Népszava, 1939. május (67. évfolyam, 79–101. sz.)

1939-05-14 / 89. szám

12. oldal f­ ilmjéh r­ímében Nem véletlen, anyám, hogy egy kiváló magyar író könyvének címét írom levelem elejére. Jól ismered Te is a nevét, sőt talán olvastad is szóbanforgó könyvét, amelynek lap­jain fájó szavakkal panaszolta el a maga és a világ sorsát az édes­anyjának. E könyve miatt, háború­elleni izgatás címén, kéthónapi fog­házra ítélték. Bizonytalanul feszeng ujjaim közt a toll, ahogy e sorokat írom. A mai napot az anyák tiszteletére és di­cséretére ünnepli az ország; hogyan köszöntselek én téged? Nem is olyan rég víg gyermeki mosolygás­sal álltam eléd ilyenkor, kezemben pár szál kerti virággal s boldog derűvel szívemben, — ma dermedt szomorúsággal bámulom a szitáló csőt a szobám ablakából, messze tő­led, a nagyváros forgatagában s keresem a szót, de máris megbotlik a nyelvem. Pedig, kilométerek ri­deg távolsága ellenére is, érzem, hogy itt állsz velem szemben, kuta­tom arcod vonásait, ám, mihelyst fel-felkínálkozik belőlem a szó, csak sűrű köd gomolyog előttem áldott arcod helyett és torz, rettenetes ré­mek kísértenek. Hiába, is szólnék, nem jön ki hang a torkomon. Ér­zem a veszélyt, roppant sejtéssel érzem, hogy valami kimondhatatlan szörnyűség fenyeget most téged s ami számomra a legfájdalmasabb, kénytelen vagyok elhallgatni előt­ted. Még mostanában is gyakran visszaemlékszem egy gyermekkori álmomra, ültem veled a szobában, kettesben, te rablókról meséltél ne­kem, mígnem elaludtam. Álmom­ban minden szavad valóra vált. Rémisztő külsejű rablóvezér ágas­kodott az ágyad szélénél, kezében óriási késsel, amelyet döfésre ké­szen tartott a szíved fölött. Én a szoba túlsó sarkában lapultam, vézna testemen csurgott a veríték, de, mintha varázslat fogott volna rajtam, egy figyelmeztető szót se tudtam kibökni. Két karommal össze-vissza hadonásztam, mint a bolondok szokták s hiába erőlköd­tem emberfölötti erővel, egy hang se jött ki a torkomon. A rabló pe­dig csak állt, állt feletted, kaján vigyorgással s a kés hegyen mind közelebb és közelebb férkőzött a szívedhez. Én meg, a nagy erőlkö­déstől, elájultam. Amilyen félelmetes álom volt ez akkor, olyan h­átborzongtató szim­bólum ma. Látlak és érezlek s lá­tom és érzem a veszélyt, amely föléd (és fölém) teríti hatalmas ár­nyékát. Villanó kések élei táncol­nak a szemem előtt, homlokomat befutja a veríték, de te csak sü­­rogsz-forogsz a konyhában, vagy elnyűtt fehérneműimet javítgatod,­­ nem gondolsz a rémre. Talán ép­pen én jutottam most eszedbe s a boldog találkozás minden figyelme­det körém összpontosítja. Közben a kés lejjebb és lejjebb csúszik a gyil­kos kezében, torkomat sebesre tépi a szó, de hiába, csak karjaim len­dülnek a megsűrűsödött levegőbe, mint két fáradt madárszárny. Nem kiálthatok, anyám, nem figyelmeztethetlek a veszélyre, min­den anya­ bekövetkezhető sorsára. Bénán, tehetetlenül szémlelem a per­cet, amikor az álmot fölváltja a valóság, és reszkető kezekkel taka­rom el a szemeimet. Észreveszed-e hadonászó karjai­mat, avagy, ha észre is veszed, csak a régi gyermeki cselnek fogod mi­nősíteni s mosolyogva folytatod a megkezdett munkát? Ki tudja, talán jobb is lenne így. "A világ részeg dalolással járja för­telmes táncát, nem gondolva arra, hogyha ismét aléltan dúl az árok sarába, egyhamar nem fog föl­tápászkodni onnan. E kábító­kör­ NÉPSZAVA 1939 május 14. vasárnap forgás közepette ünneplik nevete­ket, anyám, újságok hasábjain, kör­utak sarkain s dicsőítő szózatok­ban. Ti pedig, az anyák néma alá­zatosságával és szerénységével, nem is gondoltok arra, hogy milyen rútul becsapnak titeket. Te se tö­rődj, anyám, a dicsőítő szavakkal, amelyek e percben az anyaméh szentségét ünneplik. Topogj csak konyhád biztos menhelyén, figyelemre se mél­tatva az üres szózatokat s ha majd a hangos ünneplők köszöntőiből már egyetlenegy szóra sem fogsz emlékezni, a többi anyával együtt gondolj sötétben botorkáló gyer­mekeitekre. Berkó Sándor Az összetartáshoz szeretet szükséges — mondja Teleki Pál! A hét része ismét alkalmul szolgál a kormány tagjainak arra, hogy részben mint képviselő­jel­öltek pro­grambeszédet mondjanak kerüle­teikben, részben kijárjanak a hiva­talos MÉP-jelöltek támogatására. Gróf Teleki Pál miniszterelnök szombaton Komáromiban beszélt, ahol Zsindely Ferenc miniszter­elnökségi államtitkár a hivatalos MÉP-jelölt. Hangoztatta a minisz­terelnök, hogy amikor a trianoni bilincseket kovácsolták, ő ezzel szemben azt vallotta: le kell fek­tetni az egyszerű, színtiszta igaz­ságot cicamák nélkül, mert az igaz igaz marad 15—20 év m­ulva is. Kijelentette, hogy mi nem vagyunk elkötelezve, szabadon élünk e föl­dön. Az összetartást mi állandóan hirdetjük, mégis sokszor veszek­szünk. Ez már a magyarok termé­szete. Majd a következőket mon­dotta a miniszterelnök: — Olyan időket élünk ma, amikor az összetartásra szükség van, amikor igazán mindenkinek meg kell állnia a maga he­lyét. De hogy összetarthassunk, ahhoz szükséges, hogy mindenki átérezze és szívébe zárja azt a fogalmat, amelyet a politik­áb­­an olyan kevéssé szoktak emlegetni: a szere­­tetet. Különbséget tehetünk az embe­rek között foglalkozás, osztály, szeren­cse és egyéb szempontok szerint, de soha­se irigykedjünk, mert az irigység min­dig lehisz és csak — a szeretet visz előre. Mindezt Teleki Pál — igen: Teleki Pál mondotta, aki után Zsindely Ferenc államtitkár mondotta el programbeszédét. A belügyminiszter a szociális feladatokról Kaposvárott viszont Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter mondott programbeszédet. Hangoz­tatta: ő nem szereti a jelszavakat, mert azok mögött rendszerint nin­csen semmi. Egyébként is a ma­gyar ember szeret önállóan gondol­kodni. Kijelentette: ma már a ma­gyar nemzet életét nem fenyegeti veszedelem. Biztosítva van függetlenségünk és szabadságunk. A mai viszonyok közepette a szo­ciális problémák megoldását tartja legfontosabbnak. A társadalmi egyensúlyt kell helyreállítani, mert a mai társadalom nincs úgy ki­egyensúlyozva, hogy ez a békés, egyetértő, a közösség érdekében folytatott munka lehetőségét biztosítaná. A m­ai társadalom­ban széles tömegek joggal igaz­ságtalanságot éreznek. Ezeknek az igazságtalanságoknak a kiküszöbölése a fő feladat. Be kell ismerni, hogy egészen más helyzeti energiával és lehetőségekkel, indul az életnek az olyan ember, aki kunyhóban született, mint az, aki­nek vagyon van a háta mögött Segíteni kell tehát azokat, akik hátránnyal indulnak az élet verse­nyében, hogy lehetőleg behozhassák ezt a hátrányt. Gondoskodni kell arról, hogy minden embernek, aki munkára képes, munkát lehessen adni. Mindezzel ő nem akarja azt mondani, hogy a mai társadalmat egyik napról a másikra át lehet alakítani. De több munkát kell teremteni. A továbbiakban a belügyminisz­ter a földbirtok­politika és a köz­egészségügy kérdéseivel foglalko­zott. Majd kifejtette, hogy fontos területe a szociálpolitikának az is, hogy a közigazgatás emberei észre­vegyék a bajokat. E tekintetben még nagyon sok a tennivaló. A magyar ember jellemével nem fér össze, hogy parancsszóval dirigálják A továbbiakban a belügyminisz­ter arról beszélt, hogy igazságosabb adórendszerre van szükség, majd a parancsuralmi és a parlamentáris rendszerek kérdéseit fejtegette. Nagyon sokat halljuk ma azt — mondotta a miniszter —, hogy a mi megoldatlan problémáinkat nem le­het „a régi módszerekkel" megol­dani. De kérdi: ott tartanánk mi, hogy a mód­szerek tekintetében a szomszédba kellene mennünk tanulni? Ott tartanánk, hogy sutbadobjuk azt, amit eddig megőriztünk és idegen eszmék, idegen példák után induljunk? Azt mondják: nem kell parlamentarizmus. Hát igaz, van a parlamentarizmus­nak sok hibája, ezeket azonban ki lehet küszöbölni. Nekü­nk ra­gaszkodnunk kell a mi for­máinkhoz. A parlamentarizmus azt jelenti, hogy a népnek bele­szólása van saját sorsának inté­zésébe. Nekünk a parlamentről lemondani nem szabad, mert a magyar ember jellemével, természetével, mélyen gyökeredző tradícióival nem fér össze, hogy beleszólása és szabad véleménynyilvánítása szerű parancsszóval döntsenek sorsa fölött. Szégyelljünk kellene magun­kat, ha azt kellene mondanunk, hogy a magyar lélek annyira elsat­nyult, hogy feladatait a maga mód­ja szerint nem tudja megoldani. Erős kormányzatra van szükség, hogy fegyelmet és rendet tartson — mondotta Keresztes-Fischer belügy­miniszter, de ez nem jelenti, hogy a magyar ember ne nyilváníthassa a maga véleményét, nem jelenti, hogy m­i egyszerű parancsszóra le­gyünk kénytelenek emberi éle­tünket leélni. Azt hiszi, amíg magyar emberek vannak e földön, nem is fogja ezt jelenteni soha. Végül azt kérte a belügyminisz­ter hallgatóitól, hogy ne üljenek föl az üres jelszavaknak, felelőtlen ígéreteknek. I SZEREZZ ÚJ ELŐFIZETŐKET! NÉPSZAVA FERJ­ESSZ­ÉTEK MINDENÜTT Késik az angol királyi pár hajója (Ottawa, május 13. — Havas.) Az „Empress of Australia", amelyen az angol királyi pár utazik, a nagy köd miatt ismét kénytelen volt se­bességét csökkenteni 260 mérföld­nyire a Face-foktól. Most már igen kevés a valószínűsége annak, hogy a hajó hétfőn délelőttig elérje Quebeeket. A kanadai miniszterel­nök kijelentette, hogy az angol uralkodópár ottawai tartózkodását­ — az „Empress of Australia" ké­sése következtében — három napra csökkentették. Az újfoundlani Ray öbölből két kanadai torpedóromboló futott ki az ,,Empress of Australia" elé, amelyet díszkíséretként fognak a kanadai vizekre követni. A torpe­dórombolókról jelentették, hogy egy-két kilométer hosszú úszó jég­szigetekkel találkoztak, amelyeken hatalmas fókafalkák sütkéreztek. Quebeckbe hatszáz kanadai, an­gol és amerikai újságíró érkezett, hogy az uralkodópár partraszállá­sáról tudósítást küldjön. Elvesztettek hat pengőt­­a Turulra ment két munkáslány Szombaton este 8 óra tájban a Ferenc József híd pesti hídfője kö­zelében a járókelők arra lettek fi­gyelmesek, hogy két fiatal leány a híd ívjén megindult a turulmadár felé. A rendőr segítségével megaka­dályozták a leányokat abban, hogy továbbhaladjanak. Előállították a két leányt a főkapitányság központi ügyeletére, ahol elmondották, hogy gyári munkásnők és a keresetük­ből elvesztettek 6 pengőt. Nem mernek hazamenni és arra kér­ték a rendőrséget, hogy segítsék őket és akkor lemondanak az ön­gyilkosság gondolatáról. A­ két leányt vasárnap reggel átad­ják az életvédelmi osztálynak. Japán új követet nevez ki Budapestre (Tokió, május 13. — „M. T. I.") A „Miyako Simbun" című lap szerint a japán kormány Európa megvál­tozott helyzetére való tekintettel, rövid időn belül megváltoztatja a diplomáciai képviseleteit. A lap szerint a kormány elhatá­rozta a volt prágai japán követség feloszlatását, a római japán nagy­követet ped­ig felm­enti albániai ja­pán követi minőségétől. Ezen kívül a japán kormány Magyarországon, Romániában és más európai álla­mokban követet szándékszik ki­nevezni. Budapesti japán követte több mint valószínű Kojiro Inouye-t, a tokiói hivatal európai osztá­lyának vezetőjét nevezik ki, míg román követ Tokuji Amagi, a brüsszeli japán nagykövetség taná­csosa lesz. A tokiói külügyi hivatal kutatóintézetének vezetőjét lissza­boni követté nevezik ki. A munkások győztek az amerikai szénsztrájkban (Newyork, május 13. — „M. T. I.", „Inf.") Szombaton megszűnt a szén­sztrá­jk, mert az appalachi szén­telepek huszonegy bányavállalata közül tizenöt engedett a Lew­is-féle szakszer­vezetek követeléseinek. A többi hat tovább folytatta a har­cot, estére azonban ezek is csatla­koztak a már létrejött megállapo­dáshoz. A csatlakozás után a Lewis­féle C. I. O.-szakszervezetek meg­kötötték a megegyezést a bánya­t­ulajdonosokkal

Next