Népszava, 1940. május (68. évfolyam, 98–120. sz.)
1940-05-31 / 120. szám
ÍVO május 31, péntek NÉPSZAVA Túlbuzgalom Nem lehet, azt állítani, hogy a II. zsidótörvényt hebehurgya módon, egyik napról a másikra csapták volna össze. Hosszú ideig készítették elő, sokáig tárgyalták és így megvolt rá a lehetőség, hogy pontosan felsoroljanak minden foglalkozási ágat, minden gazdasági, politikai, társadalmi ténykedést, ahol a zsidók jogait korlátozni vagy teljesen megvonni akarják. Nem valószínű tehát, hogy a törvényhozás szándékai ne érvényesülhettek volna a törvényalkotásban. Mindennek ellenére a legutóbbi időben egyre sűrűbben adja tanújelét a főváros vezetősége, elsősorban éppen a főváros polgármestere annak, hogy a maga részéről attól tart: az 1339. évi IV. tc. szövege pongyola és őreá hárul az a feladat, hogy a törvény hiányosságait kiegészítse. A II. zsidótörvény végrehajtása és kiterjesztése terén olyan túlbuzgóság fogta el a főváros urait, amilyent sohasem tapasztalhattunk, ha például szociális kérdésekről, városrendezési tervek végrehajtásáról, a lakosság terheinek csökkentéséről, vagy általábann alkotásokról volt szó. A közelmúltban az autóbuszüzemi alkalmazottak egy részét tették kenyörtelenné, legutóbb a könyvsátrak felállítását akarták megakadályozni, most pedig a villamos- és HÉV- alkalmazottak vannak soron. Mint az autóbuszüzemnél, éppen úgy a Beszkárt egyéb üzemeinél sem írja elő a törvény a zsidó munkások és a zsidónak minősülő forgalmi személyzet elbocsátását. Ez azonban nem akadály a főváros urai számára, ha arról van szó, hogy kenyörtelenné tegyenek embereket és családokat. Véglegesítés előtt álló alkalmazottakat bocsátottak el kéthetes felmondással, a kocsin kézbesítették ki szolgálat közben a villamosvezetőknek és kalauzoknak a felmondást, hogy egy pillanatot se késsenek. Nem volt akadály az sem, hogy a munkájukat kifogástalanul végző alkalmazottak elbocsátása kárára van a forgalomnak és kárára van a keresztény munkásoknak is, hiszen a Beszkárt forgalmi személyzete eddig is csak ritkán és nagy nehezen jutott hozzá törvényes szabadnapjához és szabadságához a létszám alacsony volta miatt. Úgy látszik, semmi sem fontos; nem fontos, hogy a törvény nem kötelez erre a kegyetlenségre, nem fontos, hogy az állítólag megvédendő keresztény munkásoknak kárt okoznak, nem fontos a forgalom biztonságának a veszélyeztetése, csak egy a fontos: fokozni néhány ember és néhány család szenvedését. A homok meglehetősen igénytelen anyag, rendszerint csak le kell nyúlni érte a földre, hogy találjon belőle az ember, főleg itt, Bakos mezejének környékén, a Duna medrében azonban mindenesetre töméntelen mennyiségben akad. Nem sokkal ritkább kincs a kavics sem, ki hitte volna tehát valaha, hogy homokban és kavicsban is hiány lehet. Pedig erről panaszkodnak most az építőmesterek, akik szóváteszik, hogy az anyagelosztás sürgős megszervezésére van szükség, mert ma olyan anarchia uralkodik ezen a téren, hogy hol az egyik, hol a másik építőanyag tűnik el, legtöbbször olyan anyagok — mint a homok és a kavics is —, amelyeknek az eltűnését semmivel sem lehet megmagyarázni. Bizony, igazuk van az építőmestereknek, ha valamilyen megszervezést, valamilyen észszerűséget sürgetnek a nyersanyagok elosztásánál. De nemcsak itt lenne szükség az észszerűségre a mai anarchia helyett, hanem az egész termelő rendszerben és a termelt javak elosztásában. A 36-os bizottság ülése. A 361 tagú országos bizottság csütörtök délben ülést tartott. A városi közutak és kövezetvámok újabb szabályozásáról készült miniszterelnöki rendeletet tárgyalták. Ez a rendelet voltaképpen a vidéki törvényhatóságok, megyei városok és községek vámszedési jogát fügeszti fel, kárpótlás ellenében. Több felszólalás és Varga József kereskedelmi miniszter válaszbeszéde után a bizottság- változatlanul, egyhangúlag elfogadta a rendelettervezetet. Az ipari és földműves proletárnak sokkal több jár, mint amennyit neki ezzel a javaslattal adni akarnak" Megkezdte a képviselőház a nyolcosztályos népiskoláról szóló törvényjavaslat tárgyalását A képviselőház csütörtöki ülésén kezdte meg a nyolcosztályos népiskoláról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Ennek a javaslatnak tárgyalása előreláthatóan 4-5 napot vesz igénybe, további néhány nap alatt letárgyalják a kivételes hatalom meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot Tasnádi Nagy András elnök délelőtt 10 óra után néhány perccel nyitotta meg a Ház csütörtöki ülését. Ismertette a felsőhház elnökének átiratait a felsőháziban elfogadott törvényjavaaslatokról, majd megkezdték a nyolcosztályos népiskoláról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Faragó Ede (MÉP) előadó ismertette és indokolta a törvényjavaslatot. A többi között hangoztatta, hogy a kormányzó is az országgyűlést megnyitó beszédében ismételten kijelentette, hogy szükségesnek tartja a nyolcosztályos népiskolák felállítását. Hubay Kálmán (nyilas) egyperces felszólalásában kijelentette, szükségesnek és helyesnek tartja a javaslatot, de mégsem fogadja el, mert bizalmatlan a kormány iránt. Felszólalásának rövidségét azzal indokolta, hogy helyet akar adni az országot érintő aktuális kérdések tárgyalására. Szabó Gusztáv (MKP) hangoztatta: minden nemzetnek arra kell törekednie, hogy fiainak átlagos műveltségét emelje. Magyarországon a főiskolások száma 12—13.000, a középiskolásoké 82—85.000, a polgári iskolai tanulóké 94—96.000, míg az elemisták száma az ismétlőiskolásokkal együtt 1,2 millió. A javaslat tehát széles népréteget érint. A javaslatot elfogadta. Paczolay György (nyilasfront) fejtegette, hogy az Eötvös-féle népiskolai reformot máig sem valósították meg. Nem fogadta el a javaslatot. Nagy Ferenc (független kisgazda) beszélt a magyar nép szörnyű szellemi elesettségéről és arról, hogy már 50 évvel ezelőtt meg kellett volna valósítani a nyolcosztályos népiskolát, annál is inkább, mert a fiatal magyar parasztság tanulni akar. Elfogadta a javaslatot. V-VIII. osztályokban rendkívül alacsony a szorgalmi idő. Egységes, nyolcosztályos népiskolát kellett volna alkotni, nem pedig egy népiskolát a proletariátusnak, polgári iskolát a régi középosztály pozícióit ostromló altiszti rétegnek és felső iskolát a közép- és felsőosztályoknak. Azt kellett volna biztosítani, hogy minden gyermek 11 éves koráig gyermek lehessen és előkészülhessen. Ezzel a javaslattal szinte törvénybe iktatjuk a felsőbb osztályok természetes jogát az állami vezető pozícióhoz és a magasabb iskoláztatás előnyeinek igénybevételéhez. A városi proletár gyermekeit a polgári iskola helyett az V—VIII. osztályú tagozatba fogja szorítani a javaslat, ez pedig nem haladást, hanem visszaesést jelent. A polgári iskolát így más rétegnek akarják fentartani és ezzel új ütközőréteget formálnak, azt a kis középosztályt, amely a birtokban lévő középosztály versenytársaként jelentkezik. Az új iskolatervezet egy új rendi tagozódást akar alakítani: ki-ki maradjon a maga helyén — mondják ezzel hallgatólagosan és ezt olyan természetességgel csinálják, mintha még mindig 1848 előtt volnánk. A városi és falusi iskolák tanterveinek különbözősége még erősebben láthatóvá teszi az osztálytagozódást. A gyakorlatban azt jelenti ez, hogy aki ahol született, onnan ki nem szabadulhat. Különös figyelmet érdemel— folytatta. Kéthly elvtárs — a javaslatnak az indokolásban kifejtett célja, amely szerint a népiskola a gyermeknek világszemléletet, politikai véleményt akar adni. Amikor a javaslat az életszemlélet kialakításáról beszél, akkor a kormány mindig saját életszemléletére gondol. (Tiltakozás és közbeszólás a kormánypárton.) Kéthly Anna elvtárs, a szociáldemokrata párt vezérszónoka szólalt fel ezután. Mindenekelőtt, rámutatott arra, hogy a szociáldemokrata párt, amióta bent van a képviselőházban, állandóan követeli a nyolcosztályos népiskolát és ezzel az iskolakötelezettség korhatárának felemelését. Az általános színvonal emelkedése elengedhetetlen előfeltétele minden értelmes fejlődésnek. Régi követelésünk azonban nem igazolja a javaslat elfogadásának szükségességét, mert mi nem ilyen javaslatra, nem ilyen iskolatervezetre gondoltunk. Kéthly elvtárs beszélt ezután arról, hogy a múltban a beiskolázás mennyire nem a kellő rendszerességgel történt, 10 évvel ezelőtt még egy milió analfabéta volt az országban és az elmúlt évtized nem javított nagyon sokat ezen a számon. A túlzsúfoltság az eredményes tanítást az iskolák 48%-ában lehetetlenné teszi. A be nem végzett munka ellenére is eljárt az idő régi ezirányú törvényeink felett és a nyolcosztályos népiskola, valamint a felemelt korhatár olyan szükségletté vált, amellyel számolni kell nemcsak kulturális, de közgazdasági szempontból is. A mezőgazdasági munkás értelmi színvonalának emelése a gyógyulás egyik feltétele. Az ipari utánpótlás kérdésében már régebben érvényesül az az irányzat, amely magasabb előképzettséghez ragaszkodik. A magasabb iskolai korhatár elvonja a gyermekmunkást a munkapiacról és így a serdületlen gyermek nem lesz az apa versenytársává. A felemelt iskoláztatási idő a földreform egyik tartozéka és az ipari termelőképesség egyik alapfeltétele. A régi oktatási szervezet a régi kor tartópillére volt. A magyar földműves és ipari munkás kulturális elhanyagoltsága mindig legfőbb biztosítéka volt az osztályuralomnak. De ha a régi tartópillér kicserélése után az új, felváltó szervezet nem tud jobbat adni, akkor nem sok értéke van a cserének. Ilyen cserére nem nagyon alkalmas a mai levegő. Mert vagy egy jobb és értelmesebb világ alakul ki a most folyó viaskodásból és akkor nem maradhat meg ez a félmunka, vagy minden belehull egy világösszeroppanásba és akár abba belefull minden kultúrtörekvés is. Noha szinte azt érezzük, hogy a fegyverek csörgésében alig hallatszik meg az emberi szó, elmondjuk véleményünket erről a javaslatról. Kifejtette ezután Kéthly Anna, hogy a javaslat egyetlen érdeme: a fölemelt és most, már paragrafusba szedett iskolázási korhatár, a 8 + 1 év. Ha ez a gyakorlatban kellően végrehajtva, valóban kilenc év lenne, akkor a javaslat sorsdöntő fordulatot jelentene az ország életében. Sajnos, az iskolábajárás alól ezerféle kibúvónak van lehetősége és kényszere. Sokszor csak politikai zaklatásként alkalmazzák az iskolából elmaradó gyermek szülőjének büntetését. Sokszor a tanító emberségből nézi el a mulasztást, ami a törvénynél nagyobb úrnak, a nyomorúságnak, ruhátlanságnak, esőtlenségnek következménye. Az indokolás a felelősséget a falusi kisemberre hárítja és gyöngéden megfeledkezik a felbujtóról, a nagybirtokról. A falusi serdülő gyerekek nagy része a nagybirtok olcsó munkaerejét szaporítja. A nagybirtok kergeti a falusi kisemberek ezreit abba a helyzetbe, hogy rászorulnak a gyerek munkaerejére, keresetére. A szülőknek nem az az érdeke, hogy a gyerek minél előbb robotba állhasson, hanem az, hogy a felnőttnek tisztességes munkabére legyen, a kisembert ne ölje meg a teherbíróképességén felüli adózás és elviselhető áron jusson a szükségleti cikkekhez. A szegény szülő csak azért ragaszkodik a család minden tagjának munkáiba állításához, mert a felnőttek keresete a nai viszonyok közt alig elég a megélhetéshez. Az iskolának egyik legfontosabb akadálya tehát a szülők anyagi helyzete és ezen nem változtat az új kényszer. A továbbiakban Kéthly elvtárs kimutatta, hogy a túlzsúfoltság mellett súlyos hiba az iskolák osztatlan rendszere. Súlyos hiba az is, hogy a tanítóknak, akiknek fizetése nem fedezi a megélhetési költségeket, iskolán kívüli munkát is kell végezniök. A tanítói fizetések alacsonyságából az állapítható meg, hogy a társadalom nem nagyon magasra értékeli ezt a munkásságot. Hibája a javaslatnak az is, hogy az ÉRTED KÜZD A KÜZDJ TE TS ÉRTE! Szóvá tette Kéthly Anna, hogy a népoktatás kérdését a költségvetésben is szűkkeblűen kezelik. Márpedig tudomásul kell vennünk, hogy egészen új világ készül és ennek új emberekre, új felkészíttségű emberekre lesz szüksége. Bármilyen kínlódás között is születik ez az új világ, mégis el fog jönni. Egyéb vonatkozásokról nem is beszélve, letűnt korok sötét emlékévé válik majd a robotoló, a kultúrától elzárt gyermek. Ha a munkaerőszükséglet és a munkaerőmennyiség értelmes egyensúlya lép majd a szervezetlenség helyére, akkor nem lesz munkanélküli apa és agyonhajszolt gyermek. Ennek az egyensúlynak egyik fontos tényezője lesz a magas iskolakötelezettség, amit a munkaiskola magasabbrendű típusa fog kiegészíteni. Ez a javaslat a hathónapos szorgalmi idővel körülbelül annyi, mintha a mezőgazdaságban visszatérnénk a leprimitívebb termelési módra, a fapkére. Az ipari és földműves proletárnak azért a munkáért, amelyet az egész közösség érdekében végez, sokkal több jár, mint amennyit neki ezzel a javaslattal adni akarnak. Nehéz szívvel szavaz a javaslat ellen, mert szerette volna a nyolcosztályos népiskola helyes megoldását. em Olvasd a Népszavát és szerezz új előfizetőket jaslatot. — nem fogadja el a ja- 3. oldal Vihar a napirend körül Tors Tibor alelnök indítványozta ezután, hogy a Ház péntek délelőtt 10 órakor tartsa következő ülését és azon döntsenek az egyenesadóra vonatkozó törvényjavaslat egyes paragrafusairól.