Népszava, 1940. szeptember (68. évfolyam, 197–221. sz.)
1940-09-10 / 204. szám
6. oldal • Vidéki előfizetőink figyelmébe! A mai napon postabefizetőlapot mellékelünk amaz előfizetőink lappéldányaihoz, akiknek az előfizetése szeptemmber 15-én lejár. Kérjük. előfizetőinket, hogy a megújítást minél előbb küldjék be, nehogy a lap szállítása fennakadást szenvedjen. Ahol a NÉPSZAVA-t saját kézbesítőnk hordja szét, ott az előfizetést a lapkézbesítőnél kell megújítani. A NÉPSZAVA kiadóhivatala HÍREK Eső, zivatar A Meteorológiai Intézet jelenti szeptember 9-én. Budapesten hétfőn este 9 órakor a hőmérséklet 20 Celsius-fok volt. Várható időjárás a következő 24 órára: Élénkebb szél, több helyen eső és zivatar, kivált nyugaton. A meleg mérséklődik. Fizetett szabadság Hiába berregsz, öreg vekker, Engem fel nem keltesz, mondhatom. Nagy lármádra oda se nézek, Csak a lábam ujját mozgatom. Cie vagyok most, rettentő nagy úr! Szabad! Nagy szó ám ez, hallod el Mikor pihen a test, a lélek, Nem áll hátam mögött senki se. Integetnek felém zöld hegyek. Eszembe jutsz, bájos Balaton. A Tátra! ... de .. . de szontyolodva Gyér pengéimet megolvasom. A szabadság és a szegénység Csúnya módon összeütközött. Itt nyaralok én az idén is, Tárnás rét, bogáncsaid között. Zsoldos István Regényfolytatásunk mai számunkból anyagtorlódás miatt kimaradt. — A halál elébe. Bottka Károly 54 éves fodrászmunkás a Rózsa ucca 52. számú ház harmadik emeletéről leugrott s azonnal meghalt. Búcsúlevelet nem hagyott hátra. — Az Irinyi János ucca 14. számú házban lévő lakásán Utass Dénes 27 éves magánzó öngyilkossági szándékból a szájába lőtt. Haldokolva vitték a Hókus-kórházba. — Dr Kherling Károly 56 éves fogorvost az Andrássy út 14. számú házban lévő lakásának fürdőszobájában fölakasztva, holtan találták. Búcsúlevelet hagyott hátra, amelyben elmondja, hogy anyagi gondjai miatt követi el tettét. — Havas Sándor 66 éves építész, aki vasárnap főbelőtte magát, hétfőn délután meghalt. — Csépe Ferenc szabómunkás a Ferenc József hídról a Dunába ugrott. A rendőri motoros őrség kimentette. — Szabó Józsefné, egy gépész özvegye, a Béke utca 11. számú házban lévő lakásán felakasztotta magát és meghalt. Eltemették a belügyminiszter apját Hétfőn délelőtt temették el Pécsett nagyszámú gyászoló közönség jelenlétében Fischer Ferencet, a belügyminiszter apját. A temetésen az elhunyt gyermekein: Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszteren, Keresztes-Fischer Lajos tüzérségi tábornokon, a kormányzó hadsegédén, Keresztes-Fischer Miklóson és Fischer Irmán kívül megjelent Virágh Ferenc megyéspüspök, Bonczos Miklós, Johan Béla és Tomcsányi Kálmán belügyi államtitkár, Blaskovich Iván és Nikolits Mihály főispán, Hanuy Ferenc püspöki helynök, Horváth István alispán, Esztergár Lajos polgármester és igen" sokan mások. A temetésen Pincsek Zoltán ügyvéd búcsúztatta Pécs városa nevében az elhúnytat. Olvasd és terjeszd a Népszavát! NÉPSZAVA 1940 szeptember 10. Keflil Mélységes megrendüléssel adjuk hírül a magyar szociáldemokrata mozgalom nagy gyászát: mozgalmunk veteránja, Báron Ede elvtárs vasárnap éjjel 2 órakor meghalt. A régi agitátorgárda egyik legkiválóbb alakja, költözött el vele, a legendás küzdelemnek évtizedeken át az első sorokban harcoló katonája, a propagandának tollal és élőszóval küzdő nagyszerű harcosa. Hosszú kort ért meg: nyolcvanhároméves korában távozott a sorainkból. Igazán a sorainkból távozott. Nincs még egy esztendeje, hogy gyújtó hatású beszédet mondott a Redlinger elvtársunk tiszteletére rendezett ünnepségen, amikor ennek ötvenesztendős nyomdászsága alkalmából gyűltek össze a megemlékező elvtársak. Ott volt az ünneplők között Báron Ede is, aki, amint a Népszava tavaly novemberi egyik tudósítása mondotta, meghatóan és fölemelően szelleme- sen, töretlenül és szuggesztív erejének teljességével idézett emlékeket azokból az akkor is „zord idők"-ből, amikor az ünnepelt is dolgozott a szocializmusért. Báron elvtársunk a nagy nyilvánoság előtt az utóbbi esztendőnkben, természetesen, már nem szerepelhetett. De bizonyára sokan emlékeznek még arra, hogy az 1925-ös és a későbbi fővárosi és országgyűlési választások alkalmával meg-megjelent kerületi pártszervezetének, a józsefvárosinak választói gyűlésein és a régi harcos erejével toborzott híveket a szociáldemokrata listáknak. A proletárkerület , szülöttje több mint ötven esztendőn át volt a magyar szociáldemokraták soraiban. Kiemeljük azt, hogy a magyar szociáldemokraták soraiban, mert amikor itthon részt kért a munkából, akkor már a külföldön régebben dolgozott a szociáldemokrata között. 1857-ben született Óbudán, az akkor legtipikusabb proletárkerületben, nem is messze Frankel Leó születése helyétől. Nagy család volt a Baron-család, szüleinek tizenharmadik gyermeke volt. Korán kellett munkába állnia, hiába akart mindenáron tovább tanulni. Óbuda nagyon korán munkába állatta a proletárok gyermekeit Fekete", „fehér" és „kék" emberek városrésze volt a Báron gyermeksége idején Óbuda. A hajógyárban kellett dolgozniok a feketéknek, a fehérek a mohtárok voltak, a kékekről lerítt, hogy az óbudai nagy kékfestő gyárak műhelyeiben robotolnak... Kora hajnaltól késő estig kellett donia a fiatal Baronnak a ,,kék"-ekközött. Azután felszabadult. A külföldön Azután külföldre került és nyolc esztendőn át dolgozott külföldön, kezdetben Ausztriában és Németországban. Itt, a német nyelvterületen ismerkedett meg a szocializmussal, itt erősödött meg benne az az elhatározás, hogy az életét a munkásmozgalomnak szenteli. Még szilárdabb lett ez az elhatározása, amikor Franciaországba, majd Angliába került, Londonba, Manchesterbe, Birminghambe. Azután megint visszatért a kontinensre, Franciaországban, Belgiumban, azután Svájcban, majd ismét Németországban és Ausztriában dolgozott és ekkor már tevékeny részese, agitátora, propagandistája a szociáldemokrácia ügyének. Berlin, Hamburg, Frankfurt: mindenütt a szociáldemokraták között volt. Itthon, a propaganda munkájában Nyolcesztendei külföldi munkálkodás után tért haza, 1885-ben. Amikor az 1889-i párizsi nagykongreszszus után Magyarországon is készültek az első május megünneplésére, a szociáldemokrata párt megalakítására — 1890-ig nem alakulhatott Magyarországon szociáldemokrata párt, az elvtársak tömörülése addisz csak munkáspárt lehetett —, a szervezők, a pártépítők között van. Ettől az időtől kezdve, végig az 1890-es, 1900-as, 1910-es esztendőkön át a legodaadóbb pártmunkások közül való. 1897-ben a párt alkalmazottja lett, hosszú éveken keresztül szerkesztője volt a párt német nyelvű lapjának, a Volksstimme-nek és titkára a német mozgalomnak. Voltak esztendők, amikor a vidéken (Torontál megyében, majd Temesvárott) végezte a párttitkár teendőit — de nemcsak párttitkár, hanem szakszervezeti vezető is volt és munkálkodásának egyik nay érdeme, hogy az ország legkülönfélébb területein segített az addig a munkásmozgalomtól minden eszközzel távoltartani akart bányamunkások szervezkedésében. Hónapokat töltött a bányavidékeken, az erdélyi bányavidékeken is és a bányász mozgalom régebbi harcosai még ma is legendákat beszélnek propagandista munkájáról. A munkásszövetkezeti mozgalom egyik legelső gyakorlati munkása volt. És a szociáldemokrata mozgalomnak egyik leirvid szónoka is volt. A munkások sorából került ki, egész életét a munkások között töltötte, talán senki sem ismerte úgy a munkáséleteit, mint ő. Minden mondata meggyőző erővel teljes volt: rajongó szeretettel vették körül különösen a bányászasszonyok, akik szívhez szóló szavait sokáig emlegették. Amikor három esztendővel ezelőtt, nyolcvanadik születésnapja alkalmából jubileumi ünnepséget rendeztek a tiszteletére a barátai és harcostársai, a nyolcvanéves, de még akkor töretlen testi erővel és szellemi képességgel minden mozgalmi ügy iránt érdeklődő Báron megrázó erejű beszédben köszönte meg az üdvözlést: — Amikor — mondotta a többi között — külföldről hazajöttem mint fiatalember, láttam Budapesten, hogy az iskolaköteles gyerekek az utcán töltik a napjukat és az öreg munkások koldulnak. Dolgozni kellett a szocialista munkában! Elmentünk 500 méterre a föld alá, fölmentünk az épületek tetejére, mindenhol agitáltunk a munkások között és szembeszálltunk Bánffyval és Perczellel. Megismertük a börtönöket, nemcsak kívülről, hanem belülről is. Létrehoztuk a nagy munkásszervezeteket és mindig a széthúzás ellen, a mozgalom egységéért dolgoztunk. Politikai pártot alapítottunk, hogy a munkások ne veszítsék el azt, amit gazdaságilag szereztek maguknak. Avilágháború keresztülhúzta számításunkat, elvesztettem szemem világát. Vakon is tovább dolgoztam a mozgalomban és ma, nyolcvanéves születésnapomon, azt mondom, hogy ma tovább kell dolgozniok önöknek, amíg a paletárgyerekek mind iskolába járhatnak és az öreg munkásnak nem kell dolgoznia... északi harctérre és itt való megsebesülése után Galíciában kolerában meghalt. Az idősebbik fia, Báron Ferenc szakaszvezető volt. Nyolchónapi harc után súlyos sebbel orosz fogságba esett. Amputálták a lábát. Hosszú szenvedés után a fogolycsereakció során hazakerült. Odaadással vett részt továbbra is a mozgalomban, a vasutasok között-két esztendővel a világháború befejeződése után, 1920 októberében a harctéren szerzett betegségeiben halt meg. A két nagyszerű szocialista fiú elvesztése soha nem gyógyuló sebet ejtett Báron Edén. De a nagy csapások sorozata nem tudta teljesen megitörni az erejét: ha az agitátor tribünjén már ritkábbanjelenhetett is meg, a tanító előadásoknak és a tollal való küzdelemnek harcosa maradt továbbra is. A Népszava kötetei is őrzik formás cikkeit. Ezek a cikkek a régebbi évtizedek munkásmozgalmának történetéhez szolgáltatnak értékes adalékokat és éppen úgy telis tele vannak meggyőző erővel és tanító igazságokkal, mint a beszédei voltak, amelyekről, sajnos, csak töredékes mondatokat őriznek a régi pártlapok és szaklapok. Följegyezte a régi szociáldemokrata mozgalom eseményeit, hiszen sok eseményre nézve már csak ő volt közöttünk a koronatanú. A régi, 1900-ban meg-zent Közgazdasági Lexikon második kötete nyolchasábos cikkben közölte Báron Ede elvtárs följegyzéseit a magyar munkásmozgalom történetéről 1873-tól a lexikon készülése idejéig. Mélységes megilletődéssel veszünk búcsút a magyar szocialista mozgalom kiváló előharcosától, Baron Edétől. Temetése szerdán délután 3 órakor lesz a rákoskeresztúri izraelita temetőben. • Báron Géza és Báron Ferenc igen nagy tragédiája volt az életének, hogy két fiát kellett eltemetnie. Báron Géza magántisztviselő, aki az ifjúmunkásmozgalomnak volt esztendőkön át az első sorokban küzdő harcosa, a szerb harcterekről őrmesterként került az Elrendelték a Bajza uccai merénylő férj elmeállapotának megvizsgálását A büntetőtörvényszék hétfőn, tárgyalta Gaál István sütőmitikus ügyét, aki a múlt év májusában revolveréből a feleségére lőtt és az asszonyt könynyebben megsebesítette. Gaál a tárgyaláson elmondotta, hogy a kérdéses alkalommal nagymennyiségű szeszt fogyasztott és így nem tudja pontosan, mit is csinált. A törvényszéki orvosszakértő közölte, hogy az asszony sérülésének már nyoma semlátszik, ellenben a férfinál valószínűleg kóros lelkiállapot áll fenn és ezért kívánatos lenne elmeállapotának alapos megvizsálása. A törvényszék rövid tanácskozás után el is rendelte Gaál elmeállapotának megvizsgálását és a tárgyalást elnapolta. Siófoki szállodatulajdonos rejtélyes halála Bekker Tivadart, a siófoki Fogasszálló tulajdonosát súlyos fejsebbel szállították Siófokról a budapesti Fehér Kereszt-kórházba, ahol Bekker operáció után meghalt. A nyomozás megindult a haláleset körülményeinek tisztázására. — Eltemettük Székely József elvtársat. Vasárnap délután temettük el Székely József elvtársunkat, a vasmunkásszövetség és pártunk több mint négy évtizeden át hűséges és kitartó tagját. A temetésen nagyszámban jelentek meg munkástársai és elvtársai, hogy utolsó búcsút vegyenek a hűséges harcostárstól. A szociáldemokrata párt, a vasmunkásszövetség és az épületlakatosok szervezete nevében Rucska Sándor mondott megható beszédet. Ezután a Vasmunkás Dalkar éneke mellett hantolták el a koporsót. — A „Magyar Iparművészet" legújabb száma. Szablya Frischauf Ferenc szerkesztésében, első cikkében Diósy Antal művészetét tárgyalja Czakó Tiborn c. Molnár László érdekes megállapításokat tesz „Egyházművészet és iparművészet" c. tanulmányában. Érdekes bel- és külföldi iparművészeti vonatkozású közlemények, kiállítási hírek, pályázati kiírások, szakirodalmi ismertetések és társulati közlemények teszik változatossá a szövegi részt. Az illusztrációs oldalak Diósy Antal dekoratív festményeit és Báthory Júlia finom üvegszobrászati munkáit mutatják be. A „Muskátli Magyar Kézimunkaújság" egészíti ki a folyóirat tartalmát.