Népszava, 1940. május (68. évfolyam, 98–120. sz.)
1940-05-31 / 120. szám
68. évfolyam 120. szám Budapest, 1940 május 31. péntek Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4• Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 A SZOCIÁLDEMOKRATA ... A PÁRT KÖzPONTI LAPJA Végéhez közeledik a flandriai csata negyven német hadosztály és a szövetségesek között Berlin Prioux francia tábornok foglyulesését és a szövetséges csapatok megsemmisítését jelenti. London közli, hogy a flandriai csapattestek jelentékeny része Angliába érkezett és a francia tengerparton még folyik az ütközet. Új brit páncélos csapatok érkeztek a Somme-hoz Földközitengeri háború sem zavarja meg a Balkán békéjét• — Szovjetorosz csapatok visszavonása Galíciából. — Litván-orosz diplomáciai feszültség "A flandriai csata még tart. 7 A belga fegyverletétellel teremtett helyzetben a franciák és angolok ellenállása és a hatalmas német támadásokkal szemben való elkeseredett harca nyilván azt a célt szolgálja, hogy az ottani angol és francia egységek a tengerhez jutva, hajón kerüljenek ki abból a szorításból, amelyet az előnyomuló németek seregei jelentenek számukra. Este érkezett jelentések arról számolnak be, hogy ezeknek a csapatoknak egy része már Angliába is érkezett. Ugyanakkor jelentés érkezik arról, hogy nagyszámú angol csapatok, leginkább motorizált egységek érkeztek a Somme-frontra és csatlakoztak az ott felsorakozott szövetséges haderőkhöz. Amerikai sajtójelentések szerint Weygand tábornok Rethelnél készül nagy támadásra a németek ellen. A német sajtó „a nagy flandriai csata utolsó felvonása" és hasonló címfeliratokban közli Ypern és Kommel bevételéről szóló híreket. „Ypern és Kemmel bevétele — írja a ,Berliner Börsenzeitung' — kiszélesíti a flandriai győzelmet. Az utolsó harcok lefolyására, amelyek az angol-francia sereg sorsát megpecsételik, döntő jelentőségű a Kemmel hegy elfoglalása, amely a köröskörül elterülő lapos síkságokon uralkodik." A csütörtök esti berlini lapok a belga és francia partvidéken angol hajórajok ellen végrehajtott nagyszabású német légitámadásról írnak. A „Deutsche Allgemeine Zeitung'" „A La Manche csatorna melletti Gallipoli"-ról írva kifejti, hogy „a Dünkirchen és Ostende előtt a tengeren végrehajtott akció sejtetheti Angliával, hogy mi vár reá nemsokára saját kapui, mögött, saját partvidékén". Ezután következik részletes leírása annak, hogy milyen pusztítást vittek véghez a német repülők a szövetségesek hajói ellen. „Most mutatkozik meg annak az érvágásnak a hatása — írja továbbá amelyet az angol flotta, a norvégiai akció folyamán elszenvedett." Szerdán adta át Hágában Falkenhausen gyalogsági tábornok a katonai ső végjogokat Christiansen repülő tábornoknak és a végrehajtó hatalmat Seyss-Inquart birodalmiminiszternek, a megszállott területek biztosának. Seyss-Inquart az ünnepélyes aktus alkalmából mondott beszédében kiemelte, hogy az eddig érvényes holland jogot, amennyire csak lehetséges, érvényben hagyják, hogy a közigazgatás lebonyolítására bevonják a holland hatóságokat és megóvják az igazságszolgáltatás függetlenségét. Ennek előfeltétele — úgymond — a holland nép és a holland hatóságok megértő magatartása. * A német távirati iroda jelenti, hogy szerdán este érkeztek meg Berlinbe a brüsszeli német nagykövetség tagjai és ezeknek hozzátartozói. A jelentés szerint a 206 férfiból, nőből és gyermekből álló társaság 13 napig utazott Franciaországon és Svájcon keresztül Németországba. Azért tartott ennyi ideig az út, mert a német társaságnak 12 napon át kellett a franciasvájci határon 11 utasra várakoznia, akiket a francia hatóságok letartóztattak és csak 12 nap után bocsátottak szabadon. A jelentés szerint a francia hatóságok a letartóztatottakat „a legkegyetlenebb elbánásban részesítették, hogy a brüsszeli német nagykövetség tevékenységére vonatkozó közléseket kényszerítsenek ki belőlük". Mielőtt még ez a közlemény megjelent volna, a csütörtök reggeli lapok éles hangon fordulnak Franciaország ellen. A „Völkischer Beobachter" hatalmas címbetűkkel közli, hogy „a francia nép bűnrészese kormányának". A német rádió angol nyelvű adásában pedig cáfolja a német-francia különbékéről szóló híreket. Az angol sajtó lelkes hzngú cikkekben dicsőíti a Flandriában harcoló brit és francia katonák magatartását. A Daily Herald egyformán magasztalja az angol és a francia csapatok teljesítményét, amelyet még a németek is elismernek. Rámutat az ellenállásukkal elért lényeges katonai eredményekre és arra, hogy rendkívül súlyos veszteségeket okoztak az ellenségnek. „Megmutatták a világnak — írja —, hogy az ember ember ellen és fegyver fegyver ellen való küzdelemben a britek ugyancsak megállják helyüket." Ezek után pedig így folytatja: „Mindennél égetőbben szükséges, hogy az egész angol nemzet kemény elhatározása egy felesleges nap elmúlását se engedje úgy, hogy saját csapatai gyengébb fegyverekkel harcoljanak, mint az ellenség. Az új kormány dinamikus politikáját két, a nép lelkéből merített jelszó irányítja: „munka és egyenlőség". A csütörtök esti lapok közül a „Star" „mérhetetlen német veszteségekről" ír. Az „Evening News" azt írja, hogy a brit expedíciós erők egyetlen visszavonulási útja a tengerpart felé vezet. A flandriai szövetséges csapatok — úgymond — veretlenül és csüggedés nélkül vonulnak vissza, közben borzalmas veszteségeket okoznak az ellenségnek. „Ezt a visszavonulást — folytatja ezek után — Berlin nagy győzelemként, könyveli el, de az ár, amelyet fizetnek érte, óriási és végül nem használ sokat, ha Anglia megtanulja a benne rejlő leckét és ösztönzést merít belőle arra, hogy erejét még jobban megfeszítse. A Flandria kiürítésével járó veszteségek nem bénítják meg Angliát, az anyagkiesést pedig a most már majdnem teljes háborús sebességgel dolgozó hadianyaggyárak hamarosan kipótolják." Washingtoni jelentés szerint a szövetségesek 1939 január óta 7700 repülőgépet rendeltek az Egyesült Államokban, ebből eddig 2000-et szállítottak le. "A legutóbbi 21 óra alatt nagyszámú Hurricane-repülőgép érkezett Angliába. Ezeket Kanada szállította. Ugyanakkor kanadai hadipilótacsoport is érkezett az angliai kikötőkbe. Ausztrália átengedteAngliának azokat a megállapodásokat, amelyekkel az Egyesült Államokban és Kanadában repülőgépeket rendelt. Nagy feltűnést kelt. Újzélandnak az az elhatározása, hogy bevezeti az általános hadkötelezettséget. Ugyanekkor elhatározta azt is, hogy 9000 pilótát küld az európai frontra. Halderabad nizámja, kalkuttai jelentés szerint 50.000 font sterlinget ajánlott föl az angol kormánynak két repülőszázad fölállítására, amely az ő nevét viselte. A maláj államokban nem hivatalos honvédelmi alapot létesítettek, amelyre az első három órában 60.000 fontot gyűjtöttek. * Párizsban csütörtökön Reynaud miniszterelnök elnöklete mellett értekezlet volt, amelyen többek között részvett Weygand tábornok, Pétain tábornagy, Darlang tengernagy és a légügyi miniszter. Reynaud miniszterelnök előzetesen tárgyalásokat folytatott Sir Ronald Campbell párizsi brit nagykövettel, akivel megbeszélte annak módját, hogy miképpen tartsák fenn a legszorosabb kapcsolatot a két szövetséges kormány között. A francia sajtó is kiemeli a francia és brit katonák nagy teljesítményét Flandriában abban a rendkívüli súlyos helyzetben, amelyet a belgák fegyverletétele idézett elő. A Le Populaire számol azzal, hogy a francia front előbbutóbb arra a vonalra szorítkozik, amely a Somme és az Aisne mentén haladva, a Maginot-vonalhoz csatlakozik. Számol azzal a lehetőséggel is, hogy amikor a németek megtörték Flandriában az ellenállást, egyszerre indítják el a támadást Párizs és Anglia ellen. A „Le Matin" azt írja, hogy a döntő harc akkor kezdődik, amikor a németek minden erejükkel a déli vonalon felsorakozó francia seregek ellen fordulnak. A flandriai csatának azonban nem, csupán a Németország és a szövetségesek között való mérkőzés szempontjából van jelentősége. Mindenfelől érkező jelentések arról beszélnek, hogy ennek befejeztével következik be Olaszország beavatkozása a háborúba. Az „United Press" szerint Olaszország június elején teszi meg az erre vonatkozó döntő lépést. A külföldi lapok és szakkörök máris számításba veszik az olasz háborús fellépéssel vársujtó eseményeket. Rómában sok szó esik az angol és francia hajóhad és támaszpontok ellenállóképességéről és sebezhető pontjairól. A szövetségesek részéről nem hangzik el erre vonatkozóan semmiféle kijelentés. Rövid táviratok jelzik csupán nagy általánosságban, hogy Franciaország, Anglia és Egyiptom hadereje el- foglalta a számára kijelölt straté-