Népszava, 1940. május (68. évfolyam, 98–120. sz.)

1940-05-10 / 104. szám

1940 május 10, péntek­ NÉPSZAVA Hivatalosan cáfolják, hogy Anglia katonai támo­gatást ajánlott volna fel Magyarországnak Illetékes helyen az alábbi közlést tették a „Magyar Távirati Irodá”­nak: Több külföldi lapban hírek lát­tak napvilágot egy beszélgetés tar­talmáról, amely gróf Teleki Pál miniszterelnök és a budapesti an­gol követ között folyt volna le. Nem igen szokott előfordulni, hogy egy ország miniszterelnöke vagy egy, az illető országban akkredi­tált követ­keztéseket tegyen har­madik, nem hivatalos személyek­nek egymás között lefolyt tárgya­lásokról, így már ezért is nevetsé­ges és tendenciózus minden olyan állítás, amelyet ezzel kapcsolatban "külföldi lapok, egy ..Associated Press"-je­len­tésre hivatkozva, vi­lággá kürtölnek. Minden olyan hír tehát, hogy Nagy-Britannia bár­milyen katonai támogatást is aján­lott volna föl Magyarországnak Németországgal szemben, minden alapot nélkülöz. — Balassa József hírlapíró meghalt. Balassa József író és hírlapíró, akit h­árom nappal ezelőtt súlyos betegen vittek a Zsidó-kórh­ázba, csütörtök dél­ben elhunyt. Balassa József az elmúlt évtizedek egyik legkitűnőbb és legkép­zettebb magyar újságírója, ,16 évet élt. Újságírói működését Szegeden a „Sze­gedi Friss Ujság"-nál kezdte meg s on­nan került a fővárosba, ahol csakhamar feltűnt nagy tehetségével. A „Pesti Napló", majd a „Világ" belső munka­társa — ez utóbbinak szerkesztője is — lett, később a ,,Pesti Hírlap" kötelékébe lépett. Munkatársa, volt ezenkívül a „Nemzeti Ujság"-nak a „Kis Ujság"­nak és a „Mai Nap"-nak. Rövid ideig az „Újság" kötelékében is dolgozott. Legutóbb egy pénzügyi szaklapot szer­kesztett. Az újságírói mozgalmakban Balassa József tevékeny részt vett. Ha­lálát feleségén és egy fián kívü­l az egész magyar újságírás gyászolja. Te­metéséről még nem történt intézkedés. — Mindenáron ... Kispestről, az Üllői úton lévő lakásáról öngyilkoskísérlete után a mentők székházukba szállították Kazó Gyula 28 éves fiatalembert. Kazó egy óvatlan pillanatban a mentők helyi­ségében meggyújtotta a ruháját, hogy mintegy eleven fáklyaként égjen el. A mentők eloltották a tüzet és a ma­kacs öngyilkosjelöltet­ átvitték a kispesti rendőrkapitányságra. — Mi minden található a városházán? A központi városháza újjáépítésével kapcsolatban a polgármester statiszti­kai adatgyűjtést rendelt el, összeszám­lálták a helyiségeket, összeírták a be­ren­dezési tárgyakat és minden más ada­tot, ami az épület lebontásával, illetve újjáépítésével összefügg. Az összeállí­tásból kiderül, hogy a uiai városháza épületében 1720 helyiség található, a legtöbb a Gerlóczy utcai oldalon. A városháza épületében­­2346 ajtó és 2634 ablak van. A telefonkészülékek s­záma 652. Ezeken a készülékeken egy nap alatt 10.278 telefonbeszélgetést bo­nyolítanak le. A termekben 1377 fest­mény, 190 szobor, 49,1­ óra és 1500 darab szőnyeg van. (•) A „Jelenkor" legújabb számában Kornis Gyula Szekfű­ Gyuláról, Almásy József Imrédyről, Simándy Pál, Szabó D­ezsőről ír, számos egyéb közlemény keretében. Nemzeti viseletben, azaz egyszerű feketé­­ ben rándult föl egyik vidéki ismerősöm Bu­dapestre. Életében először. A hagyományos parasztviselet, a sima, fekete ruha talán nem is ennek az első találkozásnak szólt, mint inkább a parasztság évszázados hagyományainak, amelyek­től igen bajos eltérni. A fekete ruhát nemcsak azért öltik ma­gukra ,minden ünnepélyesebb alkalomkor, mert „így hozza a tisz­tesség", hanem azért is, mert a piszkos, szennyes munkában for­golódó szegényemberek ezzel akarják bizonyítani: nem annyira elesettek még, hogy egy fekete ruhára sem telik. Vidéki ismerősöm is felöltötte tehát a feketét. Hiszen amúgy is nagy napja volt. A Vigadó nagytermében rendezett paraszt­írók országos előadóestjének műsorán a főhercegekből és más kegyelmes urakból álló védnöksereg mellett az ő neve is szere­pelt. Az ünnepi estnek egyik előadója volt. Úgy gondolta tehát, hogy a kikent, kifent — esetleg frakkos-cilinderes — nagyurak között mégsem jelenhetik meg lompos, piszkos hétköznapi gúnyájában. Egy kicsit kicsípte hát magát. Nem volt könnyű dolog. Az a, szakadozott, folt hátán folt gúnya, amelyikben a telet átdide­regte, egyetlen hétköznapi és vasárnapi ruhája volt. Természetes, hogy ebben nem jöhetett. De más baj is akadt. A töméntelen hó és a­ még töméntelenebb viz a­ száraz idő beálltáig teljesen lerothasztották lábáról a csizmát s hetek óta úgy kellett dróttal összefűzni és kötözni, hogy még bírja valameddig. Az egész családot, de még a rokonokat is megmozgatta a föl­utazás. Honnan szedték össze a­ szükséges ruhadarabokat? Meg­indult a hajsza, az ötletgyártás. A foltozó csizmadia-sógor föl­ajánlotta tűrhető állapotban­ levő csizmáját, a községi dobos­unokatestvér a kalapját. A léb és a fej tehát már el volt látva burkolattal, de a nélkülözhetetlenebb ruhadarabok még hiányoz­tak. Kabát és nadrág? Hm, ez nagy szó! Nem is akadt a népes rokonságban. Végül is az asszony fekete ruháját szabdalták föl és varázsolták át férfiöltözékké. A kistafírozás történetét ő maga mondotta el. A felkun­korodó orrú csizma, a fülén nyugvó kalap s az i­ára feszülő nadrág bizonyította, hogy igaza, van. Kissé sok izgalom, meg­próbáltatás és keserűség tapadt ennek az öltözetnek minden darabjához, de ő szégyenkezés nélkül ült előttemn benne. Érezte mint ahogy én is éreztem­­, hogy ezek a kínlódással össze­szedett­ ruhadarabok tiszta szívet és becsületes szándékot takarnak. k. gy. mm A szabadságra utazó munkások vasúti kedvezményéről sok szó esik manapság. A nagy ér­deklődést egy, az iparügyi minisz­ter által kiadott rendelet megjele­nése váltotta ki, amely tulajdon­képpen a szabadságra utazó mun­kások számára tavaly megállapí­tott rendelkezéseknek a m a módosítása. Egyes jobboldali lapok nagy győ­zelmi táncot ropnak a rendelet megjelenése körül, nem győzik hangsúlyozni fontosságát, jelentő­ségét, de bölcsen — és szokásuk szerint — megfeledkeznek azokról, akik először vetették föl ezt a gon­dolatot. Természetesen elhallgatják a Vasmunkásszö­vetség szerepét, azt, hogy 1939 elején beadvánnyal fordult a szövetség az iparügyi minisz­terhez a szabadságra utazó munkások vasúti kedvezményé­nek érdekében. Érthető, hogy a szociáldemokrata parlamenti frakció küzdelméről sem szólnak és elfelejtik azokat az interpellációkat, amelyek ebben a kérdésben a képviselőházban el­hangzottak. Ahogy elhallgatják a kezdeményezőket és a rendelet megjelenésének előzményeit, ugyan­úgy elhallgatják e nemrégiben ki­adott rendeletmódosítás lénye­ges hibáit is. A közelmúltban megjelent és a Népszavában is ismertetett rende­let egyik lényeges hibája, hogy az általunk követelt 75%-os kedvez­mény helyett csupán 50%ot nyújt, holott az eredeti követelés igen in­dokolt és szükségszerű. Ugyancsak súlyos hiba, hogy az évi kereseti határt 3000 pengőben állapították meg a tavalyi 5000 pengős meg­határozással szemben, tehát, aki évi 50000 pengőn felüli összeget keres, az nem részesülhet ebben a vasúti kedvezményben. Van, tehát éppen ők azok, akikre leginkább ráfér az üdülés és nem hihet őket elütni a vasúti kedvez­ményt­ől azzal az indokolással, hogy többet keresnek évi 3000 pengőnél, hiszen ez a többletkereset átmeneti si­ üü­gy és munkájuk a közérdeket szolgálja. A rendeletnek e téves és hibás pontja miatt naponta kere­sik fel szerkesztőségünket és a szak­szervezeteket az érdekelt munkások, hogy keserűségüket és panaszaikat kifejezzék. A vasúti kedvezmény, a rendelet szerint, május 15-től de­cember 31-ig érvényes, noha az eredeti javaslat, amelyet elvtársaink terjesztettek elő, az egész évre szórt. Ez azért lenne fontos, mert előfor­dul, hogy üzemzavar, vagy egyéb okok miatt már az év elején fel­szólítják a munkást, hogy vegye ki a szabadságát. Rengeteg idény­szakma munkásainak érdeke is azt követeli meg, hogy a vasúti ked­vezményt egész évre terjesszék ki. A panaszok között szerepel az is, hogy a vasúti kedvezmény elnyeré­séhez legalább hatnapos távollét szükséges, amely egyszer szakítható meg, holott a tavalyi rendelet sze­rint­ — nagyon helyesen — egy-két­napos távollét is elegendő volt. Ezek azok a hiányosságok, ame­lyek ellen a munkásság panaszai irányulnak, ezek a hiányosságok, amelyeket a fontos szociális gondolat hasz­nosítása és kivitelezése érdeké­ben sürgősen meg kell szüntetni. És lehetővé kell tenni, hogy minden munkás egyformán, egyenlő mér­tékb­e­l élvezhesse ki jól megérde­melt üdülését. virágkiállításra (május hó 2-től május hó 14-ig) kedvezményes elővételi jegyek 1 pengő helyett 60 fillérért még kaphatók Kultú­rp­r­op­ag­a­n­d­a jegypénztáraink­nál. Erzsébet körút 35. Tel.: 222-293 és Conti ucca 4. Tel.: 130-330. 31. 32 A MUNKÁSSÁG LAPJA A NÉPSZAVA Ezek a munkások, leg­inkább vasipariak, nehéz fizikai munkát végeznek, túlfeszített iram­ — Motorkerékpárszerencsétlenség. A­ Kerepesi úton motorkerékpárjával ro­bogott Varga Ferenc 30 éves motor­szerelő.­­ A lóversenypálya előtt egy átmenti fának rohant. Súlyos sérüléssel vitték a mentők a Horthy Miklós­kórházba. — Csütörtökön este az And­rássy út 73 számú ház közelében egy szürketasi, egy magánautó és egy mo­torkerékpár összefutottak. A hármas karambolnak egy sérültje van: Vasanics Jenő 41 éves szállítómunkás,­ aki a lá­bát törte. 7. oldal Csillárt METEOR csillárgyárnál vásároljon: S­ok­maniczky ucca 27 József körút 44 — Munkaközben összeesett. Barna József 50 éves napszámos csütörtö­kön délután a Retek utca l6.­számú ház építkezésénél munka közben ösz­szeesett és súlyos sérüléssel vitték a mentők az új János kórházba. — A Magyar Nemzeti Bank üzlet­vezetősége a munkácsi fiókintézet mű­ködési kerületébe tartozó Huszton és Nagyszőllősön mellékhelyi piacot létesí­tett. Ezeket a helyeket ezzel bekapcsol­ták a Magyar Nemzeti Bank telep­helyeinek hálózatába. — Felakasztotta magát. Özvegy Bődi Benedekné 84 éves asszony csütörtökön este a Rákosszeg utca 30. számú házban lévő lakásán felakasztotta magát és mire rátaláltak, meghalt. Holttestét a rendőri bizottság a törvényszéki orvostani inté­zetbe szállíttatta. • Az öngyilkosság ügyében megindult a nyomozás. „A természet titkai nyomában" Sztrókay Kálmán könyve a modern fizikáról a második kiadásához ért el, éspedig megérdemelten. Évtizedekkel ezelőtt, amikor kezdtek elterjedni a rádiumról, a sugárzásokról, majd a re­lativitásról és a kvantumokról, az anyag fejlődéséről és az atomok szerke­zetéről kibontakozó nézetek, sokszor kel­lett arra gondolni, hogy érnek majd meg ezek a problémák iskolai, mondjuk, népszerű tárgyalásra. A fizika és a matematika lángelmét a maguk sajátos eszközeivel boncolták és építették ezeket a problémákat úgy, hogy azokhoz a szakembereken kívül mások alig is kö­zeledhettek. A fizika forradalmi átala­kulása azonban nem­ maradhatott meg a szakértőréteg magánügyének,­­ erre egyébként maga ez a nagyszerű társa­ság nem is tartott számot, sőt maga igyekezett az új, forrongó felfedezése­ket közkinccsé tenni. Megindult tehát a küzdelem az új tanok egyszerű, vilá­gos, közérthető kifejtésére és ma már valóban ott tartunk, hogy az alapvető fizikai ismeretek birtokában úgyszólván mindenki számára érthetően lehet tár­gyalni a kérdéseket a kialakuló új fizi­kai világkép iránt érdeklődök részére. Ennek a remek pedagógiai művelet­nek értékes képviselője Sztrókay mun­kája. Módszere az, hogy történelmi összefüggésében építi fel, ahogyan a régi fizikából az adott új problémák nyomán az új fizika kényszerűen kiala­kult, különös gondot fordítva Planck és Bohr fordulatot jelentő, súlyos eredmé­nyeinek világos ismertetésére. Elbeszé­lése érdekes, hangja közvetlen, okfejtése logikus és pontosan eltalálja, hogy mily mélységekig tudja őt követni olvasója, aki nem matematikus. Módszertani szempontból kifogásoljuk — tehát nem a relativitás védelmében, amely a szak­emberek feladata —, hogy bizonyos kiélezettséget látunk a szerző részéről a relativitástan „trükkös" matematikai eljárásával szemben. Ez a tény az olva­sót, aki más forrásokból esetleg más tájékoztatást nyert erről a­ tudományos irányzatról vagy eljárási módszerről, zavarba ejtheti, annál is inkább, mert a matematikai eljárás a maga egészé­ben a számára megfoghatatlan műfogá­sok sorozata. Aztán eszünkbe jut: Waihinger megemlíti, hogy „műfogá­saiért", a matematikai Kunstgriffekért hasonló szemrehányások érték Leib­nitzet és Newtont is, akik pedig ezek­kel a zseninek szereztek polgárjogot a matematikai logikában. Érdemes tenni ezt is felfogást, amely egyébként bizo­nyos ellentétben áll az ugyanott Lénárd professzorról elmondottakkal és a be­fejező igen érdekes ismeretelméleti fej­tegetésekkel is, bizonyos revízió alá venni a majd kiadandó és még inkább kibővített harmadik kiadásban. Az ízléses kiállítású, Say Kornél ma­gyarázó rajzaival és több műmelléklettel illusztrált kötetet a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda adta ki. sz. s. A Népszava előfizetési ára: Err évre — — — — — — — — 36.— jHttiefl F­iWvr» 38.— pengő NegyederT* — — — — — — — — 9— pea£o Egy h«Apra 3._ pe»g3 Rjnr hétre 74 fillér £grree arte ara bétktalp 7­! — fillér

Next