Népszava, 1940. január (68. évfolyam, 1–24. sz.)

1940-01-14 / 10. szám

b oldal helyreállítani a telefonösszekötte­tést s csak m­o­t­­vált közismertté, hogy milyen írigy arányai voltak a pénteki sorozatos orosz repülő­táma­d­ások­n­­ak. A megtámadott finn városok fölött ötös-tizes rajokban jelen­tek meg az orosz gépek s egyes városokra több mint száz bom­bát dobtak le. Az, egyes váro­sokat nemcsak egyszer támad­ták meg­, hanem órákon keresz­tül folytatták támadásaikat. Nélul 6—8 óra hosszat tartott a légiriadó. Turku kikötőváros ellen egyik támadás a másikat követte. Az oroszok huszonnyolc géppel in­dultak támadásra a város ellen és a lakosság hat és egynegyedórát t­öltött a légvédelmi pincékben. Több sebesültet kórházba kellett szállítani, halottak azonban nem voltak. A pénteki orosz lég­itáma­d­ásoknál összesen száz bombavető mintegy ezer bombát dobott le. A finn hatóságok bizonyos nyug­talansággal tapasztalják, hogy a főváros kiürítése alkalmával el­költöztetett lakosság ismét vissza­szivárog Helsinkibe. A hatóságok­nak különösen nagy gondot okoz a közművek ellátása, valamint az élelmiszerellátás. A szénnel való takarékoskodás céljából elrendelték, hogy a la­kásokban legfeljebb 14 fok me­leg lehet, melegvizet pedig fürdés céljára csak minden hónap elsején és 15-én szabad szolgáltatni. Az élelmiszer­hiány következtében erősen korlá­tozták a vendéglők étlapjait is. (Helsinki, január 13. — Havas.) A finn fővárosban szombaton délután két órától négy óráig légiriadót rendeltek el. Röviddel a riadó el­rendelése után bombák robbantak­ Az eddigi jelentések szerint a légi­támadásnak hi­tsz sebesültje és két Inda­los áldozata van. Az anyagi kár jelentéktelen. („M. T. I.") NÉPSZAVA 1940 január 14, csütörtök A francia tengerészeti miniszter a tengeralattjáróveszély kiküszöböléséről és az aknaveszedelem csökkenéséről (Párizs, január 13. —­s Havas.) Cam­­pinelhi tengerészetügyi miniszter i­z Havas-iroda tudósítója előtt ismertette i­ tengeri háború első négy hónapja­in­k eredményeit. „A szövetségesek ten­gerészetének teljes szabadsága és az ellenséges tengerészet megbénítása jel­lemzi ezt az időszakot" — mondotta a m­iniszter. Négy hónap alatt a francia haditengerészet tíz német tengeralattjárót süllyesztett el, 622.1­00 tonna árut foglalt le. Szeptemberben közel 400 német kereske­delmi hajó semleges kikötőkbe futott be. Ezek közül 22 hajó később szökést kísérelt meg. Négyet — 22.000 tonna mennyiségben — a francia haditenge­részet fogott el A fennmaradó tizen­nyolcat —­ 123.000 tonna — a saját le­génysége süllyesztette el. A francia tengeralattjárók egyszer sem sértették meg a nemzetközi jog­szabályokat, m­íg a német tengeralatt­járók ellen 13 esetben emeltek panaszt. A német veszteségekről szólva meg­csill­apította Calupinch­i, hogy a harminc elpusztított német tenger­alattjáró közül a francia haditenge­részetre tíz esik. Ezenkívül több német búvárnaszádnak sérüléseket okoztak. Egyetlen francia csatahajó sem pusztult el vagy szen­ve­dett károkat. • A francia kereskedelmi tengerészet — folytatta a miniszter — összesen csak 11 hajót vesztett, 55.771 tonna tartalom­mal. Ez azt jelenti, hogy az egész hajór had vesztesége a*... A tengeralatt­­járóveszélyt sikerült kiküszöbölni, amit bizonyít az a tény, hogy a szövetségesek hajó­veszteségei nem növekednek. A né­met tengeralattjáróktól okozott ösz­szes veszteségek szeptemberben 137.684 tonnát, októberben 117.176 tonnát, novemberben 24.759 tonnát, decemberben pedig 33.714 tonnát tettek ki. A németek aknaháborújának eredmé­nye a következő: novemberben, amikor az aknák meglepetésként hatottak, ibl.981 tonnányi kárt okoztak a mágne­ses aknák a szövetséges és semleges hajók között. Dvemberben ez a szám már leszállt 96.177 tonnára. A francia hajóépítő műhelyek megfeszített mun­kával dolgoznak, jelenleg 120 hadihajó áll építés alatt. Így a francia h­adihajóhad szövetsége­sével karöltve teljesen el tudja majd zárni a tengereket az ellenság elől. „M. T. I.") Hajók a hullámsírban (Tallinn, január 13. — „M. T. I.") A Keleti tengeren aknarobbanás követ­keztében elsüllyedt az 5000 tonnás „Diet­rich Hasselbioch" nevű­ német motoros hajó. Az 5200 tonnás „Kostor" nevű észt teherhajó ugyancsak aknára futott és elsüllyedt. A 400 tonnás „Vega" nevű észt teherhajó, fedélzetén finnországi észt önkéntesekkel, aknára futott és elsül­­­lyedt. A megmentett utasokat egy szovjetorosz hadihajó az észtországi oros­z flottatámaszpontra, J­ aldiskibe szállította. HlllllllllllllllllMIHIIIIIilllH A gyermek lelki fejlődése címmel érdekes előadást tartott a Ma­gyar Individualpszichológiai Egyesület rendezésében Bizónc dr Or­aber Emma. A nevelőnek — mondotta — fogal­m­­at kell alkotnia, mi az emberi lélek. A különböző magatartásokat fontossá­guk szerint osztályozni kell. A legjelen­tősebb ösztönös érzések egyike a közös­zösségi érzés. Többféle emlékezeti­típusú embert figyelhetünk meg. Van aki hallás, látás vag­y mozgási jelensé­gek után tudja reprodukálni az ese­ményt. Veleszületett kedélybeli tulaj­donságok határozzák meg a barátko­z­ásra vagy a zárkózott életre való haj­lamot. Az ember egyéni lelki tulajdon­ságai javarészt a kisgyermekkorban fejlődnek ki. A gyermek a születés­utáni hónapokban átéli tehetetlenségét. Döntő befolyású, hogyan viselkedik ek­kor a közösség. Ha kielégítő a bánás­mód, akkor a kisgyermek biztonságos­nak érzi a közösséget. Ellepke első eset­ben szomorú élményei lesznek. Nehéz­nek érzi az életet már ilyen kicsi­nek korában is. Az anya és a g­yermek kö­zötti zavartalan kapcsolat a kisgyer­mekben kifejleszti a közösségérzést. A közösségérzés első megnyilatkozása a gyermek mosolya. De ez a melegítő viszony könnyen megszakadhat. Amint a gyermek úgy véli, hogy elhanyagol­ják, nem törődnek vele eléggé, meg­történik a szakadás. Ettől a végzetes élménytől kezdve fokozottan átéli ki­csinységét, tehetetlenségét, gyengeségét. Arra vágyik, hogy felülkerekedjék min­denkin. Például észreveszi, milyen ha­talmassá válik, ha megtagadja az evést. Jelmondatok alakulnak ki benne, per­sze, tudatosság nélkül. A­ nevelőnek arra kell törekednie, hogy lehetőleg minél kevesebb ilyen jelmondat alakul­jon ki a gyermek leckében. Reménnyel kell eltölteni, hogy a tehetetlenségi stádium csak átmeneti. Éreznie kell a fejlődést, hogy jelleme meg ne mere­vüljön. A lélek fejlődését korszakokra oszt­hatjuk. Az első életévben az érzék­szervek kitárulnak a világ felé, élén­kül a kapcsolat a személyekkel. Kilenc­hónapos korában a tárgyakra irányul a gyermek figyelme. Az első életév vé­gén már egyszere két személlyel is ké­pes foglalkozni. A második és negyedik Törvény tiltja Magyarországon 1923 óta a sütőiparban az éjjeli munkát. Budapesten hajnali 4, illet­ve 5 és vidéken 3, illetve 4 órakor szabad a sütőüzemekben a munkát elkezdeni. A törvény megszüle­tése előtt mindenki akkor kezdett el dolgozni, amikor akart. Ennek a törvénynek a megszületése hosszú évtizedes szakszervezeti mozgalom küzdelmének az eredménye. A vi­lág sütőmunkássága fél évszázadon át verekedett hasonló rendezésért. Ez a küzdelem azonban nem ért vé­get nálunk, mert a törvény gyakorlati végrehaj­tásáért újabb küzdelmeket kell vívni. Verekedni kell a szűklátókörű és az emberiesség hiányában szenvedő munkáltatókkal. Országszerte elké­pesztő törvénytelenségek uralkod­nak a sütőiparban. Vannak helysé­gek, ahol szabad prédája újra a hű­tőmunkás az éjszakai munkának. Családi élet, egészség, becsületes munkaviszony mintha semmit sem számítanának. Valahogy egészen furcsán hat, de nagyon sok város­ban is a sütőipari éjjeli munkát tiltó törvény ellenőrzésével megbí­zott közegek nemtörődömsége és kö­zönye is oka annak, hogy ezt a tör­vényt nem lehet mindenütt élő tör­vénnyé emelni. Az ország sütő­munkássága a legnagyobb türelem­mel várt kellő intézkedést, de ennek a türelemnek is megvan a maga határa. Évekig talán mégsem lehet várni arra, hogy ennek a fontos szociálpolitikai törvénynek egy­szer és mindenkorra érvényt szereznek! Elvégre, hogy ne lehessen mun­káltatókat végre emberrodl­le­­­emre szoktatni, ez teljesen érthetetlen lenne! A pestkörnyéki panaszok­kal még a m­últ évben eljárt egy bizottság az alispáni hivatalnál és ott föltárta a pestkörnyéki sütő­munkások súlyos helyzetét. A mai napig se­m látunk intézkedést. A legtöbb baj Rákospalotán és Pestszenterzsébeten van. Még a mult év szeptemberében jártunk Rákospalotán az illetékes hivatal­nál, ahol azt a feleletet adták, hogy ". ..minden a legnagyobik rendben van". Mi azonban a nyilvánosság elé vittük a dolgot és a Népszava cikkének hatása alatt a rendőrség razziaszerűen le­csapott a törvényt áthágó mes­terekre és ahova elmentek, ott mindenütt áthágták a törvényt. Ennere azonban nem lettek sú­lyosabb következményei, mert ez csak egyszeri ellenőrzés volt és az­óta újra­ „csend" van. Kism­ayer Jenő sütőmester rendes hétközna­pokon éjjel 12 órakor kezdet, pénte­ken este pedig már 9 órakor elkezdi a munkát. Rosenbaum Miksa ren­des köznapokon éjjel 10 órakor és pénteken 11 órakor. Érsek József, Hegedűs Árpád, és Szabó József 11 és 12 órakor. Paksi Gyula és Jak­ler Gyula 1 óra és Vi 2 órakor. Abonyi Géza, Simon László este 11 és 12 órakor. De mindenkin túltesz Cse­reklye József, aki rendes hétközna­pokon 11 órakor kezdi meg a mun­kát és pénteken délután ak­ár 1 óra­kor fog a szombati termeléshez. Rá­kospalota mellett ott díszeleg a tör­vényátlfágás „érdemeiben" Pest­szenterzsébet. A múlt év szeptem­berében napirenden voltak a kül­döttségek a városházán, amely agyba-főbe ígért mindent. Meg­ígérték, hogy egy hónapban leg­alább kétszer ellenőrzik Pestszent­erzsébet sütőmestereit — a szep­­­temberben és októberben elhangzott ígéretek azonban még­­1940 január­jában sem valósultak meg. És a törvényáthágás virágzik tovább. Olasz Nándor rendesen 1 órakor kezd, péntekből szombatra este 11 órakor. Gremsperger László szintén 1 órakor és pénte­ken 11 órakor. Ott Jakabné rendesen 2 órakor, pénte­ken fél2 órakor. Lostyák Mihály, Lánszky Ferenc és a többiek — sorban. Nem eldugott falusi helye­ken van így, hanem az ország szí­vében, Budapest mellett. Ezekben az üzemekben 16—18 órát is dolgoz­nak, a minimális béreket nem fize­tik. Megkérdezzük a magyar kor­mányt, a hivatalos közvéleményt, adjon méltó feleletet arra: hogyan él a sütőmunkás"! Marosán György Tilos az éjjeli munka Hogyan tartják be a törvényeket a sütőiparban? év között nemcsak megismeri a vilá­got, de értelmezi is. Világképe a primi­tív népekéhez hasonlatos. A tárgyak­nak is személyi jelentőséget tulajdonít. Eljut az „én" szóig. Megkülönböztetést tesz a világ és önmaga között. Négy­éves korára az akarat kifejlődése a jellemező. Ez a dac periódusa. A gyer­meket ne akadályozzák akaratában, de irányítsák a külső nehézségek legyőzé­sére. A következő periódus nyolcéves korig terjed. A gyermek korábban megalkotott világképe az újabb tapasz­talatok alapján teljesen szétfoszlik. Kezdi a szellemi világot felfedezni. Ez a kor nagyon alkalmas az iskolázta­tásra. Itt jut el az akotásig, a köteles­ségek és szabályok átéléséhez. A tizen­negyedik évig terjedő korszak a tudás­vágy, a pubertás és a fokozott, érzé­kenység kora. Kritikai érzéke kifejlő­dik. Bírálat tárgyává teszi a mások magatartását is, így jut el az önkriti­káig. A tudást nem fogadja el egysze­rűen, hanem állást foglal. A leányok A változás éveiben, amikor foko­zott mértékben kell arra töreked­nünk, hogy a belekben beállott pangásokat megszüntessük, vala­mint hogy az agy, a tüdő és a szív felé irányuló vértódulásokat ellen­súlyozzuk, akkor reggel éhgyomor­ra egy pohár „Ferenc József" ter­mészetes keserűvíznek gyakran va­lóban áldásos hatása van. Kérdezze meg orvosát! ÍX) állásfoglalása érzelmi, a fiúké értelmi jellegű. A tizennegyedik és tizenkilen­cedik életév közötti úton kialakul az eszmei és erkölcsi világkép. Az ember nevelése sohasem fejeződik be, amíg életerő van benne. Ahol meg­szűnik a nevelő feladata, ott kezdődik az önnevelés. A nevelő minden eljárá­az önnevelés. A szülők feladata a példa­adás. A nevelő minden eljárását a lelki tartalomra építse, alkalmazkodjék a gyermek fejlődési fokához és értse meg a gyermek jellemét. Százezer pengőt juttat a művészek megsegítésére a kormányzóné akciója Glattfelder Gyulának a­­ képzőművé­szek mostoha sorsával foglalkozó nyi­latkozata után a kormányzóné 201­00 pengős adománnyal akciót indított a mű­vésznyomor enyhítésére. Az akció bevezetője az Operaházban rendezendő Élő Tárlat lesz, amelyen a híres ma­gyar és külföldi festők munkáit élő­képekben mutatják be. Ezt követi feb­ruár 8-án egy reprezentatív kiállítás a Műcsarnokban, ahol a mű­ vásárló zsűri 100.000 pengő értékben vásárolja meg a kiállító művészek alkotásait. A Mű­­csarnok kiállításáról a rádió helyszíni közvetítést is ad. — Párizs és Szentes sakkversenyét félbeszakította a háború. Félévvel ez­előtt levélben történt megállapodás után, ugyancsak levélben négy sakktáblán sakkverseny kezdődött a Sportif de Paris nevű francia sakkegyesület és a Szentesi Sakkor között. Közben az egyik táblán már győztek a szentesiek s így három játszma még folyt. A Szentesi Sakkor most levelet kapott a párizsi sakkegyesülettől: a franciák kérték a játék felfüggesztését, mert legjobb sak­kozóik a Maginot-vonalban vannak. - EGY HORVÁT SZOBRÁSZ HA­LÁLA. Belgrádból jelentik: Mihanovics Franges ismert horvát szobrászművész Zágrábban meghalt.

Next