Népszava, 1940. szeptember (68. évfolyam, 197–221. sz.)

1940-09-27 / 219. szám

8. oldal NÉPSZAVA 1940 szeptember 26, csütörtök" DANCZA JÁNOS: II REGÉNY A CSODÁLATOS KÉTLÁBÚ TÖRTÉNETE 74 A vadászok feszült figyelemmel várták a hatást, amely nyomban mutatkozott is. Alulról vad, fojtott morgás hallatszott, utána hatal­mas ugrásokkal, bőszülten mo­rogva menekült négy dörgőhangú" Nyomukban egész csordára való sutajárású dögevő ügetett. A fel­felhördülő hangokból megelégedés­sel sejtették, hogy egyik-másik va­lami parázsdarabra taposott nagy igyekezetében. Érezték, hogy nemigen látták volna meg többet a hordát, ha egyenesen bekukkantanak a bar­langba. Most már valamennyien szórták lefelé a kezük ügyébe ke­rülő vastagabb gallyakat meg fa­törzsda­rabokat. Azután lekerültek a barlang elé. A mohás, itt-ott ágakkal ellepett hatalmas barlangnyílás így közel­ről komorságában félelmetesen ha­lott. A sötét, hátrafelé húzódó öb­lös folyosó nem volt valami hívo­gató látvány. Az üregből fojtó csend és dohos levegő áradt ki. A vadászok tétován álltak... "Arckifejezésük csalódást, nyo­masztó, bizonytalan érzéseket tük­rözött vissza. Ezért a nagy, komor, dohos levegőjű üregért epekedtek volna? Valahogy másnak képzelték el az új tanyahelyet. Úgy voltak, mint a szabad mozgáshoz szokott állatok. Azok is kerülték a mo­gorva, rejtelmes barlangokat. De amikor érezték a vég közelgőét, ellenállhatatlanul vágyódtak a der­mesztő csendben ásító barlangok után.» Ösztönük megsúgta, hogy­ ezen az elhagyatott helyen nyugod­tan elfekhetnek és halódásukban meghomályosult szemükkel min kell fürkészniük, hogy esett tes­tükre honnan leskelődik a veszély. A vadászok is ilyesféle helynek érezték meg a barlangot. Az ő csa­lódásuk és tanácstalan habozásuk az én­­ni akarók megtorpanása volt a haladók menedékhelye előtt. De hát ők is közel álltak a véghez. Ha nem piálnak m megfelelő tanyahe­lyet, a rájuk tört kegyetlen időjá­rás elpusztítja őket, Ígsz itt pompás tanya­hely volna, megvédené őket a széltől, a hideg fehér pihéktől, a sok mindenféle rablónépségtől, csak ne volna olyan félelmetesen mogorva. Va­lami ösztönös idegenkedés vissza­tartotta őket a barlangnak sötéten ásító hátsó részétől. . A tűz lassan haladni kezdett. Kapkodva szedték össze a kihűlő­ben lévő parazsakat és mérgelődve élesztgették a tűzet. Majdnem tűz nélkül maradtak... Alig hogy fellobbant a világos­ság, a dohos levegőjű, komor üreg, mintegy varázsszóra, megmagya­rázhatatlan válozáson ment át. A tűs fel-f­elcsapó­dó lángnyelvei egy­szeriben elűzték a homályt. Jó­kedvű pattogással éledezett, szisze­gett és hajladozó lángnyelvei lágy suttogással paskolták a levegőt. A nagy öblös terem pajkosan csúfol­kodó, halk dohogó, feleselgető han­gon verte vissza a tűz hangját. Körülötte friss, jószagú meleg keletkezett s a mellüket megülő do­hos levegőt sem érezték többé. A vadászok éledező kedvvel figyelték a változást. Alig akartak hinni a szemüknek. Hiszen a tűz mindent oda varázsolt, aminek hiányát érez­ték. Most már kedvet kaptak a homá­lyos hátsó rész megtekintéséhez is. Fegyvereiket készentartva nyomul­tak befelé. Motoszkálás ütötte meg a fülüket. Egy alakot láttak mozgolódni a homályos háttérijén. Fogvicsorgatva rohanták meg s a bunkók suhogva zúdultak rá- Alig védekezett.- kivénhedt dögevu volt, amely a bunkók nélkül is ha­marosan lehunyta volna a szemét Mikor kitűnt, hogy mit rohantak meg olyan nagy nekirugaszkodás­sal, szinte elszégyelték magukat. De­h­át sötét volt — vigasztalták ma­gukat. Felettük csi­pogás, csicsergés és félelmetes suhogás keletkezett. Ár­nyak suhantak el a fejü­k felett s a vadászok vadul csapkodtak bun­kójukkal a fejük felett kavargó ár­nyak felé. Néha az arcukat is sú­rolta egy-egy bukfencet vető árny s mire fölismerték az ártalmatlan állatokat, szinte kifáradtak a nagy viaskodásban. Mérgesen hagyták abba a csapkolódást. Első pillana­tokban olyan hévvel hadakoztak, mintha az előbb kiugrasztott állatok lepték volna meg őket. A tűz fé­nyétől felriadt sok félelmetes árny­a homályos hátsó részekben helyez­kedett, fészkelődött nagy cincogás­sal. (Denevérek.) A vadászok meglepődve érezték, hogy különösen a barlang hátsó ré­szében jóval melegebb van, mint odakint. Az új tanyahely nagyon megnyerte valamennyiük tetszését. Azután újra és újra gúnyos röhö­gésben törtek ki, valahányszor a kiugrasztott állatok szóbakerü­ltek. Csak hadd lepje be irhájukat a hi­deg pihe, a talpukat meg csak kar­molászsza fel a fehér bunda —– gon­dolták kárörvendve. Azután nyomban m­egtanácskoz­ták, hogy ketten itt m maradnak és a JUMP] távoltartják a kiugró­ i­dő­s állatokat. Amíg a horda megérke­zik, nem látnak szükséget, mert ott van még az it­t marasztott döge­vő is. Végső szükségben az is elfog két napra- A tüzet jól megrakták, az­után lepihentek. A hordától távol az aznapi ese­mények friss emlékei foglalkoztat­ták agyukat, Álmuk is ekörül for­gott. Az egyik vadász, furcsa dolgo­kat álmodott..­. Végigálmodta a barlang elfoglalását egészen a le­pihenésü­kig. ... Ahogy ott fekszenek a tűzön belül, látja ám, hogy visszatértek a barlangból kiugrasztott állatok. De nemcsak azok jöttek vissza, hanem csordányi húsevő társuk is csatla­kozott hozzájuk, úgyhogy a sok ál­lat egészen betöltötte a barlang­előtti teret. Be akartak jönni a '»H*'" langba, de a tűz nem engedte őket. Kint roppant hideg lehetett, m­ert a lehelletü­k a bundájukra fagyott. A hím dörgőhangok sörényén apró jégcsimbókok lógtak és ahogy fá­zós talpukat kapkodva ugráltak, a jégcsimbókok hangosan csörögtek. Az álomlátó nagy kárörömmel védte fagyoskodó ellenségeiket és ábrázatára gúnyos vigyorgás ter­peszkedett. Az állatok mind türelm­etleneb­bek lettek és mérgesen követelték a tűztől, hogy eressze be őket. — „Ez a mi tanyahelyünk volt" — ordította az egyik dörgőhangú. A tűz azonban hajthatatlan maradt. Mérgesen sziszegett, pattogott és szikrákat köpködött feléjük. Azután megszólalt lágy suttogó hangján: — Nem eresztelek be húsevők, mert megennétek a mellettem fekvő kétlábúakat. — A húsevők a fogu­kat csattogtatták, hogy: „meg bizony". A tűz meg tovább sutto­gott: — „Ha megennétek a két­lábúakat, én is lehunynám a sze­mem, mert ti nem táplálnátok, nem hoznátok nekem fát." (Folytatása következik.­ Mindenféle jegyért forduljon a kultúrpropaganda jegypénztá­runkhoz. VII. Erzsébet körút 33 és Monti ucca 4 Tel.: 13-03-30, 31, St 1 , I­I . , . . - I, .1-- —1— TESTEDZÉS Sporttükör A vasárnapi nagy viharok után rend­szerint a hét végére már lecsillapodnak a kedélyek és nyugodtabban tárgyalják az elmúlt vasárnapi dolgokat és a következő vasárnapi mérkőzések sorsát. A futball­hívők egyik tábora az angol rendszerre esküszik, míg a másik nagyokat hallgat és megy a maga kijelölt útján. Angol rend­szer,­ olasz stílus, ez ma a futballviták tárgya. A legutóbbi vasárnapon a két angol ren­dszert játszó csapat került össze Csepe­len. Az egyik győzött, a­­­ásik kikapott. A lat'raUCcai győzelmet is az angol rend­szer javára ki­ny­­élték el, majd nyilatko­zott erről a győztes csapat edzője, aki rövi­den csak annyit mondott: dobogj­ is. Ezzel szem­ben áll ugyanannak a csapatnak az intézője, aki, igenis, az angol rendszer mellett tört lándzsát. Azonban itt állunk a jugoszláv-magyar mérkőzés előtt, ahol majd ki kell tűnnie annak, hogy mi a fontosabb: a rendszer-e, vagy t­s. hogy ki tud több gólt lőni az ellenfél hálójába. A szövetségi kapitány erről a mérkőzésről a következőket mon­dotta: — Az én lelkem tíz ponton nyugodt, a tizenegyedik helyről még gondolkodom. Sárosi III. úgy játszhat, ahogy a Ferenc­városban szokott, lett teljes mértékbeli résztvehet a támadásban, csak bogiba a támadásból át kell mennie a védelembe, akkor ne a középcsattárra, hanem a bal­­issiekin­őre vigyázzon.­­ A középcsatár fede­zését másra bízom­. Egyébként pénteken lesz még egy kis mozgástroping, körülbelül 10 percig, azután masszírozás következik, szom­baton pihenő és vasárnap a mérkőzés. Remélhetőleg a csapat lelki egységét a most folyó taktikai csatározások semmiféleképpen sem fogják megzavarni és így nem lesz semmi hiba vasárnap. Mi is reméljük. Ahogy az atlétika és a többi szabadtéri sport lehúzza a redőnyt, kezd életrekapni igazán a fedett pályák sportja. Birk­ózás, kukorolás és egyebek. Az ökölvívók is nagy mérkőzések előtt állnak. A németekkel csak megbirkóztak és a közeljövőben az olaszok ellen kell kiáltaniok. Október 5 én ugyan­csak a városligeti cirkuszban állnak egy­­mással szemben Magyarország és Olasz­ország válogatottjai. A magyar válogatot­tak Dobrán­szky tréner vezetésével már a h­ath­uadik tréningjüket tartották és amint hirsik, a jövő héten mindennap munkában lesznek és teljes erővel készülnek a találko­zóra. Ke­rray kapitány 18 főből álló terem­ből válogathatja ki a viadal nyolc részt­vevőjét. Figyelőre ugyan még csak a meg­figyelésnél tart, de a kiszivárgott hírek szerint a pehelysúlyban C­sapogya és Torma I. közül kerülhet ki a válogatott. A fél­­nehézsúlyban Szolnoki, Jászai és Mészáros jöhet szóba. Kubinyi és Szigeti helyére fiatalabb b­okszolókat állítanak. Ez rendben van, de mi van Mándival? A kétnapos finn magyar atlétikai talál­kozó világion megmutatta, hogy a finnek sem túlvilági lények, hanem­ húsból és Tél­ből való emberek, akiket le is lehet győzni. Igaz, 15 évvel ezelőtt még utólérhetetlenek voltak. Kelemeni idejéről akár ne is be­széljünk. Azóta a magyar atlétika, bár tö­megben nem fejlődött, de a 13f8-as tempó kora hosszútáv­futóinkat sem hagyta érin­tetlenül, vitte magával. Ma 500 és UV­ M méteren egyenrangúak a mieink a finnekkel. Felejthetetlenül szép volt Kelen János és Szabó Miklós emberfölötti küzdelme. Akik látták, sokáig emlékeznek majd rá. Itt lát­hatjuk, hogy lehet szívből küzdeni, ha egyébként az akarat megvan. Ebből tanul­hatott mindenki. Sportoló és nem sportoló egyaránt. Hiába a telefonszámjegy­ű n­ézőközönség a Millenárison, az igazság akkor is igazság marad. Ott m­a nem sportot kapunk, hanem a legszabályosabb cirkuszt. Az amatőr sport­szövetségnek korántsem az a hivatása, hogy az OTT támogatásával az egész héten munkában görnyedő munkásokkal vasárnap cirkuszt csináljon. Cirkuszt, amelynek meg­vannak a maga áldozatai. Nótás a kulcs, csontját törte. Hetlinger még jó sokáig nyögi a bukást. Fekete motor után bukott tréning közben, vele együtt zuhant a betonra vezetője, Petőczvári is. A kerékvárosszövetség által vezetett szórakoztató fizető szabálya szerint minden versenyző a saját veszélyére indul. Ez a gyakorlatban nem jelent mást, mint azt, hogy a MKSZ­é a haszon, míg a betonon összetört versenyzőké a bánat és a keserű­ség. A Testnevelési Tanács, szerény nézetünk szerint, azért jött létre, hogy az összes sportok fölött a felügyeletet gyakorolja és azokat lehetőleg anyagilag támogassa. A s­por­szövetségek tudtunkkal meg is kapják és pontosan fel is veszik minden évben a számukra kiutalt összeget, de arról még nem hallottunk, hogy ebből a pénzből va­lami a munkás sportegyesületeknek is jutott volna, ígéretben azonban bőven volt részü­k. Ne feledjék el az illet­ékesek, hogy az ígé­ret még sohasem vitte előbbre a tömeg­sportot. Ha már a tömegsportról esik szó, föl­hívjuk az OTT elefántcsonktornyában 1116 uraink figyelmét arra, h­ogy miért nem hat­nak oda, hogy vasárnap délutánonként többféle sportnak adjanak teret egy-egy pályán. Hogy akarnak például tömegeket szerezni annak az atlétikának, amelyik legtöbbnyire a tömegek részére nehezen megközelíthető Margitszigeten tartja leg­inkább versenyeit. Nyolc ferencvárosi játékos a válogatottban Csütörtökön délután az FTC üllői úi pá­lyáján 2X30 perces könnyű edzősmérkőzést rendezett az MKSZ kapitánya azzal a válo­gatott kerettel, amely vasárnap délután a jugoszláv együttessel mérkőzik a Dunai Kupáért. A válogatott csapatban Tihalyi II. helyén Kiszely (Ferencváros) játszott, míg az ellenfél a Fiat FC együttese volt, amelyet a válogatott tartalékaival: Szkró balhátvéd, Balog I. Újpest) balfedezet, Toldi balösszekötő, Palatinus középcsatáár «»­llavak (Tokod) erősítettek meg. A Kiszely— Tihanyi II. csere igen jó hatással volt a csatársorra, amelynek játéka kielégítő volt. A válogatott csapat 5:1 arányban ígyőzött annak ellenére, hogy csupán könnyű moz­gást végzett, mivel a fősúlyt a rendszer gyakorlására helyezte. A végleges csapat az edzés után úgy alakult, hogy a nyolc fe­rencvárosi játékos képviseli az ország szí­neit, ezekhez csatlakozik Kincses (Kispest) jobbsz­élső, Z­ázmándi (Elektromos) jobbhát­véd és Boldizsár (Elektromos) kapus. A vá­logatott felállítása ezek szerint a következő:­ Kom­b­vár — Pákozi­, Polgár, Pósa — Lá­zár, Sárosi III. — Kincses, dr Sárosi, Irk­a, Kiszely, Gyetvai. Mit nyújtanak a Természet­­barátok? Helyes­ kis­­füzetecskét adott ki Kevncs Lajos ,,Természetbarát-zsebkönyv 1040" cí­men. A kis füzetből a többi között megtud­hatjuk, hogy mit is nyújt az egyesület az évi 5 pengő 20 fillér tagdíjért. Vasúti uta­zásnál négy személy esetén a MÁV által kijelölt turistaillamágakra 111%-os menet­díjkedvezmény, 100 kilométeren alul 33%-os a kedvezmény. Ha az egyesület indítja a túrát, ak­kor 57%-os a kedvezmény. Hajón és a MAVACT autóbuszain ugyancsak ked­vezménnyel utazhatnak a TTE tagjai. A® arcképes igazolvánnyal ellátott tag az egyéb kedvezményeken kívül halál esetére 8­ 10, míg állandó munkaképtelenség esetén 3500, végül mentési és szállítási költségekre 20® pengő erejéig van biztosítva. A kis füzet felsorolja állomásonként a me­netdíjakat, úthálózatokat és szeptember 28-től karácsonyig a TTE teljes túraprogram­­ját. Időt, munkát áldozott a TTE lelkes veze­tősége ennek a könyvecskének az összeállí­tásának, gondos megszerkesztésének, de ugyancsak időt, pénzt takarni meg az a túrakedvelő, aki figyelmet szentel a köny­vecskének és megfogadja a TTE tanácsait. NINCS M­ÉG ÁLL­ÁS. Kajdácsi Jenő fut­ballistát a­ játéktól és a pályák látogatásá­tól őrülre eltiltották, mert megverte a já­tékvezetőt. Kisebb vétségekért könnyebben­ úszták meg a dolgot Fézser László (Zugló), Ladányi József (KTK), Pintér László (Ér­sekújvár), Lenes József (VMTK), Tóbiás József (Salgótarján), Kerekes István (Be­­regszász), K­leisz (d­oh­lberger SJ)), Kiáffel Tamás. Míg az aknaszlatinai futballistákat együttesen intették meg. AZ IFI VÁLOGATOTT. A jugoszláv ifjak ellen a következő játékosokat állította so­rompóba az ifjúsági kapitány: Dósai (Sze­ged) - Lőrinc (S­VSC), Szüle (Szolnok) — Kori (PTSC), Braun (WMTK), Hottenbaler (Cs. MOVE) - Kollósi (Ganz), Berzi (UTE), Kise (Törekvés), Beke (KAC), Turbéki (Bi-M­AVA­­i). AZ MTK is TISÍ­TIKAHA. Elnök: Ap­ponyi I.virigy gróf; örökös tiszteletbeli el­nök: Brüll Alfréd; főtitkár: Boronkay Gá­bor; titkár: Mandik Béla. VASÁRNAP MARATHONI! Az idei mara­thoni futóbajnokságot a szentendrei ország­úton futják a következő indulók részvéte­lével: Munkás TE: Fehérvári, Südi, Her­bánszky; MOVE RAFC: Kiss; MAC: Lovas Antal (!); SBTC: Zd­enka. Postás: Galam­bos, Kunsági, Klima, Balogh, Mucsi; MOTE: Holéczy; MOVE BSE: Kiss G.; UTE: Sza­lay; MTK: Nagyvári, Kapusi, Lenghart, Kiss J.; MRTSE: Varga; SZVSE: Kovács, Csonka, Gyetvai; PEKC: Mauréry; MÁVAG: Liptai, Gulyás, Lukács, Ormos, Konecsni. A kilométeres távra a fenti 29 nevezés érkezett, vájjon hányan futják vágá­st Start vasárnap déli 12 órakor a Kévl­i úti OTB­ pályán.

Next