Népszava, 1940. május (68. évfolyam, 98–120. sz.)

1940-05-31 / 120. szám

ÍVO május 31, péntek NÉPSZAVA Túlbuzgalom Nem lehet, azt állítani, hogy a II. zsidótörvényt hebehurgya módon, egyik napról a másikra csapták volna össze. Hosszú ideig készítették elő, so­káig tárgyalták és így megvolt rá a lehetőség, hogy pontosan felsorolja­nak minden foglalkozási ágat, minden gazdasági, politikai, társadalmi tény­kedést, ahol a zsidók jogait korlátozni vagy teljesen megvonni akarják. Nem valószínű tehát, hogy a törvényhozás szándékai ne érvényesülhettek volna a törvényalkotásban. Mindennek ellenére a legutóbbi idő­ben egyre sűrűbben adja tanújelét a főváros vezetősége, elsősorban éppen a főváros polgármestere annak, hogy a maga részéről attól tart: az 1339. évi IV. tc. szövege pongyola és őreá hárul az a feladat, hogy a törvény hiányos­ságait kiegészítse. A II. zsidótörvény végrehajtása és kiterjesztése terén olyan túlbuzgóság fogta el a főváros urait, amilyent sohasem tapasztalhat­tunk, ha például szociális kérdé­sekről, városrendezési ter­vek végrehajtásáról, a lakosság ter­heinek csökkentéséről, vagy általábann alkotásokról volt szó. A közelmúltban az autóbusz­üzemi alkalmazottak egy ré­szét tették kenyörtelenné, legutóbb a könyvsátrak felállítását akarták megakadályozni, most pedig a villa­mos- és HÉV- alkalmazottak vannak soron. Mint az autóbuszüzem­nél, éppen úgy a Beszkárt egyéb üze­meinél sem írja elő a törvény a zsidó munkások és a zsidónak minősülő for­galmi személyzet elbocsátását. Ez azonban nem akadály a főváros urai számára, ha arról van szó, hogy ke­nyörtelenné tegyenek embereket és családokat. Véglegesítés előtt álló al­kalmazottakat bocsátottak el kéthetes felmondással, a kocsin kézbesítették ki szolgálat közben a villamosvezetőknek és kalauzoknak a felmondást, hogy egy pillanatot se késsenek. Nem volt akadály az sem, hogy a mun­kájukat kifogástalanul végző alkal­mazottak elbocsátása kárára van a forgalomnak és kárára van a keresztény munkásoknak is, hiszen a Beszkárt forgalmi személy­zete eddig is csak ritkán és nagy nehe­zen jutott hozzá törvényes szabad­napjához és szabadságához a létszám alacsony volta miatt. Úgy látszik, semmi sem fontos; nem fontos, hogy a törvény nem kötelez erre a kegyetlenségre, nem fontos, hogy az állítólag megvédendő keresz­tény munkásoknak kárt okoznak, nem fontos a forgalom biztonságának a veszélyeztetése, csak egy a fontos: fokozni néhány ember és néhány család szenvedését. A homok meglehetősen igénytelen anyag, rend­szerint csak le kell nyúlni érte a földre, hogy tal­áljon belőle az ember, főleg itt, Bakos mezejének környé­kén, a Duna medrében azonban min­denesetre töméntelen mennyiségben akad. Nem sokkal ritkább kincs a kavics sem, ki hitte volna tehát valaha, hogy homokban és kavicsban is hiány lehet. Pedig erről panasz­kodnak most az építőmesterek, akik szóváteszik, hogy az anyag­el­osztás sürgős megszerve­zésére van szükség, mert ma olyan anarchia uralkodik ezen a téren, hogy hol az egyik, hol a másik építőanyag tűnik el, legtöbbször olyan anyagok — mint a homok és a kavics is —, amelyeknek az eltűnését semmivel sem lehet megmagyarázni. Bizony, igazuk van az építőmestereknek, ha vala­milyen megszervezést, valamilyen észszerűséget sürgetnek a nyersanya­gok elosztásánál. De nemcsak itt lenne szükség az észszerűségre a mai anarchia helyett, hanem az egész termelő rendszerben és a termelt javak elosztásában. A 36-os bizottság ülése. A 361 tagú országos bizottság csütörtök délben ülést tartott. A városi közutak és kövezetvámok újabb szabályozásá­ról készült miniszterelnöki rendele­tet tárgyalták. Ez a­ rendelet­ volta­képpen a vidéki törvényhatóságok, megyei városok és községek vám­szedési jogát fü­geszti fel, kárpótlás ellenében. Több felszólalás és Varga József kereskedelmi miniszter vá­laszbeszéde után a bizottság- válto­zatlanul, egyhangúlag elfogadta a rendelettervezetet. Az ipari és földműves pro­letárnak sokkal több jár, mint amennyit neki ezzel a javas­lattal adni akarnak" Megkezdte a képviselőház a nyolcosztályos népiskoláról szóló törvényjavaslat tárgyalását A képviselőház csütörtöki ülésén kezdte meg a nyolcosztályos nép­iskoláról szóló törvényjavaslat tár­gyalását. Ennek a javaslatnak tár­gyalása előreláthatóan 4-5 napot vesz igénybe, további néhány nap alatt letárgyalják a kivételes hatalom meghosszabbításáról szóló törvény­javaslatot Tasnádi Nagy András elnök dél­előtt 10 óra után néhány perccel nyitotta meg a Ház csütörtöki ülé­sét. Ismertette a felsőhház elnöké­nek átiratait a felsőháziban elfoga­dott törvényjavaaslatokról, majd megkezdték a nyolcosztályos népiskoláról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Faragó Ede (MÉP) előadó ismertette és indokolta a törvényjavaslatot. A többi között hangoztatta, hogy a kor­mányzó is az országgyűlést megnyitó beszédében ismételten kijelentette, hogy szükségesnek tartja a nyolcosztályos népiskolák felállítását. Hubay Kálmán (nyilas) egyperces felszólalásában kijelentette, szükséges­nek és helyesnek tartja a javaslatot, de még­sem fogadja el, mert bizalmatlan a kormány iránt. Felszólalásának rövid­ségét azzal indokolta, hogy helyet akar adni az országot érintő aktuális kérdé­sek tárgyalására. Szabó Gusztáv (MKP) hangoztatta: minden nemzetnek arra kell töreked­nie, hogy fiainak átlagos műveltsé­gét emelje. Magyarországon a főiskolások száma 12—13.000, a középiskolásoké 82—85.000, a polgári iskolai tanulóké 94—96.000, míg az elemisták száma az ismétlőisko­lásokkal együtt 1,2 millió. A javaslat tehát széles népréteget érint. A javas­latot elfogadta. Paczolay György (nyilasfront) fejte­gette, hogy az Eötvös-féle népiskolai reformot máig sem valósították meg. Nem fogadta el a javaslatot. Nagy Ferenc (független kisgazda) be­szélt a magyar nép szörnyű szellemi el­esettségéről és arról, hogy már 50 évvel ezelőtt meg kellett volna valósítani a nyolcosztályos népiskolát, annál is inkább, mert a fia­tal magyar parasztság tanulni akar. Elfogadta a javaslatot. V-VIII. osztályokban rendkívül alacsony a szorgalmi idő. Egységes, nyolcosztályos nép­iskolát kellett volna alkotni, nem pedig egy népiskolát a pro­letariátusnak, polgári iskolát a régi középosztály pozícióit ost­romló altiszti rétegnek és felső iskolát a közép- és felsőosztá­lyoknak. Azt kellett volna biztosítani, hogy minden gyermek 11 éves ko­ráig gyermek lehessen és előkészül­hessen. Ezzel a javaslattal szinte törvénybe iktatjuk a felsőbb osz­tályok természetes jogát az állam­i vezető pozícióhoz és a magasabb iskoláztatás előnyeinek igénybe­vételéhez. A városi proletár gyer­mekeit a polgári iskola helyett az V—VIII. osztályú tagozatba fog­ja szorítani a javaslat, ez pedig nem haladást, hanem visszaesést jelent. A polgári iskolát így más rétegnek akarják fentartani és ezzel új üt­közőréteget formálnak, azt a kis középosztályt, amely a birtokban lévő középosztály versenytársaként jelentkezik. Az új iskolatervezet egy új rendi tagozódást akar alakítani: ki-ki maradjon a maga helyén — mondják ezzel hallgatólagosan és ezt olyan természetességgel csinálják, mintha még mindig 1848 előtt volnánk. A városi és falusi iskolák tanter­veinek különbözősége még erőseb­ben láthatóvá teszi az osztálytago­zódást. A gyakorlatban azt jelenti ez, hogy aki ahol született, onnan ki nem szabadulhat. Különös figyelmet érdemel­­— folytatta. Kéthly elvtárs — a ja­vaslatnak az indokolásban kifej­tett célja, amely szerint a­ nép­iskola a gyermeknek világszemlé­letet, politikai véleményt akar adni. Amikor a javaslat az élet­szemlélet kialakításáról beszél, ak­kor a kormány mindig saját élet­szemléletére gondol. (Tiltakozás és közbeszólás a kormánypárton.) Kéthly Anna elvtárs, a szociál­demokrata párt vezérszónoka szó­lalt fel ezután. Mindenekelőtt, rá­mutatott arra, hogy a szociál­demokrata párt, amióta bent van a képviselőházban, állandóan köve­teli a nyolcosztályos népiskolát és ezzel az iskolakötelezettség kor­határának felemelését. Az általá­nos színvonal emelkedése elenged­hetetlen előfeltétele minden értel­mes fejlődésnek. Régi követelésünk azonban nem igazolja a javaslat elfogadásának szükségességét, mert mi nem ilyen javaslatra, nem ilyen iskolatervezetre gondoltunk. Kéthly elvtárs beszélt ezután ar­ról, hogy a múltban a beiskolázás mennyire nem a kellő rendszeres­séggel történt, 10 évvel ezelőtt még egy milió analfabéta volt az or­szágban és az elmúlt évtized nem javított nagyon sokat ezen a szá­mon. A túlzsúfoltság az eredmé­nyes tanítást az iskolák 48%-ában lehetetlenné teszi. A be nem vég­zett munka ellenére is eljárt az idő régi ezirányú törvényeink felett és a nyolcosztályos népiskola, vala­mint a felemelt korhatár olyan szükségletté vált, amellyel szá­molni kell nemcsak kulturális, de közgazdasági szempontból is. A mezőgazdasági munkás értelmi színvonalának emelése a gyógyulás egyik feltétele. Az ipari utánpótlás kérdésében már régebben érvénye­sül az az irányzat, amely magasabb előképzettséghez ragaszkodik. A ma­gasabb iskolai korhatár elvonja a gyerme­kmunkást a munkapiacról és így a serdületlen gyermek nem lesz az apa versenytársává. A felemelt iskoláztatási idő a földreform egyik tartozéka és az ipari termelőképes­ség egyi­k alapfeltétele. A régi okta­tási szervezet a régi kor tartópil­lére volt. A magyar földműves és ipari munkás kulturális elhanyagolt­sága mindig legfőbb biztosítéka volt az osztályuralomnak. De ha a régi tartópillér kicserélése után az új, felváltó szervezet nem tud jobbat adni, akkor nem sok értéke van a cserének. Ilyen cserére nem nagyon alkalmas a mai levegő. Mert vagy egy jobb és értelmesebb világ alakul ki a most folyó viaskodásból és akkor nem maradhat meg ez a félmunka, vagy minden belehull egy világösszerop­panásba és akár abba belefull min­den kultúrtörekvés is. Noha szinte azt érezzük, hogy a fegyverek csör­gésében alig hallatszik meg az em­beri szó, elmondjuk véleményünket erről a javaslatról. Kifejtette ezután Kéthly Anna, hogy a javaslat egyetlen érdeme: a fölemelt és most, már paragra­fusba szedett iskolázási korhatár, a 8 + 1 év. Ha ez a gyakorlatban kel­lően végrehajtva, valóban kilenc év lenne, akkor a javaslat sorsdöntő fordulatot jelentene az ország életé­ben. Sajnos, az iskolábajárás alól ezerféle kibúvónak van lehetősége és kényszere. Sokszor csak politikai zaklatásként alkalmazzák az isko­lából elmaradó gyermek szülőjének büntetését. Sokszor a­ tanító ember­ségből nézi el a mulasztást, ami a törvénynél nagyobb úrnak, a nyo­morúságnak, ruhátlanságnak, es­őt­lenségnek következménye. Az indokolás a felelősséget a falusi kisemberre hárítja és gyöngéden megfeledkezik a fel­bujtóról, a nagybirtokról. A fa­lusi serdülő gyerekek nagy része a nagybirtok olcsó munkaerejét szaporítja. A nagybirtok kergeti a falusi kisemberek ezreit abba a helyzetbe, hogy rászorulnak a gyerek munkaerejére, kerese­tére. A szülőknek nem az az érdeke, hogy a gyerek minél előbb robotba állhasson, hanem az, hogy a fel­nőttnek tisztességes munkabére le­gyen, a kisembert ne ölje meg a teherbíróképességén felüli adózás és elviselhető áron jusson a szükség­leti cikkekhez. A szegény szülő csak azért ragaszkodik a család minden tagjának munkáiba állításához, mert a felnőttek keresete a n­ai viszonyok közt alig elég a megélhetéshez. Az iskolának egyik legfontosabb aka­dálya tehát a szülők anyagi hely­zete és ezen nem változtat az új kényszer. A továbbiakban Kéthly elvtárs kimutatta, hogy a túlzsúfoltság mel­lett súlyos hiba az iskolák osztatlan rendszere. Súlyos hiba az is, hogy a tanítóknak, akiknek fizetése nem fedezi a megélhetési költségeket, iskolán kívüli munkát is kell végez­niök. A tanítói fizetések alacsony­ságából az állapítható meg, hogy a társadalom nem nagyon magasra értékeli ezt a munkásságot. Hibája a javaslatnak az is, hogy az ÉRTED KÜZD A KÜZDJ TE TS ÉRTE! Szóvá tette Kéthly Anna, hogy a népoktatás kérdését a költségvetés­ben is szűkkeblűen kezelik. Már­pedig tudomásul kell vennünk, hogy egészen új világ készül és en­nek új emberekre, új f­elkészít­t­ségű emberekre lesz szüksége. Bár­milyen kínlódás között is születik ez az új világ, mégis el fog jönni. Egyéb vonatkozásokról nem is be­szélve, letűnt korok sötét emlékévé válik majd a robotoló, a kultúrától elzárt gyermek. Ha a munkaerő­szükséglet és a munkaerőmennyi­ség értelmes egyensúlya lép majd a szervezetlenség helyére, akkor nem lesz munkanélküli apa és agyon­hajszolt gyermek. Ennek az egyensúlynak egyik fontos tényezője lesz a magas iskolakötelezettség, amit a mun­kaiskola magasabbrendű típusa fog kiegészíteni. Ez a javaslat a hathónapos szorgalmi idővel körülbelül annyi, mintha a me­zőgazdaságban visszatérnénk a leprimitívebb termelési módra, a fapkére. Az ipari és földműves proletárnak azért a munkáért, amelyet az egész közösség érdekében végez, sokkal több jár, mint amennyit neki ezzel a javaslattal adni akarnak. Nehéz szívvel szavaz a javaslat ellen, mert szerette volna a nyolcosztályos nép­iskola helyes megoldását. em Olvasd a Népszavát és szerezz új előfizetőket jaslatot. — nem fogadja el a ja- 3. oldal Vihar a napirend körül Tors Tibor alelnök indítványozta ez­után, hogy a Ház péntek délelőtt 10 óra­kor tartsa következő ülését és azon döntsenek az egyenesadóra vonatkozó törvényjavaslat egyes paragrafusairól.

Next