház elnöke, Stolpa Jó­zsef kultuszminisztériumi állam­titkár, Tasnádi-Nagy András Nép­elnök és számos képviselő várta. Jelent volt az ünnepélyes fogad­tatásnál Ermannsdorff német kö­vettel­ az élén a budapesti német követség személyzete, továbbá az igazságügyminisztérium részéről Antal István, Berczelly Jenő ál­lamtitkárok és mások. Miután Mikecz Ödön igazságügyminiszter üdvözölte Frank minisztert, a né­met miniszter ellé­pett a dísz­század előtt, majd a Dunapalotában lévő szállására hajtatott. Frank birodalmi igazságügy­miniszter délután először meg­koszorúzta a hősök emlékkövét. Háromnegyed 5 órakor fölkereste Mikecz igazságügyminisztert, aki azután Hans Frankot fölkísérte Imrédy miniszterelnökhöz. A mi­niszterelnök délután 1­s6 órakor fogadta Frank birodalmi minisz­tert és Mikecz Ödönt. A miniszter­elnökségről jövet Frank miniszter Kánya külügyminisztert kereste­­föl, majd Keresztes-Fischer bel­ügyminiszternél tett látogatást és végül Ermannsdorff budapesti né­met követet látogatta meg. Csütörtök este Kánya Kálmán külügyminiszter a Nemzeti Kaszi­nóban vacsorát adott Frank igaz­ságügym­­iniszter és felesége tiszte­letére. A vacsorán Frank miniszte­ren kívül résztvett egész kísérete, Erdmannsdorff budapesti német követ és felesége, Werkmeister né­met követségi tanácsos és felesége, magyar részről: Mikecz igazság­ügyminiszter és felesége, Bárányi Kálmán és felesége, gróf Teleki Pál kultuszminiszter és felesége, Ber­czelly Jenő államtitkár, Vladár Gábor kúriai tanácselnök és fele­sége, gróf Csáky István meghatal­mazott miniszter, a külügyminisz­ter kabinetfőnöke, Danilovics Pál külügyminiszteri osztályfőnök, Kohl Lajos követségi tanácsos, a külügyminisztérium politikai osz­tályának vezetője, Végh Miklós követségi tanácsos, a külügymi­nisztérium protokollfőnöke és a külügyminisztérium más tisztvise­lői. Halálos vasúti szerencsét­lenség Olaszországban kilencven sebesülttel (Róma, október 20.) Milánó köze­lében csütörtök reggel súlyos vasúti szerencsétlenség történt. Cernusco falu határában a milánói helyi­érdekű vasút két vonata teljes se­bességgel összeütközött egymással. A két motoros kocsi egymásba fúró­dott és a kocsik is darabokra törtek. Egy utas meghalt, kilencvenen pedig többé-kevésbé súlyos sebe­süléseket szenvedtek. A sebesülteket környékbeli parasz­tok részesítették első segítségben. Olvasd és terjeszd a Népszavát!

Next