Népszava, 1939. december (67. évfolyam, 250–273. sz.)
1939-12-24 / 269. szám
67. évfolyam 269. szám Budapest, 1939 december 24, vasárnap A S 2 O C i Á L D E M. Ó K F • l-t---- 1..'.% :<-• :: «V. -r-i, ' .-» ? ATA P ÁR ?.. .• ' v.M. 0)1 GtyfcS T KÖZ P 0 NT 1 L A P J A •oíieS'íí. '«.••'''-;í('i.• ."ivt;í* " PSJ- -V -í -'•, • •• " • > ' .i. .v v • ' ; v; .• . • . - ..- •:•- w , Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII, Conti ucca 4 • M e.g j e 1 e n i k hétfő kivételével minden nap • Telefonszám': 130-330, 13P-331 é3 130-332 Ár a fillér KARÁCSONYI HIMNUSZ Megnehezült az idők járása. A legszebb ünnep, benső értékére a legnemesebb is, vádoltan tekint ránk. Nem mi, emberek, uralkodunk a dolgok felett, hanem a társadalmi viszonyok uralkodnak felettünk. Olyan társadalmi rendszerben élünk, amely az idők folyamán fülénk került. Az emberek általában jók. De jóságukat és békeszeretetüket nem tudjákmindaddig megtartani és biztossá tenni, amíg náluknál hatalmasabb erő uralma alatt élnek.. . . Az emberek általában jók, s nem felel meg a valóságnak, hogy önző, fékevesztett, vad indulatok tobzódnak bennük. Nem felel meg a valóságnak,, hogy az emberek nem tudnak háború nélkül élni.A háború nem elháríthatatlan szerencsétlenség, nem olyan végzet, amelyet mindig magunkkal kell cipelnünk, amely elől nem tudunk kizárni. A háború éppen olyan társadalmi katasztrófa, mint az a sok elemi csapás, természeti katasztrófa, amelyet, az ember évezredeken át leküzdött és megsemmisített. A háborút is" ki lehetküszöbölni az emberi társadalomból. A háború a politikának nem nélkülözhetetlen eszköze. A emberiség tud élni, haladni,és fejlődni háború nélkül is. Sőt, csak így tud egyre jobban fölemelkedni és egyre több boldogságot, biztonságot és szabadságot biztosítani önmagának. Az emberek általában jók és békeszeretők minden népben, bármi nyelven beszéljenek is és bármely nemzethez tartozzanak. Mégis: mennyi háború pusztított és pusztít az emberek között és állít szembe egymással békeszerető, jóakaratú népeket! A háború nemcsak anyagi javakat pusztít, hanem erkölcsieket is: azerkölcsi világrend megrendült. Vad, embertelen érzések és ösztönös indulatok lettek uralkodóvá. Valamikor az emberi élet szent volt, az ember volt a legnagyobb érték. Valamikor a felháborodás orkánja zúgott végig a társadalmon az embertelen és a vad, ösztönös cselekedetek és eltévelyedések miatt. Valamikor megsemmisítő gyűlölethullám és megvetés szállt minden önkényuralomra. Valamikor a humanizmus nagy erkölcsi érték volt, amellyel mindenkinek számolnia kellett A társadalmi rend akkor is igazságtalan volt, ugyanaz a polgári társadalmi rend uralkodott, amelyik ma, de voltak olyan erkölcsi törvényei, sőt voltak, maga alkotta jogi elvei, amelyeket megtartott vagy a megtartás látszatát megóvta és irtóztató erkölcsi felháborodással kellett számot vetnie, ha brutálisan megsértette a magaalkotta polgári, erkölcsi és jogi elveket. Megváltozott a világ. Az első világháború változtatta meg. A második világháború már készen találta az újonnan kialakult társadalmi erkölcsöt. Az erkölcs helyébe az erőszak, a társadalmi elv helyébe az egyéni önzés lépett. Zabolátlanul. Minden szégyenkezés nélkül. A cinikus fölényesség, az erkölcsi alapelvekre fittyet hányó közömbösség orgiákat ült. Évezredek alatt kialakult társadalmi kötelékek szakadtak meg. Az erkölcsi világrend megrendült. Megrendítette a világháború és korunk letnagyobb gazdasági válsága. A háborút nem tekintik váratlan, kétségbeejtő katasztrófának, amelyet minden spiberi erő megfeszítésével " el kell hárítai; a háború pusztításait, az erkölcsieket és gazdaságiakat egyaránt,már úgy veszik számításba, mint a közönséges üzletkötésnél a kockázatot-és az elérhető hasznot. Hogy milyen süllyedést, milyen visszazuhanást jelent ez, azt ma már fel sem fogják. A béke, a humanizmus, a tökéletesebb ember és a tökéletesebb társadalom után való vágyakozás mintha egyszeribe kihalt volna. Nagy emberi értékek értéküket vesztették. Az emberiség nagy szellemi kultúráját fölösleges lomnak, akadálynak tekintik, amelyet félrerúgnak az útból. Régi megismeréseket és igazságokat elvetnek csak azért, mert minden gátlás nélkül akarják érvényre juttatni a brutális, fölszabadult ösztönöket. Azt hiszik, hogy a világ ilyen marad, azt hiszik, hogy többé már nem lesz szava és súlya emberiességnek, igazságnak, békének, kultúrának. A karácsony himnusza erősebbnek bizonyul majd az új és hamis himnuszok ámításánál. Az emberek általában jók és szeretnének becsületesen, tisztességesen, boldogan élni. Szeretnék, ha tiszta, egészséges, napfényes, levegős lakásuk lenne, örülnének az életnek, ha tehetségük és képességük szerint dolgozhatnának és alkotó kedvüket kiélhetnék, örülnének ésboldogok lennének, ha szükség szerint fogyaszthatnának az élet javaiból, ha ruhájuk folttalan, tiszta lenne, ha ennivalójuk bőségben volna. Az emberek boldogok, nagyon boldogok lennének, ha gyermekeiket örömben, békében és életvidáman nevelhetnék föl. Az emberek nagyon boldogok lennének, ha embertársaikkal boldog békességben élhetnének. Az emberek nagyon boldogok és szerencsések lennének, ha biztonságban és szabadságban élhetnének. Miért nem lehet így élni? Vájjon csak ábránd-e az ilyen örömteli, békés és boldog élet ? Vájjon társadalmi rendünk örökkétartó és megváltozhatatlan-e? A történelem tanítja, hogy semmi sem örökkétartó és minden állandó változásban van. Az emberi társadalom, kezdetleges formáitól napjainkig, mindig új és új formát öltött, megújult, megváltozott, tökéletesebb lett. Az emberiség mindig fölismerte, ha a társadalmi forma, amelyben élt, megöregedett és változásra érett. Az emberi társadalom szerkezetét annak kell tekinteni, ami a valóságban, az emberek együttélésére alkotott társadalmi tomának, amelynekmegváltoztatásáért állandó küzdelem folyik. Akik legelőször ismerik fel, hogy egy társadalomnak a szerkezete elkorhadt és már nem felel meg az új igényeknek, azok a magános, nagy emberi szellemek, minden kor utópistái, akik bírálják a meglevőt, rámutatnak hibáira, esztelenségeire és ostobaságaira. És megrajzolják egy észszerű és emberiesebb reildnek a képét. Későbben már többen is hirdetik az új társadalom szükségét. Még később már harcosai is vannak, akik harcolnak a jövő megvalósításáért. Az emberi társadalmak a belső küzdelmek nyomán alakulnak át és újulnak meg. Az amerikai technokraták vezetője, kiváló szakember a maga tudományában, az emberi társadalmat közlekedési eszközhöz hasonlította, amelyet az ember mindig elhagyott, mihelyt újat talált föl. Az ember elhagyta a szekeret a postakocsi kedvéért, elhagytaa postakocsit a vonat kedvéért, elhagyja a vonatot a repülőgép kedvéért és így hagyja el majd a mai észszerűtlen és tökéletlen társadalmi rendet is egy,jobb és tökéletesebb társadalmi rendért. Az amerikaiak alapjában véve romantikus emberek, ha tagadják is. Az amerikai romanticizmus alapja a felismerésen alapuló realizmus. Naivitásuk egészséges és tiszta emberiesség. Valóságérzetük nagyon erősen kifejlődött és ha felismerik, hogy valamely intézményük nem felel meg többé rendeltetésének, egyszerűen megváltoztatják és olyat építenek helyébe, amely az igényeknek jobábban megfelel. Így gondolkodnak az emberi társadalomról is, amelynek megváltoztatását és tökéletesítését , természetesnek találják, az örök emberi értékeket nem adják föl. Hisznek az emberben, az emberi eszmék tisztaságában és erejében, hisznek az emberiességben, hisznek mindabban, ami az emberi létet értelmessé tette és megkülönböztette az állati léttől. Ez a hit beleillik a karácsonyi himnusz gondolatába. És a karácsony ünnepének benső értelmébe. A karácsonyi ünnep a béke ünnepe. A karácsonyi ünnep a megtisztulás és a jóság ünnepe. A karácsonyi himnusz ennek a gondolatnak és ennek az emberebb embernek szól. Talán igy mondhatnók: a felsőrendű eróber himnusza. Azé az emberé, aki nem ismer már háborúkat, mert a háborúkat nem tekinti elháríthatatlan .Szerencsétleségnek, hanem egy elmúlt társadalom esztelenségének, amelyet meg -tehet szüntetni és ki lehet küszöbölni a nemzetek életéből. A felsőbbrendű ember nem hisz abban, hogy kis emberek rosszak, vadállatok, akik háború nélkül nem tudnak élni-Az emberek jók. Nem akarniuk szándékosan rosszul élni, nem akarnak gyűlölködni és nagyon kevés az igényük, csak hogy békességben és Szabadságban élhessenek. A karácsonyi himnusz valósággá válhatna és sohasem kerülhetne sor háborúra, ha az emberek úgy tudnának élni, ahogy az élet szépségei és javai után vágyódnak. De a karácsonyi himnusz ma még a jövő himnusza, egy nagy eszme kisugárzása, emberi vágyak és álmok egybefoglalója. Ezt az álmot, ezt a vágyat megvalósítani, hogy az élet szép és boldog legyen", hogy " az emberek békében élhessenek, hogy emelt fővel járhassanak embertársaik között, hogy a humánus gondolkozás és érzés természetes, velejárója legyen az , emberi életnek —, ezért kell a szocialistáknak küzdeni a szocializmus megvalósításáért! A szocializmus új társadalmi rendet jelent. Ez az új szocialista társadalom nem úgy épül föl, hogymindent megsemmisít éslerombol, hogy mindent megtagad és elvet magától, amit évmilliók és évezredek történelmén keresztül az emberiség eddig kultúrjavakban, szellemi és anyagi téren megalkotott. A szocializmus a maga örökségének tekinti mind-