Népszava, 1938. november (66. évfolyam, 248–273. sz.)

1938-11-01 / 248. szám

1938 november 1. kedd NÉPSZAVA •MMMMMMMBB pontjából, valamint egész Euró­pa szempontjából is. Gajda ezután „a legteljesebb elis­meréssel" adózi­k Magyarország­ és Csehszlovákia magatartásának, hogy nem bocsátkoztak kalandos vállal­kozásokba és követendő például ál­lítja őket Európa elé. (Berlin, október 31.) A német táv­irati iroda jelenti Rómából. Olasz politikai köreikben Ribbentrop né­met­ birodalmi külügyminiszter ró­mai utazásának eredményét első­sorban a négy nagyhatalom egy­máshoz való viszonyának szem­pontjából vizsgálják. Kijelentik ezekben a körökben, természetes, hogy Róma és Berlin tekintettel azokra a javuló kapcsolatokra, amelyek Londonnal és esetleg Pá­rizzsal kialakulnak, a legszűkebb barátságban és együttműködésben teljesen párhuzamos politikát kí­ván folytatni. Ezt a kérdést éppen ezért Rómában minden lehetőség szem előtt tartásával gondosai megvitatták. Az Anglia és Francia­ország részéről megkezdett, a berlini római tengelyt veszé­lyeztető fegyverkezési verseny ellenére elősegíteni és fokozni kívánják a tényleges együtt­működésen és egyenjogúságon fölépülő Európa kialakításának talán már a közeli jövőben je­lentkező lehetőségét. Egyébként Ribbentrop és Ciano küszöbönálló bécsi találkozójáról úgy nyilatkoznak, hogy Bécsben mindenesetre mindkét fél szem­pontjából igazságos, politikailag és gazdaságilag megfelelő megoldást találnak. Bethlen a várható megoldásról A „Corriere della Sera" című olasz lap gróf Bethlen István nyi­latkozatát közli, amelyet Bethlen akkor adott a milánói lapnak, ami­kor még nem dőlt el, várjon vál­lalja-e Olaszország és Németország a magyar-cseh viszály ügyében a döntőbírói szerepet. Bethlen ebben a nyilatkozatában a többi között a következőket mondotta: — Meggyőződésem, hogy azokra a városokra vonatkozóan, amelyekre még nem tudtunk megegyezni, ugyan­azok az elvek érvényesülnek majd, mint a szudétanémet problémával kap­csolatban és hogy az a két nagyhata­lom, amelyeket Budapest és­­ Prága döntőbírálul fölkért, ugyanazon az alapon intézi majd el a magyar-cseh határ ügyét, mint ahogyan megoldot­ták a német-cseh határ kérdését. A szlovák és a ruszin nép ön­rendelkező jogáról kijelentette Bethlen, hogy a mostvar álláspont kezdettől fogva az volt, hogy csak­is e két népnek van joga saját sor­sáról dönteni. Ezt a kérdést végle­gesen meg kell oldani. Végleges és maradéktalan megoldást sürget Varsó (Varsó, október 31. — Lengyel táv­irati iroda.) A lengyel sajtó pilla­natnyilag tartózkodik attól, hogy szerkesztőségi kommentárokat fűz­zön a magyar-cseh vita olasz-német döntőbírósági intézésével kapcsola­tos diplomáciai tanácskozások utolsó szakaszához. A lapok azonban címeikben jelzik kétkedésüket és hangsúlyozzák, hogy veszedel­mesnek tartanak minden olyan megoldást, amely csupán kisegítő, részleges és ideiglenes jellegű volna. Meg akarják ker­ülni a cseh­ kérdés alapvető rendezését — írja a „Gazeta Polska". Ideiglenes megoldások nem kellenek — mondja a „Kurier Po­­ranny", —, majd hozzáfűzi: „A kárpátaljai kérdést véglegesen kell megoldani". Az „Express Poranny" írja: Ha a­­döntőbíróság nem oldja meg végle­gesen a cseh-szlovák kérdést, akkor Európa állandó lázbeteg lesz to­vábbra is. A nacionalista „ABC" írja: A döntőbíróságnak a cseh kérdést vég­legesen kellene megoldania és en­nek értelmében közös magyar-len­gyel határt kellene létrehoznia. A lapok továbbá közlik a kárpátaljai felkelőmozgalom terjedésé­ről szóló híreket és megállapítják, hogy ez a mozgalom is mutatja, milyen veszedelmekkel jár az ideiglenes állapot fönntartása és a végleges megoldás halogatása. Miről tárgyaltak és mit határoztak Rómában? (Párizs, október 31. ) „Inf." Párizsi politikai körökben nagy érdek­lődéssel kísérik Ribbentrop német külügyminiszter római tárgyalásainak eredményét. A magyar-cseh határkérdés rendezését illetően az a véle­mény alakult ki, hogy a döntőbírói eljárás alapja a népek önrendelkező joga lesz és hogy ezen az alapon bírálják majd el a közös magyar-lengyel határ kérdését is. Nagy figyelmet szentelnek francia politikai körökben a német és az olasz külügyminiszter között megvitatott többi kérdésnek is. A párizsi lapok azt hiszik, hogy Németország és Olaszország már hajlandó szoros együttműködésre lépni a két nyugati demokrata hatalommal. A párizsi lapok véleménye szerint nincs kizárva, hogy a négy európai nagyhata­lom együttműködésének belátható,időn belül kézzelfogható eredményei lesznek a fegyverkezések korlátozásának, sőt esetleg csökkentésének terén is. Az egyetlen kérdés, amelyben még nem sikerült közelebb hozni a párizs—londoni és a berlin—római tengely álláspontját, a spanyol háború ügye. Anglia és Franciaország közvetíteni szeretnének a szembenálló felek között, amivel szemben Németország és Olaszország arra az álláspontra helyezkednek, hogy a spanyol háborúban nem lehet szó közvetítésről, mert ezt a kérdést csak egyféleképpen lehet megoldani: Franco tábornok teljes győzelmével. — Trumbics haldoklik. Mint Zágráb­ból jelentik, Trumbics volt külügymi­niszter, aki a békeértekezleten Jugo­szláviát képviselte, halálán van. Trum­bicsot húsz nappal ezelőtt szélütés érte. — A Közlekedésügyi Múzeum a téli időszak alatt a közönsét­ részére csak vasárnap és ünnepnapokon lesz nyitva. A látogatási idő az említett napokon délelőtt 9 órától 1 óráig. A múzeum a téli időszak alatt is díjtalanul tekinthető meg. ewjísz és­zty&v. fau.tvs JRT8N eutjlu.olcso.pwfa — Hadapród-találkozó. Az alábbi sorok közlését kérték: A nagyváradi honvéd hadapródiskola 1903-as évfolyama november 4-én s a jövőben minden hónap első pén­tekjén délután 5 órakor a Modern-kávé­házban (IV. Eskü tér 9) összejövetelt tart. 3. oldal A francia külügyminisztériumhoz közelálló körökben egyébként úgy tudják, hogy a római német-olasz tárgyalásoknak inkább csak tájékoztató jellegük volt s végleges határozatokat a magyar-cseh határrendezés ügyétől eltekintve, egyetlen más kér­désben sem hoztak. A római megbeszélések eredménye abban foglalható össze, hogy Német­ország és Olaszország továbbra is fönntartják a berlini római tengelyt s Olaszország nem ellenzi Németország közép- és délkelet európai befolyá­sának kiterjesztését. A kommunistaellenes paktum kiterjesztéséről, illetve kimélyítéséről szintén folytak megbeszélések Rómában, anélkül azonban, hogy végleges döntés jött volna létre. Rómában még csak a határmegvonás módszereiről, de nem az új határról döntöttek (Prága, október 31. — „Inf.") A cseh közvélemény érdeklődése Ribben­trop és Ciano római tárgyalásaira, valamint a szerdán összeülő bécsi döntőbíróság ítéletére összpontosul. A miniszterelnökség szócsöve, a „Narodni Listy" hosszabb cikkben foglalkozik a helyzettel és arra a kö­vetkeztetésre jut, hogy Rómában egyelőre még nem történt végleges döntés a magyar-cseh viszály elintézése ügyében, hanem Ribbentrop és Ciano még csak a vitás kérdés elinté­zésére alkalmas módszereket tárgyalták meg. A lap véleménye szerint a döntőbíróság pártatlansága minden tekintetben biztosítva van, miután a döntőbíráskodásban résztvevő hatalmak egyik érdekeit fél iránt sem viseltetnek részrehajlással. Beck lengyel külügyminiszter Ruszinszkónak Magyarországhoz való csatolása mellett (Varsó, október 31.) Beck lengyel külügyminiszter az amerikai Hearst­lapok külpolitikai szerkesztőjének a nemzetközi helyzettel foglalkozva, a közös magyar-lengyel határ ügyét felkaroló és magyarbarát nyilatko­zatot tett. Beck mindenekelőtt han­goztatta,­­hogy a lengyel-litván kér­désben nem kötött Németországgal semmiféle megegyezést és szó sincs arról, mintha Lengyelország meg­egyezett volna Németországgal Lit­vánia felosztásában. Ezek után han­goztatta, h­ogy a legutóbbi esemé­nyek során Közép-Európa térképe megváltozott. Reméli, hogy minden ügyet úgy tudnak elintézni, hogy legalább egy nemzedék számára tartós békét lehet biztosítani. Meg­állapította,­hogy a kisántantot Ma­gyarország sakkbantartásának és Magyarország sérelmes helyzetének állandósítása tartotta fenn. Ezért nem csatlakozott Lengyelország a kisántanihoz. Lengyelország támogatja Ma­gyarországnak a Ruszinföldre vonatkozó törekvéseit, mert ezek a követelések alkalmasak a tar­tós béke megalapozására. Ruszinszkóban nincsenek csehek, a lakosság politikailag nagyrészt ki­alakulatlan és egyedül a magyarok tanúsítanak politikai magatartást. A vidék lakossága népszavazás esetén kétségkívül a Magyar­országhoz való csatlakozás mel­lett döntene. Csehszlovákia már beleegyezett abba, hogy átad Magyarországnak egy hosszú és a magyar határok­kal párhuzamosan futó vasúti sza­­kaszt. A megmaradó Ruszinszko gazdaságilag elszigetelt lesz és te­hetetlenségre lesz kárhoztatva. Kívánatos tehát, hogy Ru­szinszkót unió alapján Magyar­országhoz kapcsolják. Beck ezután kijelentette, hogy Németország és Lengyelország kö­zött nem folyik olyan tárgyalás, amely Danzig átengedésére vagy Pomeránián át vezető semleges fo­lyosó teremtésére irányulna. A leg­utóbb bekövetkezett változások nem érintik a francia-lengyel szerződést — mondotta végül. A lengyel gyarmatokért (Varsó, október 30. — Havas.) Az „Illustrowany Kurier Dodzienny" feltűnő cikkben hangoztatja, hogy Lengyelországnak már most erélye­sen követelnie kell gyarmatokat. Az országban 35 millió lakos él, hiányoznak a megfelelő nyersanya­gok — írja a lap — és a lakosság­nak nincs kivándorlási lehetősége. A legutóbbi lengyel-olasz megbeszé­léseken már szóba is került, ez a kérdés és az olasz kormány támoga­tást ígért. (Folytatás a 4. oldalon) A kormányzó a frontharcosok feltétlen megbízhatóságáról Hétfőn délelőtt a visszacsatolandó felvidéki magyar területekre menet­készen álló frontharcosszázadok fel­vonultak a Vár udvarára, hogy ott az egykori felvidéki honvédgyalog­ezredeknek ez alkalomra a Hadi­múzeumból átvett zászlóival tiszte­legjenek a kormányzó előtt. A kor­mányzó a Vár kapujában gróf Ta­kách-Tolvay József nyugalmazott altábornagy, a Frontharcos Szövet­ség országos­­elnöke kíséretében je­lent meg. Először a kormányzó meg­hallgatta a frontharcos alakulatok parancsnokának jelentését, m­ajd el­vonult a felsorakozott frontharcos­századok előtt, amelyek azután dísz­menetben sorakoztak fel zászlóikkal. Horthy Miklós kormányzó ezután a következő szózatot intézte a front­harcosokhoz: — Vigyétek fel ezeket a golyó­tépte öreg lobogókat oda, ahonnan elszármaztak: a ma­gyar Felvidékre. Hirdessék ott továbbra is a magyar becsületet és kötelességtudást. Na­gyon boldog vagyok, hogy ez a fel­adat éppen a frontharcosoknak ju­tott, akiket az országban a leg­megbízhatóbb e­l­e­intn­e­k tar­tok, akik már bebizonyították, h­ogy tudják, mi a kötelességük és megáll­ták a helyüket akkor is, ami­kor nem is egészen a saját ügyünkért verekedtünk. — Mondjátok meg felvidéki test­véreinknek, hogy tárt karokkal vár­juk őket itthon és mindent megte­szünk, hogy húszéves szenvedésüket felejtessük velük. A frontharcosok ezután öt felvi­déki, megtépett hadilobogójuk alatt vonultak fel a kormányzó előtt és a miniszterelnöki palota felé vették út­jukat, ahol Imrédy miniszterelnök előtt tisztelegtek. VARAHDGS ANYÁNAK ERŐFORRÁSA AZ OVO M­ALTONE2 — Bajtársi ünnepség. Az alábbi sorok közlését kérték: A volt es. és kir. 12. tábori fogitezred hősi halottainak emlékezetére ma, kedden délelőtt 1I1 órakor a gróf Pálffy-laktanyában ünnepélyt tartanak.

Next