Népszava, 1939. október (67. évfolyam, 201–225. sz.)

1939-10-10 / 207. szám

8. oldal ­hat ki ÉRDEKLI? A leányinternátus különösen a francia filmek kedvelt színhelye. Most azonban egy új magyar film választotta az első jelenetek színhelyéül a nevelőintézetet. Várkonyi Zoltán és Szathmáry Jenő új filmje, a „Hat hét boldogság" című ér­dekes témájú pesti játék számára egy előkelő nevelőintézet torna- és hálóter­meit építették fel a filmgyárban. Ebben az internátusban Kiss Ferenc, egy üre­sedő, „nyugalmazott" falbontó betörő ne­velteti mit sem sejtő leányát, Tolnay Klárit. Jean Gabin, a világhírű francia film­színész egy időre abbahagyta a filme­zést, mert bevonult katonának. Mint pilótatiszt teljesít szolgálatot a had­seregben. A közelmúltban beszámoltunk arról, hogy a külföldi film­ek behozatalát valu­táris nehézségek miatt csökkenteni akar­ják. Most döntöttek az érdekelt hatósá­gok a külföldi filmek behozataláról. A múlt szezonban forgalomba hozott ame­rikai filmek mennyiségének csupán fele jelentethető meg az új szezonban, a Nemzeti Bank is csak a múlt évre meg­állapított dollárkontingens felének en­gedélyezéséhez járult. Ugyanez a hely­zet a francia filmbehozatal terén is, itt is a tavalyi frank kontingens 50 d%-át kapja meg filmbehozatal céljaira a film­­szakma. Tekintettel arra, hogy több francia film már megérkezett, a most induló szezonban körülbelül ugyanannyi francia film előadására lehet számítani, mint tavaly. Személyszállítás amerikai hadihajók védelme alatt Az amerikai haditengerészet fő­parancsnoksága közli, hogy az „Iro­quois" amerikai személyszállító gő­zöst, amely Európából 584 amerikai utassal hazafelé tart, az esetleges tá­madások elkerülése végett az amerikai hadiflotta egységei kísérik. Községi választások Pestszentlőrincen Az alispán, hír szerint, a közeljövő­ben kitűzi Pestszentlőrincen a községi választásokat, amelyeket a tavasszal a közbejött válságos helyzet miatt el­halasztottak. A községi választás 21 városatya mandátumáról dönt. ­ Autóbaleset több sérüléssel. Hajdú­dorog határában a síkos úton egy Budapest felé tartó gépkocsi fának ütődött. Az autó utasai kirepültek a kocsiból és egy arra haladó autó veze­tője részesítette első­segélyben a sebe­sülteket: P. Badalik Bertalant, a Do­monkos Rend tartományi főnökét, P. Statnik domonkosrendi priort és P. Szabó Szádokot, a soproni Domonkos­rend priorját. Súlyosabb sérülést szen­vedett az autó sofőrje. A sebesülteket a Rókus-kórházba szállították. Pár na­pon belül elhagyhatják a kórházat. If . ' . '­­ •• ' Andrássy Színházba Belvárosi Színházba Erzsébetvárosi Színházba Fővárosi Operettszínházba Józsefvárosi Színházba Komédia Orfeumba Pesti Színházba Royal Színház Vígszínházba kedvezményes jegyek kaphatók Kultúrpropaganda jegypénztárunk­nál. Erzsébet körút 35. Tel.: 130-327 7 Jaj, csak fel ne borítsak valamit. Sikerült baj nélkül helyet foglalnom az ebédlőben. Lámpafény hullott az asztalra s a kályha mozgott, mint a gyanakvó kutya. Az asztalon egy nyitott könyv feküdt. Nagy csend volt. — Anyám még nincs itthon, de nemsokára hazajön — szólalt meg a leány. A hangja hasonlított az anyjáéhoz. — Ugy­e, nincs dolga már? Meg­várja? Persze, hogy megvártam. Fel sem tudtam kelni, oly fáradtság kerített hatalmában. — Szabad megnézni a táblát? — kérdezte. Hogyne lett volna szabad. Nagy sietségemben leejtettem művemet. Egyszerre hajoltunk le érte. Fejünk összekoccant. Ez már a barátság volt, a barát­ság, a barátság! De azért megszólalni még mindig nem mertem. — Hát e­z gyönyörű, ez a tábla! Ha én is ilyen bátran beszélhet­tem volna! Szél dörömbölt az abla­kon. A leány kinézett. — Hó lesz. Idén az első hó. Mennyi ujjongással mondta, mennyi lelkes örömmel. Gyerek, micsoda gyerek ez, micsoda pom­pás gyerek! Később jött az anyja. Ő is dicsérte a táblát. — Várjon, kis mester, kap teát, jó? szereti? Szerettem. Persze, hogy szeret­tem. Szürcsöltem az italt és bele­temetkeztem a langyos párába. Mintha nem is e földön jártaan volna. — Mit szólsz — fordult Kará­csonyiné a leányálhoz —, a Kudelka­gyárban sztrájk van! Épp most hal­lottam. A leány szörnyűlködött. — Jaj, ezek a munkások. Sosem nyugszanak! Az asszony is: — Jaj, jaj ... Persze, ő kapta a nyugdíjat. Egyszerre eltűnt a pára, az álom szemeim elől. Hallottam hangomat, kicsit nyersen csattogott, kamaszos zöngékkel, de mégis keményen. — Nem kell a munkásokat bán­tani! Hol lennénk, ha ők nem küz­denének. Nemcsak magukért har­colnak, hanem mindenkiért, a sza­badabb emberi életért. — De mégis... — vetette közbe halkan Karácsonyiné. Még csak jobban felingerelt. — Itt nincs mégis. Itt éhes gyer­mekek vannak és agyondolgozott asszonyok. Betegség van és nyomor s nedves odvak vannak... És aki mindent mozgat, aki villanegyede­ket épít s szállítja oda az élelmi­szert, a munkás és a paraszt, az ilyen nedves odvakban pusztul el. A leány védekezett: — De egy munkásnak csak nin­csenek magasabb igényei... — Ki mondja ezt? Honnan tudja ezt, kisasszony! Hát én nem szeret­nék jobban élni? Könyvet olvasni gondtalanul, naponta fürödni, szép ruhákban járni... Hát én nem sze­retnék? Én csak az elkallódásra vagyok jó, ezt tessék megmondani! Piros lehettem és szomorú. Sosem voltam még ilyen. Gyűlöletet érez­tem az értetlenség és a közöny iránt. Ezek csak kimosdott, díszeskedő bábok, akiknek selyemből van a hajuk és a szemük csupa zöld mesz­szeségből, de az agyukban nincsen értelem és a szívükben semmi rész­vét nincsen. Fölkeltem és üresnek éreztem mindent. Újra esőben jártam, csap­kodtak a szúrós cseppek, csupa fá­tyol hullott mindenfelé. A lány kikísért. Az ajtónál meg­fogta a kezem. Mintha lágy olaj simogatna. — A mama nem érti ezt... De ma­gának van igaza. És igazán, ne ha­ragudjon reánk. Most néztem először a szemébe, bátran, magasan. Künn hullani kezdett a hó, a boldog hó, amely betakar minden feketét, h­a csak egy éjszakára is. IV. FEJEZET Egy nagy titok A következő napok alatt megva­lósítottam új ötletemet. Arra gon­doltam, mi lenne, ha házról házra járnék és rendeléseket vennék fel a különböző lakóktól névtáblára vagy olyan vésésre, amit még a helyszí­nen is elvégezhetek. A tél szigorodott, fehér és bőséges volt, faggyal, hóval, sikamlós lép­csővel és járdával nem fukarkodott. Az orr átalakult valami fantasz­tikus vörös gyümölccsé, a kezek ké­ken bújtak a zsebekben. Kegyetlen munka volt ilyen időben házalni. Első időben még szégyeltem is. De látnom kellett, ment valahogy a dolog és végeredményben ez dön­tötte el, mit tegyek. Délelőtt munka után néztem, dél­után pedig otthon nekiültem, hogy elkészítsem. Bedurrantottam az ösztövér, törpetermetű vaskályhába, hű, milyen vidám világ ropogott, énekelt abban az ósdi alkotmány­ban! Csakhamar jó meleg lett. Jurovicsnénak, a háziasszonynak két na volt, két cipész, akik a szom­szédos szobában dolgoztak. Vastag csirizszag és pállott bőrszag úszott abban a szobában. De, szerencsére, bármily támadók is voltak e sza­gok, mégsem tudtak áthatolni a falon, így csak harmonikázásuk hangzott at untalan, mert ez két művészlélek volt, két daloslelkű cipész, minden szagon keresztül is. Az egyiket Ferinek hívták, magas, kancsal ember volt, ez a menyasz­szonya után epekedett, de a szigorú Jurovicsné valami oknál fogva megtiltotta, hogy beszéljen is csak róla. Mennyit sóhajtozott ez a sze­gény kancsal! A másik fiú, a Balázs, az viszont tömzsi és erős volt, mint egy káposztáshordó. Ennek is volt egy bánata. Egész nap kínozta az éhség. Pedig Jurovicsné csak úgy tetézte a tálakat, ha nem is angol sülttel, de jóllakató, egyszerű éte­lekkel. És minderről én a falon ke­resztül értesültem. Mert a fal, ha a szagokat nem is, de a hangokat annál nagyobb bőségben szállította. Otthoni létemnek mintegy alá­festőül szolgált a Jurovicsék csa­ládi harmonikája. Nem is harmo­nika, egész orgona volt az a csa­lád. Hát amikor még látogatóba jött hozzájuk egy pincehangú nő. Ezt a nőt én sosem láttam, csak a hangjáról ismertem. Gondoltam is, ez jóllakhatna, szegény, krétával, akkor sem lenne női hang belőle. Megmaradt mélyhangúnak. Ez sem­mi! Amit beszélt, az már görcsös nevetésre fakasztott. Mindig arról panaszkodott, hogy a férfiak molesztálják az uccán. „A múltkor is — mesélte — jön egy kinyalt­képű és azt mondja: kisasszony, én órák óta követem és boldog len­nék ..." (Folytatása következik) TESTEDZÉS A nagycsapatok fekete vasárnapja Vasárnap teljes bajnoki fordulót ját­szottak úgy az NB-ben, mint az NBB-ben. Az NB nagycsapatai azonban ke­serves meglepetést szereztek híveiknek. Úgy látszik, a bécsi eredmény mégis csak reálisabb volt, mint az azt meg­előző budapesti. Alapvető hibák rejtőz­nek valahol. Az eredmények egyébként a követke­zők: Újpest—Elektromos 3:3 (2:2). Az Új­pest négy tartalékkal játszott. Az Elektromos elégedett az eredménnyel, sőt a jobb gólarányú győzelmet is igaz­ságosnak tartották volna. Góllövők: Tóth, Szendrődi, Hidasi, Szendrődi, Hi­dasi (11-esből), Szendrődi. Ferencváros—Nemzeti 1:0 (1­-0). Mi történik a Ferencvárossal ? És mi törté­nik Sárosival? A Ferencváros ezt a mérkőzést csak tizenegyessel (Pósa lőtte) tudta megnyerni. Ha az ered­ményt csupán a Nemzeti nagyarányú formajavulása okozta volna — rendben lenne a dolog. Azonban — sokkal in­kább a Ferencváros formahanyatlásáról van itt szó, ami öreg hiba. Hungária—Taxi 3:3 (2:1). Hiába min­den, bajok vannak a Hungária körül is. Kényelmes, tehetetlen játékkal ma már nem lehet meccset nyerni. A tekintély sem minden. A Taxi a második félidő­ben igen ötletesen támadott és jól vé­dekezett. Góllövők: Dudás, Váradi, Du­dás, Takács, Cseh, Béres. Törekvés—Szeged 0:0. Egyenlő erők küzdelme, sáros pálya, tehetetlen, csatársor. Kispest—Gamma 4:0 (0:0). A Kispest változatlanul a legjobb és formájában legkiegyensúlyozottabb középcsapatunk­nak ígérkezik. Az eredmény igazságos, bár az első félidőben a Gamma is lő­hetett volna gólt. Góllövők: Nemes, Kincses, Olajkár N­., Nemes. Szolnok—Bocskai 2:1 (0:0). Általános az a vélemény, hogy a döntetlen ered­mény igazságosabb lett volna. Gól­lövők: Móré, Szántó, Kolláth, Haladás—Kassa 3:1 (1:1). A szombat­helyi csapat nagyobb rutinja döntötte el a mérkőzés sorsát. Góllövők: Pász­tor, Forgács II., Gazdag, Morócz. Lényegében egyik mérkőzés sem nyújtotta azt a szép futballjátékot, ami hajdanában a ligacsapatok küz­delmét jellemezte. Újra megállapítjuk: bajok vannak valahol, nagy bajok ... Az NBB eredményei: Füleki TC—Munká­csi SE 1:0, DiMAVAG—Ungvár­i AG 5:0, Nyíregyházi TVE—Kassai SC 3:3, Lo­sonci AFC—Salgótarjáni SE 3:0, Dorogi AC—Soproni VSE 0:0, Beszkürt—Debreceni VSE 5:2, Salgótarjáni BTC-BVSC 6:2, Lam­part-Győri ETO 6:1, Tokodi VSC-PEESO 3:0, Zuglói SE—Komáromi FC 6:2, REAC— Szentlőrinci AC 3:0, Postás—UTE 2:2, Cs. MOVE—MÁ­VAG 1:0, Ózdi VTK—Pereces­i TSC 3:3, AK­AK-MTK 3:2, FTC—Budakalászi MOVE 10:1, R­it­ser—Beregszászi FTC 8:1, Rá­koskeresztúri TE—Szegedi AK 4:2, Érsek­újvári SE—Pécsi VSK 2:0, Soproni FAC— Tatabányai SC 5:0. NEM SIKERÜLT A VASAS DERBIMÉR­­KŐZÉSE. A bekeuccas pályán két munkás­csapat, a Vasas és a WMFC állott fel vasár­nap. Győzött a WMFC 6:1 (­1:6) arányban. A Vasas a játékvezető kicserélése miatt óvással állott ki. A mérkőzést igen nehéz, mély talajon játszották, ami mindkét csapa­tot szokatlanul nagy erőfeszítésre kénysze­rítette. A WMFC játékosai jobban bírták a fáradalmakat és így a küzdelmet megérde­melten fordították a maguk javára. Gól­lövők: Rökk (3), Szuhal, Pintér és Saro­vetzky (öngól). Illetőleg: Herrmann. Német győzelem a berlini Wannsee-pályán. A magyar-német válogatott kerékpárosm­ér­­kőzését a­z idén Németországban rendezték meg. A magyar csapat megsemmisíti arányú vereséget szenvedett. Minthogy a vereségnek mellékkörülményei is vannak, az eredmé­nyek részletes ismertetésére és bírálatukra holnap visszatérünk. Kézilabda bajnoki eredmények: I. o. férf bajnokság: Beszkárt—VAC 5:3 (1:2), MTK— BTC 4:4 (3:1); II. o. férfi bajnokság: MPSC— Wacker 7:6 (5:2); III. o. férfi bajnokság: Kisfer—BTK 6:2 (3:1). Szövetségi díj: Besz­kárt-VAC 7:3 (2:1); II. o. női bajnokság: XIII. ker. Koszorú—Standard SC 7:0 (5:0), Coldberger SE—Brust-gyár 5:0 (1:0), Magyar Posztó—XI. ker. Koszorú 3:2 (2:1). A többi mérkőzés a pálya használhatatlansága miatt elmaradt. REGÉNY. ÍRTA: VÉSZI ENDRE SILLAGOK­I ÖCCSE aVI. c­am/. NÉPSZAVA 1939' október 10, lEedd Szerkesztői üzenetek V- Kassa. T­ajtunk kívülálló okok miatt nem közölhetjük. — K. V-, Pesthidegkút, üdvözlet, jobbulást.

Next