Népszava, 1940. szeptember (68. évfolyam, 197–221. sz.)
1940-09-11 / 205. szám
Magyar csapatok a Székelyföldön Kedden Marosvásárhelyt is megszállta a magyar honvédség. Elérték a Gyergyói medencét és a Békás szorost Szerdán: bevonulás Kolozsvárra Változatlanul lelkes ünneplés közepette folytatják a magyar csapatok a visszaszerzett ,erdélyi részek megszállását. Kedden már a Székelyföldön meneteltek a honvédség csapatai, bevonultak Marosvásárhelyre is és szerdán kerül sor Kolozsvár ünnepélyes visszavételére. A területek, amelyek ezeken a napokon visszakerülnek, mind gazdagok természeti kincsekben, történelmi és kulturális értékekben,de legnagyobb és legbecsülésreméltóbb értékük az a kiváló emberanyag, ami most visszakerül Magyarországhoz. Székelyföld Különösen értékes népréteg a székely, amelynek országa most kerül újra magyar kézre. Ennek a népnek nevét rendszerint a már hozzánőtt jelzővel használják: „szabad, székelyek"-nek nevezik a vidék lakói. A „szabad" jelzőt nemcsak azért kapták, mert már a messze múltban királyok és fejedelmek kiváltságlevelekkel, falunemesítésekkel biztosították szabadságjogaikat, de azért is, mert ez a nép mindig sóvárogta a szabadságot és ha elvették azt tőle, harcolt is érte. A magyar történelem valamennyi nagy szabadságmozgalmában résztvettek a székelyek. A 15. század közepétől a 18. század közepéig nem kevesebb, mint tizenegy felkelésben próbálták visszaszerezni különböző elnyomók által elkobzott jogaikat. Ezek a megmozdulások csak kis részben voltak nemesi felkelések, igen nagy számban akadt köztük öntudatos parasztforradalom is. A hatalmasok legtöbbször véres kézzel nyomták el ezeket a szabadságharcokat. Ezekből az időkből származik a régi erdélyi közmondás: „Székely támad — székely bánja." Tapasztalták a székelyek, hogy szabadságmegmozdulásaikat kegyetlenül megtorolják, mégis támadtak, újra támadtak a fejedelmek és elnyomó földesurak ellen, ha azok veszélyeztették szabadságukat. • De nemcsak támadtak, nemcsak harcoltak, külső és belső ellenség ellen, hanem a béke munkáját is mindig szorgalmasan és tehetséggel végezték. A magyar művészet és a tudomány is sokat köszönhet nekik. Népművészet A székely népművészet fontos fejezete Magyarország művészettörténetének. Nemcsak országszerte, de egész Európában ismertek különleges faragott építményeik, főleg a fából készült művészies székely kapuk, amelyek fölött ott van az elengedhetetlen galambdúc, a szemöldökfán pedig a készítő neve és a készítés időpontja olvasható. Nem egy az ősi kapuk közül többszázéves. Világhírűek a székely hímzések is, gyönyörűek táncaik, a csürdöngölő, a borkca és a többi. Az erdélyi népművészetnek azonban talán legértékesebb és legnemesebb termékei a székely népballadák, amelyeket a múlt század közepén ismertetett meg a nagyközönséggel Gyulai Pál és Kriza János. A pompás őseredeti versformákban megírott balladákban megrendítően sok a drámai erő és az emberismeret Az alakok festése korántsem romantikus, hanem emberi. A székely népballadák borongós hangulatából visszatükröződik az a sok szenvedés, amit ez a nép átélt. A magyar irodalomra rendkívüli hatást tettek ezek a költemények, amelyek messze felülmúlják bármely más nép balladáit. A székely irodalom remekeiből kibontakozik egy munkaképes, energikus, tetterős és szabadságszerető nép jelleme és múltjának minden megrázkódtatása. A székelyek története igen gazdag. Származásukról nem állnak rendelkezésünkre hiteles adatok. A mondák szerint a húnok ivadékai mégpedig leszármazottai annak a háromezer hún harcosnak, akik a krimhildai csatából megmenekültek. Marosvásárhely kedden vonultak be a magyar csapatok „Székelyország" fővárosába, Marosvásárhelyre. Ez a mamarosanenti város, amely — mint neve is mutatja — vásártelepből lett várossá, már a középkor elején fejlett gazdasági és kulturális központ volt. Művelődéstörténeti jelentősége azonban már visszanyúlik a messze múltba. Híres református kollégiumának tanára volt a két zseniális Bolyai, Farkas és fia, János. Bolyai Farkas németországi egyetemen tanult matematikát és legjobb barátja volt Ganss-nak, minden idők legnagyobb matematikusának. Tanulmányai befejezte után hazatért és matematikát, fizikát, valamint vegytant tanított a marosvásárhelyi kollégiumban. Emellett azonban kiváló technikus, filológus, rajzoló, zeneszerző, költő és a népművészetek kutatója is volt. Fia, János a matematika és a fizika terén olyan felfedezésekkel gazdagította a világot, amelyeknek jelentőségét csak a huszadik században értették meg. Marosvásárhely, mindig fővárosa volt a székely kultúrának. Kultúrpalotája ma is a legérdekesebb székely múzeum, a Teleki-házban pedig hetvenezer kötetes könyvtár hirdeti, hogy Erdély népe mindig tisztelte és fejlesztette a szellemet. A székely főváros történelmi nevezetességei közé tartozik, hogy 1571-ben itt nondták ki Erdély rendjei a vallásszabadság elvét. Igen sok erdélyi fejedelmet is választottak Marosvásárhelyen. A szabadságszerető város és népe sokat szenvedett az elnyomóktól. Básta császári vezér hadai kegyetlenül feldúlták Marosvásárhely városát, amely azonban újjáépült. Básta hadait azután Székely Mózes és Bocskai felkelése szorította ki Erdélyből. Marosvásárhely volt Petőfi Sándornak is egyik utolsó tartózkodási helye, a segesvári eltűnés előtt. A legnagyobb magyar költő élete utolsó szakaszának sok lángoló verse alá írta a „Marosvásárhely ISIO." dátumot. Székely munkások A „Huszadik Század" című folyóirat egyik 1909-ben megjelent számába Braun Róbert, a nagytudású szociológus értékes tanulmányt írt, a székely, kiváltképpen pedig a marosvásárhelyi ipari munkásságról. Már akkor mintegy ezer szervezeti munkás élt családjával Marosvásárhelyen. Ezek a munkások túlnyomórészt a petróleumfinomítóban, a sör- és cukorgyárakban, valamint a fűrésztelepeken dolgoztak. Megemlékezik a tanulmány arról, hogy a székely ipari munkások mennyire vágyódnak a tudás és szellemi fejlődés után. Az ezer közül csak tizenegy nem látogatott továbbképző tanfolyamot vagy más magasabb iskolát. Braun Róbert megvizsgálta azt is, hogy mit olvasnak Marosvásárhely munkásai. A munkások házaiban majdnem mindenütt megvoltak Petőfi költeményei. Egyetlen ponyvaregényre sem lelt munkásházakban, holott — amint azt neki helybeli könyvkereskedők mondották— a ponyvaregények abban az időben igen elterjedtek voltak a városban. A marosvásárhelyi polgároknak kedves szórakozásuk volt a kártya is, a munkáslakásokban azonban nem akadt egyetlenegy csomag kártyára sem a szociológus. Ez a tanulmány is hű tükörképe annak az egészséges, öntudatos szellemnek, annak az összetartásnak, ami mindig jellegzetes tulajdonsága volt az erdélyi munkásságnak. A székely munkásság viszszanyerésével igen értékes réteggel gazdagodott Magyarország. 68. évfolyam 205. szám Budapest, 1940 szeptember 11. szerda 12 filét A SZ O CI Á L D E M OK RATA PÁR T KÖZ P O N TI LA P JA Szerkesztőség és kiadóhivatal, VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 Hivatalos jelentés a keddi előnyomulás megkezdéséről Hivatalos jelentés. A honvéd Vezérkar Főnöke 1940 szeptember hó 10-én kilenc órakor közli: A mai nap folyamán megszállásra kerülő területre csapataink az előnyomulást hét órakor megkezdték. („M. T. I.") Lelkes ünnepléssel fogadták Besztercén a bevonuló honvédeket (Beszterce, szeptember 10. — „M. T. I.") A magyar csapatok hétfőn délután vonultak be Besztercére. A zászlódíszbe öltözött város lakossága a Főtéren várta és lelkes ünnepléssel fogadta a bevonuló magyar katonákat. Délután 3 óra tájban tomboló éljenzés közepette feltűntek a Főtérhez vezető úton az első magyar páncélkocsik. Ezután megérkeztek a csapatok. A vezénylő tábornokot és a katonákat virágesővel fogadta a nép. Ütemesen éljenezték a beszterceiek Magyarország kormányzóját, Teleki miniszterelnököt, Csáky külügyminisztert és Hitlert, Mussolinit, Ribbentropot és Cianót is. Ezután elhangzottak az üdvözlő beszédek, amelyeket a vezénylő tábornok köszönt meg. A honvédek bevonulása és fogadtatása Bánffyhunyadon (Bánffyhunyad, szeptember 10. —i előrenyomuló hadsereg csapatai „M. T. I."). A Kőrös völgyében hétfőn bevonultak Kalotaszeg vidék