Népszava, 1939. november (67. évfolyam, 226–249. sz.)

1939-11-03 / 226. szám

37. évfolyam 226. szám A S­Z­O­CI­ÁL D­EM O­K­R­A­T­A P­Á­R­T KÖZ­P ÖND­I­­ LAP­J­A . Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca A • Megjeleni­k hétfő ki­vételével mi­­nden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 ­­ i NEMZETKÖZI POLITIKA FEJLEMÉNYEI Molotov beszéde és az olasz fcom­amyi­átszervezés hat­ása alatt Éles ellentét az Egyesült Államo­k és Szovjet-Orosz­ország között a külügyi népbiztos Moosevelt-elle­nes kijelentései miatt Megtorló intézkedéseket követelnek Washingtonban.­­ Visszahívják az Északamerikai Unió moszkvai nagykövetét? Chamberlain miniszterelnök alsós­ázi nyilatkozata e Amglia és Olmszirszkg M szött A két egymásra következő ünnep­nap folyamán két nagy fontosságú esemény történt a nemzetközi poli­tikában. A két esemény közül az egyik Molo­tov külügyi népbiztos régen várt beszéde a legfelső ta­nácsban, a másik az olasz kormány­ban váratlanul bekövetkezett sze­mélyi változások. Az első esemény válaszul szolgál Szovjet-Oroszország külpolitikai állásfoglalására vonat­kozó kérdése­kre. Mind a kettőnek erős visszhangja támadt és valószínű, hogy mind a kettőre sok hivatkozás történik meg. Molotov beszéde, amely magába foglalta az újonnan megszerzett te­rületek bekebelezésére és a balti államokkal kötött megegyezés rati­fikálására vonatkozó javaslatok in­dokolását is, meghatározta a szov­jet kormány külpolitikájának irá­nyát. Ez a maghatározás elsősorban a Németországgal való együttműkö­dést hangsúlyozta ki és úgyszólván az egész beszéden végig ennek az új barátságnak szemszögéből ítélte meg a nemzetközi politikát.. Amikor megismételte azt a teoretikus állás­foglalást, amely megbélyegzi a világnézeti okok miatt való hábo­rúskodást, elítélte a nyugati hatal­makat és támadóknak minősítette azokat. Hangoztatta egy erős Né­metország fennállásának szükséges­ségét és ebből kiindulva kijelen­tette, hogy Szovjet-Oroszország együttműködik Németországgal. A Németország mellett való ilyen kiállás után az­onban nem követke­zett olyan szándáknak a bejelen­tése, mintha ké­st volna fegyveresen megsegíteni Németországot s Német­ország oldalán beleavatkozni a há­borúba, hanem ezzel ellenkezően, hangoztatta Szovjet - Oroszország semlegességét. Más ter­ületen azon­ban megmarad az új berlin-m­oszk­vai vonalon. Amikor a Törökország­gal folytatott tárgyalások megsza­kításáról és Törökországnak Angliá­val és Franciaországgal kötött szerződéséről emlékezett meg, azzal kezdte, hogy a Németország hábo­rújára való tekintettel követelte a Dardanelláknak az idegen hadi­hajók elől való elzárását. Amikor aggodalmát fejezte ki az ankarai szerződés miatt, kijelentette, hogy a fejleményeket Szovjet-Oroszország és barátai érdekeinek szemmeltar­tásával figyeli majd. Szovjet-Orosz­ország barátai között elsősorban Németország szerepel és így köny­nyen lehetséges, hogy a balkáni és a délkelet-európai eseményekben kibontakozó szovjetorosz politika már ennek a törekvésnek a bélye­gét viseli majd i­agán. Molotov beszéde során feltűnően meleg hangon adott kifejezést ab­beli reményének, hogy sikerül Ja­pánnal megállapodnia. Amint egy későbbi távirat közli, a szovjet­kormány már a Németország és Szovjet-Oroszország között létrejött támadást kizáró szerződéshez való csatlakozásra hívta föl a tokiói kor­mányt. Kiegészíti ezt az, hogy Kí­náról és Kína önvédelmi harcáról egy szóval sem emlékezett meg. Ezt a legújabb fordulatot azután aláhúzza az az éles hang és állás­foglalás, amelyet Molotov a finn kérdéssel kapcsolatban az Észak­amerikai Egyesült Államokkal és Roosevelt elnökkel szemben jutta­tott kifejezésre. Molotov beszédében azokon kívül, amelyek a német táv­irati iroda, moszkvai jelentésében foglalt tudósításban olvashatók, még az Egyesült Államok és a Fi­lippini szigetek viszonyára is tett gúnyos célzást. Ez és a többi súlyos visszahatást keltett Washington­ban. A Fehér Házhoz közel eső hely­ről élesen támadják a szovjet kor­mány politikáját, követelik a moszk­vai nagykövet visszahívását, sőt olyan hangok is hallatszanak, hogy Szovjet-Oroszországot, a nem semle­ges államok listájára teszik, azaz nagymértékben megakadályozzák a Szovjet-Oroszországgal való gazda­sági kapcsolatokat. Ami Finnországot illeti, ott is kellemetlen visszahatást keltett a beszéd, mert nyilvánosságra hozta a szovjetorosz követeléseket és így ultimátum jelleget adott nekik. Szó volt arról is, hogy az úton lévő finn küldöttséget visszahívják, de az­után mégis tovább engedték útjára. Azonban ez az előzetes légkör már érezteti hatását és a finn-szovjet­orosz tárgyalások állásáról meg­lehetősen pesszimista hírek érkez­nek. Német részről nagy elégtétellel fogadták Molotov beszédét. De ér­dekes, hogy London és Párizs se fogadja egészen kedvezőtlenül. Berlin örül annak, hogy a szövet­ségesek ellen szól, a szövetségesek pedig annak örülnek, hogy nem je­lenti be a németek fegyveres meg­segítését. Ez az utóbbi jut kifeje­zésre Chamberlain angol miniszter­elnöknek csütörtök este tartott be­számolójában. Ebben idézi Molo­tov békeóhaját kifejező mondatát, iményektől amellyel azonosítja magát. Úgy a miniszterelnök beszédén, mint a londoni és párizsi sajtó megnyilat­kozásain meglátszik az az igyeke­zet, hogy ne növeljék a demokra­tikus hatalmak és a Szovjet-Orosz­ország között való távolságot. A Balkán-államok természetesen fokozott mértékben foglalkoznak a beszéddel és annak várh­ató követ­k­e­zmény­eivel. Áll­ás­f­ogla­l­ásu­k­b­a­n azonban ugyanilyen nagy szerepet játszik a világpolitika másik nagy eseménye, az olasz kormány össze­állításában bekövetkezett változás. Róma és Berlin hangoztatja, hogy ez a kormányátszervezés nem je­lent többet, mint őrségváltást és hogy Olaszország külpolitikája, te­hát Németországgal való együtt­működése mean változik meg­. A különböző államok politikai közvéleménye és sajtója csütörtökön már nem fűzött olyan messzemenő következtetéseket ehhez a fordulat­hoz, mint az első órákban. Azonban mégis rámutatnak arra, hogy ennek a változásnak nyomában London közölte Rómával, hogy Tiranában angol konzulátust akar fölállítani. Ez azt jelenti, hogy Anglia elismeri az olaszok albán hódítását. Ugyan­akkor pedig olyan londoni jelenté­sek érkeznek, hogy Nagy-Britannia és Olaszország között olyan messze­terjedő gazdasági megállapodás ké­szül, amely fölülmúlja mindazok­nak a kereskedelmi kapcsolatoknak mértékét, amelyek eddig a két állam között fönnálltak. Nagyon nehéz volna annak e gondolása, hogy ez teljesen független a legújabb eset

Next