Népszava, 1939. január (67. évfolyam, 1–11. sz.)

1939-01-19 / 1. szám

67. évfolyam 1. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vill. Conti ucca 4 * ­ Itt vagyunk újra! Köszöntjük a m­unkástestvérein­ket, elvtársainkat, barátainkat, előfizetőinket és olvasóinkat. Har­minc napi némasággal sújtott bennünket a kormány betiltó vég­zése. Harminc napig nem szólhat­tunk e hasábokon munkástár­sainkhoz, Magyarország dolgozói­hoz. Harminc napig senki sem be­szélt, senki sem írt a munkásság ügyeiről — mert nem volt Nép­szava. Senki szóvá nem tette a munkásosztályt ért sérelmeket, senki sem védelmezte meg táma­dásokkal szemben. Nem volt szó a munkásságról — mert nem volt Népszava! Nem volt szó a növek­vő munkanélküliségről, mert­­ a munkásság lapját betiltották. A munkásosztály törekvéseiről, sé­relmeiről és kívánságairól, bajai­ról, a megélhetésért való küzdel­méről sehol senki sem emelt sZót... Soha ilyen világosan és kiál­tóan nem bizonyult be, hogy mi­lyen nélkülözhetetlen értjék é­s fegyver a munkássajtó. A polgári sajtónak nem föladata, hogy a munkásosztály ügyét fölkarolja és szolgálja. A sajtó jó nagy ré­szében csak általános üzleti célo­kat szolgál s a közönséget az csak az eseményekről tájékoztatja, ki­szolgálja. A sajtó másik része a munkásosztály ellen visel hadjá­ratot, gyűlölködő politikai elfo­gultság vezeti minden lépésében. Meggyőzően bebizonyult, hogy törekvéseinkért való harcban a Népszava a legelső és a legfonto­sabb fegyver. A magyar munkás­ság ezt nagyon jól tudja és tudta mindig. Ezért is becsülte meg maga alkotta lapját és féltő gond­dal őrködött fölötte. Olyan idők­ben és olyan korban, mint a mos­tan­i, amely fölmérhetetlen és be­láthatatlan fontosságú esemé­nyektől terhes, amelyben a há­ború és a béke, a forradalmak és ellenforradalmak kora még nem zárult le és amelyben a békéért valósággal mindennap viaskodni kell, hogy tartós legyen, hogy a háború egy nap ránk ne szakad­jon, ilyen nehéz időkben a mun­kásság nem élhet megbízható lapja nélkül. Itt vagyunk újra! Örömmel és hűséggel emeljük föl zászlónkat, a Népszavát. Zászlónkra a mun­kásosztály és a szocializmus ügye van írva. A magyar ipari mun­kásság, a parasztság s a haladó polgárság hangja mi vagyunk. Az ország dolgozóinak a­lapja, zász­lója voltunk, vagyunk és mara­dunk. Napi politikán felülemel­kedő harcot folytattunk a magyar népért, a magyar nép szabadsá­gáért, egyenjogúságáért, jobb és szebb életéért. Ebben a harcban sokszor­­vív­tunk nagy ütközeteket, arattunk győzelmeket, kaptunk sebeket is. Ha számot vetünk a múlt és a jelen küzdelmeivel, áldozatteljes harcaival s visszagondolunk a bennünket ért üldözésekre, az­­ el­szenvedett börtönbüntetésekre, a pénzbírságokra s a legraffináltabb egyéni üldöztetésekre, a munká­ból és a keresetből való kiüldöz­tetésekre, s ha ezzel szembeállít­juk küzdelmeink eredményét, a magyar munkásosztály fölemel­kedését, öntudatra ébredését, ön­állóságát, gazdasági megerősödé­sét és politikai érettségét, elmond­hatjuk: érdemes volt küzdeni és az üldöztetést elszenvedni! Senki sem segített bennünket ebben a küzdelemben. A magára­hagyatott munkásság, parasztság és kispolgárság a maga erejéből vívta meg kem­ény harca, s min­den lépést,­­ amely előbbre vitte, súlyos áldozatokkal csikart ki.. A történelem tanítása nemzedékről nemzedékre erősödik meg: sem­mit ingyen, áldozat nélkül meg­szerezni nem lehet! A haladás minden lépéséért drágán kell megfizetni. A magyar munkásosz­tály nagy utat tett meg, míg a le­génysorból, a nincstelen, feneket­len nyomorúságból idáig eljutott. Az út tovább, előre, ma nehezebb és biztos, hogy még több áldozat­tal és harccal kell kivívni min­den lépést, amely a munkásosz­tály ügyét előbbre viszi ... Itt vagyunk újra és szolgáljuk tovább az emberiség s a magyar nép eszméit és igazságait. A ma­gyar nép az emberiség nagy esz­méinek és célkitűzéseinek válla­lásával emelkedett föl a töb­bi né­pek és nemzetek sorába. A sza­badságszeretet, az igazságért, a jogegyenlőségért való harc, a po­litikai és gazdasági függések meg­szüntetése, a minden elfogultság­gal, társadalmi előítélettel való szembeszállás avatta egyenran­gúvá a magyar népet más népek­kel, amelyek történelmük folya­mán szintén sok áldozatteljes harcot folytattak fölszabadulá­sukért, gazdasági és politikai föl­emelkedésükért. A mi harcunk a magyar munkásosztály javát szol­gálja s az osztályon túl, a magyar nép érdekével azonos, a néppel a népért folytatunk kemény, meg­alkuvást nem ismerő harcot. Har­cunk azért volt keményebb és sor­sunk azért mostohább, mert ural­kodó osztályaink a múltban is, és most is, ridegebbek, önzőbbek voltak. Az ingó és ingatlan tőke, a földbirtok, az ipar és a bank soh­asem álltak ellent, ha arról volt szó, hogy a munkásosz­tállyal szemben kell állást fog­lalni és őt kell gyöngíteni, az ő küzdelmeit kell megnehezíteni. Meg is nehezítették harcunkat. Megrágalmaztak. A hazugságot is fegyverként használták ellenünk. Nem egyszer futottak versenyt a demagógiával, hogy a csőcseléket ellenünk uszítsák ... Itt vagyunk újra és folytatjuk a harcot még szenvedélyesebben, még álhatatosabban: a demagógia ellen. Keményen kitartunk meg­győződésünk mellett és továbbra is hirdetjük, hogy a szellem több az erőszaknál! Az erőszak ma egyedüli hatalom, mégis a szellem fogja megsemmisíteni, a szellem fogja legyőzni, mint ahogy eddig,­ a történelem folyamán, minden erőszakot és minden diktatúrát legyőzött az emberiség fölfelé tö­rekvő szelleme és szabadságért való küzdelme. Ehhez a küzde­lemhez mi soh­asem leszünk hűt­lenek. S a magyar munkásosz­tály jól megtanulta, hogy nemze­dékről nemzedékre szálló öröksé­gét napi jó lakásért el ne cserélje, mert ha ezt teszi, mind a kettőt elveszti! Aki nem tud önmagáért küzdeni és áldozatot hozni, aki nem tud életet és munkát áldozni nagy eszmékért, haladásért és szabadságért, az elvész és oldalba rúgják még akkor is, ha alázatos kutyaként meghunyászkodik ... Itt vagyunk újra! Állunk a vi­harban, amely tombol körülöttünk s letiporja, aki gyönge. Tomboló viharban is kiáltjuk: minden erő­szakon, múlandó rezsimeken, ha­talmi tobzódásokon, szenvedélyek tivornyáján túl, ha az emberte­lenség őrülete már minden gátat áttör és szennyes árjával mindent elsöpörni készül, akkor is az em­beriesség nagy eszméihez hűek maradunk, a szocializmust hirdet­jük, a­ munkásosztály fölszabadí­tásáért harcolunk! Életünk tar­talmát és értelmét ez adja. S ha ezt elvetnék magunktól, mi, ma­radna még, amiért érdemes küz­deni és áldozatot hozni? Elszigeteltségünk a gyűlölet tengerében oly nagy s ellensé­geink az eszközökben olyannyira nem válogatósak, hogy velük szemben nincs erősebb és hatal­­­masabb védvár, mint igazságaink és eszméink erejébe vetett hitünk! A világ nem süllyedhet vissza tartósan a barbarizmus állapo­tába. A zűrzavar korszaka is vé­get ér, a háború, a forradalmak, ellenforradalmak és fasizmusok korszaka után megint győzedel­meskedik a szellem ereje és fel­sőbbsége. Az emberi haladásért való harc, a társadalmi, politikai, gazdasági élet igazságtalanságai­nak, jogtalanságainak és egyen­lőtlenségének megszüntetésére való törekvés továbbra is a leg­nemesebb és a legszebb emberi célkitűzés lesz, amelynek érvé­nyesüléséért mindenkor az embe­rek legjava küzdött. Zászlónkra ezek az eszmék vannak írva. Az értük való küzdelmet a magyar munkásosztály soha föl nem adja. Itt vagyunk újra! Szilárd meg­győződéssel valljuk: szociáldemo­kraták maradunk továbbra is! Eh­eink és eszményeink feladása árán semmit el nem fogadunk. Bennünket semmiféle hangos mozgalom el nem héklít, meg nem ejt s meg nem félemlít. A ma­gyar munkásosztály sokévtizedes harcainak eredményekép megta­nulta, hogy­ elvet, eszmét, meg­győződést nem csereberél és ami­ért életet, munkát és­ fáradságot áldozott, azt megbecsüli és hűség­gel megtartja. Nem tud róluk le­mondani. Ízetlen volna szájában a falat kenyér, ha elvét, meggyő­ződését, függetlenségét és önérze­tét kellene érte cserébe adni! Itt vagyunk lijva és mindig az üldözöttek, a szenvedők és a meg­alázottak oldalán. Mindig azokért szállunk síkra, akiket igazságta­lanság ér. Minden igazságtalan­ságot úgy érzünk át, mintha ben­nünket érne. A munkásosztály hi­vatott arra, hogy szószólója le­gyen minden harcnak, amely igazságtalanság ellen irányul s hivatott arra, hogy minden ügyet magáévá tegyen, amely az elnyo­matás, igazságtalanság és üldözés ellen szólít küzdelembe. Itt vagyunk újra! Szólítjuk és toborozzuk a magyar munkássá­got és parasztságot: emelje ma­gasra becsületes harcokban meg­hordozott zászlónkat, a Népsza­vát. Hűséggel őrizze meg. Védel­mezze meg mindenkivel szemben. A munkásság és a Népszava­ együtt lebírhatatlanok. Maradan­dó a mi eszménk. Maradandók a­ mi igazságaink! A körülöttünk tomboló viharban is álljunk hű­séggel, megingathatatlan hittel és áldozatra való készséggel törek­véseink és eszméink mellett — bármi következzék! Hitünket, meggyőződésünket és hűségünket­ csak szívünkkel együtt téphetik ki! Itt vagyunk újra és harcra ké­szen. Barátsági

Next