Népszava, 1940. december (68. évfolyam, 273–296. sz.)

1940-12-01 / 273. szám

88. évfolyam 273. szám Budapest, 1940 december 1. vasárnap E­ura 20 filled ZAVA A S­Z­O­C­I Á­L­D­E­M O­K­R­AT­A P­Á R T KÖZ P O N T 1 L A P J A Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő ki­vételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 Ázsiai tengelyt alkotott Japán, Mandzsukuo és Nanking Tovább folynak a vérengzések Romániában Antonescu nem tudja helyreállítani a rendet? Chiappe repülőgépét az angol-olasz tengeri ütközet időpont­­jában és körzetében angol repülők lőtték le A balkáni fronton lángol ,leg­magasabban a harc. Az olasz front közelebb jutva a tengerhez, hama­rább és biztonságosabban elérhető azoknak a megerősítéseknek szá­mára, amelyeket" az olasz hadveze­tőség szaporán küld Albániába. A jugoszláv-albán határról érkező magánjelentések szerint a szombatra virradó éjszaka újra rendkívül heves harcok voltak a Pogradectől délre húzódó Cserova völgyben. A harcok délelőtt is tar­tottak. Az olaszok nyugatra új meg­erősített állásokat építettek ki és valószínű, hogy innen készülnek a tervbe vett nagy ellentámadás meg­indítására. A délután folyamán a rossz időjárásba köd és a­ hó­ azon­ban minden további harci tevé­kenységet lehetetlenné tett. Olasz politikai körökben­­ a legélesebben szembeszállnak az angol tengernagyi hivatal legutóbbi hivatalos közlemé­nyeivel, amelyek a nemrég Szardínia körül lefolyt csatáról szólnak. Olasz poli­tikai körökben megállapítják, hogy nem igaz az az állítás, amely sze­rint az olasz hajóhad kerülné a küzdelmet, mint a Szardinia körüli csatában, mert ugyanakkor Korfu­nál az olaszoké volt a kezdeménye­zés és hogy nagy csatahajóegysé­geket találtak volna el az ellenség lövedékei. A szombati olasz lapok is élesen cáfolják a szardiniai ten­geri ütközetről kiadott hivatalos jelentést, amely azt állítja, hogy az angolok felgyújtottak egy­ olasz cirkálót, megrongálták egy olasz torpedóromboló gépezetét s torpedó­lövésekkel eltaláltak további négy olasz hajót. Az olasz lapok megálla­pítása szerint mindössze az 1520 tonnás „Lanciere" olasz torpedó­romboló kapott egy angol találatot, anélkül azonban, hogy komolyabb sérüléseket szenvedett volna. A „N. S. T." berlini­­távirata közli: mértékadó berlini körökben az angol rádió egyes gúnyos meg-,­jegyzésével kapcsolatban szükségesnek tartják az ango­lok figyelmeztetését arra, hogy a­ német haderő min­denkor ütésre készen áll. Ez a figyelmeztetés főleg azokkal a lon­doni rádiójelentésekkel áll össze­függésben, amelyek szerint a né­met csapatok Norvégiáitól egészen Spanyolországig és a Bretontól­­ egészen Lengyelországig munka­nél­külivé váltak, mert Németország elvesztette a kezdeményezést és diplomáciai akciói is holtpontra jutottak. Az angol rádiómegjegy­zésre adott német félhivatalos vá­lasz hangsúlyozza, hogy a német haderő kellőképpen kihasználja azt az időt is, amikor csak korlátolt mértékben tevékenykedik. A „M. T. I." berlini jelentése sze­rint ottani politikai körök való­színűnek tartják, hogy a birodalmi főváros a jövő hét folyamán újra fontos diplomáciai események szín­helye lesz. Előreláthatólag a jövő hét kö­zepén kerül sor Laval helyettes francia miniszterelnök német­országi látogatására. Bár illetékes német helyen hang­súlyozzák,­­ hogy egyelőre nincs szó Laval érkezéséről, politikai körökben azonban mégis úgy tud­ják, hogy Abetz párizsi német nagykövet és Brunon, a vichyi kor­mány párizsi nagykövete, Laval jövő heti berlini útjának előkészí­tése céljából járt a napokban Ber­linben. Laval közeli berlini útjáról egyébként Potaine tábornagy is megemlékezett legutóbbi beszédé­ben.­­ Híre jár továbbá, hogy egy jugoszláv politikai személy is rövidesen Németországba ér­kezik. Illetékes német helyen ezzel kap­csolatban kijelentették, hogy a küszöbön álló jugoszláv látogatás­ról nincs tudomásuk, de éppen úgy nem tartják lehetetlennek, mint amennyire lehetséges, hogy a kö­zeli jövőben bolgár államférfiak is ellátogatnak Berlinbe, bár egyelőre a bolgár látogatásról sincs tudo­másuk. Berlini ,,N. S. T."-távirat azzal kapcsolatban, hogy jugoszláv rész­ről nemrégiben érintkezést kezde­ményeztek a tengelyhatalmakkal, a következőket jelenti: Beavatott né­met politikai körökben utalnak arra, hogy a délkeleteurópai térség átszervezésére irányuló akciót ter­mészetszerűen lélektani tényezők is befolyásolják. A tengelyhatalmak— mint már a múltban is — mindig hangsúlyozták, gondosan figyelik tárgyalófeleik politikai beállítottságát és főleg azt vizsgálják meg, mennyire bizonyult az illető állam­ maga­tartása szilárdnak és állandó­nak. A KARAVÁN HALAD... Ellenségeink — nem ellenfe­leink! — egy csoportja unos-unta­lan azt követeli a kormánytól, „oszlassa föl a szakszervezeteket, tiltsa be a szociáldemokrata pár­tot és a Népszavát." Ezzel a kiál­tással adnak életjelt magukról, ebben merül ki alkotó erejük és minden „népies" követelésük. Meg kell vallanunk: követelé­sükön nem csodálkozunk. Dühös ingerültségük nem lep meg. Nyug­talanságu­k egészen" természetes, hiszen, k­a jól megvizsgáljuk a­dolgokat, a nyilasok és a hozzá­juk hasonlóak, lopott holmiba öl­tözködtek: olyan jelszavakat és olyan követeléseket hangoztatnak a magukénak, amelyekhez semmi közük nincs és amelyeket a szo­ciáldemokrata munkásság poli­tikai programjából csentek el. A nyilasok nem érzik magukat biztonságban, amíg valaki szédel­gésüket ellenőrzi, demagógiájukat leleplezi, népámító ü­zelmeiket pel­lengérre állítja és bebizonyítja, hogy a szociális követelések az ő ajkukon valóban csak félreveze­tésre valók és csak arra szolgál­nak eszközül, hogy a hatalmat maguknak megszerezzék s a legke­gyetlenebb és visszataszítóbb pa­rancsuralomra rendezkedjenek be. Peyer elvtársunk képviselőházi beszédében pőrére vetkőztette a bányászsztrájk kezdeményezőit és szervezőit. Leleplezte őket, meg­mondotta, mit hirdettek, mit ígér­tek és hogyan ugratták be a po­litikai kérdésekben tájékozatlan bányászokat. Azóta a bányamun­kások is tudják már, keserves csalódások és tapasztalatok árán, hogy őket csúful és lelkiismeret­lenül felhasználták politikai cé­lokból, a politikai hatalom meg­szerzése érdekében. Ez a leleple­zés érthetően nagyon fáj a nyila­soknak. Erről azonban mi nem tehetünk. Ez olyan kötelességünk, amelyet teljesítenünk muszáj. Jo­gosan vádolhatnának bennünket kötelességmulasztással, ha nem lepleznék le a nyilasok demagóg szédelgéseit, uszításait mindig és mindenütt. A nyilasok nagyon veszedelmes játékot űznek. Ezt nem hagyhat­juk szó nélkül. Ne higyye senki, hogy itt féltékenységről, vagy versengésről van szó. A nyilasok nekünk nem lehetnek verseny­társak. Mi őrájuk nem lehetünk féltékenyek. Amióta, munkásmoz­galom van hazánkban, azóta mindig akadtak politikai szélhá­mosok, kalandorok, naiv álmodo­zók, föl- és kihasznált egyének, elvakult vagy, gyűlölködő és ha­talomra­ törő politikusok, akik könnyen­­ígértek és­ lelkiismeret­lenül uszítottak munkásrétegeket, hogy arcokat a maguk céljaira fölhasználják. Küzdöttünk mi anarcho-szocialisták, szindikalis­ták, újjászervezettek, Várkonyis­ták, munkáltatók által szervezett sárgák, keresztény szociálisok, a kormány által életrehívott és tá­mogatott „független szocialisták", az úgynevezett szélsőbalodaliak különféle árnyalatai ellen és küz­dünk r­ost a nyilasok ellen. Küz­deni fogunk mindig azok ellen -r-* bármilyen jelszavakat hangoztat­nak is! —, akik a munkásosztályt a maguk politikai céljaira föl­használják, megcsalják és súlyos károkat okoznak neki.­­ Ahogy lelepleztük a textilipari sztrájkokat előidéző nyilasokat, úgy volt kötelességünk a bányá­szokat beugrató nyilasokat is pel­lengérre állítani. Ezért, természe­tesen, dühösek. Dühükben nem tehetnek egyebet, minthogy­­­­a kormánytól követelik a szakszer­vezetek föloszlatását, a párt­ és a Népszava betiltását. A nyilasok nem bírják el a nyilvánosságot,­­a kritikát. Ők a­ munkásságot os­toba, ki- és felhasználható, beug­ratható tömegnek tartják. Mi a m­u­nkásosztály­t föl­vi­lágosítjuk, fölemeljük, öntudatra és önmaga értékére ébresztjük, felfedjük­­a munkásság előtt saját hibáit és gyengéit is, hogy tanuljon belőle, rávezetjük önnön erejének tuda­tára, szolidaritásra és az önma­gáért való küzdelem szükségére és eredményére. Ebben a harcban a munkásosztály, nagy áldozatok árán, jelentős eredményeket ért el. Mozgalmunk elején senki sem volt, semmibe sem vették és azóta komoly tényezővé vált. Van poli­tikai érettsége s ez a legnagyobb akadálya annak, hogy a nyilasok

Next