Népszava, 1940. szeptember (68. évfolyam, 197–221. sz.)

1940-09-10 / 204. szám

6. oldal • Vidéki előfizetőink figyelmébe! A mai napon postabefizetőlapot mellékelünk amaz előfizetőink lap­példányaihoz, akiknek az előfize­tése szeptemmber 15-én lejár. Kérjük­­. előfizetőinket, hogy a megújítást minél előbb küldjék be, nehogy a lap szállítása fennakadást szenved­jen. Ahol a NÉPSZAVA-t saját kéz­besítőnk hordja szét, ott az elő­fizetést a lapkézbesítőnél kell meg­újítani. A NÉPSZAVA kiadóhivatala HÍREK Eső, zivatar A Meteorológiai Intézet jelenti szep­tember 9-én. Budapesten hétfőn este 9 órakor a hőmérséklet 20 Celsius-fok volt. Várható időjárás a következő 24 órára: Élénkebb szél, több he­lyen eső és zivatar, kivált nyugaton. A meleg mérséklő­d­i­k. Fizetett szabadság Hiába berregsz, öreg vekker, Engem fel nem keltesz, mondhatom. Nagy lármádra oda se nézek, Csak a lábam ujját mozgatom. Cie vagyok most, rettentő nagy úr! Szabad! Nagy szó ám ez, h­allod­ el Mikor pihen a test, a lélek, Nem áll hátam mögött senki se. Integetnek felém zöld hegyek. Eszembe jutsz, bájos Balaton. A Tátra! ... de .. . de szontyolodva Gyér pengéimet megolvasom. A szabadság és a szegénység Csúnya módon összeütközött. Itt nyaralok én az idén is, Tárnás rét, bogáncsaid között. Zsoldos István Regényfolytatásunk mai számunk­ból anyagtorlódás miatt kimaradt. — A halál elébe. Bottka Károly 54 éves fodrászmunkás a Rózsa ucca 52. számú ház harmadik emeletéről le­ugrott s azonnal meghalt. Búcsúlevelet nem hagyott hátra. — Az Irinyi János ucca 14. számú házban lévő lakásán Utass Dénes 27 éves magánzó öngyil­kossági szándékból a szájába lőtt. Hal­­­dokolva vitték a Hókus-kórházba. — Dr Kherling Károly 56 éves fogorvost az Andrássy út 14. számú házban lévő lakásának fürdőszobájában fölakasztva, holtan találták. Búcsúlevelet hagyott hátra, amelyben elmondja, hogy anyagi gondjai miatt követi el tettét. — Havas Sándor 66 éves építész, aki vasárnap főbelőtte magát, hétfőn délután meg­halt. — Csépe Ferenc szabómunkás a Ferenc József hídról a Dunába ugrott. A rendőri motoros őrség kimentette. — Szabó Józsefné, egy gépész özvegye, a Béke utca 11. számú házban lévő la­kásán felakasztotta magát és meghalt. Eltemették a belügyminiszter apját Hétfőn délelőtt temették el Pécsett nagyszámú gyászoló közönség jelenlété­ben Fischer Ferencet, a belügyminiszter apját. A temetésen az elhunyt gyerme­kein: Keresztes-Fischer Ferenc belügy­miniszteren, Keresztes-Fischer Lajos tüzérségi tábornokon, a kormányzó hadsegédén, Keresztes-Fischer Miklóson és Fischer Irmán kívül megjelent Virágh Ferenc megyéspüspök, Bonczos Miklós, Johan Béla és Tomcsányi Kálmán bel­ügyi államtitkár, Blaskovich Iván és Nikolits Mihály főispán, Hanuy Ferenc püspöki helynök, Horváth István al­ispán, Esztergár Lajos polgármester és igen" sokan mások. A temetésen Pincsek Zoltán ügyvéd búcsúztatta Pécs városa nevében az elhúnytat. Olvasd és terjeszd a Népszavát! NÉPSZAVA 1940 szep­tember 10. Keflil Mélységes megrendüléssel adjuk hírül a magyar szociáldemokrata mozgalom nagy gyászát: mozgal­munk veteránja, Báron Ede elvtárs vasárnap éjjel 2 órakor meg­halt. A régi agitátorgárda egyik legkiválóbb alakja, költözött el vele, a legendás küzdelemnek évtizede­ken át az első sorokban harcoló ka­tonája, a propagandának tollal és élőszóval küzdő nagyszerű harcosa. Hosszú kort ért meg: nyolcvan­hároméves korában távozott a so­rainkból. Igazán a sorainkból távozott. Nincs még egy esztendeje, hogy gyújtó hatású beszédet mondott a Redlinger elvtársunk tiszteletére rendezett ünnepségen, amikor en­nek ötvenesztendős nyomdászsága alkalmából gyűltek össze a meg­emlékező elvtársak. Ott volt az ün­neplők között Báron Ede is, aki, amint a Népszava tavaly novem­beri egyik tudósítása mondotta, meghatóan és fölemelően szelleme-­ sen, töretlenül és szuggesztív erejé­nek teljességével idézett emlékeket azokból az akkor is „zord idők"-ből, amikor az ünnepelt is dolgozott a szocializmusért. Báron elvtársunk a nagy nyilváno­ság előtt az utóbbi esztendőnkben, természetesen, már nem szerepelhe­tett. De bizonyára sokan emlékez­nek még arra, hogy az 1925-ös és a későbbi fővárosi és országgyűlési választások alkalmával meg-meg­jelent kerületi pártszervezetének, a józsefvárosinak választói gyűlésein és a régi harcos erejével toborzott híveket a szociáldemokrata listák­nak. A proletárkerület , szülöttje több mint ötven esztendőn át volt a magyar szociáldemokraták soraiban. Kiemeljük azt, hogy a magyar szociáldemokraták sorai­ban, mert amikor itthon részt kért a munkából, akkor már a külföldön régebben dolgozott a szociáldemo­krata­ között. 1857-ben született Óbudán, az ak­kor legtipikusabb proletárkerület­ben, nem is messze Frankel Leó születése helyétől. Nagy család volt a Baron-család, szüleinek tizenhar­madik gyermeke volt. Korán kel­lett munkába állnia, hiába akart mindenáron tovább tanulni. Óbuda nagyon korán munkába állatta a proletárok gyermekeit Fekete", „fehér" és „kék" emberek városrésze volt a Báron gyermeksége ide­jén Óbuda. A hajógyárban kellett dol­gozniok a feketéknek, a fehérek a mohtárok voltak, a kékekről lerítt, hogy az óbudai nagy kékfestő gyá­rak műhelyeiben robotolnak... Kora hajnaltól késő estig kellett do­­nia a fiatal Baronnak a ,,kék"-ek­­között. Azután felszaba­dult. A külföldön Azután külföldre került és nyolc esztendőn át dolgozott külföldön, kezdetben Ausztriában és Németor­szágban. Itt, a német nyelvterüle­ten ismerkedett meg a szocializ­mussal, itt erősödött meg benne az az elhatározás, hogy az életét a munkásmozgalomnak szenteli. Még szilárdabb lett ez az elhatározása, amikor Franciaországba, majd Angliába került, Londonba, Man­chesterbe, Birminghambe. Azután megint visszatért a kontinensre, Franciaországban, Belgiumban, az­után Svájcban, majd ismét Német­országban és Ausztriában dolgozott és ekkor már tevékeny részese, agi­tátora, propagandistája a szociál­demokrácia ügyének. Berlin, Ham­burg, Frankfurt: mindenütt a szo­ciáldemokraták között volt. Itthon, a propaganda munkájában Nyolcesztendei külföldi munkál­kodás után tért haza, 1885-ben. Ami­kor az 1889-i párizsi nagykongresz­szus után Magyarországon is ké­szültek az első május megünneplé­sére, a szociáldemokrata párt meg­­alakítására — 1890-ig nem alakul­hatott Magyarország­on szociálde­mokrata párt, az elvtársak tömörü­lése addisz csak munkáspárt lehe­tett —, a szervezők, a pártépítők között van. Ettől az időtől kezdve, végig az 1890-es, 1900-as, 1910-es esz­tendőkön át a legodaadóbb párt­munkások közül való. 1897-ben a párt alkalmazottja lett, hosszú éve­ken keresztül szerkesztője volt a párt német nyelvű lapjának, a Volksstimme-nek és titkára a né­met mozgalomnak. Voltak eszten­dők, amikor a vidéken (Torontál megyében, majd Temesvárott) vé­gezte a párttitkár teendőit — de nemcsak párttitkár, hanem szak­szervezeti vezető is volt és munkál­kodásának egyik na­­y érdeme, hogy az ország legkülönfélébb terü­letein segített az addig a munkás­mozgalomtól minden eszközzel­­ tá­voltartani akart bányamunkások szervezkedésében. Hónapokat töl­tött a bányavidékeken, az erdélyi bányavidékeken is és a bányász mozgalom régebbi harcosai még ma is legendákat beszélnek propa­gandista munkájáról. A munkás­szövetkezeti mozgalom egyik legelső gyakorlati munkása volt. És a szo­ciáldemokrata mozgalomnak egyik le­irv­id szónoka is volt. A munká­sok sorából került ki, egész életét a munkások között töltötte, talán senki sem ismerte úgy a munkás­életeit, mint ő. Minden mondata meggyőző erővel teljes volt: ra­jongó szeretettel vették körül kü­lö­nösen a bányászasszonyok, akik szívhez szóló szavait sokáig emle­gették. Amikor három esztendővel ez­előtt, nyolcvanadik születésnapja alkalmából jubileumi ünnepséget rendeztek a tiszteletére a barátai és harcostársai, a nyolcvanéves, de még akkor töretlen testi erővel és szellemi képességgel minden moz­galmi ügy iránt érdeklődő Báron megrázó erejű beszédben köszönte meg az üdvözlést: — Amikor — mondotta a többi között — külföldről hazajöttem mint fiatalember, láttam Budapes­ten, hogy az iskolaköteles gyerekek az utcán töltik a napjukat és az öreg munkások koldulnak. Dolgozni kellett a szocialista munkában! El­mentünk 500 méterre a föld alá, föl­mentünk az épületek tetejére, min­denhol agitáltunk a munkások kö­zött és szembeszálltunk Bánffyval és Perczellel. Megismertük a börtö­nöket, nemcsak kívülről, hanem be­lülről is. Létrehoztuk a nagy mun­kásszervezeteket és mindig a szét­húzás ellen, a mozgalom egységéért dolgoztunk. Politikai pártot alapí­tottunk, hogy a munkások ne ve­szítsék el azt, amit gazdaságilag szereztek maguknak. A­­világhá­ború keresztülhúzta számításunkat, elvesztettem szemem világát. Vakon is tovább dolgoztam a mozgalomban és ma, nyolcvanéves születésnapo­mon, azt mondom, hogy ma tovább kell dolgozniok önöknek, amíg a paletárgyerekek mind iskolába járhatnak és az öreg munkásnak nem kell dolgoznia... északi harctérre és itt való megse­besülése után Galíciában kolerában meghalt. Az idős­ebb­ik fia, Báron Ferenc szakaszvezető volt. Nyolc­hónapi harc után súlyos sebbel orosz fogságba esett. Amputálták a lábát. Hosszú szenvedés után a fo­golycsereakció során hazakerült. Odaadással vett részt továbbra is a­ mozgalomban, a vasutasok között-két esztendővel a világháború be­fejeződése után, 1920 októberében a harctéren szerzett betegségeiben halt meg. A két nagyszerű szocia­lista fiú elvesztése so­ha nem gyó­gyuló sebet ejtett Báron Edén. De a nagy csapások sorozata nem tudta teljesen megitörni az erejét: ha az agitátor tribünjén már rit­kábban­­jelenhetett is meg, a tanító előadás­oknak és a tollal való küz­delemnek harcosa maradt továbbra is. A Népszava kötetei is őrzik for­más cikkeit. Ezek a cikkek a ré­gebbi évtizedek munkásmozgalmá­nak történetéhez szolgáltatnak érté­kes adalékokat és éppen úgy teli­s tele vannak meggyőző erővel és tanító igazságokkal, mint a beszé­dei voltak, amelyekről, sajnos, csak töredékes mondatokat őriznek a régi pártlapok és szaklapok. Följe­gyezte a régi szociáldemokrata moz­galom eseményeit, hiszen sok ese­ményre nézve már csak ő volt kö­zöttünk a­ koronatanú. A régi, 1900-ban meg­-zent Közgazdasági Lexi­kon második kötete nyolchasábos cikkben közölte Báron Ede elvtárs följegyzéseit a magyar munkás­mozgalom történetéről 1873-tól a lexikon készülése idejéig. Mélységes megilletődéssel ve­szünk búcsút a magyar szocialista mozgalom kiváló előharcosától, Ba­ron Edétől. Temetése szerdán délután 3 óra­kor lesz a rákoskeresztúri izraelita temetőben. • Báron Géza és Báron Ferenc igen­ nagy tragédiája volt az életének, hogy két fiát kellett elte­metnie. Báron Géza magántisztvi­selő, aki az if­júmunkásm­ozgalom­nak volt esztendőkön át az első so­rokban küzdő harcosa, a szerb harcterekről őrmesterként került az Elrendelték a Bajza uccai merénylő férj elme­állapotának megvizsgálását A büntetőtörvényszék hétfőn,­­ tár­gyalta­ Gaál István sütőmitikus ü­gyét, aki a múlt év májusában revolveréből a feleségére lőtt és az asszonyt köny­nyebben megsebesítette. Gaál a tárgyaláson elmondotta, hogy a kérdéses alkalommal nagymennyi­ségű szeszt fogyasztott és így nem tudja pontosan, mit is csinált. A tör­vényszéki orvosszakértő közölte, hogy az asszony sérülésének már nyoma sem­­látszik, ellenben a férfinál való­színűleg kóros lelkiállapot áll fenn és ezért kívánatos lenne elmeállapotának alapos megvizsálása. A törvényszék rövid tanácskozás után el is rendelte Gaál elmeállapotá­nak megvizsgálását és a tárgyalást elnapolta. Siófoki szállodatulajdonos rejtélyes halála Bekker Tivadart, a siófoki Fogas­szálló tulajdonosát súlyos fejsebbel szállították Siófokról a budapesti Fehér Kereszt-kórházba, ahol Bek­ker operáció után meghalt. A nyomozás megindult a haláleset körülményeinek tisztázására. — Eltemettük Székely József elvtár­­sat. Vasárnap délután temettük el Székely József elvtársunkat, a vasmun­kásszövetség és pártunk több mint négy évtizeden át hűséges és kitartó tagját. A temetésen nagyszámban jelentek meg munkástársai és elvtársai, hogy utolsó búcsút vegyenek a hűséges harcostárs­tól. A szociáldemokrata párt, a vas­munkásszövetség és az épületlakatosok szervezete nevében Rucska Sándor mon­dott megható beszédet. Ezután a Vas­munkás Dalkar éneke mellett hantolták el a koporsót. — A „Magyar Iparművészet" legújabb száma. Szablya Frischauf Ferenc szerkesz­tésében, első cikkében Diósy Antal művé­szetét tárgyalja Czakó Tiborn c. Molnár László érdekes megállapításokat tesz „Egy­házművészet és iparművészet" c. tanulmá­nyában. Érdekes bel- és külföldi iparmű­vészeti vonatkozású közlemények, kiállítási hírek, pályázati kiírások, szakirodalmi is­mertetések és társulati közlemények teszik változatossá a szövegi részt. Az illusztrá­ciós oldalak Diósy Antal dekoratív festmé­nyeit és Báthory Júlia finom üvegszobrá­szati munkáit mutatják be.­­ A „Muskátli Magyar Kézimunkaújság" egészíti ki a folyóirat tartalmát.

Next