Népszava, 1939. november (67. évfolyam, 226–249. sz.)
1939-11-03 / 226. szám
37. évfolyam 226. szám A SZOCIÁL DEM OKRATA PÁRT KÖZP ÖNDI LAPJA . Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca A • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 i NEMZETKÖZI POLITIKA FEJLEMÉNYEI Molotov beszéde és az olasz fcomamyiátszervezés hatása alatt Éles ellentét az Egyesült Államok és Szovjet-Oroszország között a külügyi népbiztos Moosevelt-ellenes kijelentései miatt Megtorló intézkedéseket követelnek Washingtonban. Visszahívják az Északamerikai Unió moszkvai nagykövetét? Chamberlain miniszterelnök alsósázi nyilatkozata e Amglia és Olmszirszkg M szött A két egymásra következő ünnepnap folyamán két nagy fontosságú esemény történt a nemzetközi politikában. A két esemény közül az egyik Molotov külügyi népbiztos régen várt beszéde a legfelső tanácsban, a másik az olasz kormányban váratlanul bekövetkezett személyi változások. Az első esemény válaszul szolgál Szovjet-Oroszország külpolitikai állásfoglalására vonatkozó kérdésekre. Mind a kettőnek erős visszhangja támadt és valószínű, hogy mind a kettőre sok hivatkozás történik meg. Molotov beszéde, amely magába foglalta az újonnan megszerzett területek bekebelezésére és a balti államokkal kötött megegyezés ratifikálására vonatkozó javaslatok indokolását is, meghatározta a szovjet kormány külpolitikájának irányát. Ez a maghatározás elsősorban a Németországgal való együttműködést hangsúlyozta ki és úgyszólván az egész beszéden végig ennek az új barátságnak szemszögéből ítélte meg a nemzetközi politikát.. Amikor megismételte azt a teoretikus állásfoglalást, amely megbélyegzi a világnézeti okok miatt való háborúskodást, elítélte a nyugati hatalmakat és támadóknak minősítette azokat. Hangoztatta egy erős Németország fennállásának szükségességét és ebből kiindulva kijelentette, hogy Szovjet-Oroszország együttműködik Németországgal. A Németország mellett való ilyen kiállás után azonban nem következett olyan szándáknak a bejelentése, mintha kést volna fegyveresen megsegíteni Németországot s Németország oldalán beleavatkozni a háborúba, hanem ezzel ellenkezően, hangoztatta Szovjet - Oroszország semlegességét. Más területen azonban megmarad az új berlin-moszkvai vonalon. Amikor a Törökországgal folytatott tárgyalások megszakításáról és Törökországnak Angliával és Franciaországgal kötött szerződéséről emlékezett meg, azzal kezdte, hogy a Németország háborújára való tekintettel követelte a Dardanelláknak az idegen hadihajók elől való elzárását. Amikor aggodalmát fejezte ki az ankarai szerződés miatt, kijelentette, hogy a fejleményeket Szovjet-Oroszország és barátai érdekeinek szemmeltartásával figyeli majd. Szovjet-Oroszország barátai között elsősorban Németország szerepel és így könynyen lehetséges, hogy a balkáni és a délkelet-európai eseményekben kibontakozó szovjetorosz politika már ennek a törekvésnek a bélyegét viseli majd iagán. Molotov beszéde során feltűnően meleg hangon adott kifejezést abbeli reményének, hogy sikerül Japánnal megállapodnia. Amint egy későbbi távirat közli, a szovjetkormány már a Németország és Szovjet-Oroszország között létrejött támadást kizáró szerződéshez való csatlakozásra hívta föl a tokiói kormányt. Kiegészíti ezt az, hogy Kínáról és Kína önvédelmi harcáról egy szóval sem emlékezett meg. Ezt a legújabb fordulatot azután aláhúzza az az éles hang és állásfoglalás, amelyet Molotov a finn kérdéssel kapcsolatban az Északamerikai Egyesült Államokkal és Roosevelt elnökkel szemben juttatott kifejezésre. Molotov beszédében azokon kívül, amelyek a német távirati iroda, moszkvai jelentésében foglalt tudósításban olvashatók, még az Egyesült Államok és a Filippini szigetek viszonyára is tett gúnyos célzást. Ez és a többi súlyos visszahatást keltett Washingtonban. A Fehér Házhoz közel eső helyről élesen támadják a szovjet kormány politikáját, követelik a moszkvai nagykövet visszahívását, sőt olyan hangok is hallatszanak, hogy Szovjet-Oroszországot, a nem semleges államok listájára teszik, azaz nagymértékben megakadályozzák a Szovjet-Oroszországgal való gazdasági kapcsolatokat. Ami Finnországot illeti, ott is kellemetlen visszahatást keltett a beszéd, mert nyilvánosságra hozta a szovjetorosz követeléseket és így ultimátum jelleget adott nekik. Szó volt arról is, hogy az úton lévő finn küldöttséget visszahívják, de azután mégis tovább engedték útjára. Azonban ez az előzetes légkör már érezteti hatását és a finn-szovjetorosz tárgyalások állásáról meglehetősen pesszimista hírek érkeznek. Német részről nagy elégtétellel fogadták Molotov beszédét. De érdekes, hogy London és Párizs se fogadja egészen kedvezőtlenül. Berlin örül annak, hogy a szövetségesek ellen szól, a szövetségesek pedig annak örülnek, hogy nem jelenti be a németek fegyveres megsegítését. Ez az utóbbi jut kifejezésre Chamberlain angol miniszterelnöknek csütörtök este tartott beszámolójában. Ebben idézi Molotov békeóhaját kifejező mondatát, iményektől amellyel azonosítja magát. Úgy a miniszterelnök beszédén, mint a londoni és párizsi sajtó megnyilatkozásain meglátszik az az igyekezet, hogy ne növeljék a demokratikus hatalmak és a Szovjet-Oroszország között való távolságot. A Balkán-államok természetesen fokozott mértékben foglalkoznak a beszéddel és annak várható következményeivel. Állásfoglalásukban azonban ugyanilyen nagy szerepet játszik a világpolitika másik nagy eseménye, az olasz kormány összeállításában bekövetkezett változás. Róma és Berlin hangoztatja, hogy ez a kormányátszervezés nem jelent többet, mint őrségváltást és hogy Olaszország külpolitikája, tehát Németországgal való együttműködése mean változik meg. A különböző államok politikai közvéleménye és sajtója csütörtökön már nem fűzött olyan messzemenő következtetéseket ehhez a fordulathoz, mint az első órákban. Azonban mégis rámutatnak arra, hogy ennek a változásnak nyomában London közölte Rómával, hogy Tiranában angol konzulátust akar fölállítani. Ez azt jelenti, hogy Anglia elismeri az olaszok albán hódítását. Ugyanakkor pedig olyan londoni jelentések érkeznek, hogy Nagy-Britannia és Olaszország között olyan messzeterjedő gazdasági megállapodás készül, amely fölülmúlja mindazoknak a kereskedelmi kapcsolatoknak mértékét, amelyek eddig a két állam között fönnálltak. Nagyon nehéz volna annak e gondolása, hogy ez teljesen független a legújabb eset