Népszava, 1940. május (68. évfolyam, 98–120. sz.)

1940-05-31 / 120. szám

68. évfolyam 120. szám Budapest, 1940 május 31. péntek Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4­• Megjelenik hétfő kivételével m­­­i­n­d­e­n nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 A SZOC­IÁLD­E­M­O­K­R­A­T­A ... A PÁR­T K­Ö­­­z­PONTI LAPJA Végéhez közeledik a flandriai csata negyven német hadosztály és a szövetségesek között Berlin Prioux francia tábornok foglyulesését és a szövet­séges csapatok megsemmisítését jelenti.­­ London közli, hogy a flandriai csapattestek jelentékeny része Angliába érkezett és a francia tengerparton még folyik az ütközet. Új brit páncélos csapatok érkeztek a Somme-hoz Földközit­eng­er­i háború sem zavarja meg a Balkán békéjét• — Szovjetorosz csapatok visszavonása Galíciából. — Litván-orosz d­iplom­áciai feszültség "A flandriai csata még tart. 7 A belga fegyverletétellel teremtett helyzetben a franciák és angolok ellenállása és a hatalmas német tá­madásokkal szemben való elkesere­dett harca nyilván azt a célt szol­gálja, hogy az ottani angol és­ f­ran­cia egységek a tengerhez jutva, ha­jón kerüljenek ki abból a szorítás­ból, amelyet az előnyomuló néme­tek seregei jelentenek számukra. Este érkezett jelentések arról szá­molnak be, hogy ezeknek a csapa­toknak egy része már Angliába is érkezett. Ugyanakkor jelentés érke­zik arról, hogy nagyszámú angol csapatok, leginkább motorizált egy­ségek érkeztek a Somme-frontra és csatlakoztak az ott felsorakozott szövetséges haderőkhöz. Amerikai sajtójelentések szerint Weygand tá­bornok Rethelnél készül nagy táma­dásra a németek ellen. A német sajtó „a nagy flandriai csata utolsó felvonása" és hasonló címfeliratokban közli Ypern és Kommel bevételéről szóló híreket. „Ypern és Kemmel bevétele — írja a ,Berliner Börsenzeitung' — kiszé­lesíti a flandriai győzelmet. Az utolsó harcok lefolyására, amelyek az angol-francia sereg sorsát meg­pecsételik, döntő jelentőségű a Kemmel hegy elfoglalása, amely a köröskörül elterülő lapos síkságo­kon uralkodik." A csütörtök esti berlini lapok a belga és francia partvidéken angol hajórajok ellen végrehajtott nagy­szabású német légitámadásról ír­nak. A „Deutsche Allgemeine Zei­tung'" „A La Manche csatorna mel­letti Gallipoli"-ról írva kifejti, hogy „a Dünkirchen és Ostende előtt a tengeren végrehajtott akció sejtetheti Angliával, h­o­g­y mi vár reá nemsokára saját kapui, mögött, saját part­vidéké­n". Ezután következik részletes le­írása annak, hogy milyen pusztítást vittek véghez a német repülők a szö­vetségesek hajói ellen. „Most mutat­kozik meg annak az érvágásnak a hatása — írja továbbá amelyet az angol flotta, a norvégiai akció folya­mán elszenvedett." Szerdán adta át Hágában Falken­hausen gyalogsági tábornok a kato­nai ső végjogokat Christiansen re­pülő tábornoknak és a végrehajtó hatalmat Seyss-Inquart birodalmi­­miniszternek, a megszállott terüle­tek biztosának. Seyss-Inquart az ün­nepélyes aktus alkalmából mondott beszédében kiemelte, hogy az eddig érvényes holland jogot, amennyire csak lehetséges, érvényben hagyják, hogy a közigazgatás lebonyolítására bevonják a holland hatóságokat és megóvják az igazságszolgáltatás függetlenségét. Ennek előfeltétele — úgymond — a holland nép és a hol­land hatóságok megértő magatar­tása. * A német távirati iroda jelenti, hogy szerdán este érkeztek meg Berlinbe a brüsszeli német nagy­követség tagjai és ezeknek hozzá­tartozói. A jelentés szerint a 206 férfiból, nőből és gyermekből álló társaság 13 napig utazott Francia­országon és Svájcon keresztül Né­metországba. Azért tartott ennyi ideig az út, mert a német társaság­nak 12 napon át kellett a francia­svájci határon 11 utasra várakoz­nia, akiket a francia hatóságok le­tartóztattak és csak 12 nap után bocsátottak szabadon. A jelentés szerint a francia hatóságok a letar­tóztatottakat „a legkegyetlenebb el­bánásban részesítették, hogy a brüsszeli német nagykövetség tevé­kenységére vonatkozó közléseket kényszerítsenek ki belőlük". Mielőtt még ez a közlemény meg­jelent volna, a csütörtök reggeli la­pok éles hangon fordulnak Francia­ország ellen. A „Völkischer Be­obachter" hatalmas címbetűkkel közli, hogy „a francia nép bűn­részese kormányának". A német rá­dió angol nyelvű adásában pedig cáfolja a német-francia kü­lönbékéről szóló híreket. Az angol sajtó lelkes h­zngú cik­kekben dicsőíti a Flandriában harcoló brit és francia katonák magatartását. A Daily Herald egyformán magasztalja az angol és a francia csapatok teljesítmé­nyét, amelyet még a németek is el­ismernek. Rámutat az ellenállá­sukkal elért lényeges katonai ered­ményekre és arra, hogy rendkívül súlyos veszteségeket okoztak az el­lenségnek. „Megmutatták a világ­nak — írja —, hogy az ember ember ellen és fegyver fegyver ellen való küzdelemben a britek ugyancsak megállják helyüket." Ezek után pe­dig így folytatja: „Mindennél ége­tőbben szükséges, hogy az egész angol nemzet kemény elhatározása egy felesleges nap elmúlását se en­gedje úgy, hogy saját csapatai gyengébb fegyverekkel harcolja­nak, mint az ellenség. Az új kor­mány dinamikus politikáját két, a nép lelkéből merített jelszó irá­nyítja: „munka és egyenlőség". A csütörtök esti lapok közül a „Star" „mérhetetlen német vesztesé­gekről" ír. Az „Evening News" azt írja, hogy a brit expedíciós erők egyetlen visszavonulási útja a­ ten­gerpart felé vezet. A flandriai szö­vetséges csapatok — úgymond — veretlenül és csüggedés nélkül vo­nulnak vissza, közben borzalmas veszteségeket okoznak az ellenség­nek. „Ezt a visszavonulást — foly­tatja ezek után — Berlin nagy győzelemként, könyveli el, de az ár, amelyet fizetnek érte, óriási és vé­gül nem használ sokat, ha Anglia megtanulja a benne rejlő leckét és ösztönzést merít belőle arra, hogy erejét még jobban megfeszítse. A Flandria kiürítésével járó vesztesé­gek nem bénítják meg Angliát, az anyagkiesést pedig a most már majdnem teljes háborús sebességgel dolgozó hadianyaggyárak hamaro­san kipótolják." Washingtoni jelentés szerint a szövetségesek 1939 január óta 7700 repülőgépet rendeltek az Egyesült Államokban, ebből eddig 2000-et szállítottak le. "A legutóbbi 21 óra alatt nagy­számú Hurricane-repülőgép érkezett Angliába. Ezeket Kanada szállí­totta. Ugyanakkor kanadai hadi­pilótacsoport is érkezett az angliai kikötőkbe. Ausztr­ália átengedte­­Angliá­nak azokat a megállapodásokat, amelyekkel az Egyesült Államok­ban és Kanadában repülőgépeket rendelt. Nagy feltűnést kelt. Újzéland­nak az az elhatározása, hogy be­vezeti az általános hadkötelezettsé­get. Ugyanekkor elhatározta azt is, hogy 9000 pilótát küld az európai frontra. Halderabad nizámja, kal­kuttai jelentés szerint 50.000 font sterlinget ajánlott föl az angol kormánynak két repülőszázad föl­állítására, amely az ő nevét viselte. A maláj államokban nem­ hivatalos honvédelmi alapot létesítettek, amelyre az első három órában 60.000 fontot gyűjtöttek. * Párizsban csütörtökön Reynaud miniszterelnök elnöklete mellett ér­te­kezlet volt, amelyen többek között részvett Weygand tábornok, Pétain tábornagy, Darlang tenger­nagy és a légügyi miniszter. Rey­naud miniszterelnök előzetesen tár­gyalásokat folytatott Sir Ronald Campbell párizsi brit nagykövettel, akivel megbeszélte annak módját, hogy miképpen tartsák fenn a leg­szorosabb kapcsolatot a két szövet­séges kormány között. A francia sajtó is kiemeli a fran­cia és brit katonák nagy teljesít­ményét Flandriában abban a rend­kívüli súlyos helyzetben, amelyet a belgák fegyverletétele idézett elő. A Le P­opulaire számol az­zal, hogy a francia front előbb­utóbb arra a vonalra­ szorítkozik, amely a Somme és az Aisne mentén haladva, a Maginot-vonalhoz csat­lakozik. Számol azzal a lehetőség­gel is, hogy amikor a németek megtörték Flandriában az ellen­állást, egyszerre indítják el a tá­madást Párizs és Anglia ellen. A „Le Matin" azt írja, hogy a döntő harc akkor kezdődik, amikor a németek minden erejük­kel a déli vonalon felsorakozó fran­cia seregek ellen fordulnak. A flandriai csatának azonban nem, csupán a Németország és a szövet­ségesek között való mérkőzés szem­pontjából van jelentősége. Minden­felől érkező jelentések arról beszél­nek, hogy ennek befejeztével követ­kezik be Olasz­o­r­s­zág b­eav­at­kozása a háborúba. Az „United Press" szerint Olaszország június elején teszi meg az erre vonat­kozó döntő lépést. A külföldi lapok és szakkörök máris számításba veszik az olasz háborús fellépéssel vársujtó esemé­nyeket. Rómában sok szó esik az angol és francia hajóhad és támasz­pontok ellenállóképességéről és se­bezhető pontjairól. A szövetségesek részéről nem hangzik el erre vonat­kozóan semmiféle kijelentés. Rövid táviratok jelzik csupán nagy álta­lánosságban, hogy Franciaország,­­ Anglia és Egyiptom hadereje el-­ foglalta a számára kijelölt straté-

Next