Népszava, 1940. december (68. évfolyam, 273–296. sz.)
1940-12-25 / 293. szám
A S 200 1 Á L D " ' . • , ' • ', - • " •• E M G K R A T ' V H- * , A PÁR T KÖ Z PONTI LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 M E G S Z ÜL E TE T T. •. írta: SZAKASITS ÁRPÁD Az eszme született meg akkor újra: a szabadság eszméje. Annak az igaza szabadságnak az eszméje, amely magában foglalja a békének és a népek szolidaritásának, az igazságosságnak és a kenyér bizonyosságának halhatatlan gondolatait. Ezek a gondolatok egyenlőek a lét értelmével és az emberiség történelmi céljaival. Minden időkben ezek a gondolatok édesítették meg a szenvedő népek álmait, ezek a gondolatok és célok serkentették minden történelmi korszak legjobbjait cselekvésre, ezek a gondolatok tüzelték harcra az elnyomottakat, a megalázottakat, a kisemmizetteket. Ez a küzdelem tölti ki a történelmet. Ezek azok a gondolatok, amelyek ha nem születtek volna meg a küzdő ember tudatában és nemzedékek nem hagynák egymásnak örökül, nem volna érdemes élni. Az emberiség szerencséjére az eszme ésés ezért érdemes éllni minmindenkor, a legnehezebb és a legbarbárabb időkben is, a legszörnyűbb veszedelmek közepette is, a legmeddőbb, legnyanább időkben is, a legsötétebb éjszakában is, mert ezek a gondolatok el nem hagyják az emberiséget, előtte lobognak tűzoszlopként, vagy követik, mint fényt az árnyék ... A szabadságot keresi az emberiség évezredek óta. Igen, mert a cél már évezredek óta ott lebeg az emberiség előtt. S lássék most bármily távolinak ez a cél a a beteljesülés ideje, közelebb vagyunk hozzá, mint bárki hinné. Az emberiség minden nagy történelmi korszakkal közelebb jutott ehhez a célhoz, minden küzdelme, ha mégoly sikertelennek látszott is, közelebb vitte a szabadság eszméjének beteljesüléséhez. A tudomány minden eredménye, a kultúra minden vívmánya, költők és írók minden sora, a kalapácsok zengő üteme, a gépek szilaj zakatolása, ,a munka utáni erőfeszítése, a harcok, amelyek néha az orkán erejével zúgtak bele az időbe, a patríciusok és plebejusok, a jobbágyok és földesurak, a bérmunkások és tőkések egymás ellen vívott küzdelmei mind-mind közelebb vittek a célhoz, amely felé napjainkban is szívdobogtató türelmetlenséggel s a megújulás lázában törekszik az emberiség. * Büszkék vagyunk rá, hogy ebben a roppant küzdelemben mi is résztvettünk s részt veszünk. Még büszkébbek vagyunk arra, hogy nem maradtunk a vak történelmi erők vak játékai, hanem, hogy ebben a világot átfogó roppant erőfeszítésben és gigászi harcban tudatosan álltunk helyt félévszázad óta, amióta megalakult Magyarországon is a Szociáldemokrata Párt. Mi is örökséget vettünk át a munkásosztály korábbi nemzedékeitől, amelyek csak ösztönszerűen fordultak a szabadság eszméjének fényforrásai felé. Ezt az örökséget megnöveltük, új gondolatokkal, új erőkkel, új és nagyszerű küzdelmekkel. A célt tudatossá tettük és válaszoltunk arra az évezredek óta izgató kérdésre: hogyan? Ez a szocializmus, ez a szocialista munkásmozgalom nagy történelmi érdeme. A vakhitet tudattá változtattuk. A lázadás alaktalan, vad és ronboló erőit értelmes és céltudatos, szakadatlan és szerves, a fejlődés és a történelmi törvényszerűségnek megfelelő küzdelemmé szerveztük. Medret ástunk a zabolátlan indulatoknak és megtanítottuk a munkásságot a gondolkodásra és az értelmes cselekvésre. Megtanítottuk azokat, akiket lehetett, akikhez eljutottunk, eljuthattunk. Sajnos, nem mindenhová és nem mindenkihez juthattunk el. Nem rajtunk múlott! Szegények voltunk és egyedül voltunk és harcban álltunk. Harcolnunk kellett, mert ellenfeleink voltak, harcolnunk kellett, mert egy egész ellenséges világgal kerültünk szembe. Nem panaszként mondjuk. Ez természetes volt. A mi célunk, a mi akaratunk szükségképpen került szembe az ellentétes célokkal és akaratokkal. Minden új eszme végigjárja a golgota útját és az eszme, amelyet mi képviseltünk, nemcsak a régi gondolatokkal állt szemben, hanem az uralkodó termelési renddel, sőt a megelőző, de még mindig el nem múlt régebbi termelési rend maradványaival is. Nemcsak ideológia állt szemben ideológiával, hanem gazdasági és társadalmi érdekek gazdasági és társadalmi érdekekkel. A kenyér az arannyal. A munkaerő a bérrel. A társadalmi munka a termelőeszközök magántulajdonával. Mégpedig olyan időben, amikor a szociális gondolatnak fűszálnyi ereje is alig volt még, alig sarjadt még s a munkásról olyan fogalmak uralkodtak, hogy ma még a legvaskalaposabb tőkés is csak szégyenkezve merne számot adni róla. De ami a legfontosabb: a szocializmus eszméje mögött eladdig mozdulatlan, közömbös, tudatlan tömegek sorakoztak föl, amelyeket a szocialista gondolat varázsereje és tulajdon osztályhelyzetük és történelmi rendeltetésük fölismerése öntudattal töltött meg. Ez már nem valamiféle szektariánus mozgalom volt. Nem földalatti összeesküvők kicsiny csapata. Ez maga a szervezett munkásosztály volt, amelynek agyában nem kavarogtak misztikus ködök, amelynek a lelke nem zsibbadt megszállottságban. Ez a szervezett munkásosztály értelmes elmével és harcos szívvel fogott hozzá elvégzendő dolgaihoz. Megpróbálták, de sohasem sikerült ezt a tömeget széjjelszórni. Időnként meggyengülhetett, lehettek vesztett csatái, lehettek nagy tévedései, ellankadhatott... de mindig együtt maradt, mert a munkásosztály legjavarésze tartozott hozzá, a legkiválóbbak munkásnak és embernek is. * Fél évszázad óta tart itt ezen a földön is már a szociáldemokrácia küzdelme. És most, ajubileum idején az ellenfelek és az ellenségek is fölfigyelnek erre a történelmi dátumra, nemcsak a barátok. Ó, igen, ellenfeleink és ellenségeink megszaporodtak, többen vannak, mint valaha. És szeretnék, ha mi már nem lennénk. Mindent megkíséreltek és mindent megkísérelnek, hogy ezt elérjék. Miért? — vethetnők föl a kérdést, ha nem tudnók. Hiszen ma divatba jött a szocializmus, a szociális gondolat, divatba jött a munkás, a paraszt, a szegény ember és a gazdasági és társadalmi erők fejlődése nemcsak a szocializmus gondolatát érlelték meg, hanem megvalósulásának föltételeit is kitermelték, miért hát a nagy ellenségeskedés azzal a mozgalommal szemben, amely ezeket az eszméket és gondolatokat nemcsak képviselte és képviseli, hanem fölmérhetetlen érdeme van abban, hogy a munkásosztály abból a mélységből, amelyben élt és abból a sötétségből, amelyben vakon botorkált, fölemelkedett a tudatosság színvonalára? A felelet nagyon egyszerű: a divatba jött, úgynevezett szocializmus a legkevésbé sem azonos azzal a szocializmussal, amelyet a szociáldemokrácia képvisel és fejez ki a legigazabban. Ezt mi is tudjuk s ők is tudják. Innen az ellentét, amely semmiben sem változott, csak más síkra került. Bizony, az ellentét nem változott, akármilyen különös is, hogy annyiszor halljuk a valamikor rettegett szónak a fölharsanását a túloldalról: forradalom. Az ellentét nem változott és nem is változik, amíg a társadalom osztálytagozódása megmarad és megmarad a termelés és megoszlás rendjének ellentéte és a termelőeszközök magántulajdoni rendszere. Ezt az ellentétet csak az új, szocialista módra megszervezett termelési rend oldhatja föl. És mert addig mindig lesz ellentét, természetes, hogy lesz küzdelem is. És ha küzdelemnek kell lennie, lehetnek-e mások ennek a küzdelemnek a hordozói, mint azok a dolgozó tömegek, amelyeknek életérdeke fűződik ahhoz, hogy magasabbrendű termelési rend, magasabbrendű társadalom lépjen a mainak helyébe. Ez az átalakulás nem is valósulhat meg küzdelem nélkül. Ezért oktalanság abban hinni, hogy a szociáldemokrácia eltűnhetik a föld színéről és a demokratikus szocializmus lelkét megölhetik. A fejlődést eltéríteni útjáról tartósan nem lehet. Megállítani sem. Még kevésbé visszafordítani. Ezt a legjobban a szervezett szocialista munkásság tanulta meg fél évszázad alatt. • . * Ez a fél évszázad nagy tanúbizonyság a szocializmus igazságai mellett és ama módszerek mellett, amelyeket a szociáldemokrata munkásmozgalom alkalmazott a munkásosztály és minden dolgozó ember gazdasági és társadalmi helyzetének megjavításáért folytatott munkájában és harcaiban. Ezektől a módszerektől idegen a demagógia, az uszítás s a félrevezetés szelleme. Idegen ezektől a módszerektől a felelőtlenség és lelkiismeretlenség. A szociáldemokrata munkásmozgalom mindig nyíltan és világosan fejezte ki céljait és törekvéseit. Mindig tiszta eszközökkel folytatta küzdelmeit. Mindig figyelembe vette a leghevesebb küzdelmeinek idején is — országának érdekeit és amikor a dolgozó tömegek jobb sorsáért harcolt, ez mindig egyértelmű volt az ország jobb sorsáért való küzdelemmel. A nép és az ország mindig széttéphetetlen fogalmi egységben élt a szervezett munkásság lelkében, amelyben nem volt helye sohasem koldusszellemnek, sem brávóerkölcsnek. Ez a mozgalom kiállotta a tűzpróbát minden tekintetben és akik ehhez a mozgalomhoz tartoznak százezernyien, büszkén emelhetik föl homlokukat a világosság felé. Jó és szép munkát végzett ez a mozgalom fél évszázad alatt, nagy és bátor küzdelmeket vívott meg, közelebb vitte a munkásosztályt és az emberiséget a nagy és tiszta célok felé s végzi tovább a munkát, folytatja tovább a harcot a szocializmusért.