Népszava, 1939. augusztus (67. évfolyam, 152–175. sz.)

1939-08-01 / 152. szám

67. évfolyam 152. szám Budapest, 1939 augusztus 1, kedd Ara fillér A S Z 0 C 1 Ä L D E M Ó 1 .' • ' K­R­A­T • p : • •• !? A­PA, R­t K­Ö­Z­P­O­N­T 1 L­­­A­P­J­A Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • M­e­g­j­e­leni­­­k hétfő kivételével m­i­n­d­e­n nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 A kiközösítés egyike a legszörnyűbb bünteté­seknek, amely valamely közösség tagját érheti. Éppen ezért az em­beriesség követelménye, hogy az ily büntetés kiszabásánál a le­hető legnagyobb körültekintéssel, pártatlansággal és elfogulatlan­sággal járjanak el. Előttünk fekszik a magyar ál­lampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló törvényjavas­lat. A legmélyebb aggodalommal olvassuk ennek a törvényjavas­latnak egyik-másik paragrafusát. A könyörtelenség szelleme szól ezekből a paragrafusokból. Azt megértjük, hogy kirekesz­tik az állampolgári kötelékből azokat, akik önként léptek egy más állam kötelékébe. Vagy: akik súlyosan bűnöztek hazájuk ellen, az ellenséghez pártoltak, kém­kedtek, fegyveres szolgálattal, vagy más szolgálattal az ellensé­get támogatták, vagy ellenséges hadsereghez csatlakoztak. De túlságosan kegyetlennek tartjuk, hogy a törvényjavaslat szerint olyanokat is ki lehet rekeszteni az állampolgársági kötelékből, olyanokat is hontalanná­­ lehet tenni, akik politikai okokból kény­telenek voltak elhagyni hazá­jukat, anélkül, hogy hűtlenekké váltak volna hozzá, akik „az or­szág területének elhagyására vo­natkozó jogszabályok megszegé­sével vagy kijátszásával külföldre távoztak", vagy akikkel szemben a bíróság bűnösséget megálla­pító ítéletet hozott, holott lehet­séges, hogy ez az ítélet megmásít­ható volna, ha „a külföldön tar­tózkodó személy" a bíróság előtt személyesen védekezhetnék. Túlságosan kemény büntetés az állampolgársági kötelékből való kirekesztés azokkal szemben, akiket a politika sodort külföldre. A törvényjavaslat szerint az is megfosztható állampolgárságától, aki „bármilyen külföldi politikai jellegű szervezet tevékenységében részt vesz, vagy annak tagjává lesz". A törvényjavaslatnak ezek a paragrafusai túlságosan lazák. Ki állapítja meg, hogy mely kül­földi szervezet politikai jellegű és melyik nem az. Ezt feltétlenül konkrétebb formában kellene a törvényben meghatározni, még­pedig félreértést nem tűrő mó­don. A törvényjavaslatnak súlyos hibája, hogy az állampolgárság­tól való megfosztást a mindenkori kormány hatáskörébe utalja. A legegyszerűbb büntetést is bírói szervek mérik ki, ezt az egyik legnagyobb és legsúlyosabb bün­tetést, nézetünk szerint, szintén csak a bíróság mondhatná ki, de semmiesetre sem a minisz­rum, amely nemcsak közjogi, hietern politikai szerv is és így termé­szetesen nem ítélhet elfogulat­lanul. Nem kevésbé súlyos hibája a törvényjavaslatnak, hogy vissza­ható erővel ruházza fel az állam­polgárságtól való megfosztásról rendelkező paragrafusokat. Ismételjük: sem kémeknek, sem hazaárulóknak nem kívánjuk a védelmét. De kívánjuk, hogy bí­róság döntse el minden esetben azt a tényt, hogy ki vált méltat­lanná a magyar állampolgár­ságra. Ne függjön ez a minden­kori kormányoktól és különösen ne legyen a törvénynek vissza­ható ereje. Ez mindig igazságta­lanságokra vezet. Az emberiesség szellemében és a történelmi igazságosság jogán azt kívánjuk, hogy a politikai menekülteket — ha különben hűek maradtak hazájukhoz — ne érje utól az állampolgársági kö­telékből való kirekesztettség ke­gyetlen büntetése. Ne záruljon le előttük a sorompó esetleg örökre. A törvény legyen igazságos, hiszen amíg érvényessége tart is, sokféle politikai áramlat váltako­zásának lehet tanúja és különö­sen ebben a korszakban, amely­nek legjellegzetesebb ismertető­jele: a nyugtalanság, a folytonos változás, eszmék és szemléletek összeütközése. A nemzetet kétségkívül körül kell bástyázni, de nem politikai rendszereket, tűnő és esendő po­litikai irányzatokat. A kiközösí­tés szörnyű büntetés! Ezt nem mérheti ki senkire semmiféle kormány. A bíróság dolga legyen és mérkőzhessék meg a bíróság előtt a vád és a védelem. Chamberlain beszéde az aggasztó nemzetközi helyzetről Kormánynyilatkozat az alsóházban Moszkvá­­ról, Sdanzigról és a Távol-Keletről Moszkva kívánságára angol-francia katonai küldöttség indul Oroszországba.­­ Teljesen megakadtak a tokiói tárgyalások Újabb feszültség Varsó és Danzig között Az angol alsóház nyári szüneté­nek megkezdése előtt Chamber­lain nagy beszédet mondott a nemzetközi helyzetről. A brit kor­mányelnök három kérdésről szó­lott. A moszkvai t­ár­g­yalá­sokkal kapcsolatban kijelen­tette, hogy a közvetett támadás kérdésében még nincs megegye­zés, hogy Moszkva kívánságára, a politikai megegyezés siettetése érdekében angol-francia katonai­­ küldöttség indull az orosz fővá­rosba, ami — mondotta Chamber­lain — a kétségtelen bizalom jele. Az angol premier szavai — ha tartózkodóak is voltak — még­is sejteni engedték, hogy Cham­berlain reméli a Moszkvával való megegyezést. Minél inkább belemelegedett az angol miniszterelnök a beszédbe, annál komorabb szavakkal írta­ le a nemzetközi helyzetet. Danzi g­r­óf kijelentette, hogy a szabad­város problémája igen súlyos kér­dés, az újabb összetűzések növel­ték a feszültséget, majd dicsérő szavakkal emlékezett­­meg Len­gyelország magatartásáról. A t­á­v­ol keleti kérdésben — bár nagy feltűnést keltve tartózko­dóan szólott az Egyesült Álla­mokkal való együttműködésről — igen határozott szavakat használt Chamberlain, hogy az angol álláspont szilárdságát hang­súlyozza a japán követelésekkel szemben. Beszéde végén egyenesen drá­mai hangon szólott Chamberlain, amikor a nemzetközi helyzetről kijelentette, hogy az kétségkívül aggasztó és amikor „a sajtó útján és egyébként folytatott mérgező propaganda ellen" foglalt állást. „Olyan gyors iramban folyik a fegyverek halmozása, hogy alig látható, milyen megoldást találna ez a probléma, ha nem háború útján" — mondotta —, hogy végül a nemzetközi bizalom megrendü­léséről szóljon. Chamberlain az­zal fejezte be beszédét: reméli, hogy a népek és vezetőik mégis visszariad­n­a­k a háború bor­zalmaitól és­ mégis m­e­g­t­a­lál­ják az utat a borzalmak éjszaká­jából a napvilágba... Mindent egybefoglalva: a hét­fői Chamberlain-beszéd talán első­sorban nem is szavai és komor­hangú kifejezései miatt volt any­nyira feltűnést keltő, hanem in­kább amiatt, hogy a miniszter­elnök ezúttal — bár rámutatott a nehézségei­ békés megoldá­sának lehetőségére, mégis a tőle szokatlan hangsúlyozással húzta alá a nehézségeket és ve­szedelmeket. Ugyanaz a hang csendült ki ebből a nyilatkozat­ból, mint amely az emlékezetes, az angol külpolitika megváltoz­tatását bejelentő márciusi, bir­minghami beszédét jellemezte. Az angol kormánynyilatkozat azon a napon hangzott el, ame­lyen Európának úgyszólván min­den nagyhatalmából hadgyakorla­tok hírét hozta a távíró és a kábel. Egyedül a francia politikusok szabadságramenése mutat rá arra, hogy közvetlen esemény­től nem kell tartani.­­ Másrészt Danzig és Varsó között újabb ellentét támadt, a szabad­város lengyel bojkottról panasz­kodik és ellenintézkedésekkel fe­nyeget. Távol-Keleten viszont egyelőre megszakadtak a tokiói érdemleges tárgyalások, amelyek­ről meg lehet állapítani, hogy ép­úgy holtponton vannak, mint az összes európai kérdések. Chamberlain nagy beszéde a külpolitikai helyzetről (London, július 31. — „M. T. I.") Az alsóház hétfő délutáni ülésén Sinclair képviselő,­­ a szabadelvű ellenzék vezére a külügyi vita so­rán hangoztatta, hogy az Angliá­tól életre hívott békearcvonal tag­államai, de más államok, így Németország és Itália között is gazdasági együttműködésre van szükség. Dagon munkáspárti képviselő kérdést intézett a kormányhoz, vajjon igaz-e az, hogy a moszkvai tár­gyalásokat eleinte főleg az angol kormány késleltette? Ha ez igaz volna, úgy érthetőnek tartja, hogy Molotov gyanakvással tekint Észtország és Lettország felé és hogy a szovjet sajtó annyi­ra kikel a demokráciák ellen. Szükséges volna "— mondotta —, hogy lord Halifax Moszkvába utaz­zék, vagy pedig, hogy Molotovot meghívják Londonba.

Next