Népszava, 1939. október (67. évfolyam, 201–225. sz.)
1939-10-10 / 207. szám
8. oldal hat ki ÉRDEKLI? A leányinternátus különösen a francia filmek kedvelt színhelye. Most azonban egy új magyar film választotta az első jelenetek színhelyéül a nevelőintézetet. Várkonyi Zoltán és Szathmáry Jenő új filmje, a „Hat hét boldogság" című érdekes témájú pesti játék számára egy előkelő nevelőintézet torna- és hálótermeit építették fel a filmgyárban. Ebben az internátusban Kiss Ferenc, egy üresedő, „nyugalmazott" falbontó betörő nevelteti mit sem sejtő leányát, Tolnay Klárit. Jean Gabin, a világhírű francia filmszínész egy időre abbahagyta a filmezést, mert bevonult katonának. Mint pilótatiszt teljesít szolgálatot a hadseregben. A közelmúltban beszámoltunk arról, hogy a külföldi filmek behozatalát valutáris nehézségek miatt csökkenteni akarják. Most döntöttek az érdekelt hatóságok a külföldi filmek behozataláról. A múlt szezonban forgalomba hozott amerikai filmek mennyiségének csupán fele jelentethető meg az új szezonban, a Nemzeti Bank is csak a múlt évre megállapított dollárkontingens felének engedélyezéséhez járult. Ugyanez a helyzet a francia filmbehozatal terén is, itt is a tavalyi frank kontingens 50 d%-át kapja meg filmbehozatal céljaira a filmszakma. Tekintettel arra, hogy több francia film már megérkezett, a most induló szezonban körülbelül ugyanannyi francia film előadására lehet számítani, mint tavaly. Személyszállítás amerikai hadihajók védelme alatt Az amerikai haditengerészet főparancsnoksága közli, hogy az „Iroquois" amerikai személyszállító gőzöst, amely Európából 584 amerikai utassal hazafelé tart, az esetleges támadások elkerülése végett az amerikai hadiflotta egységei kísérik. Községi választások Pestszentlőrincen Az alispán, hír szerint, a közeljövőben kitűzi Pestszentlőrincen a községi választásokat, amelyeket a tavasszal a közbejött válságos helyzet miatt elhalasztottak. A községi választás 21 városatya mandátumáról dönt. Autóbaleset több sérüléssel. Hajdúdorog határában a síkos úton egy Budapest felé tartó gépkocsi fának ütődött. Az autó utasai kirepültek a kocsiból és egy arra haladó autó vezetője részesítette elsősegélyben a sebesülteket: P. Badalik Bertalant, a Domonkos Rend tartományi főnökét, P. Statnik domonkosrendi priort és P. Szabó Szádokot, a soproni Domonkosrend priorját. Súlyosabb sérülést szenvedett az autó sofőrje. A sebesülteket a Rókus-kórházba szállították. Pár napon belül elhagyhatják a kórházat. If . ' . ' •• ' Andrássy Színházba Belvárosi Színházba Erzsébetvárosi Színházba Fővárosi Operettszínházba Józsefvárosi Színházba Komédia Orfeumba Pesti Színházba Royal Színház Vígszínházba kedvezményes jegyek kaphatók Kultúrpropaganda jegypénztárunknál. Erzsébet körút 35. Tel.: 130-327 7 Jaj, csak fel ne borítsak valamit. Sikerült baj nélkül helyet foglalnom az ebédlőben. Lámpafény hullott az asztalra s a kályha mozgott, mint a gyanakvó kutya. Az asztalon egy nyitott könyv feküdt. Nagy csend volt. — Anyám még nincs itthon, de nemsokára hazajön — szólalt meg a leány. A hangja hasonlított az anyjáéhoz. — Ugye, nincs dolga már? Megvárja? Persze, hogy megvártam. Fel sem tudtam kelni, oly fáradtság kerített hatalmában. — Szabad megnézni a táblát? — kérdezte. Hogyne lett volna szabad. Nagy sietségemben leejtettem művemet. Egyszerre hajoltunk le érte. Fejünk összekoccant. Ez már a barátság volt, a barátság, a barátság! De azért megszólalni még mindig nem mertem. — Hát ez gyönyörű, ez a tábla! Ha én is ilyen bátran beszélhettem volna! Szél dörömbölt az ablakon. A leány kinézett. — Hó lesz. Idén az első hó. Mennyi ujjongással mondta, mennyi lelkes örömmel. Gyerek, micsoda gyerek ez, micsoda pompás gyerek! Később jött az anyja. Ő is dicsérte a táblát. — Várjon, kis mester, kap teát, jó? szereti? Szerettem. Persze, hogy szerettem. Szürcsöltem az italt és beletemetkeztem a langyos párába. Mintha nem is e földön jártaan volna. — Mit szólsz — fordult Karácsonyiné a leányálhoz —, a Kudelkagyárban sztrájk van! Épp most hallottam. A leány szörnyűlködött. — Jaj, ezek a munkások. Sosem nyugszanak! Az asszony is: — Jaj, jaj ... Persze, ő kapta a nyugdíjat. Egyszerre eltűnt a pára, az álom szemeim elől. Hallottam hangomat, kicsit nyersen csattogott, kamaszos zöngékkel, de mégis keményen. — Nem kell a munkásokat bántani! Hol lennénk, ha ők nem küzdenének. Nemcsak magukért harcolnak, hanem mindenkiért, a szabadabb emberi életért. — De mégis... — vetette közbe halkan Karácsonyiné. Még csak jobban felingerelt. — Itt nincs mégis. Itt éhes gyermekek vannak és agyondolgozott asszonyok. Betegség van és nyomor s nedves odvak vannak... És aki mindent mozgat, aki villanegyedeket épít s szállítja oda az élelmiszert, a munkás és a paraszt, az ilyen nedves odvakban pusztul el. A leány védekezett: — De egy munkásnak csak nincsenek magasabb igényei... — Ki mondja ezt? Honnan tudja ezt, kisasszony! Hát én nem szeretnék jobban élni? Könyvet olvasni gondtalanul, naponta fürödni, szép ruhákban járni... Hát én nem szeretnék? Én csak az elkallódásra vagyok jó, ezt tessék megmondani! Piros lehettem és szomorú. Sosem voltam még ilyen. Gyűlöletet éreztem az értetlenség és a közöny iránt. Ezek csak kimosdott, díszeskedő bábok, akiknek selyemből van a hajuk és a szemük csupa zöld meszszeségből, de az agyukban nincsen értelem és a szívükben semmi részvét nincsen. Fölkeltem és üresnek éreztem mindent. Újra esőben jártam, csapkodtak a szúrós cseppek, csupa fátyol hullott mindenfelé. A lány kikísért. Az ajtónál megfogta a kezem. Mintha lágy olaj simogatna. — A mama nem érti ezt... De magának van igaza. És igazán, ne haragudjon reánk. Most néztem először a szemébe, bátran, magasan. Künn hullani kezdett a hó, a boldog hó, amely betakar minden feketét, ha csak egy éjszakára is. IV. FEJEZET Egy nagy titok A következő napok alatt megvalósítottam új ötletemet. Arra gondoltam, mi lenne, ha házról házra járnék és rendeléseket vennék fel a különböző lakóktól névtáblára vagy olyan vésésre, amit még a helyszínen is elvégezhetek. A tél szigorodott, fehér és bőséges volt, faggyal, hóval, sikamlós lépcsővel és járdával nem fukarkodott. Az orr átalakult valami fantasztikus vörös gyümölccsé, a kezek kéken bújtak a zsebekben. Kegyetlen munka volt ilyen időben házalni. Első időben még szégyeltem is. De látnom kellett, ment valahogy a dolog és végeredményben ez döntötte el, mit tegyek. Délelőtt munka után néztem, délután pedig otthon nekiültem, hogy elkészítsem. Bedurrantottam az ösztövér, törpetermetű vaskályhába, hű, milyen vidám világ ropogott, énekelt abban az ósdi alkotmányban! Csakhamar jó meleg lett. Jurovicsnénak, a háziasszonynak két na volt, két cipész, akik a szomszédos szobában dolgoztak. Vastag csirizszag és pállott bőrszag úszott abban a szobában. De, szerencsére, bármily támadók is voltak e szagok, mégsem tudtak áthatolni a falon, így csak harmonikázásuk hangzott at untalan, mert ez két művészlélek volt, két daloslelkű cipész, minden szagon keresztül is. Az egyiket Ferinek hívták, magas, kancsal ember volt, ez a menyaszszonya után epekedett, de a szigorú Jurovicsné valami oknál fogva megtiltotta, hogy beszéljen is csak róla. Mennyit sóhajtozott ez a szegény kancsal! A másik fiú, a Balázs, az viszont tömzsi és erős volt, mint egy káposztáshordó. Ennek is volt egy bánata. Egész nap kínozta az éhség. Pedig Jurovicsné csak úgy tetézte a tálakat, ha nem is angol sülttel, de jóllakató, egyszerű ételekkel. És minderről én a falon keresztül értesültem. Mert a fal, ha a szagokat nem is, de a hangokat annál nagyobb bőségben szállította. Otthoni létemnek mintegy aláfestőül szolgált a Jurovicsék családi harmonikája. Nem is harmonika, egész orgona volt az a család. Hát amikor még látogatóba jött hozzájuk egy pincehangú nő. Ezt a nőt én sosem láttam, csak a hangjáról ismertem. Gondoltam is, ez jóllakhatna, szegény, krétával, akkor sem lenne női hang belőle. Megmaradt mélyhangúnak. Ez semmi! Amit beszélt, az már görcsös nevetésre fakasztott. Mindig arról panaszkodott, hogy a férfiak molesztálják az uccán. „A múltkor is — mesélte — jön egy kinyaltképű és azt mondja: kisasszony, én órák óta követem és boldog lennék ..." (Folytatása következik) TESTEDZÉS A nagycsapatok fekete vasárnapja Vasárnap teljes bajnoki fordulót játszottak úgy az NB-ben, mint az NBB-ben. Az NB nagycsapatai azonban keserves meglepetést szereztek híveiknek. Úgy látszik, a bécsi eredmény mégis csak reálisabb volt, mint az azt megelőző budapesti. Alapvető hibák rejtőznek valahol. Az eredmények egyébként a következők: Újpest—Elektromos 3:3 (2:2). Az Újpest négy tartalékkal játszott. Az Elektromos elégedett az eredménnyel, sőt a jobb gólarányú győzelmet is igazságosnak tartották volna. Góllövők: Tóth, Szendrődi, Hidasi, Szendrődi, Hidasi (11-esből), Szendrődi. Ferencváros—Nemzeti 1:0 (1-0). Mi történik a Ferencvárossal ? És mi történik Sárosival? A Ferencváros ezt a mérkőzést csak tizenegyessel (Pósa lőtte) tudta megnyerni. Ha az eredményt csupán a Nemzeti nagyarányú formajavulása okozta volna — rendben lenne a dolog. Azonban — sokkal inkább a Ferencváros formahanyatlásáról van itt szó, ami öreg hiba. Hungária—Taxi 3:3 (2:1). Hiába minden, bajok vannak a Hungária körül is. Kényelmes, tehetetlen játékkal ma már nem lehet meccset nyerni. A tekintély sem minden. A Taxi a második félidőben igen ötletesen támadott és jól védekezett. Góllövők: Dudás, Váradi, Dudás, Takács, Cseh, Béres. Törekvés—Szeged 0:0. Egyenlő erők küzdelme, sáros pálya, tehetetlen, csatársor. Kispest—Gamma 4:0 (0:0). A Kispest változatlanul a legjobb és formájában legkiegyensúlyozottabb középcsapatunknak ígérkezik. Az eredmény igazságos, bár az első félidőben a Gamma is lőhetett volna gólt. Góllövők: Nemes, Kincses, Olajkár N., Nemes. Szolnok—Bocskai 2:1 (0:0). Általános az a vélemény, hogy a döntetlen eredmény igazságosabb lett volna. Góllövők: Móré, Szántó, Kolláth, Haladás—Kassa 3:1 (1:1). A szombathelyi csapat nagyobb rutinja döntötte el a mérkőzés sorsát. Góllövők: Pásztor, Forgács II., Gazdag, Morócz. Lényegében egyik mérkőzés sem nyújtotta azt a szép futballjátékot, ami hajdanában a ligacsapatok küzdelmét jellemezte. Újra megállapítjuk: bajok vannak valahol, nagy bajok ... Az NBB eredményei: Füleki TC—Munkácsi SE 1:0, DiMAVAG—Ungvári AG 5:0, Nyíregyházi TVE—Kassai SC 3:3, Losonci AFC—Salgótarjáni SE 3:0, Dorogi AC—Soproni VSE 0:0, Beszkürt—Debreceni VSE 5:2, Salgótarjáni BTC-BVSC 6:2, Lampart-Győri ETO 6:1, Tokodi VSC-PEESO 3:0, Zuglói SE—Komáromi FC 6:2, REAC— Szentlőrinci AC 3:0, Postás—UTE 2:2, Cs. MOVE—MÁVAG 1:0, Ózdi VTK—Perecesi TSC 3:3, AKAK-MTK 3:2, FTC—Budakalászi MOVE 10:1, Ritser—Beregszászi FTC 8:1, Rákoskeresztúri TE—Szegedi AK 4:2, Érsekújvári SE—Pécsi VSK 2:0, Soproni FAC— Tatabányai SC 5:0. NEM SIKERÜLT A VASAS DERBIMÉRKŐZÉSE. A bekeuccas pályán két munkáscsapat, a Vasas és a WMFC állott fel vasárnap. Győzött a WMFC 6:1 (1:6) arányban. A Vasas a játékvezető kicserélése miatt óvással állott ki. A mérkőzést igen nehéz, mély talajon játszották, ami mindkét csapatot szokatlanul nagy erőfeszítésre kényszerítette. A WMFC játékosai jobban bírták a fáradalmakat és így a küzdelmet megérdemelten fordították a maguk javára. Góllövők: Rökk (3), Szuhal, Pintér és Sarovetzky (öngól). Illetőleg: Herrmann. Német győzelem a berlini Wannsee-pályán. A magyar-német válogatott kerékpárosmérkőzését az idén Németországban rendezték meg. A magyar csapat megsemmisíti arányú vereséget szenvedett. Minthogy a vereségnek mellékkörülményei is vannak, az eredmények részletes ismertetésére és bírálatukra holnap visszatérünk. Kézilabda bajnoki eredmények: I. o. férf bajnokság: Beszkárt—VAC 5:3 (1:2), MTK— BTC 4:4 (3:1); II. o. férfi bajnokság: MPSC— Wacker 7:6 (5:2); III. o. férfi bajnokság: Kisfer—BTK 6:2 (3:1). Szövetségi díj: Beszkárt-VAC 7:3 (2:1); II. o. női bajnokság: XIII. ker. Koszorú—Standard SC 7:0 (5:0), Coldberger SE—Brust-gyár 5:0 (1:0), Magyar Posztó—XI. ker. Koszorú 3:2 (2:1). A többi mérkőzés a pálya használhatatlansága miatt elmaradt. REGÉNY. ÍRTA: VÉSZI ENDRE SILLAGOKI ÖCCSE aVI. cam/. NÉPSZAVA 1939' október 10, lEedd Szerkesztői üzenetek V- Kassa. Tajtunk kívülálló okok miatt nem közölhetjük. — K. V-, Pesthidegkút, üdvözlet, jobbulást.