Népszava, 1939. január (67. évfolyam, 1–11. sz.)
1939-01-19 / 1. szám
67. évfolyam 1. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vill. Conti ucca 4 * Itt vagyunk újra! Köszöntjük a munkástestvéreinket, elvtársainkat, barátainkat, előfizetőinket és olvasóinkat. Harminc napi némasággal sújtott bennünket a kormány betiltó végzése. Harminc napig nem szólhattunk e hasábokon munkástársainkhoz, Magyarország dolgozóihoz. Harminc napig senki sem beszélt, senki sem írt a munkásság ügyeiről — mert nem volt Népszava. Senki szóvá nem tette a munkásosztályt ért sérelmeket, senki sem védelmezte meg támadásokkal szemben. Nem volt szó a munkásságról — mert nem volt Népszava! Nem volt szó a növekvő munkanélküliségről, mert a munkásság lapját betiltották. A munkásosztály törekvéseiről, sérelmeiről és kívánságairól, bajairól, a megélhetésért való küzdelméről sehol senki sem emelt sZót... Soha ilyen világosan és kiáltóan nem bizonyult be, hogy milyen nélkülözhetetlen értjék és fegyver a munkássajtó. A polgári sajtónak nem föladata, hogy a munkásosztály ügyét fölkarolja és szolgálja. A sajtó jó nagy részében csak általános üzleti célokat szolgál s a közönséget az csak az eseményekről tájékoztatja, kiszolgálja. A sajtó másik része a munkásosztály ellen visel hadjáratot, gyűlölködő politikai elfogultság vezeti minden lépésében. Meggyőzően bebizonyult, hogy törekvéseinkért való harcban a Népszava a legelső és a legfontosabb fegyver. A magyar munkásság ezt nagyon jól tudja és tudta mindig. Ezért is becsülte meg maga alkotta lapját és féltő gonddal őrködött fölötte. Olyan időkben és olyan korban, mint a mostani, amely fölmérhetetlen és beláthatatlan fontosságú eseményektől terhes, amelyben a háború és a béke, a forradalmak és ellenforradalmak kora még nem zárult le és amelyben a békéért valósággal mindennap viaskodni kell, hogy tartós legyen, hogy a háború egy nap ránk ne szakadjon, ilyen nehéz időkben a munkásság nem élhet megbízható lapja nélkül. Itt vagyunk újra! Örömmel és hűséggel emeljük föl zászlónkat, a Népszavát. Zászlónkra a munkásosztály és a szocializmus ügye van írva. A magyar ipari munkásság, a parasztság s a haladó polgárság hangja mi vagyunk. Az ország dolgozóinak alapja, zászlója voltunk, vagyunk és maradunk. Napi politikán felülemelkedő harcot folytattunk a magyar népért, a magyar nép szabadságáért, egyenjogúságáért, jobb és szebb életéért. Ebben a harcban sokszorvívtunk nagy ütközeteket, arattunk győzelmeket, kaptunk sebeket is. Ha számot vetünk a múlt és a jelen küzdelmeivel, áldozatteljes harcaival s visszagondolunk a bennünket ért üldözésekre, az elszenvedett börtönbüntetésekre, a pénzbírságokra s a legraffináltabb egyéni üldöztetésekre, a munkából és a keresetből való kiüldöztetésekre, s ha ezzel szembeállítjuk küzdelmeink eredményét, a magyar munkásosztály fölemelkedését, öntudatra ébredését, önállóságát, gazdasági megerősödését és politikai érettségét, elmondhatjuk: érdemes volt küzdeni és az üldöztetést elszenvedni! Senki sem segített bennünket ebben a küzdelemben. A magárahagyatott munkásság, parasztság és kispolgárság a maga erejéből vívta meg kemény harca, s minden lépést, amely előbbre vitte, súlyos áldozatokkal csikart ki.. A történelem tanítása nemzedékről nemzedékre erősödik meg: semmit ingyen, áldozat nélkül megszerezni nem lehet! A haladás minden lépéséért drágán kell megfizetni. A magyar munkásosztály nagy utat tett meg, míg a legénysorból, a nincstelen, feneketlen nyomorúságból idáig eljutott. Az út tovább, előre, ma nehezebb és biztos, hogy még több áldozattal és harccal kell kivívni minden lépést, amely a munkásosztály ügyét előbbre viszi ... Itt vagyunk újra és szolgáljuk tovább az emberiség s a magyar nép eszméit és igazságait. A magyar nép az emberiség nagy eszméinek és célkitűzéseinek vállalásával emelkedett föl a többi népek és nemzetek sorába. A szabadságszeretet, az igazságért, a jogegyenlőségért való harc, a politikai és gazdasági függések megszüntetése, a minden elfogultsággal, társadalmi előítélettel való szembeszállás avatta egyenrangúvá a magyar népet más népekkel, amelyek történelmük folyamán szintén sok áldozatteljes harcot folytattak fölszabadulásukért, gazdasági és politikai fölemelkedésükért. A mi harcunk a magyar munkásosztály javát szolgálja s az osztályon túl, a magyar nép érdekével azonos, a néppel a népért folytatunk kemény, megalkuvást nem ismerő harcot. Harcunk azért volt keményebb és sorsunk azért mostohább, mert uralkodó osztályaink a múltban is, és most is, ridegebbek, önzőbbek voltak. Az ingó és ingatlan tőke, a földbirtok, az ipar és a bank sohasem álltak ellent, ha arról volt szó, hogy a munkásosztállyal szemben kell állást foglalni és őt kell gyöngíteni, az ő küzdelmeit kell megnehezíteni. Meg is nehezítették harcunkat. Megrágalmaztak. A hazugságot is fegyverként használták ellenünk. Nem egyszer futottak versenyt a demagógiával, hogy a csőcseléket ellenünk uszítsák ... Itt vagyunk újra és folytatjuk a harcot még szenvedélyesebben, még álhatatosabban: a demagógia ellen. Keményen kitartunk meggyőződésünk mellett és továbbra is hirdetjük, hogy a szellem több az erőszaknál! Az erőszak ma egyedüli hatalom, mégis a szellem fogja megsemmisíteni, a szellem fogja legyőzni, mint ahogy eddig, a történelem folyamán, minden erőszakot és minden diktatúrát legyőzött az emberiség fölfelé törekvő szelleme és szabadságért való küzdelme. Ehhez a küzdelemhez mi sohasem leszünk hűtlenek. S a magyar munkásosztály jól megtanulta, hogy nemzedékről nemzedékre szálló örökségét napi jó lakásért el ne cserélje, mert ha ezt teszi, mind a kettőt elveszti! Aki nem tud önmagáért küzdeni és áldozatot hozni, aki nem tud életet és munkát áldozni nagy eszmékért, haladásért és szabadságért, az elvész és oldalba rúgják még akkor is, ha alázatos kutyaként meghunyászkodik ... Itt vagyunk újra! Állunk a viharban, amely tombol körülöttünk s letiporja, aki gyönge. Tomboló viharban is kiáltjuk: minden erőszakon, múlandó rezsimeken, hatalmi tobzódásokon, szenvedélyek tivornyáján túl, ha az embertelenség őrülete már minden gátat áttör és szennyes árjával mindent elsöpörni készül, akkor is az emberiesség nagy eszméihez hűek maradunk, a szocializmust hirdetjük, a munkásosztály fölszabadításáért harcolunk! Életünk tartalmát és értelmét ez adja. S ha ezt elvetnék magunktól, mi, maradna még, amiért érdemes küzdeni és áldozatot hozni? Elszigeteltségünk a gyűlölet tengerében oly nagy s ellenségeink az eszközökben olyannyira nem válogatósak, hogy velük szemben nincs erősebb és hatalmasabb védvár, mint igazságaink és eszméink erejébe vetett hitünk! A világ nem süllyedhet vissza tartósan a barbarizmus állapotába. A zűrzavar korszaka is véget ér, a háború, a forradalmak, ellenforradalmak és fasizmusok korszaka után megint győzedelmeskedik a szellem ereje és felsőbbsége. Az emberi haladásért való harc, a társadalmi, politikai, gazdasági élet igazságtalanságainak, jogtalanságainak és egyenlőtlenségének megszüntetésére való törekvés továbbra is a legnemesebb és a legszebb emberi célkitűzés lesz, amelynek érvényesüléséért mindenkor az emberek legjava küzdött. Zászlónkra ezek az eszmék vannak írva. Az értük való küzdelmet a magyar munkásosztály soha föl nem adja. Itt vagyunk újra! Szilárd meggyőződéssel valljuk: szociáldemokraták maradunk továbbra is! Eheink és eszményeink feladása árán semmit el nem fogadunk. Bennünket semmiféle hangos mozgalom el nem héklít, meg nem ejt s meg nem félemlít. A magyar munkásosztály sokévtizedes harcainak eredményekép megtanulta, hogy elvet, eszmét, meggyőződést nem csereberél és amiért életet, munkát és fáradságot áldozott, azt megbecsüli és hűséggel megtartja. Nem tud róluk lemondani. Ízetlen volna szájában a falat kenyér, ha elvét, meggyőződését, függetlenségét és önérzetét kellene érte cserébe adni! Itt vagyunk lijva és mindig az üldözöttek, a szenvedők és a megalázottak oldalán. Mindig azokért szállunk síkra, akiket igazságtalanság ér. Minden igazságtalanságot úgy érzünk át, mintha bennünket érne. A munkásosztály hivatott arra, hogy szószólója legyen minden harcnak, amely igazságtalanság ellen irányul s hivatott arra, hogy minden ügyet magáévá tegyen, amely az elnyomatás, igazságtalanság és üldözés ellen szólít küzdelembe. Itt vagyunk újra! Szólítjuk és toborozzuk a magyar munkásságot és parasztságot: emelje magasra becsületes harcokban meghordozott zászlónkat, a Népszavát. Hűséggel őrizze meg. Védelmezze meg mindenkivel szemben. A munkásság és a Népszava együtt lebírhatatlanok. Maradandó a mi eszménk. Maradandók a mi igazságaink! A körülöttünk tomboló viharban is álljunk hűséggel, megingathatatlan hittel és áldozatra való készséggel törekvéseink és eszméink mellett — bármi következzék! Hitünket, meggyőződésünket és hűségünket csak szívünkkel együtt téphetik ki! Itt vagyunk újra és harcra készen. Barátsági