Népszava, 1939. szeptember (67. évfolyam, 176–200. sz.)
1939-09-08 / 182. szám
6. oldal A pénteki ünnepi szünet miatt a Népszava szombaton nem jelenik meg. Olvasóink a lapot vasárnap a szokott időben megkapják. A kiadóhivatal délig van nyitva, ma, pénteken. A Népszava-könyvkereskedés és jegyiroda VII. Erzsébet körút 35, ma egész nap nyitva van. HÍREK Északi szél A Meteorológiai Intézet jelenti szeptember 7-én este. Közép-Európa nagy részén leszálló légmozgás és derült, száraz idő uralkodik. Erős idő csak Skandináviában és az Adrián van. Hazánkban szintén száraz és meleg volt az idő. A hőmérséklet általában 25—28 fokig emelkedett. Budapesten ma este 9 órakor a hőmérséklet 17 Celsius-fok. Várható időjárás a következő 24 órára: Mérsékelt északkeleti, északi szél. A Dunántúl több felhő és helyenként kisebb eső, esetleg zivatar. Keleten még túlnyomóan derült idő. A hőmérséklet alig változik. A TUDOMÁNY EREJE A rómaiak korától nagyon hosszú idő választ el bennünket. Azóta az emberiség rengeteg harcot vívott, számtalanszor elhallgattatta múzsáit és házaiba vonulva vacogott. Korunknak egyik érdekes „találmánya" az „idegek háborúja". Azt jelenti ez, hogy az emberek ma, a fegyverek zaja között is, folytatják munkájukat. Fölemelő példa erre Szent-Györgyi professzor magatartása. A kiváló tudós, amikor népek síelnek népek ellen, a maga kis birodalmában, a szegedi egyetem laboratóriumában lévő műszerei fölé hajol, hogy megállapítsa a burgonyában titokzatos anyag közvetítő szerepét az élő szervezetében végbemenő égési folyamatoknál. Pár évvel ezelőtt a paprikavizsgálatával kapcsolatban figyelte meg ezeket a jelenségeket s felfedezései megszerezték számára a Nobel-díjat és a világ tudományos köreinek becsülését. Szent - Györgyi Albert a döntő nemzetközi események közepette sem tér le a megkezdett útról. ^^^^^^ — GYERMEKTRAGÉDIA ROMÁNIÁBAN. Bukarestből jelentik: Az egyik beszarábiai községben egy hét-és egy ötéves fiú betömte egy kétéves kisleány száját földdel s addig tartották így, amíg a kisleány megfulladt. Az anya, amikor meghallotta kisleánya tragikus halálát, megőrült. — A halálba! Király Ferenc gödreszentmártoni földműves hasbalőtte magát. A mentők a pécsi kórházba vitték, ahol kiszenvedett. A csendőrség vizsgálatot indított. — A csütörtök esti órákban gázzal megmérgezte magát Kádár utca 6. szám alatti lakásán Retezár Lászlóné, postamester özvegye. A lakás konyhájában, díványon fekve találták meg, szájában volt a gázcső. Már halott volt, amikor rátaláltak. Búcsúlevelet nem hagyott hátra. — Metzger Gézáné, banktisztviselő felesége ismeretlen méreggel megmérgezte magát Hollán uccai lakásán. A Rókus-kórházba szállították. — Elgázolta a villamos. Csütörtökön este V8 órakor Kispesten, az Üllői út 181. számú ház előtt elgázolta a villamos Német Bálint bankalkalmazottat. Életveszélyes állapotban szállították az István-kórházba. Az angina pectoris — a rohamokban fellépő nyomasztó szívtáji fájdalmak — kezelésében reggel éhgyomorra fél, esetleg negyed pohár természetes „Ferenc József" keserűvíz is elegendő ahhoz, hogy a belek oly igen fontos működését elrendezze , és megfelelő anyagcserét biztosítson. Kérdezze meg orvosát! (X) NÉPSZAVA 1939 szeptember 8. peri tele SZERENCSÉS JÁNOS zerencsés János nagyon szép név. Már az maga tiszta szerencse, ha valakit így hívnak. Hátha még az illető úgy megérdemli ezt a nevet, mint Szerencsés János. Ez bizony igazán nem mindennapi szerencse. Mert mit ér az, ha valakit Szerencsésnek hívnak és amellett ő a legszerencsétlenebb flótás a világon? Ugye az semmit sem ér. Sőt, ha valaki szerencsés és mégis szerencsétlennek érzi magát, ez se különös boldogság, mert semmi öröme a tulajdon szerencséjéből. Tulajdonképpen Kovács János volt a becsületes neve, de ezt már mindenki elfelejtette. Egész Híresincsen csak Szerencsés Jánosnak ismerték és ez így is volt rendjén. Hallgassátok csak meg a történetét és igazat adtok majd nekem. Hogy mikor történt, ki tudná megmondani? Lehet, hogy tíz, de lehet, hogy húsz esztendeje. Szerencsés János, akit akkor még egyáltalán nem hívtak Szerencsésnek (de Jánosnak igen), boldogságtól ragyogó arccal sétifikált végig Híresines főuccáján. — Mi az, János, minek örülsz úgy? — kérdezték tőle. — No, ma igazán nagy szerencsém volt — felelte ő. Persze, kérdezték tőle, hogy mi az a nagy szerencse? Kincset talált, vagy tán örökölt? — Áh, dehogy — legyintett Szerencsés János —, ez semmi. Sokkal nagyobb szerencse ért. Átmentem a Térdigér-patak hídján, oszt nem fulladtam bele a vízbe. No, gondolták a híresincsiek, ennek a Jánosnak alighanem elment az esze. Eddig se volt neki sok, de azt a keveset is elvesztette. Bizony, nemigen örül majd neki a becsületes megtaláló. Az ám, de másnap már nem nevettek. Mert a Térdigér-patak korhadt hídja másnap csakugyan leszakadt egy nagy szénásszekér alatt. Persze, erre már kezdtek furcsán nézegetni Jánosra s kérdezték is tőle: — No, János, ma nem ért valami szerencse? — De bizony ért — felelte ő —, képzeljétek, reggel fölébredtem, egészségesen, nem történt az éjszaka semmi bajom. Sőt, a házam se égett le, a tető se szakadt a fejemre, a vetésemet se verte el a jég. — Ejnye, hiszen nincs is földed — mondták neki —, hogy verhette volna el a jég a vetésedet? — No, látjátok — felelte ő —, ez aztán kettős szerencse. Mert ha történetesen jégeső esik, akkor se esett volna károm. — Hát, az már igaz, te aztán igazi Szerencsés János vagy — állapították meg a híresincsiek, így ragadt rá a Szerencsén János név. És ő igazán mindent elkövetett, hogy nevéhez méltó legyen. Azután következett a kismalaceset. Szerencsés János kapott egy malacocskást. Igaz, hogy nem kapta, hanem megdolgozott érte és a munkabére helyett csak egy sovány süldőt kapott, de János igazán megörült neki. _— Tiszta szerencse — jelentette ki —, a pénz az mindig csak foly, fogy, egyre keveseb:1b lesz belőle. Szemben a malaccal, amely hízik, hízik és egyre több lesz. Jövő ilyenkorra, ha nem vágjuk le, tizenkét malacunk és egy kocánk lesz. Egyszóval nagyon megörült a szerencséjének, a malacot berakta az udvar végén álló apró ólacskába, etette, hizlalta és a malac, mintha csupa hálából tenné, hízott, mint a parancsolat, nem volt abban semmi hiba. Igen ám, de egy reggel arra ébredt Szerencsés János, hogy az éjszaka kiásták az ólat és elvitték a disznócskát, de az is lehet, hogy világgá ment. Jöttek egymásután a sógorok, ismerősök és idegenek, hogy vigasztalják, de majd hanyattvágódtak, amikor megpillantották János boldogságtól sugárzó arcát. — Tiszta szerencse — kiáltotta ő —, az ól kicsi volt, a disznócska nagy, maholnap már nem is fért volna be az ólba. Hová tehettem volna? A szobában csak nem tarthatom? Levágni meg nem lett volna szívem, amikor olyan szépen hízott. Tiszta szerencse, hogy ellopták. Így beszélt és a hiresincsiek lassanként megszokták, hogy Szerencsés Jánost csak jó érheti. Mások szomorkodtak, lógatták a fejüket, János meg csak nevetett, de könnyű volt neki, azt se tudta már, mit kezdjen a szerencséjével. De semmi se tart örökké. Egy nap Szerencsés János is elszomorodott. Persze, ez meglepte a híresincsieket, kérdezgették is, hogy mi baja. — Nagy a baj — mondta Szerencsés János —, találtam egy kosár aranyat. Baj, baj. Nem hitték el neki, de mégis úgy volt. Szerencsés János a kosár aranyon földet vásárolt, meg erdőket, meg gyárakat és az emberek azt mondták, hogy nincs még egy ilyen szerencsés János a földön. De Szerencsés Jánoson egyáltalában nem látszott már a nagy szerencse. Nem tudott nevetni, nem tudott örülnii, egyre a homlokát ráncolta, rágta a ceruzáját és panaszkodott, hogy baj van, nagy baj, mert esett a búza ára, most mit kezd a gabonájával. Máskor, amikor a 'búzával nem volt 'baj hát az erdeje égett le, de porig és János megint, rághatta a plaibáiszárt. Az erdőtüzet eloltották, de nem oltották el János égető gondjait. Teltek, múltak a napok s egyszercsak János megint kezdett gömbölyödni és vidámodni. Kérdezgették, hogy minek örül, de ő csak ingatta a fejét és nem szólt. De hogy megint szerencse érte, az bizonyos. És így is volt. S mikor ismét boldogságtól ragyogó arccal járkált, már senki sem csodálkozott, amikor a kérdésekre büszkén jelentette ki: — Kivételes, nagy szerencse ért. És amikor szerették volna tudni, hogy mi az a nagy szerencse, meg is mondta: — Nincs már semmi gondom. Elvesztettem a vagyonomat. Nem fáj már a fejem az erdeim miatt, a gabonám miatt, a gyáram miatt, nem kell számolnom, nem kell gyötrődnöm, szegény vagyok, de szabad. És ez az igazi tiszta szerencse. Ezt mondta és most már semmi se mossa le róla többé a Szerencsés János nevet. De meg is érdemli. Hárs László Gyerünk iskolába ! Lekerül a gerendáról Ábécés-könyv, palatábla és a Peti hóna alatt elindulnak iskolába ... Azt mondja az Ábécés-könyv: — I - ú, e - é, o -ó, á - i... Elég volt a vakáció: iskolába kell már járni! Palatábla meg ilyet mond: — Vakációt vé-vel írják, a labdát meg lábbal rúgják, de kézzel írják az irkát! Ha szünidő volna mindig, akkor Peti nem tanulna és még emberkorában is labdázásnál mást nem tudna ... Peti pedig ilyenformát mond a grúnyos megjegyzésre:• Tudom, hogy most tanulni kell: nem maradok hátul én sem! Elég volt a vakáció, tudom, hogy sok lecke vár még, mert, hogy okos ember legyek, más is kell ám, nemcsak játék! Tóni bácsi — Hangverseny az Operában — közönség nélkül. Szeptember 16-án délelőtt különös hangverseny lesz az Operában. A zenekarba felvételre jelentkező művészek mutatkoznak be hangverseny keretében az Operaház vezetősége előtt. Egyébként most állítják össze az Operaházban az új évad gyermekkórusát is. Az énekkart az árvaházak tehetséges növendékeiből frissítik fel. Kir szerint 12 árvagyermeket szerződtetnek az Opera kórusába. — Magyar tenorista a bostoni operában. A bostoni operaház szerződtette Carelli Gábort, a fiatal magyar származású tenoristát. Két első szerepe a ,,Rigoletto" mantuai hercege és „A szevillai borbély" Almavivája lesz. — Kiadták az érvényben lévő kivételes rendeletek jegyzékét. Az „M. T. I." jelenti: A „Budapesti Közlöny" legközelebbi számában a kormány közzéteszi az 1911—18. évi világháború idején és azt követően kiadott azoknak a kivételes rendeleteknek a jegyzékét, amelyeket államérdekből továbbra is hatályban tart. — Az iskolai irkák ára. Az árellenőrzés országos kormánybiztosa megállapította a szabványosított iskolai írófüzetek árát és lapterjedelmét. A kormánybiztos most elrendelte, hogy a jóváhagyott árjegyzéket a kereskedő az üzlethelyiségben kifüggeszteni köteles, hogy az árakat bárki ellenőrizhesse. — Csütörtöki vízipólóeredmények. Csütörtök délután a margitszigeti Nemzeti Sportuszodában bonyolították le az FTC—III. ker. TVE I. osztályú vízipóló-bajnoki mérkőzést. Győzött az FTC 4:3 (2:1) arányban. Ifjúsági bajnoki mérkőzés során az NSC 7:1 (2:0) arányban győzött az FTC együttese ellen. Újpesten ifjúsági vízipólóbajnoki mérkőzésen a BBTE 2:1 (1:0) arányban verte az UTE-t. ŐSZI VÁGY Egyszer, de rég vett, valahol jártam, Csodás, elhagyott hegyvidéken. Hósapkás, rideg bércfejek fölött Az ég mosolygott csodakéken S a hegy hasán, ahol már élt növény. Irtó szálfákból állott a sövény, — Fölötte fagyos, zord ítélet, S alatta lombos, üde élet. A fákon innen, dús legelőkön Bégetve járt a gyapjas birkanyáj. Vén pásztor ült a völgy s az ég között S felettük halkan elnézett a táj... Messze vidékig nem volt még egy ember; Se ház, se élet nem mutatkozott. S amíg a pásztor gubbasztott magában, Fájt, hogy a sorsa ilyen átkozott, Mert nincsen társa fönt, alant. De szántam akkor őt, a társtalant!». Rég volt. Az évek eljártak felettem. S bár annyi mindent lassan elfeledtem, Magam sem értem, hogy miért? A régi kép most sokszor megkísért. Látom: a birkanyáj még most is ott van. A pásztor is él még a csendburokban , míg lelkemben száz kérdés gomolyog, A pásztor gúnnyal felém mosolyog... Lehet, hogy szán — a zaj fiát —, Lehet, hogy most szívembe lát S olvassa onnan, amit benne hordok: Kettőnk közül a csendben ő a boldog... Gyagyovszky Emil Magyarország függetlensége, szabadsága minden magyar munkás létérdeke