Népszava, 1939. október (67. évfolyam, 201–225. sz.)

1939-10-01 / 201. szám

1939 október 1. vasárnap NÉPSZAVA Az emberiség élettere (B. M.) Az „élettér", ez a nagyon modern szó, nagyon régi fogalmat akar kifejezni. Azonban mint jelszó és mint valóság, nemcsak abban az értelemben vitatott, hogy az egyes csoportok, országok, népek és nemzetek egymástól akarják elvitatni és érte harcba szállni. Vitatott fogalom ez más okból is. Az élettérért való küzdelemnek mélyebb oka az a tragikus felfogás, hogy rendszerint kicsinynek és kevésnek tartják. Mait húsnak, a nagy és tagadhatatlanul komoly tudósnak ebben a tekintetben való felfogása és gondolatai ismeretesek. Hogy túl sok az ember, hogy túl gyors és túl nagy a szaporodása az emberi fajtának, ez még évtizedekkel ezelőtt a legelterjedtebb és a legáltalánosabb felfogások közé tartozott. Legföljebb a legeslegutóbbi évtizedek folyamán gyengült az a pesszimizmus, amely a marthusi és a hozzá hasonló gondolatokban kifejezésre jutott, mert közben a világ fejlődésében olyan változások és olyan irányzatok mentek végbe, hogy ma már biztatóbban szemléli és nézi az emberiség a maga sorsát. Kétségtelen, hogy a legutóbbi években és évtizedekben a modern tudomány és a modern technika területén csodák keletkeztek és a csodák folytonos oly nagyméretű megújhodásának és bővülésének lehettünk tanúi, hogy ezek mellett már nem lehet kételkedni: az emberiség szaporodása egymaga nem jelentheti azt a veszedelmet és azt a katasztrófát, amelytől régebben féltek. Kétségtelen, hogy azt az eredményt, amely az ember alkotó géniuszának ezekben a napról-napra megújhodó tódáiban kifejezésre jut, ezt az arányt az emberi nem szaporodásának az aránya sem ronthatja le. Ilyen értelmezésben az emberiség életterét sem lehet vitatni és nem lehet kétségbe vonni. Hiszen ezt az életteret nem lehet csak földrajzi fogalmak egyszerűségén megmérni. Ennek az élettérnek a helyes fölbecsülése csak akkor lehetséges, ha fölmérjük azt is, hogy mekkorára növelte ezt az ember képessége, tudása és fantáziája. Ki tudná helyesen megállapítani ennek az életterületnek a nagyságát, mondjuk Németország földrajzi területi arányában, ha nem számíthatná hozzá az életlehetőségnek azt a többletét, amelyet például jelentenek a német kémiai találmányok és kémiai alkotások csodái és azoknak szédületes sokasága? Vagy tegyük föl, milyen aránnyal mérhetjük helyesen a világ kincseinek azt a többletét, amelyet jelentenek az amerikai gabonafarmok ? Vagy van-e helyes mértékünk arról, hogy mit képviselne az emberiség gazdagságának területén az indiai és más alkalmas területeken való gyapottermelés akkor, ha a mai termést megsokszorozzuk a ki nem használt lehetőségekkel? Ki eszközölt várjon már pontos számításokat a világ hajógyárainak termelési képességeiről, vagy az acélprodukciónak nemcsak mai, de eddig valójában kartellek és egyéb korlátozó körülmények miatt ki sem használt kapacitásáról? Az utóbbi esztendőkben hányszor ámultunk el, amikor olvastuk a leírásokat az egy-egy országban létesített gigantikus új erőművi alkotásaikról, az orosz dnyeprosztrojról és hasonlókról? Mi mindent tudna még alkotni egy-egy Ford- vagy FIAT-féle vállalat híres és hírhedt szalagrendszerein alapuló munkamódszereinek keretében? De ha a kisebb és szerényebb példák mellett akarunk megmaradni, akkor föl lehetne vetni azt a kérdést is, ki hitte volna még néhány esztendővel ezelőtt, hogy milyen nagyszerű eredmények érhetők el a magyar gyümölcstermelés és gyümölcskivitel területén, vagy ki mert volna álmodozni arról, hogy a kicsiny Magyarországnak is megvannak a maga bőséges olajtalálatai és olajtartalékai? És mindez együtt gazdagítja az egész emberiség úgynevezett életterét, csakúgy, mint ahogy gazdagítja az ausztráliai arany, amely lehetővé teszi, hogy a világgazdaság és a világkereskedelem hozzájusson a szükséges cirkuláció eszközéhez. S ugyanígy tudná gazdagítani az emberiség életterületét az a körülmény is, ha a ma még békétlenkedő és nyugtalankodó japán népmilliók be tudnának kapcsolódni a világ termelésébe és főként a termelt áruk kielégítő fogyasztásába. Ugyanígy bővítik ezt az életterületet a világméretek arányában nem nagy és nem döntő majna—dunai csatorna, de óriási módon nagyobbíthatja és bővíti ezt a területet az a tervezett második csatorna, amelyre Dél-Amerikában gondolnak. És a gazdagságnak és bőségnek bizonyára új és hasznos forrását jelentené, ha valóban meg lehetne nyitni a világtermelések számára azt a 200 és egynéhánymillió hold őserdőséget Afrikában, amelyre elméletben a német gyarmatpolitika tart igényt. Aminthogy mindig csak fokozni tudja az emberiség a maga életlehetőségeit addig, amíg elegendő munkaerő és elegendő frissségű emberi tudás és képzeletnek erre kedve támad. Ezt a felmérhetetlen és beláthatatlan nagy életterületet helyesen megszervezni, jól beosztani, fokozni, termékenyebbé tenni és kihasználni, ez olyan feladat, amely az emberi generációk beláthatatlan sorának adhat munkát, reménységet és jogosult hivatást. Ezen az alapigazságon és a világnak ezen a létező realitásán még pillanatnyi valóságok és mégoly fájdalmas konfliktusok és összekoccanások sem tudnak változtatni. Ez az életterület létezik és ez kicsiny és nagy nemzetek, erős és kevésbé erős csoportok egyformán értékes életterülete és egyformán becses kincse! Na pillanatnyi lihegésben és hajszában erre talán nem is gondolnak az emberek, holnap erre is kénytelenek ráeszmélni! Olyan mély igazság ez, mint amilyen mélyen indokolt Clausewitznek, a háború nagy teoretikusának az a felismerése, hogy egy állam politikai célja a háborúban is továbbfolytatódik és továbbra is megmarad. Olyan igazság ez, mint amilyen mélyen jártak azok a meggondolások és intelmek, amelyeket az európai tudomány legkiválóbb képviselői, egy-egy Keynes vagy Normann Angel és más nagynevű tudósok hangoztattak. Az élettérnek ilyen értelmezése és ez a megbecsülés vezetheti az emberiséget a szüséges fölismerésekre és a számára hasznos belátásra. Ez a fajta belátás az, ami meghozhatja a megnyugvást, ez eredményezheti az emberiség életterének igazi megőrzését és biztosítását. Újabb pártközi értekezlet lesz a földbirtokpolitikai javaslat tárgyalása előtt A péntek esti minisztertanács a késő esti órákig elhúzódott, mert ezúttal meglehetős nagy anyagot kellett letárgyalnia. A főtárgya az állami kölségvetéstervezet megvitatása volt. Ezúzúttal a kormány tagjai újra megbeszélték a költségvetés főbb tételeit és most már valószínű, hogy e hó első felében az 1940. évi állami költségvetés a parlament elé kerül. an Szóba kerültek a minisztertanácson Kárpátalja időszerű kérdései is, amelyekről előzően báró Perényi Zsigmond, Kárpátalja kormánybiztosa számolt be Teleki miniszterelnöknek. Pénteken egyébként Teleki miniszterelnök hosszasabban tanácskozott Keresztes-Fischer belügyminiszterrel. Ezek a megbeszélések — hír szerint — bizonyos közrendészeti kérdésekkel állottak összefüggésben. A Hubay-féle nyilas frakció máajchárM^ÁMM •'•-AIsBinét kaphaatók: 933 U a remek kiskészülék kp ára 205.— 955 U univerzális nagyszuper kp ára 375.— 045 U a tökéletes kisszuper kp ára 306.— 0,5 U a csodáshangú nagyszuper kp ára 408.50 Kaphatók minden Orion rádiókereskedőnél BRETT-YOUNG Mod.urÚA£ D* Bwdfcf Egy vidéki orvos regényes élete a tudomány és emberszeretet szolgálatában. Ára 5 pengő 50 fillér CSATHO KALMAN $xYa utca 25 Az egymást követő nemzedékek, öregek és fiatalok harcának mesteri rajza. Ára 5 pengő. Megtekinthető minden könyvesboltban. SWINNERTON A.xi£atm kmnádLáfa Regény, melynek igazi hőse az egész mai élet, minden szépségével, szomorúságával, problémájával. Ára 6 pengő 50 fillér. 9 > m SINGER ES WOLFNER IRODALMI INTEZET B T. 3. oldal A RÁDIÓGYÁRAK 1030-40. évi összes újdonságait díjtalanul bemutatja: BODNÁR VI. Vilmos császár út 60. Részlet. Csere.