Népszava, 1939. január (67. évfolyam, 1–11. sz.)
1939-01-19 / 1. szám
4. oldal alkalmazott a nafkyrabecsült vásárló közönségnek pontos és előnézeny kiszolgálásunkról meggyőződést szerezni. CSAK az UDVARBAN OLCSÓ MARSOIX SZÍVEI ÉS TEXTOJUKTAR •^.part» ucca a? „ Kitűnő tenniszflanell mtr-je 59 fill., divatmintás bársonyflanel vaery barehet mtr-je 98 fill., erősseálú pamutvászon vagy mosott schiffon vagy ágyneműkanavász vagy angin vagy kékfestő mtr-je 69 fill, ajouroxott függönyetamin vagy csíkos törülköző mtr.-je 39 fill., 2 méter hosszú kitűnő kész lepedő drb-ja 2.98 P vagy 3.90 P, fekete klott mtr.-je 98 fill., pohártörlő drb-ja 29 fill., flanell fejkendő drb-ja 88 fill., férfizsebkendő drb-ja 19 fill. Három mdster Itt cm »éles kitiinA minőségű divatos férfiöltöny-szövet tekenA aa nn • e v. szttfitkék simben. 50 . » /U Kii l'OTTiáTalóval együtt P *»*« '• W l' B Pocal rendeléseket 44 éve lelkiismeretesen teljesítünk vezetik ezt az országot, hogy társadalmilag felbomlás útján vagyunk, hogy belpolitikai tradícióinkat sutba dobják, a tradíciók helyébe nyeregbe akarnak ültetni eszméket, amelyekhez semmi köze a magyar életnek, mert a magyar alkotmány, az magyar életforma — és itt nincs szükség új életfommák keresésére." Eckhardt is hasonló gondolatokat fejtegetett, majd kijelentette: „amikor én azt olvasom, hogy bizonyos előjogai volnának itt nagyhatalmaknak, akár gazdasági, akár más téren, akkor lelkem minden idegszálával tiltakozom az ilyen beállások ellen, mert előjogokat ebben az országban senkinek nem lehet biztosítani". A magyar függetlenségi gondolat egy hónap leforgása alatt hatalmas utat futott be az érzéstől a cselekvés akaratáig. Hozzászól politikus és történelemtudós. A p politikus formát keres, politikai életmegnyilvánulást a gondolat harcai számára, a történettudós pedig megállapítja, hogy a magyarságnak ragaszkodnia kell a történelmi gondolathoz s hogy a német ,,völkisch" szellem kiegyenlíthetetlenül szembenáll a magyarság történelmi gondolatával. Azok a megmozdulások, amelyek az úgynevezett törzsökös magyarság akcióiban nyernek megnyilatkozást és azok, amelyek az őstelepülésű magyarság számára követelik kilencven százalékban az állam vezető pozícióit, szemben a szabadságharc után az országba szivárgott német, cseh és morva tisztviselők, zsandárok és más elemek asszimilált, még inkább disszimilált leszármazóival, csak kísérő jelenségei a függetlenségi gondolat térhódításának, azonban ezek is hangsúlyozzák ennek a gondolatnak végzetes komolyságát és a magyar társadalom részéről maradéktalanul fölérzett nagy szükségességét. A Népszava betiltásának ideje alatt megjelent egyik pártkiadványunk már foglalkozott ,ezzel a mozgalommal és vele kapcsolatban a következőket állapította meg: „A munkásosztálynak és ennek keretében a szervezett szociáldemokrata munkásságnak a magatartása, illetőleg viszonya ehhez a függetlenségi gondolathoz természetszerűen adva van. A munkásság is vallja, hogy a magyarságnak önállónak, függetlennek és szabadnak kell lennie. A munkásság is kész arra, hogy magatartásival megerősítse eztaz új gondolatot és a belőle kialakuló mozgalmat is, viszont e gondolat szóvivőinek és a mozgalom esetleges szervezőinek már most föl kell ismerniük, hogy ennek a gondolatnak és esetleges mozgalomnak az ereje sokkal kisebb volna, ha kikapcsolnák belőle a magyar munkásosztályt. Magyarország belső élete ma éppen olyan, vagy talán még végzetszerűbben sorsalakító forrongásokban él, mint 1848-ban vagy 1867-ben, amikor az ország jelene és j jövője tekintetében csak meddő kísérleteket vagy hatástalan félmunkát tudtak végezni, éppen azért, mert az ipari és mezőgazdasági munkásságát nem vették tekintetbe, kikapcsolták és jogtalanságának, gazdasági és politikai harmadrendűségének megtartásával nem állították be a nemzetélet nagy közösségébe. Ez a két nagy történelmi hiba meg is látszik a magyarság életének mai képén és ez a sötét és lehangoló kép figyelmeztessen rá minden jószándékú embert, hogy ezt a történelmi hibát harmadszor is megismételni: jóvátehetetlen katasztrófa volna." Ezt írtuk és ehhez hozzátenni, sem belőle elvenni ezúttal sincs semmi okunk. azután tüstént kiszolgáltassa azoknak az erőtényezőknek, amelyeknek szolgálatába adta magát*. Továbbá, hogy „ez a függetlenségi gondolat őrködhetik egyedül az ország alkotmányos rendje fölött, tudva-tudván azt, hogy csupán az az ország lehet független kifelé, amely szabad befelé". Ugyancsak ebben a lapban írta Eckhardt Tibor a magyar külpolitika irányításával és a tengelyhatalmakkal kapcsolatban, hogy „lojális és szótartó barátok voltunk mindig, de cselédek nem voltunk és nem lettünk soha. Nem vagyunk más nemzetek országútja. Nem vállaljuk a kultúrtalaj szerepét semmiféle idegen kultúrültetvény javára. Nem vagyunk peremország és nem vagyunk élettér senki másnak, csak a politikai magyar nemzetnek." Eckhardt Tibor után megszólalt gróf Bethlen István is. Mint Eckhardt, Bethlen sem ellenfele a tengelypolitikának. De mint Eckhardt, Bethlen is érthetően és erélyesen hangsúlyozza a magyar függetlenség biztosításának szükségességét és a tengelyhatalmakkal szemben olyan barátságot hangsúlyoz, amely Magyarországot egyenrangú partnerré és nem alárendelt szereplővé teszi. Ugyancsak a függetlenségi gondolat jegyében indult meg az az akció, amely a kormánnyal szembenálló jobboldali, keresztény ellenzéki csoportokból új és erős pártszövetséget igyekszik teremteni. Ennek az akciónak első megmozdulása az az összejövetel volt, amelyet ezek a pártcsoportok a Gellértszállóban tartottak január 10-én. Itt is beszélt Bethlen is, Eckhardt is. Bethlen nyomatékosan hangsúlyozta: állítom, hogy az olaszmagyar barátságnak nem feltétele az, hogy Magyarország milyen belpolitikát követ, majd hozzátette, hogyha Magyarország megtartja függetlenségét minden irányban s elsősorban belpolitikájában, ebből külpolitikai hátrány az országra nem származik. Azután ezt mondotta: „Az utolsó hetekben szomorú hangulat ülte meg a magyar közéletet, a lelkeknek egy belső kétségbeesése a jövő tekintetében. Az volt az érzés minden gondolkodó és érző magyar lélekben, hogy kétségessé vált ennek az országnak a jövője, hogy senki sem tudja, hova NÉPSZAVA 1939 január 19. eeStSrfSk Huszonkétévi rabság után kiszabadult Tom Mooney, a háborús uszítás áldozata (Newyork, január 7. — A Népszava tudósítójától.) Több mint 22 évi súlyos rabság után január 7-én hatalmas ünnepségek között kiszabadult Tom Mooney, volt szakszervezeti vezető, aki a háborús uszítóknak lett áldozata. A békéért 1916-ban az Egyesült Államokban egyre inkább előtérbe került a háborúts beavatkozás kérdése. A háborús agitáció napról-napra nagyobb propagandát fejtett ki, de nem maradtak tétlenek a béke barátai sem, akik minden erejükkel a háborús beavatkozás ellen küzdöttek. Ezek között volt Tom Mooney szakszervezeti vezető is, aki minden befolyását arra használta föl, hogy minél hatalmasabb tömegeket tudjon a békepropaganda szolgálatába állítani. San Franciscóban 1916 július 22-én a háborúspártiak nagyarányú fölvonulást szerveztek. A fölvonulás előtt a szervezők közül többen fenyegető leveleket kaptak és amint később kiderült, ezek a levelek nem is voltak alaptalanok, mert a fölvonulás útvonalán pokolgép robbant föl, úgyhogy a fölvonuló tömegből öt férfi és egy nő szörnyethalt, negyven ember pedig súlyosam megsebesült és négyen közülük utólag ugyancsak belehaltak sérüléseikbe, tehát összesen tíz halálos áldozata volt a merényletnek. Valakit, mindenáron... A rendőri nyomozás kezdetben semilyen eredményt nem tudott elérni A nyomozás vezetője, Ficker Államügyész és Sovanson detektívfelügyelő erre elhatározta, hogyha törik-szakad, valakit feltétlenül letartóztat a merénylet miatt. A legvalószínűbbnek azt lehetett feltüntetni, hogy valamilyen ismert pacifista szervezte meg, vagy követte el a merényletet és így esett az államügyész választása Tom Monneyra, akit egyébként is „felforgató elemnek" tartott. Letartóztattak egy Billings nevű gépkocsiszerelőt is, aki ellen az volt az egyetlen gyanú, hogy ugyanott lakott, m ahol néhány esztendővel korábban egy másik bombamerényletet kiterveltek. Justizmord A törvényszéki tárgyalásra már több terhelő tanú is akadt, köztük egy Oxman nevű férfi, aki részletesen elmondotta, hogy szemtanúja volt annak, amikor Mooney és Billings a helyszínre érkezett, elhelyezett egy bőröndöt, majd izgatott beszélgetés után elmenekült. A terhelő tanuk másik része szerint Mooneynak nem volt szerepe a merénylet végrehajtásában, csak kitervelésében és ő vigyázott a merényletig a pokolgépre. Az ellentmondások ellenére is bűnösnek mondta ki a törvényszék Mooneyt és Billingset és Mooneyt halálra, Billingset pedig életfogytiglani fegyházra ítélte. Jóvátételt! A védelem, amely meg volt győződve arról, hogy Justizmord tőr- Vér-, bőr- és idegbajosoknál helenként felkeléskor egy pohár természetes „Ferenc József keserűvíz alaposan kitisztítja és ráéregteleníti a gyomorbél csatornát s az anyagcserét és az emésztést is jótékonyan befolyásolja. Kérdezze meg orvosát (X) tént, azonnal mindent elkövetett az ítélet megsemmisítésére. Bizonyították, hogy Oxman, a koronatanú a merénylet idején Sam Franciscótól nagy távolságra, Woodlandban tartózkodott, bebizonyították azt is, hogy Mooney a merénylet idején ugyancsak távol volt a merénylet színhelyétől, családja társaságában, mindez azonban csupán annyi eredménnyel járt, hogy Mooney halálbüntetését Wilson elnök kegyelemből életfogytiglani fegyházra változtatta. A Mooney és Billings kiszabadulásáért folytatott küzdelem azonban csak ezután kezdődött meg igazán. Ebben a küzdelemben nagy szerep jutott Mooney édesanyjának, de a védőügyvédeknek is. Több ízben terjesztettek be újrafölvételi kérvényt, ezt azonban mindig elutasították, mert „a fölforgatóknak nem lehet igazuk". Mooney édesanyja, aki már fia elítéltetése idején is túl volt a hatvanadik esztendején, Amerikában és Európában körútra indult, hogy közvéleményt teremtsen az ítélet megváltoztatása mellett. Huszonkét esztendeig tartott a küzdelem, amely most részben eredménnyel járt. Mooney szabad Kaliforniában, legutóbb, az eddigi köztársasági párti kormányzók hosszú sora után először választottak demokrata kormányzót. Olsonnak, az új kormányzónak választási programjában szerepelt Mooney megkegyelmezése is és ígéretét be is váltotta, úgyhogy Mooney szabadlábra került. A fegyháztól a törvényszék épületéig és onnét a lakásáig vezető úton 250.000 ember ünnepelte Tom Mooneyt, a háborús uszítók áldozatát Mooney szabadlábra helyeízése után rádióbeszédet tartott im ebben bejelentette, hogy a küzdelmet továbbra is folytatni kal, a, még mindig fegyházban sínylődő Billings kiszabadítása végett. Nem fáradhatsz el... Nem fáradhatsz eL El bukhatsz. Meg se halhatsz és el s« futhat«*. Nem bujdoshatsz, s nem is szabad. Hidd: lesz levegő, melyben szárnyad megkönnyebbülten újra fllhat s dallammá tarkulhat szavad. Várj lesben, mint vad «es* borban és hallgass, mint kő a szoborban, egy nap érted jön az idő, varázspálcájával megérint s te néma burkodból kilépsz, mint újszülött, erősebb erő. Hitedben voltál egykor győztes, higgj most is! Azt, hogy ki nem dőlhetsz, nem vagy palánta, régi tölgy vagy, aki viharra születtél, gyökered mély és nem jöhetszil, hogy elengedje azt a föld. Hollós Korvin Lajos A Magyar Színházba kedvezményes jegyek kaphatók Kultúrpropaganda jegypénztárunknál. Erzsébet körút 35. Tel.: 130-327