Népszava, 1939. május (67. évfolyam, 79–101. sz.)

1939-05-31 / 101. szám

67. évfolyam 101. szám, Budapest, 1939 május 31. szerda S Z O RA T K J A Szerkesztőség és kiadóhivatal: vili, Conti ucca 4 . Megjelenik hétfő kivételével minden nap Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 A pünkösdi válasz­tások eredménye A Szociáldemokrata Párt öt mandátumot kapott: hármat a fővárosban, egyet Pest­környéken, egyet Győrött Kik lesznek az új képviselők? Pünkösdvasárnap és hétfőn zajlottak le tudvalevően országszerte a képviselőválasztások, amelyek az új parlament képét, pártösszetételét kialakítják. 260 mandátum sorsa fölött kellett dönteni a választók­nak a pünkösdi választás során. 252 mandátum sorsa ezek közül eldön­töttnek is tekinthető, 8 egyéni kerületben pedig pótválasztás lesz. A vá­lasztások eredményével érdemben lapunk vezető helyén foglalkozunk, az alábbiakban pedig ismertetjük ezeket az eredményeket. A választások eredménye a főváros három kerületében A főváros három kerületében: Budán, Északon és Délen a választás néhány kisebb körzet kivételével — tudvalevően két napig, vasárnap és hétfőn tartott. Hétfőn este miindenütt megkezdték a szavazatok össze­szá­mlálását, ezek nyomán kedd reggelre már kialakult az ideiglenes eredmény. A hivatalos eredményt azonban csak a szerdai nap folyamán állapítják majd meg, így különösen vitás még a déli kerület eredménye, ahol még az sem állapítható meg pontosan, hogy nekünk, a Szociáldemo­krata Pártnak két vagy csak egy mandátum jutott.­­ Ez csak a végleges, a hivatalos eredmény megállapítása nyomán derül majd ki. Budán nyolc mandátum jutott gazdához. Négy­ mandátumot kapott a MÉP, hármat a nyilasok és egyet Ras­sayék. Eszerint Budán mi­ ''osz­tották a MÉP listáján gróf Teleki Pál miniszterelnököt, Csilléry Andrást, Váry Lajost és Cselényi Pált,­­ha pedig Teleki és Csilléry nem tartja meg mandátumát, soron következik: Bocsáry-Spur Kálmán és Padányi-Gulyás Jenő. Rassayék listáján mandátumhoz jut gróf Apponyi György, a nyilasok listá­ján Hubay Kálmán, Csia Sándor és Mokcsay Dezső, ha Csia lemond: Lili János. A szavazatok így oszlot­tak meg: Szociáldemokrata Párt 5.477 MÉP 35.252 Rassayék 9.871 Nyilasok 23.818 Ker. ellenzék (Friedrich) 2 388 Függetlenségi Párt (Kozma) .. 3.582 Reform Párt (Bornemisza) 1.648 Nemzeti Front 4.766 Északon a kilenc mandátumból a Szociál­demokrata Párt két mandátumot, a MÉP és a nyilaskeresztesek is két­két mandátumot, Rassayék pedig három mandátumot kaptak. Az északi kerületben így pártunk listáján mandátumhoz jutott: Peyer Károly és Kéthly Anna elvtárs, Rassayék listáján: Rassay Károly, Gratz Gusztáv és Rupert Rezső, a MÉP listáján Imrédy Béla és Csil­léry András, ha valamelyik lemond, úgy az utána következő: Homonnay Tivadar. A nyilasok listáján pedig: Rátz Kálmán és Szendrődy-Kovács Gyula. A szavazatok így oszlottak meg: Szociáldemokrata Párt 15.512 MÉP 22.095 Rassayék 25.201 Nyilasok 18.457 Nemzeti Front 3.055 Függetlenségi Párt (Zsitvay) 3.402 Reform Párt (Halla) 1.168 Független Néppárt (Wagner Károly) 1.105 Délen — mint már említettük — kedden m­ég nem tudták a végleges, hiva­talos eredményt megállapítani. Az ideiglenes eredmény szerint — mint a „M. T. I." jelenti — a Szociál­demokrata Párt egy mandátumot kapott volna. Viszont más, meg­bízható eredmények szerint a Szo­ciáldemokrata Pártot két mandá­tum illeti meg. A „M. T. I." jelen­tése szerint a déli kerület tíz man­dátuma közül a Szociáldemokrata Párt egy, a MÉP öt, Rassayék egy és a nyilasok három mandátumot kaptak volna. Eszerint a mi pártunk listáján mandátu­mot kapott Kabók Lajos elvtárs — esetleg Buchinger Manó elv­társ is —, a MÉP listáján Csilléry András, Müller Antal, Tóth András, Makkai János és Donáth Jenő. Rassayék listáján Rassay, de úgy ő, mint az utána következő gróf Apponyi György és Gratz Gusztáv már más kerületben kaptak mandátumot, úgyhogy helyettük Bródy Ernő lesz a képviselő, a nyilas listán mandá­tumhoz jut gróf Széchenyi Lajos, Vá­cop Pál és ifj. Zimmer Ferenc, ha gróf Széchenyi lemond, akkor még Wirth Károly. fillér Csüggedés nélkül Erősségünk, hogy őszintén és nyíltan beszélhetünk. A pünkösdi választások eredménye lesújtó. Tizenegy szociáldemokrata man­dátumból öt maradt. Már ez egy­magában is súlyos, nagyon súlyos veszteség, akkor is, ha a számok és a tények vizsgálatánál kitűnik, hogy a párt ereje a ráesett szava­zatokban nem csökkent lényege­sen. De mi nem akarjuk szépíteni a dolgokat, mi az igazságot akar­juk megírni. Mi elbírjuk az igaz­ságot, mert mi nem a Mának, ha­nem a holnapnak, a jövőnek dol­gozunk. Bennünket a mulasztá­sok és hibák, ha ilyenek voltak, csak arra késztetnek, hogy azo­kat jóvátegyük és a jövőben ne ismételjük meg. De olyan hibák­ról alig van szó, amelyeket mi követtünk el. A lesújtó válasz­tási eredmény­­ a választási rendszernek a következménye. Erről az egész választási had­járatról megvolt a véleményünk és azt meg is írtuk. Mindenre el voltunk készülve és majdnem minden trükköt, farkasvermet, cselvetést fölismertünk. Sok volt olyan, ami ellen lehetett véde­kezni, de még több, ami ellen semmi védekezés nem segíthetett, mert a választási rendszerből­ folyik. A Darányi-kormány annyi vá­lasztási gátat emelt és farkas­vermet ásott az ellenzéktől való félelmében, hogy az az ellenzék, amely a törvény keretein belül maradt, vereséget szenvedett, de az az ellenzéki csoport, amely a demagógia eszközeivel élhetett és élt, és amel­ynek a kormány poli­tikája kedvezett , előretört. A nyilas előretörésnek a kormány kétlaki magatartása a legfőbb oka. Későn vette észre, hogy mi­féle anyagi segítséggel és milyen erőforrásokkal vetették magukat bele a választási harcokba. A választási rendszerből foly­nak a következők: 1. Fölemelték a korhatárt és az egyhelyben­lakás idejét. 2. A megyei lajstromokkal be­vezették a pluralitást és ez a kor­mányt segíti. 3. A névjegyzékek: a munkás­szavazókat szinte kiirtották. A Népszavában megírtuk annak­idején, hogy mit csináltak a név­jegyzékek összeállításában Buda­pesten, a környéken és a vidéki városokban. Egymillió választót zártak ki a választójog gyakorlá­sából. Ennek mutatkoznia kellett a végeredményben. 4. A választókerületek új be­osztása. Az új beosztás természe­tesen a mi rovásunkra t történt. 5. A zsidó választók kiirtása. Amit ezen a téren műveltek, az példátlan. 75.222 budapesti zsidó­ választóból 41.724-et igazoltak csak. A környéken és a vidéken az arány sokkal-sokkal rosszabb. Az igazoláshoz idő, fáradság és pénz kellett és önérzetbe vágó megalázást kellett elviselni. Az igazoláshoz pénz kellett az okmá­nyok beszerzésére, tehát nyilván­való, h­ogy a proli zsidók, a zsidó vallású munkások, alkalmazot­tak nem tudták megszerezni az igazolásra szükséges okmányo­kat; nem tudtak annyi időt sem áldozni rá; de még az igazolás olyan különös metódusokat alkal­mazott, hogy leginkább a szegé­nyek maradtak le az igazolásról. A megszégyenítő igazolás igen sokakat elriasztott — hiszen ez is volt a cél — és sokezer ember inkább veszni hagyta választó­jogát, mintsem hogy ezen az iga­zolási tortúrán keresztü­lmenjen. 6. A kormány politikája Dará­nyi és Imrédy óta a nyilasoknak kedvezett. A kormány választási vezérkara a haloldat szétforgá­csolására akarta fölhasználni a különböző szélsőjobboldali cso­portokat. Ez a vezérkar csak egy­ veszedelmet látott: a baloldalt és mindenáron ennek a megsemmi­sítését akarta elérni. Ennek a taktikának az alkalmazása visz­szafelé sült el: a kormány 43 szélsőjobboldali képviselőt kapott. Erre nem számított. A politikai következmények még csak ez­után mutatkoznak majd. 7. A kormány lapjai és a kor­mánypárt közegei a szélsőjobb­oldali csoportokkal együtt olyan demagógiát űztek, amelyben mi velük versenyt nem futunk,­­ a jövőben sem. Ennek a verseny­futásnak az eredménye nem is lehet más, mint a közélet normá­lis menetének szétzü­llesztése. 8. Az a sajtópropaganda, amit időközi szennylapokban ellenünk folytattak, minden mértéket meg­halad. Nekünk nem engedélyez­tek semmit, bennünket megbéní­tottak, de ellenfeleink szabadon gyalázkodhattak. A vidéki váro­sokban a helyi lapok tömegében szórták ránk a rágalmakat, a ha­zugságokat és riasztották a köz­véleményt: „a pártot föloszlat­ják", „fölösleges szavazni már a szociáldemokrata pártra". Erre a szennyes hajszára csak a Nép­szavában lehetett felelni, minden más utat elzártak elölünk. Még a rádiót is ellenünk alkalmazták, rémhíreinek a terjesztésével. 9. Végül a parancsuralmi rend­szer és a nyilas paradicsom iránt fölkeltett vágyakozás. Ez a szel­lemi pestisjárvány is megtette a maga hatását és minden társa­dalmi réteget megbontott azzal.

Next