Népszava, 1940. augusztus (68. évfolyam, 172–196. sz.)

1940-08-30 / 195. szám

8. oldal NÉPSZAVA 1940 augusztus 25. vasárnap D­A­N­C­Z­A JÁNOS: I­­ REGÉNY A CSODÁLATOS IXÉTLÁBÚ TÖRTÉNETE 55 Ezzel a védekezéssel szemben, a vadászok eleinte nem is tudtak mit kezdeni. De azután ők is észbekap­tak és vakmerőbbek lettek. Ha csak alkalom kínálkozott, az öre­gek közt lévő borjakra is rádob­ták a követ. Erre az ormányosok igen egyszerű, de annál hatáso­sabb módon feleltek. Most már tudták, hogy honnét fenyegeti a fiatal állatokat a veszély. Egysze­rűen elkerülték azt a helyet. Csor­dájukat mindig a nőstények vehet­ték, ami igen bölcs belátásra val­lott. A borjaikat féltő nőstények nemcsak a legjobb legelők megvá­lasztásához értettek, hanem mindig a legkényelmesebb és legkevesebb veszélyt rejtő terepen vezették a csordát. Az utódokhoz való ragasz­kodás, a kicsinyek féltése ily mó­don védte őket gödrök, mély lyu­kak, sziklarepedések, ingoványok, vagy omladékony hegyoldalak ve­szélyeitől. Ezekre a helyekre az óva­tos állatok emlékeztek és gondo­san kikerülték. Ezideig egyéb ve­szély nem fenyegette őket. Az elemi veszélyek, a néha-néha ki­öntő folyók számukra nem jelen­tettek sokat. Kitűnő úszók voltak, csak a tűztől féltek. Kortársaikat figyelemre sem méltatták. Mellet­tük még a legnagyobb húsevők is jelentéktelenek voltak. Rövid idő óta azonban nyugtalanító jelensé­geket tapasztaltak. Az itatónál egymás után tűntek el a borjak. Eleinte arra gondoltak, hogy va­lami ismeretlen húsevő ragadja el a borjakat és ezért maguk közt tar­tották őket még a vízben is. Egy­szer azután a parton ütött agyon a kő egy borjút. Sokat tapasztalt ál­latok voltak és tudták, hogy a fá­kon csak lombaik, virágok és gyü­mölcsök teremnek, kőtuskók soha. Megszaglászták a kőtuskót. Va­lami ismeretlen húsevő erős izzad­ságbűzét érezték rajta. Gyanújuk hát valósággá vált. A húsevőt nem látták, de sejtették, hogy ott lapul valahol a vastag ágak közt. Akkor csak nagysokára csillapult le inge­rültségük. Jaj lett volna a húsevő­ink, ha nem olyan vastag a fa! Sze­rencséjére több esze volt, mint az egész ormányos csordának. Így az­után nem tehettek mást, mint hogy elkerülték megszokott ivóhelyüknek még a tájékát is. Ellenségüket nem ismerték, de bűzét megjegyezték. Ez a csorda mér ismeretlenül is gyűlölte az embert. De hát harag­jával nem sokat árthatott a furfan­gos népségnek. A horda meg csak tehetetlenül dühösködött és várta az ormányo­sokat. Azokat ugyan várhatták. Igaz, hogy időközben irgalmatlanul leterítettek minden nagyobb álla­tot, amelyet végzete a fa alá vitt, de csakhamar belátták, hogy mégis csak a nagyormányosokból élhet­nek a legkényelmesebben. Az or­mányos csorda nagyságára, egy­egy állat kiadós húsára és az itató­hoz való gyakori visszatérésükre alapították egész tervüket. Az or­szarvúra meg a nagy szőrtelen vízi állatra nem számíthattak ilyen biz­tosan. Az ormányosok elmaradásával majdnem ott voltak, ahol azelőtt. De hát ők sem voltak odakötve a helyhez. Igaz, hogy a sziklabeng­rádban lévő tan­yah­e­ly­ü­ket nagyon megkedvelték, de hát abból nem lehetett megélni. Egy napon összeszedték cókmók­jukat és megindultak a folyó men­tén nyugati irányba. Csakhamar elhagyták a hegységnek a víz felé nyúló részét és kiértek a síkságra. A folyó mentén erősen figyelték a csapáikat. Sok helyen láttak vad­járta itatókat, de még nem akadt eléjük a nagyormányos jól ismert csapája. Őket meg leginkább ez ér­dekelte. Végre erre is rábukkan­tak. Kikerestek egy olyan helyet, ahol a víz mélyebben feküdt a medrében. Itt nem kellett attól tar­taniok, hogy a vízhez közeledő va­lamely nagy csorda agyontapossa őket. Az állatok kerülték az ilyen meredek oldalakat. Mikor az előkészületekhez fogtak, nagy bosszankodással tapasztal­ták, hogy a közelben sehol sem ta­lálnak követ. Mind nagyobb és nagyobb körben kezdtek kő után keresgélni, de hiába. Sehol sem volt kő. Erre nem számítottak. Azt hitték, hogy mindenütt találnak kellő súlyú követ. Már sejtették, hogy mi következik, de nem szívesen al­kudtak meg annak a gondolatával, hogy addig menjenek visszafelé, amíg megfelelő követ találnak. Más megoldás azonban, akárhogy mérgelődtek is, nem volt. Néhányan azután nekivágtak és mentek visz­szafelé. Másnap megérkeztek a kő­vel. Amelyikük utoljára cipelte, olyan mérgesen lökte le, mintha egy csomó értéktelen, föltört csontot cipelt volna. Hiába, a munka nem volt kedvükre való! A kőért odajárók éhesek és fárad­tak voltak. Fürkészve keresgéltek a tanyahelyen, de csak néhány csigo­lyát és félig-meddig lerágott­ borda­darabot láttak szétszórva. Fanyar ábrázattal szedték össze a szegé­nyes lakoma maradványait. A többiek meg sietve cipelték odébb a követ. A tanyahelytől még jóval lejjebb állott az a hatalmas fa, amely céljuknak leginkább meg­felelt. A követ ledobták a legalsó ág alá, azután egymásra bámultak. Arról bizony elfelejtkeztek, hogy ho­sszúfüvet is hozzanak magukkal, mert itt az sem volt. A víz partján itt-ott elszórtan akadtak terebélyes fák, az erdő előretolt hírnökei, de környezetük mégis csak síkság volt. Itt már nem volt olyan buja a növényzet, hiány­zott az erdőben itt is, ott is a fákra kapaszkodó növények, folyondárok és liánok sokféle fajtája. A hosszú­fű nélkül pedig sehogy sem tudják a kőtuskót felhúzni a fára. Azért most megint menjenek vissza? Hisz már úgyis kifogytak a húsból. Semmi kedvük sem volt hozzá. Tör­ték a fejüket, mi módon húzhatnák fel a követ? Az alsó ág meglehető­sen alacsonyan nyúlt ki a törzsből és karjukat felnyújtva méregették, hogy milyen hosszú készségre volna szükségük. Egyiküknek eszébe jutott valami. Ha nincs is itt hosszúfű, van a víz pon­tján néhány vékony, sudár fa­csemete. Azzal majd csak felhúzzák a követ valahogy. Nekiállt a pen­géjével egyiknek és faragni kezdte. A többiek kétkedve nézték igyekvé­sét. A fának nincs keze, hogy meg­fogja a követ. Legalyázta a kar­vastagságnyi fiatal fát, azután a vékonyabb végénél eltörte. A __ fa háncsa, — mint valami vastag sza­lag — hasadt lefelé egy darabon. El akarta szakítani, d© nemi ment. Újból nekirugaszkodott, de a szí­vós fahánca nem szakadt. (Folytatása következike TESTEDZÉS Amiről nem beszélnek A futball után legnépszerűbb sportról, a kerékpárosversenyekről csak ritkán írnak az újságok. Ha néha egy-egy hí­recske megjelenik, azokat is a Kerékpárosszövet­ség helyezi el. Most például a szombaton induló III. balaton körüli 260 kilométeres országúti versenyről adnak hírt. Az esélyes versenyzők neveit olvasva, feltűnik, hogy ebben az országúti versenyben ugyanaz az Éles, Nótás, Liszkai áll starthoz, akik alig két héttel ezelőtt a Millenáris-pályán az olasz válogatott pályaversenyzők ellen in­dultak és ott elvéreztek. Nem az ő hibájukból. Nem is azéból, aki a válogatást intézte. Ahol nincs, ott hiába keresünk jobbat. A hibák ott vannak, ezt egyébként mi már réges-régen hangoztatjuk, hogy egyetlenegy sportágban sem fordulhat elő az, am­i rendszer a kerékpárosoknál. Nem fontos az, hogy milyen a verseny. Rövid táv, hosszú táv, pálya vagy országút, a mi versenyzőink mindenütt elindulnak. Az okokat ne keressük. Kár is volna itt részletezni. Nagyon hosszúra nyúlna. Csak sajnáljuk és szomorúan látjuk, hogy ez a versenyrendezési módszer, amellyel a tanács egy embert bízott meg, hová vezet? Bármennyire is bizonykodnak egyesek, hogy a kerékpársport reneszánszát éli és mindig és mindig jobban fejlődik, ez nem felel meg a valóságnak. A való az, hogy igenis, a megváltozott viszonyok következ­tében mint közlekedési eszköz, egyre nép­szerűbb lesz a kerékpár, az is való, hogy minden tavasszal az első versenyen esetleg 3111-an is nyeregbe szállanak, de nézzék még mennyire csökken ez a szám ősszel. Nem jelent a 36­ tavaszi induló semmit, főleg ha tekintetbe vesszük, hogy magában a fő­városban a kerékpárosok száma 3119,GiMM körül mozog. Minden híreszteléssel ellentétben egy bizonyos, akár országutakon, akár pá­lyán, külföldön épúgy, mint belföldön, ha válogatni kell, akkor legföljebb öt-hat ver­senyző közül választhatnak. Ki törődik az utánpótlással? Kinek a hibája az, hogy átlag minden tíz évben jó, ha feltűnik egy­egy új név? Mindenki dilettáns és hozzá nem­ értő, aki erről mer beszélni. Azonban az eredmények szomorúbban beszélnek min­denkinél. A helyzet ma az, hogy a jobb menőknek semmi kedvük sincs a verseny­zéshez. Egy első osztályú főversenyzővel, több­szörös bajnokkal beszélgettünk a minap. Elkeseredetten jelentette ki a következőket: — Évek óta versenyzem, de most már egészen elment a kedvem­ tőle. Olyan em­berek dirigálnak, kritizálnak, akik nem értenek a dolgokhoz, sohasem voltak ver­senyzők. Erről a versenyzőről is elhíresztelték, hogy kiöregedett, nem tud semmit, nem való válogatott csapatba. Egy-két váloga­tott versenyből ki is hagyták, aztán az illető egy versenyt fölényesen megnyert, utána ismét beállították a válogatott csa­patba. A vezetők kapkodnak fűhöz-fához, a versenyzők indulnak pályán, országúton, hiszen nekik ez olyan mindegy. Hogy aztán az eredmény milyen, arról nem be­szélnek, a legtöbb esetben hallgatnak, gondja, hogyan állítsa fel a csapatát. A Gamma frontján Toldi beállításáról beszélnek, talán vasárnap már játszik is Szombathelyen a Haladás ellen, vi­szont Turai II.-nek lábsérülése van. Hírek a futballfrontról A vasárnapi kudarcok fokozottabb erőfeszítésre késztetik a csapatokat. A Ferencváros az erősen tartalékos Vasas csapatával tartott tréningmérkőzést míg az Újpest ellenfele a Ch90 volt. A Ferencváros és az Elektromos az új bajnoki év második fordulójában vasár­nap délután találkozik az üllői úti pá­lyán. Mindkettőjük első idei bajnoki szereplése kudarccal járt, tehát mind­ketten javítani akarnak. Az Elektro­mos azzal a fokozott erőbevetéssel, amellyel a zöld-fehérek elleni eredmé­nyes szereplést mindenkor ambicio­nálta, a Ferencváros pedig azzal a len­dülettel, amellyel a bajnoki címet ki­vívta és a­­EK döntőjébe jutott. A Fe­rencváros hívei el is várják a csapat­tól, hogy az idegenben okozott csaló­dásért odahaza kárpótlást fog nyújtani. Dr Kalocsai vasárnapi játéka ugyan még bizonytalan, ezzel szemben Kiszely formája örvendetesen javul. Az Elektro­mos tréningje után az a nézet alakult ki, hogy vasárnap a Ferencváros ellen új csapattal, új rendszerrel kell játsza­niok. Újpesten annyira meg vannak elé­gedve a Tokod ellen szerepelt összeállí­tással, hogy valószínűleg ez az össze­állítás marad meg a Kispest ellen is. A WMFC tréningjén a Magyar Posztó volt az ellenfél. A WMFC bízik abban, hogy sikerül Vidor ügyében megegyez­nie és akkor már Vidorral megerősítve áll ki vasárnap a Törekvés ellen. A diósgyőriek vasárnap mutatkoznak be Pesten a Beszkárt ellen és legalább egy pontot szeretnének hazavinni. A Beszkártnak egyelőre az a legfőbb Munkában a fegyelmi bíró A fegyelmi egyesbíró Ondrus Antalt, a PTSC játékosát örökre eltiltotta a já­téktól. Kisutzkyt, a Szeged FC játékosát 1941 február l-ig tiltotta el és azonkívül 100 pengő büntetésre ítélte. Róják Gyulát, a Törekvés játékosát 1941 február l-ig tiltotta el a játéktól.­­ Sós György (Szegedi VSC) és Garai László (Kaposvári Turul) ugyancsak 1941 február 1-ig szóló eltiltást kapott. Elmarad a belgrádi mérkőzés Az MLSZ közölte Belgráddal, hogy nem küldheti el válogatott csapatát a jövő péntekre Belgrádba. Elmaradnak az országúti kerékpáros­versenyek. A szeptember 1-re és 8-ra tervezett országúti versenyek hatósági intézkedés folytán nem bonyolíthatók­ le, így a népligeti verseny is elmarad. A MUNKÁS ATLÉTIKAI BAJNOK­SÁGOK ez évben szeptember 8-án ke­rülnek lebonyolításra a következő ver­senyszámokkal: férfiaknak 100 m, 400 m­, 1000 m, 3000 m síkfutás, súlydobás, ge­relyvetés, távolugrás; nőknek: SO i­ síkfutás, távolugrás, súlydobás. Nevezni a Munkás TE helyiségében (VII. Vilma királynő út 45) lehet legkésőbben szep­tember 2, hétfő este 8 óráig. Ugyanitt a szükséges felvilágosításokat is készséggel megadják. Kik indulnak a kézilabdabajnokságért? I. osztály, férfi: Elektromos, MAFC, UTE, Besz­kárt, Munkás TE, BSE VII., VAC, BTC, WMTK, Wacker. — II. osztály: Ma­gyar Pamut, BTK, Kistex, Széchenyi, Mar­gy­ari Posztó, Lampart SK, MAFC III., Munkás TE III. — Szövetsé­g­i díj: BankArt, Elektromos, MAFC, Munkás TE, UTE, VAC, BTC, WMTK. I. osztály, női: Magyar Posztó, Kostex, Goldberger SE, Magyar Pamut, Olympia, AMC, Koszorú XIII., WMTK. — II. osztály: Koszorú Brust, WMTK, Munkás TE, Ko­szorú XI., Standard SC, Magyar Posztó II., Goldberger SE II., Magyar Pamut II. — III. osztály: I­SE, DreSC, Koszorú m., Ko­szorú IX., Koszorú X., Koszorú Kispest, Koszorú K.-gyár, Koszorú Eb­ett, Koszorú Szent István, Budakalász. A ta­valyiak közül hiányzi­k a KAOE és a Hungária. — Megvizsgálják a fü­löpszállási gyilkos elmeállapotát. Annak idején megírtuk, hogy Posztornyák József fülöpszállási gazdasági munkás meg­gyilkolta gazdáját. Majoros Sándort majd a holttestet elföl­delte. A bűnügyet most tárgyalta a kecskeméti törvényszék. Posztor­nyák a tárgyaláson előadta, hogy miután áldozatát eltemette, eszébe jutott, hogy gazdája katolikus em­ber volt és keresztet tett a sírjához, fölötte pedig elimádkozott egy Mi­atyánkot. A vádlott a tárgyaláson olyan zavarosan viselkedett, hogy a bíróság elrendelte elmeállapotá­nak megvizsgálását.­­ Ismét megoperálták Chamber­laint. Chamberlain az utóbbi idő­ben gyengélkedett, annyira, hogy műtétet kellett rajta végrehajtani. A műtét annyira meggyorsította a javulási folyamatot, hogy 10—15 napon belül ismét folytathatja munkáját. V­EGYES Búcsúzás. A "Függetlenség" nyomdai személyzete szeptember 1-én, vasárnap délben társasebéd keretében búcsúzik a rokkantállományba menő kiváló kollegá­jától, Stoll István korrektor elvjáratól a csillaghegyi Nyomdászotthonban. Vendégeket szívesen látnak. Ebéde-16-jegyzéseket szombat délig fogad el az Otthon vendéglőse és a Hírlapszedők Körének hivatala.

Next