Népszava, 1940. január (68. évfolyam, 1–24. sz.)

1940-01-30 / 23. szám

1940 január 30. kedd NÉPSZAVA Cvetkovics jugoszláv miniszterelnököt vasúti baleset érte (Belgrád, január 29.) Cvetkovics mi­niszterelnök, Sutej pénzügyminiszter és Konstantinovics tárcanélküli miniszter a szombatot és vasárnapot a béllyei uradalomban töltötte. Vasárnap este 7 óra tájban Kraljevica állomás után vonatuk a nyílt pályán az ott veszteglő 16 teherkocsiba ütközött. Szerencsére a miniszterek vonata olyan lassan haladt, hogy csak enyhébb volt az összeütközés. A miniszterek közül Sutej pénzügyminiszter a vállán könnyebben megsebesült, Cvetkovics miniszterelnök pedig csak két ki­sebb karcolást szenvedett a széttört ablaküvegektől. A pálya megtisztítása után a minisz­terelnök és a miniszterek folytatták úitjukat Belgrád felé. Hajnali '/•?­ óra­kor meg is érkeztek. Szonett Nem szóltam hozzád és mostan se öntögn aranyfolyóként ékes, sok szavam feléd, öreg, kinek annyija van, hogy dús kamattal visszaadná rögtön. "A hallgatás miköztünk vert arany. Én hulló nagy, nehéz szíved megőrzöm , ki nem engedtél térdreesni, őrzöm, melléd öregszem, hull már a hajam. És csöndesen és végre, most belátom, te voltál nékem egyetlen barátom s én voltam lelked egyetlen fia. Lakod fölött a felhő piktor­álom és svájci hegygerinc vetül a tájon, s a nap, szegény, most kell lehullnia. Vető Miklós — Pénzügyi kinevezések. A hiva­talos lap keddi számában igen sok f­ővár­osi és vidéki adóhivatali, ma­lomellenőri, adóellenőri és más pénzügyi kinevezés jelent meg. — Ismét megkezdődött a tanítás több fővárosi iskolában. A rendkívüli hava­zás miatt a közelmúltban nehézségek tá­madtak a tüzelőanyagszállítás körül és ennek folytán több fővárosi iskolában néhány napra szünetelt az oktatás. A hó eltakarításával párhuzamosan megindult a tüzelőszerszállítás is és hétfőn a fő­városban nyolc elemi, tizenegy polgári iskolában és három gimnáziumban is­mét megkezdődött a tanítás. Megölte a ben­zingáz. Hovorka Rudolf 2­1 éves gépkocsivezető a Sorok­sári út 32. számú házban lévő garázs­ban megindította az autó motorját, ettől szénmonoxidgáz fejlődött és a sofőr a fejlődött gázoktól eszméletét vesztette. A mentők a­­­i­ókus-kórházba szállítot­ták. — LEZUHANT EGY OLASZ BOM­BAVETŐ REPÜLŐGÉP. Rómából je­lentik a „U. S. T."-nak. Civita Vecchia közelében ismeretlen okból lezuhant egy olasz bombavető gép, amely nagy magasságban gyakorlatozott. A gép három utasa közül csak a műszerész tudott menekülni ejtőernyő segítségé­vel, míg a vezető és a segédműszerész a géppel együtt lezuhant és halálra­zúzta magát.­­ Elütötte a HÉV. Ladányi Ferenc 20 éves lakatostanonc, aki Pestszent­erzsébeten az Akácfa ucca 58. számú házban lakik, hétfőn délután leugrott az egyik HÉV-kocsiról a Török Flóris ucca és Wesselényi ucca sarkán. A ta­noncot a kocsi lépcsője elütötte, úgy­hogy a bal lábszárán nyílt törést szen­vedett. A Horthy Miklós-kórházba vit­ték a mentők. A mi édes jó LÁDÁNYI TAMÁSUNK eltávozott tőlünk örökre. Kedden, január 30-án 15 óra­kor kisérjük a rákoskeresztúri temetőben" utolsó útjára. Részvétlátogatások mellőzését kérjük. Dr ládányi Annia és neje Fóti Sári szülei, Veronika, Anikó ,testvérei. KIS DEMETER­­ ELSZOMORODIK A helyiérdekű vasútról tódulnak az emberek. Az idő kora reggeli, Szentendre felől a falvakból érkez­nek. Árusok, valószínűtlenül nagy batyuikkal, jeges kosaraikkal, mun­kások és a városban bevásárolni kívánó asszonyok. E fagyott reg­gelen úgy halnak, mint a mene­külők, akik összeszedték legszük­ségesebb holmijukat, akik az ágy pihentető melegét hagyták el, sebe­sen, meg sem fésülködve, hajukban a zavarral, a kapkodással. Kor­­szerű kép! A tömegből egy kucs­más kisfiú bogozódik ki, egy vé­kony, apró gyerek, tíz év körüli. Szemében nyoma fem­es az álm­os­ságna­k, kis pofácskáit kicsípte a fürge hideg. Kucsmája tornyos, méltóságteljes, tekintélyesebb lát­vány, mint a viselője. A fiú eré­lyes, szétnyomkodja az útjában ál­lókat, egy kövér néni felsziszeg és szelídnek nem nevezhető szavakkal illeti a kisfiút. Kis parasztl­egényke ez. Bakan­csot visel, a bakancsra, amely ot­romba, kemény, fehér prémként ta­pad a dús hó. Rövid kopott, bár­sonykabátkát visel, lábszárhoz si­muló kitérdelt nadrágot, kihajtós­gallérú flanellinget Keze vörös, érdes, kicsit maszatos. Igazi gye­rekkéz.. Szeme pirosasbarna, olyan szeme van, mint egy nyúlnak. Csak­hogy mozdulatai nem a nyúlra jel­lemzőek.­­Határozott, magabiztos, bátran lökdösődik, mintegy fel sem ismerve ténykedésének erőszakos voltát. Bőrön­döt szorongat, egy olcsó kis bőröndöt. A híd feljárójánál körül­néz, piros szeme kissé tanácstalan, repked. Látja, hogy figyelem, oda­jön hozzám és így szól: — Hol lehet, itt szánkót látni? Szánkót akarok venni. A kérdés hirtelen jött, kissé meg­lepődtem. — Szánkót? Hát... nem­ tudom. Én nem szánkózom. Ajka lebiggyed. Ajka a megvetés. — Pedig az jó — mondja rövi­den, de úgy, mint aki eleve lemon­dott arról, hogy megismertessen a szánkózás örömével. Zavarba jövök. Szeretném mózesra tanítani. — Hát t­e hogy járhatsz így ma­gányosan ebben a nagy városban. Nem félsz, hogy ellopnak?­­- Magam is tolvaj vagyok — villan a szeme huncutul. Hangja csengő, egy verekedős fiú hangja, olyan fiúé, aki sikereket arat. Beszédében sajátságosan ve­gyül a felnőtti hang a bársonyo­san üde gyermeki képzelettel. — Ha tolvaj vagy — mondom —, akkor bedoblak a Dunába. — Az ám! Azt lehet, mert a Duna szeret engem. — Hogy szeret? Nem hiszem, naknak. Ha pedig erős a jég, h­át átsétálunk, mint az urak. — És nem félsz? — Fél, aki bűnös. — Te meg jó vagy? — Jó vagyok az anyámnak, meg az apámnak. Kicsit elhallgatunk. Most ő szól. — Ha volna szíve, h­át elvezetne egy szánkós kirakathoz. — Csillog a piros nyúlszeme. — Azt kívánok venni. — Van-e sok pénzed? Gyanakodva néz rám fölfelé, le­felé. — Van ám, de eldugtam! — Még jó. — Hát persze, hogy jó. A pénzt el kell dugni, mert nem ingyen adjá­k. — Te is dolgozol? — Segítek a szüleimnek. Hajnal­kor kelek, négy órakor. Ellátom az állatokat, elszundikálok a jó meleg almon, de apám fölráz. Hat tehe­nünk van — feszíti ki mellét az ön­érzet —, van jómódunk. — Aztán mit csinálsz? — Hát mondom, apám küld a munka után. Olyankor reggel cak úgy metssz a hideg. A Duna felől jön a szél. A hótól olyan finom az ize. Csak úgy vacogok. Ilyenkor jó a pálinka. Hű, az aztán fölgyújt. — Pálinka? Ejnye. És nem kö­högsz tőle? — Köhög, aki beteg. Közben megyünk a hídon keresz­tül. A fiú egyre beszél. Kicserzett kis kezével mutogat jobbra-balra. Dicsérem, milyen szép a kucsmája. Büszke. — Szép ám! Pedig jó öreg. Még a nagyapámé volt. Az pedig régen meghalt. — Hallgat, valamin gon­dolkodik. — Mondja csak — meg­ragadja a kezem —, igaz, hogy ré­gen olyan jó világ volt? — Nem tudom. — A Józsa néni mondja... haj­togatja, hogy régen milyen szép volt minden. Nem érdeklődöm Józsa néni felől. Személyét sűrű titok fedi. — Azt mondja — folytatja —­, ré­gen mindenkinek megvolt mindene. Az ám! Én kinevetem. Az öreg­emberek miért olyan görbék, olyan fonnyadtak, mint a falevél? Erre ő azt mondja: ,A munkától, gyere­kem." No lám, a munkától. Most ezen mozog a gyerek. —­ Mi is olyanok leszünk öreg korunkban? — néz föl reám. — Bizony, mi is. — A munkától? — A munkától, igen. Elszomorodik. — Akkor mit ér a szánkó, ha egyszer csak bicegni fogunk? Újra töpreng. — Anyám azt mondja, békétlen a világ. — Békétlen, ez igaz. — Nem szeretik egymást? — Nem. — Akkor minek a sok munka, a vetés, a földek művelése, a betaka­rítás? Minek hát? A földek egymás mellett feküsznek, megteremnek mindent. Az emberek pedig mara­kodnak. A szánkómat is elirígylik. Már a városiban jártunk". Egy sportfelszerelési üzlet kira­kata elé érünk. — Na — odatekint — na — föl­ragyog — itt én megállok. Szinte elküld. Egyedül akar gyö­nyörködni. Búcsúzunk. — Hát hogy hívnak — kérdem. — Én Demeter vagyok. — Szervusz. Demeter... A kisfiú kissé megvigasztalódott. Furakodik a kirakat felé. Veszi Endre S0 év óta bírja a Darmol sok millió ember bizalmát. Ez legjobban bizonyítja, hogy milyen jól bevált — Székrekedés ellen a kedvelt­­ —­­ • « . hashajtó. — Pedig el lehet hinni. Szigetségi vagyok. — Az mi? — Szigetségi — az szigetségi. Szentendre fölött lakunk a szigeten. Monostoron. — Szigeten? De biztos hidon sé­tálsz a szigetre. — Hogy hidon? Szőnyegen. Olya­non, mint a szerecsen királyok. — Kötekedő hangja haragosra válto­zik. — Csolnakon megyünk. Az ám! — Ilyen zajlásban csónakon? — De, bizony. Kikeressük a vizet, aztán csákánnyal is segítünk a csó­ Nemzetközi szélhámos a Lónyay uccai rabló­támadás gyanúsítottja Hétfőre újabb fordulat történt a Lónyay uccai rablótámadás nyomozásá­ban. A tettes ugyan még nincsen meg, de a rendőrségnek sikerült megtudnia, ki az a rejtélyes fiatalember, aki a tett elkövetése előtt többször meg­fordult Lieberné társaságában és szigorló orvosnak adta ki magát. Az asszony többször ment vele moziba. A rendőri nyomozás szerint ez a férfi Németh Géza István, többszörösen bü­n­tetett előéletű fiatalember, aki mint nemzetközi szélhámos szerepel a nyil­vántartóban. Személyleírása egyezik azzal a személyleírással, amelyet kihall­gatása alkalmával Buzek adott az állí­tólagos orvostanhallgatóról. A gyanúsí­tott különféle álneveket használt. A rendőrség megállapította azt is, hogy , a gyanúsított fiatalember a rabló­támadás óta eltűnt a fővárosból. Kézrekerítésére a főkapitányság most a nyomozó hatóságokhoz felhívást adott ki, amelyben, kéri, küldjenek értesítést, ha valahol a 35 év körüli, 170 centiméter magas, fekete szúrósszemű, barnahajú, sovány fiatalemberrel kapcsolatban va­lamit tudnak. Kigyulladt egy újpesti bútorgyár Újpesten, a Lőrinc utca. 112. szám alatt lévő Meinz-féle bútorgyárban va­sárnap éjszaka kigyulladt a fürészpor­raktár. A tűzoltók a hótorlaszok miatt késéssel érkeztek a tűz színhelyére és ennek tulajdonítható, hogy a fürészpor­raktár teljesen leégett. A tűz okának és a kár nagyságának megállapítása végett megindult a vizsgálat. 7. oldal — Hibás váltóállítás — tizenöt se­besült. Brüsszelből jelentik: Hibás váltóállítás következtében a luttrei pályaudvaron délelőtt egy­ személyvonat a pályaudvaron veszteglő szerelvénybe szaladt. Tizenöt utas megsebesült, az anyagi kár tekintélyes. —­­Újabb forgalmi zavar a hó miatt. Az Államvasutak igazgatósága közli a „Magyar Országos Tudósító" útján, hogy a vasárnapi erős szélvihar és ha­vazás miatt a gyísr-­veszprém—alsóörsi vonalon Veszprém külső pályaudvar és Eplény állomások között a forgalmat ismét be kellett szüntetni. A helyreállí­tási munkák folyamatban vannak. — Pályázat borászati szakmunkára. Az Országos Szőlő- é­i Borpropaganda Bizottság irodalmi pályázatot hirdet a szőlőtermelés­sel, és a borkezeléssel kapcsolatos szakmun­kákra. A pályázat folytatólagos minden hónap elsején kezdődik é­s minden hónap utolsó napján lejár. Részletes feltételek *­ bizottság Andrássy út­ 23. szám alatti iro­dájában tudhatók meg. — Megunták az életet. Simkó Aladár­né ápolónő a Besztercei út 12. szám alatt lévő lakásán ismeretlen méreggel megmérgezte magát. Súlyos állapotban vitték a Rókusba. — Ugyancsak méreg­gel kísérelt meg öngyilkosságot Sas­halmon Schütter It­eláné, aki Károly király út 60. szám alatt lévő lakásán luminált vett be. Válságos állapotban vitték a Rókusba. Gyógyíthatatlan be­tegsége miatt követte el tettét. — Elítéltek több kémet Franciaország­ban, Párizsból jelentik. A 15. körzet hadbírósága öt embert kémkedés miatt részint életfogytiglani fegyházra, ré­szint húszesztendei fogházra ítélt. A chalons-sur-marnei hadbíróság egy ké­met távollétében halálra ítélt. A Zeneakadémia nagytermében február 2-án, péntek este­­/19 órakor PETI SÁNDOR vidám estje Bevezeti: BÉKEFFI LÁSZLÓ Közreműködnek a főváros legnevesebb művésznői és művészei Kedvezményes jegyek kaphatók Kultúrpropaganda jegypénztáraink­nál. Erzsébet körút 35. Tel.: 222-293 és Conti­ucca 4. TeL: 130-330, 31, 32

Next