Népszava, 1939. október (67. évfolyam, 201–225. sz.)

1939-10-31 / 225. szám

8. oldal C­SILLAGOK Jpl ÖCCSE REGÉNY. ÍRTA: VÉSZI ENDRE 25 — Az én férjem a föld alatt van, az én drágám — ordított mérhetet­len fájdalommal —, aki élhetett volna, aki minden kényelmet és pompát megtalált ezen a földön és ők — mutatott le ránk —, ezek a semmin rágódok, ezek a napról­napra tengődök, ezek a sápkóros igavonó barmok, ezek fürdőt, stran­dot akarnak, lubickolni akarnak, amikor én a fájdalomban fetrengek, ezek a névtelenek... — erősen, asztmatikusan lihegett már — ezek akarnak... nevetni kéne, vagy sírni... vagy mit tudom én... Kontyos fejét öklebre ejtette. Most először láttam, hogy elvesz­tette fölényességét. Kizökkent a hatalmas parancsoló szerepéből, már nem kéjelgett a gázoló szavakban, nem is nekünk beszélt, de a sors­rak, a sorshoz ordított fel, mert eddig még nem volt alkalma a fér­jét megsiratni. És így siratta, ilyen görögös végzetszerűséggel, égig harsonázva, mint a nagy tragikák. Mind bámultunk csak, elfeled­kezve arról, amiért jöttünk, egy nagy játéknak voltunk a tanúi és h­a nem tudtunk a méltóságával teljesen együttérezni, mégsem ma­radtunk közömbösek. Valami nagy igazságtalanság alatt ver­gődött az asszony. A férje méltóságos úr volt, de béna. Házai, birtoka, gyártelepe volt és meghalt. Hogyan halhat meg ilyen ember? Hogyan pusztul­hat el ennyi vagyon ura? Ez tépte, nyugtalanította. Egész életberende­zése, lelkivilága a jólét, fogalmához kötötte a­ hosszú életkort és csakis a gazdagság volt nála az az érdem, amely ennek elnyerésére jogosított. Aki szegény, az dolgozzon, köhögje ki keskeny életét, emeljen vasakat és bukjon el. Ha rajta múlna, talán halálra ítélné a szegényembert bi­zonyos életkor betöltése után, mi­nek is éljen a kiöregedett munkás­? Megrokkant és csalódott, nincs, aki gondozza, nincs, aki gyógyítsa, gyermekei a fölöttük tornyosuló gazdagok vagyonát gyarapítják, h­aljon meg, térjen vissza a földbe, mint ahogy az égből lehulló eső is a­ földbe szivárog. Engedje át, a he­lyet és a levegőt a több joggal lé­legzőknek. Nem tudom, hányan értettük ezt, én értettem. Nem is gyűlöltem ezért az asszonyt, így nőtt fel, ebben nőtt fel, erre tanították, ezt szívta be, ehhez idomultak érzékszervei. Nem tekinti fáj­dal­omnak az elesettek fájdalmát. Nem eit kell átalakítani, hanem a szellemet, amelyben neve­lődött Hirtelen föleszmélt. Megdöbbenve érezte, hogy fölfedte magát előt­tünk, hogy megmutatkozott min­den védőpajzs nélkül. Úgy égette ez, mint a marólúg, amely egyre nagyo­b­b sebet harap a gyenge bő­rön. Fölemelte fejét, megint a régi méltósága állott ottan, megfeszített erővel elrendezte dúlt arcvonásait. Egy erő­s mozdulattal a fejéihez ka­pott s a haja már ismét a megszo­kott komolysággal emelkedett fö­lénk. — Az imént megmondták, mit kér­nek, én meghallgattam — kiegyene­sedett —, kicsit eltértem a tárgy­tól, de... — gondolkozott a kifeje­zésen, ez is szokatlan volt nála — de, nem utasítom vissza kereken a dolgot, bár el­vben ellene vagyok. Költségvetést kell látnom, aztán, aztán majd beszélünk a dologról. Szabad levegő járta át tüdőnket, kicsit büszkék voltunk, már alig vártuk, hogy rohanhassunk az új­sággal. De a méltósága hangja visszahívott bennünket. — Nem győztek, ezt ne is próbál­ják gondolni! Nekem hiába is be­szélnek szociális vívmányokról, egészségügyről, ilyen nincs. Ezt a modernek találták ki, vagyis a lá­zítók. A világ munkán alapszik, a munkát pedig feltétel nélküli enge­delmesség terjeszti ki. Tudom, ma­guk most azt is mondanák, h­a meg­építtetem a medencét, ezzel foko­zom a produktivitást. Ez mind szép, de én nem hiszek benne. Maguk jól akarják magukat érezni,­ nem pedig neke­m többet dolgozni. En­gem nem vezet senki az orromnál fogva, ezt jól tudhatják! Még egyet mondok: ha én mégis megépíttetem ezt a medencét, azt csak azért te­szem, mert az a medence is az én tulajdonom lesz és akkor tilthatom meg a használatát, amikor jónak látom. Ezek a szavak kísértek bennün­ket vissza. Értett ez a nő a hadako­záshoz. Tudta, hogyan kell jeges vizet zúdítani a szívünkre. XV. FEJEZET A Tisztaság parancsa A medence elkészült. Az egyik lomtárat öltözővé alakítottuk, kü­lön a nők és külön a férfiak szá­mára. Ebédidő alatt és munka után nagy lubickolás csattogott föl. Ma­gunk dolgoztunk a díszítésen, gyep­ágyakat teremtettünk, homolkot hordtunk, a nők muskátlit ültettek. A kopár kerítést világoskékre fes­tettük, fölszántottuk a göröngyös talajt. A víz naponkénti cserélését is mi intéztük. Az elfogyasztott vízért hetenként levontak néhány fillért, boldogan fizettünk erre a célra. A környező gyárak munkásai irigyelte­k bennünket ezért a pom­pás strandért. Népszerűségem meg­növekedett, hisz én voltam a strand­ügy föltalálója. Pompás aranybar­nára változott a, bort­nk, indiánok lettünk, úszóversenyt rendeztünk a sekély medencében, örömünket csak az zavarta, hogy néha megjelent a méltósága, gyászos feketén, mérhe­tetlen szánalommal vizsgálgatta végig a fürdőzőket, nyilván tisztá­ban volt vele, hogy a szánalom okozza a legnagyobb fájdalmat. Nem szólt egy szót sem, nem érdek­lődött, úgy állt ott, mint aki min­dennel tisztában van. Ilyenkor meg­bénult az öröm, a kedves lárma el­halkult, a víz mozgása alább­hagyott, mindenki menekült, vagy mozdulatlanul, nyakig elsüllyedt a vízbe, vagy elhasalt. Különösen a nők voltak félénkek, szégyenkezők. Hirtelen észrevettük egymás nap­szítta, fakult, túltarka vagy tél­szegényes fürdőruháját és szégyen­keztünk miatta. Amikor a fekete lidérc elvonult, lassan fölengedett a zavar, de lel­künk nyugtalanul háborgott. Mit akar tőlünk ez az asszony? Mi jo­gon kerget bennünket a szégyenke­zésbe, ki hívta közénk! Talán mi odatolakodnánk, ha ő fürödne, ta­lán érdekelne bennünket? Pedig tu­dom, nem mindennapos látvány lenne, igazán nem! (Folytatása következik) PENZ­ES ÁRU Új rendszer a francia külkereskedelemben » .. •» , Franciaországban szakminisztériumok intézik (teljes fele­lősséggel) az országnak árucikkekkal való ellátását. Elvben és általánosság­ban az összes en­eiékek behozatala tilos. Kivételes engedélyeket a kereske­delemügyi minisztérium egyik szak­osztálya (Direction du Commerce Exte­rieur) ad ki. A behozatali kérelmeket (egyes külön fölsorolt kivételektől el­tekintve) a felelős mi­ni­sz­téri­um­­krölé beékelt „groupem­ents d'Importation", vagy a „Comité Interprofessionnel d'Importation" intézik el. Ezek a ,,groupements''-ok szakemberekből és kereskedőkből állanak, feladatuk az import centralizálása. Szükség esetén ezek a „groupements"-ok maguk is föl­léphetnek mint vevők. Mindezzel egy­időben szabályozták a devizagazdálko­dást is, amelynek teljhatalmú irányító­ja a francia nemzeti bank. A teljes behozatali tilalommal szem­ben­i kivitel csak részben (egyes áru­cikkekre vonatkozóan) tilos. Itt fontos újítás az, hogy az exportőröknek az export útján nyert devizákat át kell adniok az „Office de Change"-nak. Érdekes megfigyelni, hogy a háborús kényszerhelyzet következtében hogyan hódít tért Franciaországban is az irá­nyított gazdálkodás. Európában tehát csaknem valamennyi államban közpon­tosították már vagy az egész termelést, vagy a termelésnek egyes szakaszait. Néhány hónappal ezelőtt elképzelhetet­len volt ez a fordulat. A gazdasági élet így gyökeres átalakuláson megy ke­resztül európa-szerte. Mi történik itt voltaképpen? A nemzetközi árucsereforgalom­ ko­moly zavarokkal küzd. A nemzetközi tőke területén, főleg a nyersanyag­hiány következtében, csökken az érték­többlettermelés. A kivételes intézkedé­sek olyképpen belső piacot védik, lezár­ják a sorompókat minden olyan áru­cikk előtt, amely odahaza is termelhető. Így akarják, legalább részben, kiegyen­súlyozni azt az aránytalanságot, amely a hadiipar és a békeipar értéktöbblet­termelése között szükségszerűen meg­mutatkozik. Sőt, amint a német példa mutatja (annak idején beszámoltunk róla), attól sem riadnak vissza, hogy a hadinyeresé­geket megadóztatják a tipikusan békeiparok háborús válságá­nak csökkentésére.­rad a tavalyinak. — Az állatvásárott árcsökkenés várható a nagynak ígér­kező felhajtás miatt. — A főváros új mátrai elektromos centráléja 40 millió pengőbe kerül. — Működő üzlet bárhol engedély nélkül létesíthet műhelyt.­­­ Szünetel Finnországgal az utalvány-­ forgalom mindkét irányban. —­ Ezentúl szigorúan ellenőrzik közegészségügyileg az élelmiszerszállításra használt zsáko­kat. — A Tattersallban elárvereznek 75 különböző lovat. Az árverés ideje: november 5 délelőtt. VsIO.­IJABB OROSZ NYERSANYAGFOR­RÁSOK. Berlinből jelentik a „N. S. T."­nak. Moszkvai híradás szerint Baskí­riában rendkívül gazdag mangánérctele­pekre bukkantak. A kutatásokat foly­tatják, Aktjubinszkban pedig kén­bányát, sikerült felfedezni, amelyben máris 4000 tonna ként bányásztak. NÉPSZAVA 1939 oktob­er 'St. TE VÁROD, A FELESÉGED VÁRJA, GYERMEKEID ÖRÖMMEL OLVASSÁK A NÉPSZAVÁT! A heti létminimum október havában Gál Benő elvtárs adatai szerint a heti létminimum 62.98 pengő volt és hetenkint a nyers élelmi­szerszü­kséglet beszerzéséhez a munkás­családnak 2­1.06 pengőre volt szüksége. A tavalyi októberi ár­atás adatai sze­rint csak az élelmiszerszü­k­ségletnél 0.S%-kal volt alacsonyabb. Az 193. évi ju­liussal szemben a csa­lád élelmiszerellátásának indexe 103.2 (14.917.S-8zeres), az összszükségletnél pe­dig 127.3 (18.424.9-szeres). Ha az 1935. év január havi adatokkal hasonlítjuk össze a mai adatokat, úgy az összszükségletnél 110.1, az élelmiszer­szükségletnél 123.8-as indexszámot talá­lunk és 100 pengő békebeli belső vásárló­értéke 78,46 pengő. Ebben az esztendő­ben a pengő vásárlóértéke legnagyobb volt április havában: 79.49, míg 1938 ok­tóber havában csupán 77.57. A búza­­t Csikágóban október 26-án a decemberi búzát (felárral átszámítva) 17.60, Winnipegben (Kanada) 13.15, Buenos Airesben 8.26 pengővel jegyez­ték. A magyar búzakivitel olasz, német és svájci viszonylatban zavartalanul folyik. A magyar gazdasági élet kis hírei. A külföldi tőzsdék lanyhaságának visszahatásaképpen jelentéktelen volt hétfőn a magyar értéktőzsde forgalma is. — Az 1939 október 28-i kelettel ki­bocsátott, háromhavi lejáratú állami pénztárjegyeket hivatalosan jegyzik a tőzsdén. — Megélénkült a kínálat a ga­bonatőzsdén. A kereslet főleg a rozs iránt nyilvánult meg. — A vörös­hagyma minimális termelői árát má­zsánként 7,50 pengőben állapították meg. A fokhagymánál nincs változás. — A borpiac szilárd. A termés alatta ma­ A világgazdaság hírei. Ausztráliai jomo.oop font sterling értékű élelmi­szert szállít Angliának. A szállítást (corvoy-rendszerrel) Anglia vállalja. — Ezentúl, angol-olasz vegyesbizottság in­tézi az orbigol-olasz kereskedelmi forga­lom ügyeit.­­• Az egyik afrikai portu­gál gyarmaton internáltak egy német kereskedelmi gá­zöst.­­ A belga Men­delssohn-bankház bukásának következ­ményeképpen az egyik legnagyobb brüsszeli bankintézet 320 milliós alap­tőkéjének legnagyobb része, állítólag, elveszett. ÉLELMISZERADAK: A főváros vásárcsar­nokaiban és nyilt itincaki hétfőn a kö­vetkező kicsinybeni árai­at jegyezték: Hús, zsiradékanyag, vaj, tej, túró, szárazfőzelé­kek, kenyér- és burgonyafélék ára az augusz­tus 26-i árakhoz képest változatlan. Fejes­káposzta 13—1(i­kelkáposzta 14—30, kalarábé Ifi—24, sóska 38-40, pora) 28—38, főzőtök zöldborsó 51­—100, karfiol 14—31, sütőtök 14—36, alma 31-100, körte 20—JCHI, s­zilva 36—52, szőlő­­18—911, geszte­nye 66—120, birsalma 28— 48 fillér kilogrammonként. — Meghalt egy olasz tudós. Rómából jelentik: Busi Arist­ia egyetemi tanár és szenátor, ismert rád­iumkutató, az olasz akadémia és több külföldi tudo­mányos intézet tagja, 65 éves szorában meghalt. Busi alapította a római rádium­kutató intézetet, amely a világ egyik legelső ilyen intézménye. — A HORTHY MIKLÓS NEMZE­Ű­ REPÜ­LŐALAP­ FELHÍVÁSA. A Horthy Miklós Nemzeti Repülőalap intézőbizottsága felhívást intézett a magyar társadalomhoz, hogy önkén­tes adományaival segítse elő a ma­gyar ifjúság repülésben való kiképzé­sét. Az adományokat a Horthy Miklós Nemzeti Repü­lőalap B.l.OSfl számú postatakarékpénztári csekkszámlára lehet befizetni. — A pomázi erdőben ... Pom­ázon a gróf Ivárolyi-uradalom egyik vadőre orvvadászaton érte létévi Haksza Mi­hály 38 éves földművest. Az orvvadász a vadőrre támadt, aki erre fegyverét használta és az orvvadászra lőtt. Bak­sza Mihályt súlyos sérülésekkel a Ká­rolyi-kórházba szállították. A fegyver­használat ügyében a vizsgálat meg­indult. Kedvezményes színházjegyek, az Andrássy Színházba Belvárosi Színházba Erzsébetvárosi Színházba Fővárosi Operettszínházba Józsefvárosi Színházba Komédia Orfeumba Pesti Színházba Royal Színházba Városi Színházba Vígszínházba kaphatók Kultúrpropaganda jegypénztáraink­nál. Erzsébet körút 35. Tel.: 130-327 és Conti ueca 4. Tel.: 130-330, 3- 38

Next