Népszava, 1940. február (68. évfolyam, 25–48. sz.)
1940-02-01 / 25. szám
68. évfolyam 25. szám Budapest, 1940 február 1. csütörtök A S Z O D E E M O K R ATA P AR T K C •.-.• "•• • • • •'•••'•:•• • ••»•wí'm -- • v- í,r- \ Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 jiva 12. fillér A Chamberlain a semlegeseit jogainak tiszteletben tartását hirdeti Hitler beszédéből nagyarányú hadműveletek megindulására következtetnek Párizsi jelentés szerint francia járőrök behatoltak a német állásokbó. Starhemberg herceg belépett a francia hadseregbe Hitler kancellár keddi beszédével foglalkozik a nemzetközi politikai közvélemény és sajtó. Berli,nk e a történelmi jelentőségűnekmondják a beszédet és a lapok ilyen címfeliratok alatt foglalkoznak vele, mint „Németország élni fog", „Általános leszámolás a plutokratákkal". A „Völkischer Beobachter" a beszéddel kapcsolatban hangoztatja: ,Jogaink érvényesítése nélkül nincs megegyezés". A „Deutsche Allfemeine Zeitung" szerint Hitler beszédének hangja „egyezkedéstől mentes, szilárd és erős volt". A „Berliner Lokalanzeiger" a beszéd „szociális" tartalmát hangsúlyozza, a „Hamburger Fremdenblatt" pedig azt fejtegeti, hogy Németország háborús célja Hitler velős fogalmazása szerint azt jelenti, hogy a birodalom és a nyugati hatalmak között a 'megegyezés a jövőben csak akkor látszik lehetségesnek, ha a német nép birodalmának minden tekintetben elégtételt szolgáltatnak ...A német követeléseknek teljesedniök kell, nehogy öt éven belül új harc törjön ki." A beszéd külpolitikai visszhangjának sorában az olasz lapok kiemelik azt, a mondatot,, amely Németországnak Olaszországgal való barátságát hangoztatja, ellenben nem mulasztják el hátrányként való beállítását annak, amit Németország és Szovjet-Oroszország belső viszonyáról mond. Francia politikai körökben Hitler vádjaival szemben, amelyek a szövetségeseknek a múltban tanúsított, magatartását állítják be a háború okának, utalnak azokra a megállapodásokra, amelyeket Németország kötött és Hitler kancellárnak több ízben tett kijelentéseire. A jövőre vonatkozóan élénken tárgyalják Hitlernek azt a kijelentését, hogy Franciaországnak és Nagy-Britanniának nem kell a mai csalóka nyugalomra építenie bizalmát. Idézik azt a mondatát, hogy „a háborút Franciaország és Nagy-Britannia ellen úgy alkalmazzuk, ahogy ezt, Lengyelországgal szemben tettük". Illetékes párizsi politikai körökben azt mondják, hogy tudomásul veszik ezt a figyelmeztetést. Anélkül — hangoztatják —, hogy szem elől tévesztenék azt a lehetőséget, hogy más területen is kitör a harc, Franciaország készen áll a támadásra. Utalnak Daladier miniszterelnök beszédére és azt mondják, hogy ez előzetes válaszul szolgálhat, Hitler számára. A beszédet egyébként bizonyságul telkintik arra nézve is, hogy immár Németország is belátta Franciaország és Anglia elválaszthatatlanságát. Angol politikai körökben abban látják Hitler beszédének fontosságát, hogy bejelentette a háború második szakaszánakmegkezdését. Hogy ez a második szakasz miben áll majd, az még nem, egészen világos — mondják Londonban —, abból a körülményből azonban, hogy Hitler az ausztriai csapatok harckészségére hívta, fel Daladier figyelmét,arra következtetnek, hogy belátható időn belül nagy német offenzíva indul meg a nyugati fronton és hogy abban nagy mértékben Ausztriától való csapatokat vetnek majd harcba. Fontosnak tartják azt a kijelentését is, hogy Németország továbbra is igazságtalannak tekinti a gyarmati birtokállomány megoszlását. Az angol sajtó élesen bírálja, a beszédet. Heves és súlyos kitételekkel illeti a nemzeti szocialista rendszert. A „Daily Telegraph" önbeismerésnek minősíti Hitlernek azt, a kijelentését, hogy az egész világ ma Németország elpusztítására tör. A lap annak a kitételnek cáfolatául, hogy Angiin Németország vesztére tör, hivatkozik arra, hogy sem Anglia, sem Franciaország még csak fel sem vetette a gondolatát annak, hogy Németországot megtámadja és nem tette ezt még abban az időben sem, amikor a nemzeti szocialista uralom alá került, birodalom még nem fegyverkezett fel. Az amerikai lapok túlnyomó része terjedelmesen hozza és bírálja Hitler beszédét. A „Newyork Times" kárhoztatja, hogy Németország részéről állandóan a háborúval és a versaillesi békeszerződéssel indokolják meg azokat az akciókat, amelyeket megindított és azokat a jelenségeket, amelyek ezzel kapcsolatban a világ elé tárultak. A „Newyork Post" hasonló hangnemben ír és részletesen taglalja a lengyelországi eseményeket. Az a várakozás, amely Chamberlain angol miniszterelnöknek szerdára kitűzött előadásához fűződött, abban a tekintetben, hogy ez majd válaszul szolgál Hitlernek, nem valósult meg. Chamberlain előadásában mellőzte ezt. Hangoztatta, hogy a semlegeseknek nincs okuk a nyugtalanságra, mert Anglia egyetlen semleges államra sem gyakorol nyomást és egyetlen semleges államot, sem sodor bele a háborúba. Beszédének túlnyomó része gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Képét adta Anglia háborús iparának és mint nagy sikert hangoztatta azt, hogy Anglia a mai körülmények között is fokozza, kivitelét. A jövőre vonatkozóan pedig elsősorban álló háborús célnak jelölte meg a tízt, hogy végét vessék a gazdasági nacionalizmusnak Európában és helyreállítsák a nemzetek között való gazdasági vérkeringést, amely nélkül állandó tartós béke nem képzelhető el. Churchill, Daladier, Hitler és Chamberlain beszéde után biztosan megállapítható, hogy a közeljövő igen súlyos háborús eseményeket hoz, arra nézve azonban, hogy ezek az események hol indulnak el és milyen terjedelmet öltenek, éppen olyan tájékozatlan a világ, mint amilyen volt, ezeknek a beszédeknek elhangzása előtt. Az emberek tekintete aggódva néz körül, senki sem tudja, hogy a kitört tűzveszedelem arra, a területre, szorítkozik-e, amelyen most dúl, avagy kiterjed-e más tájékokra is. Ilyen szempontból figyeli a nemzetközi politikai közvélemény a február 2-án kezdődő belgrádi balkánértekezlet előkészületeit. Cincár-Markovics jugoszláv külügyminiszter a Stefaniiroda, belgrádi tudósítója előtt, abban jelölte meg az értekezlet feladatát, hogy ez folytatja majd a béke fenntartására, a jószomszédi viszony helyreállítására és az ellentétek kiküszöbölésére irányuló munkáját. A balkánszövetség elhatározott szándéka — úgymond a jugoszláv külügyminiszter —, hogy a jelenleg folyó összetűzésben szigorúan semleges magatartást, tanúsít. Azonban a római „Stampa" belgrádi tudósítója mint figyelemreméltó körülményt közli, hogy néhány nappal a belgrádi értekezlet összeülése előtt Románia csapatmegerősítéseket, küldött Beszarábia Az építkezés kérdése, ez a még mindig napirenden lévő, mert még mindig meg nem oldott súlyos kérdés most hamarosan megint az iparügyi miniszter elé kerül. Ezúttal az építőipari vállalkozóknak egy küldöttsége viszi a kérdést a miniszter elé, akit arra kérnek majd, hogy hárítsa el az építkezéseiknek rendes időben való megindítása előtt álló akadályokat. A küldöttség panaszai kizárólag nyersanyag-panaszok, amelyek szintén főbenjáró akadályai az építkezések tavaszi megindulásának. A kérdés azonban nemcsak nyersanyagkérdés, hanem főként, vagy sokkal inkább szociális probléma, amelyet a nyersanyagkérdéssel együtt kell kezelni és együtt is kell megoldani. Nem új kérdés ez. Ismeri minden illetékes és minden nem illetékes. Az építőipar munkástömegei és az építőiparral kapcsolatos rokoniparok munkásai dolgozni akarnak, más tömegek pedig lakni szeretnének — egészséges, olcsó, tiszta lakásokban. Az építkezések kérdésével kapcsolatban merül föl mindannyiszor a kislakások, hiányának kérdése. Ez a kérdés soha súlyosabb nem volt, mint éppen napjainkban, olyan súlyos és éppen olyan sürgetően megoldást követelő, mint magának az építkezésnek a kérdése. Most még csak februárban vagyunk, költözködés csak májusban lehetséges, de a lakáskeresőik vándorlása már most megkezdődött. És az eredmény az, hogy meddő minden fáradozás, kétségbeesett sopánkodással van tele a város: nincs kislakás, nincs megfizethető lakás a fővárosban és nincs éppen olyan időben, amikor a csökkenő, életszínvonal következtében az emberek nagy része kevésbé költséges életháztartásra kénytelen berendezkedni. A főváros, mint középíttető, nagyon készül kislakások építésére, ezeknek egy része hovatovább már föl is épül, ámde a főváros kislakásépítkezése sem- mivel sem enyhítette a kislakások hiánya következtében előállott súlyos és tarthatatlan helyzetet. Az építkezés kérdése tehát közvetlen közelben áll s ha most megint a miniszter elé kerül, nem csupán a nyersanyag-probléma követeli a megoldást. Együtt kell ezt megoldani a kislakásproblémával, hogy megoldódjék — vagy legalábbis lényegesen megenyhüljön — azoknak a nagy munkásos Bukovina határára és befejezte tömegeknek a helyzete, amelyek