Népszava, 1939. február (67. évfolyam, 12–28. sz.)
1939-02-01 / 12. szám
Budapest, 1939 február 1, szerda ' 17. évfolyam 12. szám Budapest, 1939 február 1, szerda /jr^^/Jk^ra ^^ NÉPSZAVA A SZÖGI ÁLDEM 0 • / . ' .••••* .. ' • KRÉTA PÁRT KÖZPONTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megteénik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 A válság elhalasztódott Roosevelt, Chamberlain, Daladier és Hitler hétfői beszéde után ebben foglalható össze a világsajtó közvéleménye. A háborús feszültség enyhült, de a felkészülés és fegyverkezés még fokozottabb erővel folyik. A válság elhalasztódott: senki sem vállalja a háborús kockázatot. Ma még nem vállalja... Chamberlain keddi beszéde magyarázatát adja a feszültség enyhülésének: „a nyugati nagyhatalmak a lecsillapítás politikáját folytatták eddig" és ez a politika, szerintük, „sikerrel járt". A másik ok ennél súlyosabb: „hosszú felfegyverzési készülődéseink eredményei most jelentkeznek" — mondja Chamberlain. Ezzel nyilván Hitler defenzívszellemű beszédére utal. Valóban, Hitler hétfői beszéde föltűnően különbözött eddigi agitatív- és offenzívszellemű beszédeitől. Magyarázkodott és védekezett. Hitler beszédének és állásfoglalásának az indoka Németország megváltozott hely,zetében van. Mert Németország helyzet© megváltozott. Katonailag nagyon erős volt, de a nyugati hatalmak az erőteljes felfegyverkezéssel utolérték Németországot. Amerika beavatkozása európai háborúba, már eldöntött tény. A háborús kockázat tehát jóval nagyobb, mint eddig bármikor volt. A kedvező alkalmat, amikor még a nyugati hatalmak készületlenek voltak, elszalasztották. Ezt Németország ma már látja. Németország világpolitikai helyzete is megváltozott. Olyan új területeket kapott, amelyekről még csak nem is álmodott! Az Anschluss és a Szudéta-vidék és ennek következményeképpen közép- és keleteurópai befolyásának a megnövekedése teljesen kárpótolták. Németország imperialista céljai más irányt vettek. Németországnak most egy külső és több belső problémája van. Külpolitikai célkitűzése a gyarmatok visszaszerzése. Az ukrán ügyről ma nem beszélnek, mert ez újból bevonná Oroszországot az, európai politika irányításába. Márpedig a tengelyhatalmak legnagyobb sikerüket abban látják, hogy Oroszországot kikapcsolták az európaiügyekből Oroszország részvételével; se a spanyol, se a szudétakérdésben nem tudtak volna megegyezést létrehozni. Németország további útja tehát az ütközőpontok és veszélyek elkerülését keresi. Támogatja Olaszoországot törekvéseiben és háborúk esetén, ha megtámadják. Követeli elvesztett gyarmatait, kierőszakolja a gyarmati kérdések tárgyalását és elkerüli a háborús veszély felidézését, a háborús kockázat megnövekedése miatt. Ez a politika megfelel Németország mai helyzetének. Az Anschluss és a Szudéta-vidék Németország belső problémáit megnövelte. Figyelmét a pénzügyi és gazdasági bajok felé kell fordítania. Hitler beszéde ennek igazolása. A nemzeti szocializmus már nem exportcikke a németeknek ,,egészen közömbös, hogy más népeknek milyen államformájuk van". Németország most már elismeri, hogy gazdasági nehézségei nagyok és ezeknek megoldása sürgősebb. Németország arra törekszik, hogy a nyugati nagyhatalmak mellett élhesse a maga életét és nyilvánvalóan enyhítette imperialista törekvéseinek élét. A németek „nem látnak okot arra, hogy hadakozzanak, más népek ellen azért, mert demokraták". Hitler beszéde Chamberlain müncheni politikájának a folytatása: négyhatalmi megegyezés, a tengelypolitika fönntartásával. Az erőpróba csak ezután következik. Ha sikerül az olaszfrancia ellentétek kiegyenlítése, akkor a chamberlaini politika továbbfolytatható. De a „továbbiak" attól függnek, hogy Németország belső dolgai hogyan fejlődnek? Egy tény megállapítható: a nemzeti szocializmus imperialista Németországa megérett a kompromisszumokra és keresi, hogy más, ellentétes világnézetű nagyhatalmak mellett éljiessen. Ez nagy befolyással lesz Németország belső politikájának és viszonyainak alakulására is. A Harmadik Birodalom offenzív szellemének és törekvéseinek a likvidálása nem járhat áldozatok és válságok nélkül. Ez Oroszországban is tályozatokat követelt és Oroszország akcióképességét is döntően befolyásolta. A válság tehát valóban elhalasztódott. Európa és Amerika népei megkönnyebbülten vehetnek lélegzetet. A háborús veszély eltávolodott. Chamberlain beszámolója római útjáról és állásfoglalása Hitler beszédéhez (London, január 31.) Kedden a parlament újból összült a karácsonyi szünet befejeztével. Arra a hírre, hogy a Ház nagyfontosságú külügyi vitát folytat, a képviselők zsúfolásig megtöltötték a termet. Arthur Hendersonnak Hitler kancellár hétfői beszédére vonatkozó kérdésére felelve. Chamberlain miniszterelnök a következőket mondotta: Üdvözlöm Hitler kancellár tegnapi beszédének ama kitételeit, amelyekben hangsúlyozta, hogy az angol és német nép közötti kölcsönös bizalmat és együttműködést kívánja, örömmel ragadom meg ezt az alkalmat, hogy újból kifejezzem azokat az érzelmeket, amelyekbenaz angol" kormány"és nép teljes mértékben osztozik. Jelenleg az angol és német kormány között nincsen szó tár- gyalásokról. Örömmel állapíthatom meg, hogy nemrég: az angol és német ipar képviselői között megbeszélések folytak kereskedelmi ügyeikről. Sir John Natt képviselő megkérdezi, folytatnak-e tárgyalásokat a közeljövőben az angol és német kormány között. — Chamberlain: Nem. Sir .John Simon kincstári kancellár White képviselő kérdésére röviden ismertette a cseh-szlovák kölcsönegyezményt és hangzoztatta, hogy a tárgyalások során szó volt a menekültek devizaszükségletének fedezéséről is. Malcolm MacDonald gyarmatügyi miniszter bejelentette, hogy a palesztinai értekezlet remélhetőleg jövő kedden megnyílik. Boldog-e Cseh-Szlovákia? T. Emilis felvilágosítást kér a miniszterelnöktől a csehszlovákiai helyzetről. Chamberlain miniszterelnök: A kincstári kancellár már nyilatkozott :a Csehszlovákiával folytatottkölcsöntárgyalások befejezéséről. : Ezenkívül az egyetlen újabb figyelemreméltó fejlemény az is békés elintézés, amely a cseh-szlovák és magyar kormány között bizonyos január 6-i és 10-i határincidensek ügyében létrejött. Mander (ellenzéki szabadelvű): Meg van-e elégedve a miniszterelnök azzal a boldog új élettel, amelyet most a cseh-szlovák nép élhet? — Chamberlain nem feleli befolyását bármikor a béke érdekében,ám annak szüksége felmerülne. Olaszország békét kíván minden szempontból és nem utolsó helyen Európa általános szilárdsága szempontjából. Legyen szabad emlékeztetnem a Házat, hogy Mussolini a múlt szeptemberben bizonyságát nyújtotta annak, hogy hajlandó és tud is a béke érdekében közbelépni. Különösen örvendetes volt ennélfogva az az ígérete, hogy szükség esetén ismét számítani lehet szolgálataira. Vendéglátó házigazdáink hangoztatták, hogy a berlinrómai tengely az olasz külpolitika lényeges része, de hogy ez nem jelenti azt, mintha lehetetlen volna Olaszország számára, hogy a legbarátságosabb viszonyt tartsa fenn Angliával és más hatalmakat. Itt a körülmények erre kedvezőek ,és azt sem jelenti, mintha nem volna, lehetséges a jó viszony Németország és Franciaország között. Chamberlain ezután hosszasan fejtegette, hogy milyen őszinte hálával töltötte el őt és lord Halifaxét az afelülmúlhatatlan előzékenység, amellyel az olasz hatóságok a látogatás során fogadták és kényelméről a legmesszebbmenő módon gondoskodtak. Mind a Gémiában és Torinóban, mind a Rómában rendezett hivatalos üdvözlések megkapó őszintesége és melegsége éppen olyan örvendetes volt, mint az a spontán lelkesedés, amellyel a római lakosság fogadta az angol minisztereket és amelyvilágosan megmutatta, mennyire örül Róma népe az angol-olasz barátság megújításának és mennyire helyesli az angol miniszterelnökei a béke fenntartása érdekében folytatott erőfeszítéseket. Legyen szabad itt megismételnem. — folytatta Chamberlain — Mussolini úrnak táviratilag már egyszer kifejezett legmelegebb személyes köszönetemet és mélységes hálámat azért a fogadtatásért, amely Anglia és Németország között nem folytak és nem folynak tárgyalások Kényelmesen utazott és szépen fogadták Az interpellációk befejeztével Chamberlain miniszterelnök tájékoztatta a Házat római látogatásáról. Őszinte örömmel üdvözöltem — mondta — a Mussolini meghívása által nyújtott alkalmat, hogy megújítsam a vele való személyes érintkezést, amely Münchenben létrejött. Ütközben Párizsban találkoztunk a francia miniszterelnökkel és külügyminiszterrel és a két országot közösen érdeklő ügyekről folytatott beszélgetésünk megerősítette a két kormány között már régebben létesült általános felfogásbeli azonosságot. Mussolini elsősorban és mindenekelőtt világosan kijelentette, hogy Olaszország politikája a békepolitika és hogy örömmel használná