Népszava, 1940. augusztus (68. évfolyam, 172–196. sz.)

1940-08-30 / 195. szám

8. oldal NÉPSZAVA 1940 augusztus 25. vasárnap DANCZA JÁNOS: I REGÉNY A CSODÁLATOS IXÉTLÁBÚ TÖRTÉNETE 55 Ezzel a védekezéssel szemben, a vadászok eleinte nem is tudtak mit kezdeni. De azután ők is észbekaptak és vakmerőbbek lettek. Ha csak alkalom kínálkozott, az öregek közt lévő borjakra is rádobták a követ. Erre az ormányosok igen egyszerű, de annál hatásosabb módon feleltek. Most már tudták, hogy honnét fenyegeti a fiatal állatokat a veszély. Egyszerűen elkerülték azt a helyet. Csordájukat mindig a nőstények vehették, ami igen bölcs belátásra vallott. A borjaikat féltő nőstények nemcsak a legjobb legelők megválasztásához értettek, hanem mindig a legkényelmesebb és legkevesebb veszélyt rejtő terepen vezették a csordát. Az utódokhoz való ragaszkodás, a kicsinyek féltése ily módon védte őket gödrök, mély lyukak, sziklarepedések, ingoványok, vagy omladékony hegyoldalak veszélyeitől. Ezekre a helyekre az óvatos állatok emlékeztek és gondosan kikerülték. Ezideig egyéb veszély nem fenyegette őket. Az elemi veszélyek, a néha-néha kiöntő folyók számukra nem jelentettek sokat. Kitűnő úszók voltak, csak a tűztől féltek. Kortársaikat figyelemre sem méltatták. Mellettük még a legnagyobb húsevők is jelentéktelenek voltak. Rövid idő óta azonban nyugtalanító jelenségeket tapasztaltak. Az itatónál egymás után tűntek el a borjak. Eleinte arra gondoltak, hogy valami ismeretlen húsevő ragadja el a borjakat és ezért maguk közt tartották őket még a vízben is. Egyszer azután a parton ütött agyon a kő egy borjút. Sokat tapasztalt állatok voltak és tudták, hogy a fákon csak lombaik, virágok és gyümölcsök teremnek, kőtuskók soha. Megszaglászták a kőtuskót. Valami ismeretlen húsevő erős izzadságbűzét érezték rajta. Gyanújuk hát valósággá vált. A húsevőt nem látták, de sejtették, hogy ott lapul valahol a vastag ágak közt. Akkor csak nagysokára csillapult le ingerültségük. Jaj lett volna a húsevőink, ha nem olyan vastag a fa! Szerencséjére több esze volt, mint az egész ormányos csordának. Így azután nem tehettek mást, mint hogy elkerülték megszokott ivóhelyüknek még a tájékát is. Ellenségüket nem ismerték, de bűzét megjegyezték. Ez a csorda mér ismeretlenül is gyűlölte az embert. De hát haragjával nem sokat árthatott a furfangos népségnek. A horda meg csak tehetetlenül dühösködött és várta az ormányosokat. Azokat ugyan várhatták. Igaz, hogy időközben irgalmatlanul leterítettek minden nagyobb állatot, amelyet végzete a fa alá vitt, de csakhamar belátták, hogy mégis csak a nagyormányosokból élhetnek a legkényelmesebben. Az ormányos csorda nagyságára, egyegy állat kiadós húsára és az itatóhoz való gyakori visszatérésükre alapították egész tervüket. Az orszarvúra meg a nagy szőrtelen vízi állatra nem számíthattak ilyen biztosan. Az ormányosok elmaradásával majdnem ott voltak, ahol azelőtt. De hát ők sem voltak odakötve a helyhez. Igaz, hogy a sziklabengrádban lévő tanyahelyüket nagyon megkedvelték, de hát abból nem lehetett megélni. Egy napon összeszedték cókmókjukat és megindultak a folyó mentén nyugati irányba. Csakhamar elhagyták a hegységnek a víz felé nyúló részét és kiértek a síkságra. A folyó mentén erősen figyelték a csapáikat. Sok helyen láttak vadjárta itatókat, de még nem akadt eléjük a nagyormányos jól ismert csapája. Őket meg leginkább ez érdekelte. Végre erre is rábukkantak. Kikerestek egy olyan helyet, ahol a víz mélyebben feküdt a medrében. Itt nem kellett attól tartaniok, hogy a vízhez közeledő valamely nagy csorda agyontapossa őket. Az állatok kerülték az ilyen meredek oldalakat. Mikor az előkészületekhez fogtak, nagy bosszankodással tapasztalták, hogy a közelben sehol sem találnak követ. Mind nagyobb és nagyobb körben kezdtek kő után keresgélni, de hiába. Sehol sem volt kő. Erre nem számítottak. Azt hitték, hogy mindenütt találnak kellő súlyú követ. Már sejtették, hogy mi következik, de nem szívesen alkudtak meg annak a gondolatával, hogy addig menjenek visszafelé, amíg megfelelő követ találnak. Más megoldás azonban, akárhogy mérgelődtek is, nem volt. Néhányan azután nekivágtak és mentek viszszafelé. Másnap megérkeztek a kővel. Amelyikük utoljára cipelte, olyan mérgesen lökte le, mintha egy csomó értéktelen, föltört csontot cipelt volna. Hiába, a munka nem volt kedvükre való! A kőért odajárók éhesek és fáradtak voltak. Fürkészve keresgéltek a tanyahelyen, de csak néhány csigolyát és félig-meddig lerágott bordadarabot láttak szétszórva. Fanyar ábrázattal szedték össze a szegényes lakoma maradványait. A többiek meg sietve cipelték odébb a követ. A tanyahelytől még jóval lejjebb állott az a hatalmas fa, amely céljuknak leginkább megfelelt. A követ ledobták a legalsó ág alá, azután egymásra bámultak. Arról bizony elfelejtkeztek, hogy hosszúfüvet is hozzanak magukkal, mert itt az sem volt. A víz partján itt-ott elszórtan akadtak terebélyes fák, az erdő előretolt hírnökei, de környezetük mégis csak síkság volt. Itt már nem volt olyan buja a növényzet, hiányzott az erdőben itt is, ott is a fákra kapaszkodó növények, folyondárok és liánok sokféle fajtája. A hosszúfű nélkül pedig sehogy sem tudják a kőtuskót felhúzni a fára. Azért most megint menjenek vissza? Hisz már úgyis kifogytak a húsból. Semmi kedvük sem volt hozzá. Törték a fejüket, mi módon húzhatnák fel a követ? Az alsó ág meglehetősen alacsonyan nyúlt ki a törzsből és karjukat felnyújtva méregették, hogy milyen hosszú készségre volna szükségük. Egyiküknek eszébe jutott valami. Ha nincs is itt hosszúfű, van a víz pontján néhány vékony, sudár facsemete. Azzal majd csak felhúzzák a követ valahogy. Nekiállt a pengéjével egyiknek és faragni kezdte. A többiek kétkedve nézték igyekvését. A fának nincs keze, hogy megfogja a követ. Legalyázta a karvastagságnyi fiatal fát, azután a vékonyabb végénél eltörte. A __ fa háncsa, — mint valami vastag szalag — hasadt lefelé egy darabon. El akarta szakítani, d© nemi ment. Újból nekirugaszkodott, de a szívós fahánca nem szakadt. (Folytatása következike TESTEDZÉS Amiről nem beszélnek A futball után legnépszerűbb sportról, a kerékpárosversenyekről csak ritkán írnak az újságok. Ha néha egy-egy hírecske megjelenik, azokat is a Kerékpárosszövetség helyezi el. Most például a szombaton induló III. balaton körüli 260 kilométeres országúti versenyről adnak hírt. Az esélyes versenyzők neveit olvasva, feltűnik, hogy ebben az országúti versenyben ugyanaz az Éles, Nótás, Liszkai áll starthoz, akik alig két héttel ezelőtt a Millenáris-pályán az olasz válogatott pályaversenyzők ellen indultak és ott elvéreztek. Nem az ő hibájukból. Nem is azéból, aki a válogatást intézte. Ahol nincs, ott hiába keresünk jobbat. A hibák ott vannak, ezt egyébként mi már réges-régen hangoztatjuk, hogy egyetlenegy sportágban sem fordulhat elő az, ami rendszer a kerékpárosoknál. Nem fontos az, hogy milyen a verseny. Rövid táv, hosszú táv, pálya vagy országút, a mi versenyzőink mindenütt elindulnak. Az okokat ne keressük. Kár is volna itt részletezni. Nagyon hosszúra nyúlna. Csak sajnáljuk és szomorúan látjuk, hogy ez a versenyrendezési módszer, amellyel a tanács egy embert bízott meg, hová vezet? Bármennyire is bizonykodnak egyesek, hogy a kerékpársport reneszánszát éli és mindig és mindig jobban fejlődik, ez nem felel meg a valóságnak. A való az, hogy igenis, a megváltozott viszonyok következtében mint közlekedési eszköz, egyre népszerűbb lesz a kerékpár, az is való, hogy minden tavasszal az első versenyen esetleg 3111-an is nyeregbe szállanak, de nézzék még mennyire csökken ez a szám ősszel. Nem jelent a 36 tavaszi induló semmit, főleg ha tekintetbe vesszük, hogy magában a fővárosban a kerékpárosok száma 3119,GiMM körül mozog. Minden híreszteléssel ellentétben egy bizonyos, akár országutakon, akár pályán, külföldön épúgy, mint belföldön, ha válogatni kell, akkor legföljebb öt-hat versenyző közül választhatnak. Ki törődik az utánpótlással? Kinek a hibája az, hogy átlag minden tíz évben jó, ha feltűnik egyegy új név? Mindenki dilettáns és hozzá nem értő, aki erről mer beszélni. Azonban az eredmények szomorúbban beszélnek mindenkinél. A helyzet ma az, hogy a jobb menőknek semmi kedvük sincs a versenyzéshez. Egy első osztályú főversenyzővel, többszörös bajnokkal beszélgettünk a minap. Elkeseredetten jelentette ki a következőket: — Évek óta versenyzem, de most már egészen elment a kedvem tőle. Olyan emberek dirigálnak, kritizálnak, akik nem értenek a dolgokhoz, sohasem voltak versenyzők. Erről a versenyzőről is elhíresztelték, hogy kiöregedett, nem tud semmit, nem való válogatott csapatba. Egy-két válogatott versenyből ki is hagyták, aztán az illető egy versenyt fölényesen megnyert, utána ismét beállították a válogatott csapatba. A vezetők kapkodnak fűhöz-fához, a versenyzők indulnak pályán, országúton, hiszen nekik ez olyan mindegy. Hogy aztán az eredmény milyen, arról nem beszélnek, a legtöbb esetben hallgatnak, gondja, hogyan állítsa fel a csapatát. A Gamma frontján Toldi beállításáról beszélnek, talán vasárnap már játszik is Szombathelyen a Haladás ellen, viszont Turai II.-nek lábsérülése van. Hírek a futballfrontról A vasárnapi kudarcok fokozottabb erőfeszítésre késztetik a csapatokat. A Ferencváros az erősen tartalékos Vasas csapatával tartott tréningmérkőzést míg az Újpest ellenfele a Ch90 volt. A Ferencváros és az Elektromos az új bajnoki év második fordulójában vasárnap délután találkozik az üllői úti pályán. Mindkettőjük első idei bajnoki szereplése kudarccal járt, tehát mindketten javítani akarnak. Az Elektromos azzal a fokozott erőbevetéssel, amellyel a zöld-fehérek elleni eredményes szereplést mindenkor ambicionálta, a Ferencváros pedig azzal a lendülettel, amellyel a bajnoki címet kivívta és aEK döntőjébe jutott. A Ferencváros hívei el is várják a csapattól, hogy az idegenben okozott csalódásért odahaza kárpótlást fog nyújtani. Dr Kalocsai vasárnapi játéka ugyan még bizonytalan, ezzel szemben Kiszely formája örvendetesen javul. Az Elektromos tréningje után az a nézet alakult ki, hogy vasárnap a Ferencváros ellen új csapattal, új rendszerrel kell játszaniok. Újpesten annyira meg vannak elégedve a Tokod ellen szerepelt összeállítással, hogy valószínűleg ez az összeállítás marad meg a Kispest ellen is. A WMFC tréningjén a Magyar Posztó volt az ellenfél. A WMFC bízik abban, hogy sikerül Vidor ügyében megegyeznie és akkor már Vidorral megerősítve áll ki vasárnap a Törekvés ellen. A diósgyőriek vasárnap mutatkoznak be Pesten a Beszkárt ellen és legalább egy pontot szeretnének hazavinni. A Beszkártnak egyelőre az a legfőbb Munkában a fegyelmi bíró A fegyelmi egyesbíró Ondrus Antalt, a PTSC játékosát örökre eltiltotta a játéktól. Kisutzkyt, a Szeged FC játékosát 1941 február l-ig tiltotta el és azonkívül 100 pengő büntetésre ítélte. Róják Gyulát, a Törekvés játékosát 1941 február l-ig tiltotta el a játéktól. Sós György (Szegedi VSC) és Garai László (Kaposvári Turul) ugyancsak 1941 február 1-ig szóló eltiltást kapott. Elmarad a belgrádi mérkőzés Az MLSZ közölte Belgráddal, hogy nem küldheti el válogatott csapatát a jövő péntekre Belgrádba. Elmaradnak az országúti kerékpárosversenyek. A szeptember 1-re és 8-ra tervezett országúti versenyek hatósági intézkedés folytán nem bonyolíthatók le, így a népligeti verseny is elmarad. A MUNKÁS ATLÉTIKAI BAJNOKSÁGOK ez évben szeptember 8-án kerülnek lebonyolításra a következő versenyszámokkal: férfiaknak 100 m, 400 m, 1000 m, 3000 m síkfutás, súlydobás, gerelyvetés, távolugrás; nőknek: SO i síkfutás, távolugrás, súlydobás. Nevezni a Munkás TE helyiségében (VII. Vilma királynő út 45) lehet legkésőbben szeptember 2, hétfő este 8 óráig. Ugyanitt a szükséges felvilágosításokat is készséggel megadják. Kik indulnak a kézilabdabajnokságért? I. osztály, férfi: Elektromos, MAFC, UTE, Beszkárt, Munkás TE, BSE VII., VAC, BTC, WMTK, Wacker. — II. osztály: Magyar Pamut, BTK, Kistex, Széchenyi, Margyari Posztó, Lampart SK, MAFC III., Munkás TE III. — Szövetségi díj: BankArt, Elektromos, MAFC, Munkás TE, UTE, VAC, BTC, WMTK. I. osztály, női: Magyar Posztó, Kostex, Goldberger SE, Magyar Pamut, Olympia, AMC, Koszorú XIII., WMTK. — II. osztály: Koszorú Brust, WMTK, Munkás TE, Koszorú XI., Standard SC, Magyar Posztó II., Goldberger SE II., Magyar Pamut II. — III. osztály: ISE, DreSC, Koszorú m., Koszorú IX., Koszorú X., Koszorú Kispest, Koszorú K.-gyár, Koszorú Ebett, Koszorú Szent István, Budakalász. A tavalyiak közül hiányzik a KAOE és a Hungária. — Megvizsgálják a fülöpszállási gyilkos elmeállapotát. Annak idején megírtuk, hogy Posztornyák József fülöpszállási gazdasági munkás meggyilkolta gazdáját. Majoros Sándort majd a holttestet elföldelte. A bűnügyet most tárgyalta a kecskeméti törvényszék. Posztornyák a tárgyaláson előadta, hogy miután áldozatát eltemette, eszébe jutott, hogy gazdája katolikus ember volt és keresztet tett a sírjához, fölötte pedig elimádkozott egy Miatyánkot. A vádlott a tárgyaláson olyan zavarosan viselkedett, hogy a bíróság elrendelte elmeállapotának megvizsgálását. Ismét megoperálták Chamberlaint. Chamberlain az utóbbi időben gyengélkedett, annyira, hogy műtétet kellett rajta végrehajtani. A műtét annyira meggyorsította a javulási folyamatot, hogy 10—15 napon belül ismét folytathatja munkáját. VEGYES Búcsúzás. A "Függetlenség" nyomdai személyzete szeptember 1-én, vasárnap délben társasebéd keretében búcsúzik a rokkantállományba menő kiváló kollegájától, Stoll István korrektor elvjáratól a csillaghegyi Nyomdászotthonban. Vendégeket szívesen látnak. Ebéde-16-jegyzéseket szombat délig fogad el az Otthon vendéglőse és a Hírlapszedők Körének hivatala.