Népszava, 1939. augusztus (67. évfolyam, 152–175. sz.)

1939-08-01 / 152. szám

­ oldal Chamberlain miniszterelnök, akit a kormánypárt tüntető éljenzéssel fogadott, hangoztatta, hogy a mos­tani körülmények között, amidőn kényes természetű tárgyalások folynak több idegen hatalommal, vigyázni kell minden szóra, amit kiejtenek. Különösen tartózkodni kell a tárgyaló felek között esetleg fönnforgó ellentétek túlzásától, nem tesz jó szolgálatot az ügy­nek az, aki azt állítja, hogy a kormány kebelében egyenetlen­ség van a politika fő iránya felől. Semmi sem leh­et­ kellemesebb való­színű ellenségeink számára, mint­ha úgy tű­nne föl, hogy a brit mi­niszterelnök és külügyminiszteré­nek külpolitikai elhatározásait ille­tőleg nem volna meg az egység. „Utalok félelmetes haderőnkre h­ iába vonni e kérdés körül, mivel őszintén kívánom e megegyezés létrejöttét. Nagy önmegtartóz­tatásra van szükségem­, hogy ne igazítsam helyre azt a hamis benyomást, amelyet az ellenzéki képviselők beszédeikkel kelteni igyekeznek. Éppen ezért nem adom az angol­f­rancia-szovjet kormányok között folyó tárgyalások történetének át­tekintését, mert jól tudom, hogy annak adatait más emberek más országokban örömmel felhasználnák arra, hogy azzal ellentéteket szítsa­nak Anglia és a Szovjet között. Nincsen tehát szándékomban, hogy ezeket a felvilágosításokat nekik megadjam. Nem titok — mondotta Chamberlain —, hogy a két kormány eddig m­ég nem tudott megegyezni a közvetett tá­madás oly meghatározásában, amely az összes felek számára elfogadható volna, holott mindkét oldalon belátják azt, hogy ez a támadás épp olyan végzetes lehet, mint a közvetlen, és teljes mértékben kívánnak ellene felsorakozni. Ugyanakkor a legtelje­sebb módon kerülni akarjuk m­ég a látszatát is annak, mintha más államok függetlenségét csorbítani akarnók. Ez az or­a annak, hogy a francia Ivei a szovjettől kívánt formula, és a brit kormány még nem egyedi nézetem"­ szerint, nem tünteti el ezt tett meg a szo­vjet ko­rmánnyal, mi-t a látszatot. Dalton képviselő kérdésére, hogy mit tettünk március óta, utalok félelmetes haderőnkre, Lengyelországgal és Törökor­szággal létrejött egyezmé­nyeinkre, amely két ország törekvéseinél fogva bármely arcvonal fontos té­nyezője. A Görögországnak és Ro­mániának nyújtott biztosítékok le­hetővé tették, hogy ezek az államok is részt vegyenek a békearcvonal­ban. Dalton beszédéből az tűnik ki, hogy az ő számára csak egy fontos rés, ez: Oroszország. Úgy Sinclair, mint Dalton beszédéből az a gya­núsítás csendül ki, mintha az egyezmény létrejötte körüli kése­delmet kizárólag a brit kormány okozta volna. Türtőztetem rázava­mat és nem engedem magamat vi­ A katonai megbeszélések megkönnyítik a politikai megegyezést „A danxigi probléma igen súlyos kérdés" . Hogy késedelmet ne szenved­jünk, ideiglenes egyezmény meg­kötés­ét javasoltuk. A szovjet más­kép gondolkodott és így vetődött föl a gondolat, hogy addig is, míg az egyezményt aláírjuk vagy para­fáljuk. Anglia és Franciaország katonai bizottságot, küldjön Moszk­vá­ba vezérkari ta­nácskozésra és hogy ezek megkezdődjenek, még mielőtt a politikai egyezmény lé­tesült volna. Kétségtelen, hogy ez nagy bizalom jele, ha elhatároztuk, hogy katonai szakértőinket Oroszországba küldjük, hogy arról tanács­kozzanak, miként készíthetjük el katonai terveinket, mielőtt még bizonyosságot nyertünk volna afelől, hogy a politikai kérdések­ben megegyezünk. Az orosz külpolitika vezetője azt a meg­győződését hangoztatta, hogy ha erre a katonai megbeszélésre sor kerül, a politikai nehézségek már nem lesznek áthidalhatat­lanok. Mi készek vagyunk erre és őszintén reméljük és velünk együtt reméli a francia kormány, hogy Molotov feltevése való­sággá lesz. — Ahhoz a nyilatkozatomhoz, amelyet július 10-én a Házban Danzig ügyében tettem, úgy érzem, semmit sem fűzhetek hozzá, ami alkalmas volna annak megerősíté­sére, viszont kerülni akarok min­dent, ami azt gyengíthetné. A dan­zigi kérdés igen súllyos kérdés, amely nagy aggodalmat okoz nel­­künk és világos, hogy az ottani helyzet a leggondosabb figyelmet követeli meg. Lord Halifax leg­utóbbi nyilatkozatai óta, amikor Tiem látszott ok túlságos aggoda­lomra, most újabb összetűzések történtek, amelyek a feszültséget még in­kább növelték, de feltehető hogy a lengyel kor­mány továbbra is államvezetési bölcssséggel és államférfiúi ügyés­­séggel tölti be hivatását, amely eddig is a legnagyobb csodálatot váltotta ki belőlünk. A szívburok, a szívbillentyűk, a szívizmok és a szívidegek megbete­gedéseinek kezelésében a rendkívül enyhén ható „Ferenc József" ke­serűvíz fontos segédeszköz, mely reggel éhgyomorra egy kis pohár­ral bevéve, a tápcsatorna tartalmát biztosan felhígítja és azt igen könnyen levezeti. Kérdezze meg orvosát! CO NÉPSZAVA 1939 augusztus­a, Teedd 't-T­í A­f* Chamberlain a moszkvai tárgyalásokról (London, július 31. — „M. T. I.")­­ Chamberlain miniszterelnök a kö-Az angol alsóház hétfői ülésén­­ vetkezőket jelentette be: A szovjetorosz kormány azt javasolta, hogy a tárgyalások jelen­legi stádiumában előnyös volna haladéktalanul katonai meg­beszéléseket indítani. Az angol és a francia kormány ehhez hozzá­járult. Ennélfogva intézkedések történtek, hogy angol és fran­cia katonai képviselők küldessenek ki Moszkvába olyan gyorsan, ahogy csak lehet. Az a szándékunk, hogy a katonai megbeszé­lésekkel párhuzamosan folytatjuk a politikai megbeszéléseket, hogy végleges megállapodásra jussunk a politikai egyezmény feltételeit illetően. Az angol küldöttség vezetője: Sir Reginald Pl­inkett-Ernie-Erle-Drax tengernagy, továbbá Sir Charles Burnett légi altábornagy és John Hey­wood vezérőrnagy lesz. (Plunkett tengernagy jelenleg VI. György király szárnysegédje. Ezt megelőzően a plymouthi haditen­gerészeti állomás főnöke volt. Bur­nett légi altábornagy, az angol légi haderő kiképzési parancsnoka. Hey­wood vezérőrnagy a brit ve­zérkar tagja.) Rathbone: Megmondhatja-e a mi­ niszterelnök megközelítőleg, hogy mikor indulnak meg azok a tár­gyalások, amelyek szerinte oly gyorsan kezdődnek, ahogy csak le­hetne Úipest Chamberlain: Azt még nehéz megmondani. Adafris: Természetesen feltehet­jük a küldöttség személyi összetéte­léből, hogy a megbeszélések hadi­tengerészeti és légi dolgo­kra fog­nak kiterjedni. Chamberlain: Ez világos. „A Távol-Keleten nincs politikai változás" A távolkeleti helyzetet illetőleg Chamberlain kijelentette, hogy a Craigie-Arita-formula nem jelent politikai változást, sem a kínai an­gol érdekek feladását, sem pedig a hadviselő jog megadását Japán számára- A tárgyalások során igen sok nehézség vár leküzdésre és a brit kormánynak súlyos aggodal­mat okoz az Észak-Kínában folyó angolellenes izgatás. Ha ezek az angolellenes táma­dások zabolátlanul folynak to­vább, a helyzetet igen súlyos­nak kell tekintenünk. Anglia semmi esetre sem engedhet a Távol-Keleten reá háramló köte­lezettségeiből, sem jogaiból. A Tieneinben lévő ezüst kiszolgál­tatása és a kínai valuta alátámasz­tása nemcsak Angliát érintő kér­dés és ezekről a többi érdekelt ha­talommal is tárgyalni kell. Meg vagyunk győződve arról — mondotta Chamberlain —, hogy Nagy-Britannia és az Egyesült Ál­lamok célkitűzései azonosak, de ebből nem következik az, hogy mindkettőjüknek mindenkor ugyan­azt kell tenniök. ­ Oroszország a be nem avatkozás teljes likvidálását követeli (Párizs, július 31. — „Inf.) A párizsi sajtó változatlanul bizo­nyosra veszi, hogy a Moszkvába ki­küldendő francia, tiszti küldöttsé­get Doumenc táborno­k vezeti. A „Paris Midi" moszkvai tudósí­tója szerint mindenképpen bizo­nyos, hogy a politikai tárgyalások még el­húzódnak egy ideig. Ami a katonai tanácskozásokat il­leti, Moszkva a legnagyobb súlyt helyezi arra, hogy a vezérkari meg­beszélések minél előbb megkezdőd­jenek, de előre is hangoztatják Moszkvában, hogy Oroszország csak a teljes egyenjogúság alapján hajlandó katonai tárgyalásokat, kezdeni. Moszkvában egyébként hang­súlyozzák, hogy a be nem avatko­zás politikájának most már egyszers mindenkorra véget kell vetni. (Párizs, július 31. — „Inf.") A francia fővárosban úgy tudják, hogy a Mosz­kvába küldendő angol katonai küldöttség már szerdán megérkezik Párizsba. Az angol kül­döttség itt két napot tölt, hogy érintkezésbe léphessen a francia vezérkarral és közös állás­pontot dolgozhasson ki a moszkvai tanács­kozásokra. (London, július 31. — „M. T. I.") Az egyiptomi kormány utasította Amin Osman pasa pénzügyi állam­titkárt, aki jelenleg Londonban tartózkodik, hogy lépjen érintkezésbe Hasszan Nashaat pasával, egyiptom lon­doni követével a szovjet el­ismertetése ügyében. Rövidesen tárgyalások indulnak Londonban Majszki szovjet nagy­követtel egyezmény kötéséről, amellyel Egyiptom elismeri a szovjet kormányt. Haladás az angol-lengyel kölcsöntárgyalásokban (London, július 31. — „Inf.") Az angol-lengyel hitelegyezményt min­den valószínűség szerint negyvennyolc órán belül aláír­ják Londonban. A hitelegyezmény értelmében Anglia nyolcmillió fontsterling hi­telt n­yújt Lengyelországnak. Ami az Anglia által Lengyelor­szágnak nyújtandó készpénzkölcsön kérdését illeti, Chamberlain minisz­terelnök az alsóháziban kijelentette, hogy a kérdések remélhetőleg meg­oldhatók lesznek. A megoldás mindazonáltal nem várható eléggé rövid idő alatt ah­hoz, hogy a­­készpénzhitelre vonat­kozó felhatalmazást még az alsóház nyári szünete előtt beterjeszthessék a parlamentben. (Folytatás a 12. oldalon) — A „Vándor" című lap legújabb száma részletesen beszámol a különböző nemzetek kivándorlási akcióiról, Gilde­meester budapesti tárgyalásairól és az alakulófélben lévő Emigránsbankról. Egy nagyobb cikke a franciaországi né­pesedési viszonyokkal foglalkozik s meg­állapítja, hogy az ország egyes földmű­velő vidékein a népszaporodás annyira megállott, hogy kép­zett gazdákat és földműveseket kell letelepíteni. A lap többi cikkei a gyarmatosító társaságok tömegtelepü­lési terveivel, a távolkeleti helyzettel, a francia gyarmati iskolával és Afrika legpusztítóbb fertőző betegsé­gével, az álomkórral foglalkoznak. Kap­ható a­­zépszava-könyvkereskedésben. A szavak és a fegyverek háborúja „Alig látható, mi a megoldás..." — Kétségkívül aggasztó a mai helyzet — folytatta Chamber­lain miniszterelnök —, amidőn olyan sok helyen és gyors iram­ban folyik a fegyverek halmozása, mert alig látható, milyen meg­oldást találna ez a probléma, ha nem háború útján. Különösen sajnálatos, hogy még kiélezik a nemzetek közötti rossz érzést napról napra a sajtó útján és egyéb eszközökkel folytatott mér­gező propagandával. Ha meg tudnánk állítani a szavaknak ezt a háborúját és ha olyan lépések történnének, amelyek visszaállíta­nák a népek bizalmát valamennyi európai állam békés szándé­kaiban, ebben az esetben meggyőződésem szerint még mindig nem volna olyan kérdés, amelyet nem lehet és nem kellene békés úton megoldani. Ennek megoldásából kiszámítha­tatlan nyereség hárulna a világra. Ha ellenben háború törne ki, bár­melyik fél is követelné magának a végső győzelmet, kétségkívül bizo­nyos, hogy mind a győztes, mind a legyőzött az emberi szenvedés és nyomorúság leírhatatlan borzal­mas termését aratná. Azt hiszem, hogy ez a nagy és mélységes igaz­ság kezd már derengeni mind a vezetők, mind a népek elméjében és főként erre alapítom azt a re­ménységemet, hogy megtaláljuk még az utat, amely kivezet a bor­zalmak éjszakájából újból a nap­világra — mondotta végül a mi­niszterelnök.

Next