Népszava, 1940. július (68. évfolyam, 146–171. sz.)

1940-07-02 / 146. szám

"4. oldal Augusztus 1-re felmondtak a zsidó csarnoki árusoknak Hónapok óta hangzanak el felszó­lalások a képviselőházban és a fővá­ros bizottsági ülésein, hogy a zsidó­törvény rendelkezéseit ne hajtsák végre olyan könyörtelenséggel azo­kon a kisembereken, akiknek a gaz­dasági életben való térhódításáról szó sem l­het. Ezzel szemben hóna­pok óta kapjuk a jelentéseket, hogy a kisegzisztenciák százait foszt­ják meg kenyerüktől a zsidótör­vény végrehajtására való hivat­kozással. Ennek a céltudatos akciónak egyik újabb fejezete a fővárosi vásárok és vásárcsarnokok igazgatóságának az az intézkedése, amellyel augusztus 1-ére egész sereg zsidó csarnoki árusnak felmondtak.­­A felmondással kapcsolatban Reisz Móric elvtárs hétfőn eljárt Rosta János tanácsnoknál, akitől azt a felvilágosítást kapta, hogy zsidó csarnoki árusoknak valóban fel­mondtak, de a felmondás alá eső árusok­­száma nem éri el azt a számot, amelyről az első hírek szóltak. Iirisz elvtársunknak kijelentette még a tanácsnok, hogy az árusok fellebbezéseit a lehetőségekhez mér­ten kedvezően intézi majd el a fő­város. Július 11-éig tárgyalják Csubay és Vágó össze­férhetetlenségi ügyét A képviselőház állandó össze­férhetetlenségi­­bizottsága hétfőn délelőtt ülést tartott. Kimondták, hogy Jurcsek Bélának termelői kormánybiztosi megbízatása, mivel­hogy nem jár fizetéssel, nem ösz­szeférhetetlen Jurcsek képviselő­ségével. Ezután foglalkoztak Hubay Kálmán és Vágó Pál összeférhetet­lenségi ügyével gr­óf Teleki Pál mi­niszterelnök összeférhetetlenségi bejelentése alapján. Hosszabb vita után a bizottság megállapította, hogy a bejelentési másodlatot az érdekelt képviselőknek későn küld­ték ki, a kézbesítés óta még nem telt el a nyolcnapos perfelvételi ha­tár és ezért a tárgyalást elnapol­ták. Az elnök ezután javaslatot tett, keresse meg a bizottság a képviselő­ház elnökét abban az irányban, hogy a szabálytalanságot elkövető képviselőházi tisztviselő ellen a fegyelmi eljárást rendelje el és öt állásától azonnal függessze föl. A bizottság az elnök javaslatát ma­gáévá tette és ezután elhatározta, hogy július 11-én tárgyalják a Hubay—Vágó-ügyet. Ugyanekkor érdemi döntést is hoznak. Itt említjük meg, hogy kedden délelőtt 10 órakor ülést tart a képviselőház. Az ülésen megválaszt­ják a 36-os bizottság 24 képviselő tagját. Kedden délután 5 órakor a képviselőház illetékes bizottságai tárgyalják a nép- és családvédelmi alapról szóló törvényjavaslatot. mm rr IV­­U VESZET® I­RODA­LOM Ihlet és alkotás a zeneművészetben Kiérdemelt részletességgel foglal­koztunk már néhány év előtt dr Julius Balde, jenai egyetemi tanár első terjedelmes könyvével is, amelynek a zenei alkotó folyamat még csak általános körvonalaiban volt a tárgya. Most — ugyancsak S. Hirzel kiadásában, Lipcsében " Eingebung und Tat im musikali­schen Schaffen" címmel megjelent az érdekes és komoly zenetudós második s nem kevésbé terjedelmes kiegészítő kötete. Ebben a könyvé­ben folytatólagosan fejti ki irány­vonalait a szerző s egyúttal véde­kezik az őt ért és első munkájával kapcsolatos támadások ellen. Neve­zetesen Hans Pfitzner német zene­szerzővel és híveivel száll vitába. Ők ugyanis bizonyos értelemben romantikusai, sőt misztikusai a művészi lélekelemzésnek, tiltakoz­nak a tudatosító „józan" kutatás ellen s védik a fátyolt, amely sze­rintük kifürkészhetetlen titkokat takar: titkokat, amelyeknek ködho­mályban kell maradniok... Szerző velük szemben a tudomány egyéb ágaira hivatkozik, ahol ugyancsak bátran és módszeresen hatoltak bele a természet rejtel­meibe -- azzal az eredménnyel, hogy a titkok megfejtői előtt egyre újabb és mélyebb titkok sorakoztak fel. Az élet csodái nem zsugorodnak össze, ha feléjük közeledünk, hanem ellenkezőleg: még inkább megnö­vekednek és kiteljesednek azok sze­mében, akik a csodákon vizsgálód­nak és törvényszerűségüket felis­merték... A művész sem válik ki­sebbé számunkra, ha műhelytitkai­ból egyet-mást ellesnünk sikerült. Sőt ellenkezőleg: csaknem újra lát­juk meg a művészt és személyeseb­ben átérzett tisztelettel méltatjuk alkotó munkáját, ha e munka iga­zibb mibenlétére ráébredtünk. Ak­kor sejteni kezdjük, hogy ebben a többnyire gondtalannak és vidám­nak hitt műhelyben nem holmi együgyű gyermek játszadozik és halmozza „ösztönösen" kitalált s amúgy ingujjból kirázott játékait, hanem a művész építi fel a gyak­ran, sőt többnyire hosszú töprengé­sek és keserves kínlódások árán­­s a maga jobbik álomvilágát. Bahle egyik fő érdemét abban a feltétlenül helyes és hasznos igye­kezetben pillantjuk meg ismét, amellyel a közönség körében álta­ánosan elterjedt és époly közked­velt, mint téves vélemények ellen fordul, a szokványos fogalmakat ré­szint szétoszlatja, részint tisztázza, vagy helytálóbbakkal kicseréli... A művészi munka „könnyedsége" nem az alkotófolyamat gyors és fá­radságmentes lepergésében rejlik, hanem a tehetség abbeli képességé­ben, hogy a verejtékes munkafo­lyamat jeleit eltünteti! Nemcsak a szakember, hanem a műkedvelő ze­nebarát számára is értékes olvas­mány az ilyen könyv, amelyből megtanulhatja, hogy Beethoven tíz­húsz vázlatot készített egy-egy szo­nátatémájához, újból és újból változ­tatott a dallamvonal hangjegyein, ritmusain, amíg az egész végül oly töretlen egységben simult össze, mintha valami szerencsés röpke pillanat adománya lenne. A látszat emellett érvel s csupán a magasabb valószínűség az, ami a tényleges valóság félremagyarázására veze­tett. Beethoven jegyzetfüzetei örök példaképei a művészi alkotóerő lan­kadatlan fáradozásának. A „Fide­lio"-h­oz készült vázlatairól maga a mester úgy nyilatkozott híve, Schindler előtt, hogy megőrzésük és tanulmányozásuk rendkívüli ér­tékkel bír majd a későbbi kutatás számára. Marcelline áriáját négy teljes és számtalan részleges vázlat­ban vetette papírra Beethoven, Marcelline és Jacquino duettjét úgyszólván ütemről ütemre ragasz­totta össze. S a halhatatlan opera mindkét száma mindazonáltal a já­tékos lendület töretlen ívében pe­reg le a gyönyörködő hallgatók előtt! Nagyon figyelemreméltó végül Bahle elmélete, amely szerint a művész fejlődésében három mozza­natot különböztet meg. A mintakép az alkotás első ösztönét ébreszti és szabadítja fel a kezdő művészegyé­niségben, de ő nemsokára azt is tudatosítja magában, ami ebből a mintaképből hiányzik­­­­ aminek alapján saját útjai az első minta­képétől különválnak. Így alakul ki benne az ellenkép, amely magába foglalja azt, ami akarásával, elkép­zelésével ellenkezik. E két kép egy­bevetéséből, letisztulásából keletke­zik a harmadik: a vezérkép, a­mely most már a művész saját felisme­rését, meggyőződését és célkitűzé­sét eszmei alakban sűríti össze. Ismételjük, hogy a könyv hasz­nos olvasmány nem csupán a szak­ember, hanem a magasabbrendű zeneértésre törekvő műbarát szá­mára is, mert itt számos kitűnő útmutatást találhat arra a sokat vitatott kérdésre vonatkozólag, mi­ként elemezze ki a zenéből a zene­alkotót, a szándékainak maradék­talanul pontos kifejezéséért küzdő művészegyéniséget. Jemnitz Sándor. a főváros világhírű gyógyfor­rásokkal táplált fürdőiben. Szent Gellért Széchenyi-fürdő Szent Imre-fürdő Rudas-fürdő nép-, gőz-, kád-, termál-, iszapgyógyfürdőiben és uszodáiban Kedvezményes jegyete foapfiatott Kultúrpropaganda jegypénztáraink­nál. Erzsébet körút 35. Tel.: 222-293 és Conti ucca 4. Tel.: 130-330, 31. 32 NÉPSZAVA 1940 július 2. Kedd A „Külön nóta" a Margitszigeti Szín­padon Kétszer halasztották el Gyatlay Do­mokos erdélyi író darabjának szabad­téri előadását, szombaton volt a bemu­tatója. „Népi játék" ez a darabnak drama­turgiai megjelölése. Több benne a népi, mint a színjáték. Szemnek kedves er­délyi gyöngyösbokréta jelenetei követik egymást, a színjáték, a dráma maga el­eltűnik a tarka jelenetek során. Mond­ják, sor kerül a darabnak a Nemzeti Színházban való előadására is: ekkor bizonyára kerekebb lesz, megszakítás nélkül való a történet, amelyet a sza­badtéri színpad csak nagyjában, csak népi keretek között mutatott. A székely falu összetartásban éli a hétköznapi életét. Ünnepnapjai is közö­sek, őrzi a hagyományait. Idegen, tén­fergő kerül a faluba, a szép székely lányra fáj a foga, a falu nem alkuszik, együtt áll az idegennel szemben. A vé­gén minden rendbejön, sok-sok félreér­tés "után a szép székely leány a déli székely legényé lesz, a ráélhámoskodó, hatalmaskodó idegen minden mesterke­dése kudarcba fullad. Sok-sok tánc, sok tarka erdélyi ruha kíséri a darab jele­neteit, amelyeknek hősei Somogyi Erzsi, Jávor Pál, Juhász József (az idegen), Gobby Hilda, Eöry Kató, a sok hu­morral játszó­­ nótázó Góton, Mah­idra, Bodnár, Ónody, Balázs és a leg­fiatalabb évjáratból Hangay Márta, Na­szódi Sándor és Galamb György. A darabot Szilassy Gyula rendezte, a színpadképet Horváth János képezte ki és az előadáson résztvett a Székely Egyetemi Hallgatók Egyesületének tánc­csoportja is. [Rm] (*) A Nemzeti Zenede Egyesület gróf Zichy János elnöklésével most tartotta évi rendes közgyűlését. A közgyűlés a százéves Nemzeti Zenede nagysikerű ju­bileumi ügyeivel, a költségvetéssel és a zárószámadással foglalkozott. Zichy Já­nos elnök meleg szavakkal búcsúztatta a magas életkorára hivatkozással saját kérelmére távozó Noseda Károly főigaz­gatót, akinek a Nemzeti Zenede érdeké­ben végzett érdemeit a közgyűlés jegy­zőkönyvileg köszönte meg. A közgyűlés Sugár Viktor intézeti tanári igazgatói címmel tüntette ki. (*) A Magyar Dalosegyesületek Orszá­gos Szövetsége június 29-én és 30-án Győrött rendezte XXVI. országos ver­senyének második részét. A városháza előtt rendezett szabadtéri díszhangver­seny keretében a dalosokat a város ne­vében dr Valló István helyettes polgár­mester köszöntötte, az üdvözlést Ripka Ferenc elnök köszönte meg. A dalosver­senyt vasárnap délben a városháza előtt megtartott hangverseny fejezte be. (*) Badar-ünnepségek Mezőtúron. Az országos Badar-ünnepségeket nagy si­ FERENC JÓZSEF mu­­teai KESERŰVÍZ I­s kerrel június 29-én és 30-án tartották meg Mezőtúron. A nagyszabású kiállí­tást igen sokan tekintették meg és nagy közönség nézte végig ünnepi estet. A kiállításon bemutatták Badár Balázs­nak ötvenéves munkássága alatt össze­gyűlt művészi értékű hagyatékát. (*) A Nyugat júliusi számában „Asszo­nyok költőkre emlékeznek" címen Schöpflin Aladár József Jolán és Dénes Zsófia könyveiről ír. Illés Endre cikké­­nek tárgya a magyar költő harca a pénzzel dr Hoffmann Edith Rubens ha­lálának 300 éves fordulóján a nagy festőről ír tanulmányt, Cs. Szabó László pedig Apollinaire költészetéről. Farkas Zoltán Kernstok Károly festésze­tét, Komor András Márai új regényét méltatja. Illyés Gyula a Siacine „k­eres­kedők"-jéről ad újabb fordítást. (*) A „Természettudományi Közlöny" legújabb szám­ában a vezető cikket Béli Iíola írta: „Fény és látás a szabadban" címmel és vizsgálja a légköri viszonyo­kat a fény és látás szempontjából. Valkó Iván a mesterhegedűk vizsgála­tának kérdését tárgyalja. Dr Wendl Aladár az alföldi kutak betongyűrűinek gyors elpusztulásáról, Földváry Miksa a szegedi Fehér-tóval­ mint védett ma­dármenedékhellyel foglalkozik. A lap tartalmát érdekes rovatcikkek egészí­tik ki. (*) A „Tlikör" című folyóirat legújabb számában Cs. Szabó László „Párizs a háborúban", Móricz Virág: „Erdélyi vár", Nagy Iván: „Rokonaink, a fin­nek", Hefty Frigyes: „Katicabogár", Vinicius: „Kórház Helsinkiben", Nagy Lajos: „Az ajándék", Kállai Ernő: „Francia festmények Budapesten", Ré­vay József: „Magyar emlékek Jugoszlá­viában" címmel közöl tanulmányt, illetve szépirodalmi munkát. A folyó­irat anyagát bő rovatanyag egészíti ki. (*) Folyóiratszemle. A „Kelet Népe" legújabb számában megtaláljuk azt a vitaanyagot, amelyet a minap a Zene­akadémián „Művelt nép — szabad nem­zet" címmel Móricz Zsigmond, Darvas József, Veres Péter és Erdei Verena mondott el. Ebben a számban kezdi meg Móricz Zsigmond Rózsa Sándorról írott regényét. Illyés Gyula versekkel, Kelemen János könyvismertetéssel sze­repel. — A „Jelenkor" legújabb számá­nak cikkeit Katona Jenő, Lacza István, Szécsi János, Bálint Sándor, Pogány Ö. Gábor és báró Wesselényi Miklós írta. — A „Magyar Szemle" most megjelent számában Szekfü Gyula szembeszáll a Hubay—Vágó-féle nemzetiségi törvény­javaslattal. Máthé Elek az amerikai be­avatkozás kérdéséről írt érdekes cikket. AMI A GAZDASÁGI ROVATBÓL KIMARADT BELFÖLD. Az árkormánybiztos megálla­pította a vizesuborka és savanyított ká­­poszta árát. A vizesuborka ára eszerint 10%-kal lehet drágább a fogyasztásban a nagybani árnál. A savanyúkáposzta kis­kereskedelmi ára viszont 39%-kal halad­hatja túl a nagykereskedelmi árat. — Rá­kospalota bérbeadja lórincüzemét.. — Stabio miniszteri rendelet jelent meg a zsidók ré­szére történő iparjogosítványok kiadásáról. — Debrecenben m­arhahízlaló istállót állít­tat fel a földművelésügyi minisztérium. KÜLFÖLD: Svájcban július elsején életbe­léptek azok a nemzetközi postamegállapo­dások, amelyeket a múlt évben Buenos Airesben, a nemzetközi kongresszuson felül­vizsgáltak. — Moszkvából jelentik: A nép­biztosok legfelső tanácsa elhatározta, hogy húsz év alatt lejáró 8 milliárd rubeles ál­lamkölcsönt bocsát ki, amely 4%-ot jöve­delmez. Ezáltal alkalmat adnak a népnek, hogy megtakarított pénzével hasznosan hozzájáruljon a harmadik ötéves terv gaz­dasági és kulturális feladatainak teljesíté­séhez. — Londonból jelentik: Az ellátási minisztérium a vas- és az acélárat teteme­sen felemelte. Az öntött­vas tonnája eddig három shilling hat pennybe került, most a legújabb rendelet értelmében tonnánként kilenc shilling lett az ára és huszonhét shilling hat penny az acélrúdé. — Lefoglalt sajtótermékek. A buda­pesti büntetőtörvényszék vizsgálóbírája több röpirat lefoglalását rendelte el. Így többek között lefoglalták az isme­retlen helyen előállított „Kedves Tanár Tanító Testvérünk" című „Az igazság a legszentebb népi élniakarás" kezdetű, Gruber Lajos és Gál Csaba aláírását fel­tüntető sajtóterméket, a „Letűnt már Reisz Móric sabesz-csillaga" című röp­iratot és „A példátlan nagy német csivfs fik­rek" kezdetű röpiratot.

Next