Népszava, 1941. január (69. évfolyam, 1–25. sz.)

1941-01-22 / 17. szám

wmmmn" 8. oldal NÉPSZAVA 1941 január 22. szerda OY BRAZÍLIAI BÉRHÁZ REGÉNY * IRTA ALUÍZIO AZEVEDO * FORDÍTOTTA HORVÁT HENRIK — Nem hallgatom tovább a jaj­gatását Ei kell mennem a friss levegőre, hogy lélegzetet vegye­k — jelentette ki Bertoleza gazdája ökölbe szorított kezekkel — Nyugodjon hát meg — csende­sítette Botelko. — Ha nem megy békében, akkor majd megy máskép — folytatta a butikos és lerohant a lépcsőn, a gyönge Botelko alig tudta követni. A sarkon megállt és lángoló szem­mel nézett társára: — Hát láttam — Igen, láttam — mondta a vén csirkefogó, anélkül, hogy felemelte volna a fejét Egy darabig lassabban mentek és mindegyik hallgatagon siette gondolatait. Aztán Botelko azt kérdezte, hogy Bertoleza rabszolganő volt-e, ami­kor Joao Romao magához vette. Ez a kérdés fényes ötletet adott a butikosnak. Arra gondolt az előbb, hogy Bertolezát elhelyezi mint elmebeteget a II. Pedro-menhelyben. De most egy új terv kínálkozott! Miért ne adhatná vissza az urá­nak? Miért ne tehetné újra szabá­lyos rabszolganevét Nem ie lenne olyan nehéz dolog, fontolgatta ma­gában. Csak tulajdonosát kellene értesíteni, hogy hol van és aztán rá kellene uszítani a rendőrséggel. Elhatározta, hogy megkérdezi Bo­telkót, mi a nézete erről. — Igen — mondta —­, az volt és még mindig az. — Úgy, hát rabszolgai­őt Az önét — Nem, hanem bizonyos Freitas de Mello-családé, a keresztnevet elfelejtettem. Valahol falun laknak. Otthon okmányaim vannak róluk Bertoleza megszökött tőlük és azok az emberek elvesztették a nyomát. . — Akkor egyszerű az eset Küldje vissza az urának. — De ha nem aka­r menni? — Ha nem akar menni ! Csak még az kéne. Mit tehet, ha a rend­őrség eljön érte? — De ragaszkodni fog ahhoz, hogy megvásárolja a szabadságát. — Hát csak vásárolja meg nyu­godtan, ha az úr hozzájárul és ha pénze van hozzá. Ahhoz önnek semmi köze. Ha aztán vissza akar jönni, nem ereszti be és ha alkal­matlankodik, panaszt tesz a ható­ságnál. Hja, barátom, az ilyen dol­got alaposan kell elintézni, vagy sehogy. Ahogyan az előbb önnel beszélt, láthatja, hogy semmi értel­me a békés próbálkozásnak. Hiszen nyilvánvaló, mennyire nem érez semmi hálát azért, amit annyi éven át érte tett. Az ön házasságától el­tekintve is veszélyes és önnek min­denesetre igyekeznie kell, hogy szabaduljon tőle. — Akarja elintézni­ a dolgot? — kérdezte Joao Romao, aközben, hogy a városba menő villamosra vártak. Hajlandó vagyok meg­jutalmazni fáradságát. — Mennyi lenne? — kérdezte Bo­telko és vizenyős szeme felcsillo­gott. .— Száz millieisz. — Nem, a dupláját. — Jó, hát kétszáz. — Rendben. Majd elmegyek ön­höz azokért az okmányokért ame­lyek Bertoleza gazdájára vonatkoz­nak és meglátja, egy-ikettőre meg­szabadul tőle. — Jól van, holnapra­ mindent előkészítek. — Bízza csak rám a dolgot — ismételte a vén csirkefogó. — Ami Bertolezát illeti, már szabadnak tekintheti magát HUSZADIK FEJEZET Ettől az időtől kezdve Bertoleza még komorabb és mogorvább lett, mint amilyen eddig volt. Joao Romaóval csak akkor beszélt, ha ki nem kerülhette. Szakadék tá­madt köztük, úgyhogy feszült za­varban voltak valahányszor vélet­lenül találkoztak A szegény asz­szony állandóan attól­ félt hogy előbb-utóbb megölik. Csak azt ette, amit saját maga főzött és ha lépé­seket hallott maga mögött, össze­rezzent. Éjjel bezárta ajtaját, a kul­csot a csuklójához kötötte; a leg­csekélyebb külső neszre felébredt és olyan lázas izgalomba jött, hogy csaknem hangosan segítségért kiál­tott De testi állapota, lelki össze­roppanása ellenére, tovább is ki­tűnő volt Sosem fordult elő, hogy a gazdája és közte való feszült viszony szorgalmát csökkentette volna. Joao Romao most nagy­kereskedő volt, sereg alkalmazottal dolgozott,­­ bonyolult szervezettel, különböző írnokokkal és könyv­vezetőkkel, bevásárlóval, pénztáros­sal és levelezőkkel, akik naponta száz levelet küldtek el különböző nyelveken Joao Romao irodájából. A nagykeres­kedő jelentékeny üzle­teket bonyolított le. Mindenki hozzá jött: a nagy-­ és kiskapitalis­ták, emberek, akik pénzt akartak elhelyezni és akik kölcsönt akar­tak felvenni, tőzsdeügynökök, akik Joao Romaóval személyesen akartak beszélni, míg alkalmazottjai állami hivatalokkal tárgyaltak; színházi vállalkozóik és újságkiadók jöttek rövidlejáratú kölcsönökért, hogy gy-egy fenyegető válságon átevez­hessenek; özvegyek kölcsönt akar­nak nyugdíjukra, diákok, Joao Ro­mao üzletfeleinek gyermekei pénzt kértek kölcsön. Mindenféle embe­rek keresték fel és mindegyik más terv számára szerette volna a ka­pitalista, érdeklődését megnyerni, ez pedig rendesen cigarettával a szájában, aktatáskával a hóna alatt, járt-kelt birodalmában. Valóban, Joao Romaóból nagy üzletember lett, hatalom, egyike a pénzügyi oszlopoknak, amelyeken a város jóléte nyugodott. És épúgy, mint üzleti vállalko­zásai föllendültek, mindjobban fel­virágzott a bérháza is. Most már nem költözhetett be akárki hozzá. Megbízhatóságukat kellett igazol­niuk és biztosítékot követeltek a lakóktól. A bérek magasabbak let­tek, sok szegény család kiköltözött és sokkal kevesebb mosónő lakott a házban, Sao Romaóban immár túl­nyomóan kereskedők, diákok és iparosok laktak. A telep egyre elő­kelőbb, egyre úribb lett. Florinda, aki most egy vasúti hivatalnokkal állott össze, vissza­tért Sao Romaóba és híres volt a nagy tisztaságról, amely kis ház­tartásában uralkodott. Gyászruhát viselt, mert az öreg Marcianna meghalt az elmekórházban. (Folytatása következik) Az 1941. évi csapatbajnokság, mint az olasz-magyar ökölvívóm­érkőzés előversenye A most zajló ökölvívó csapatbajnokság alatt sem állt meg a munka az ökölvívó­szövetségben. Árgusszemek ügyelik a ver­senyzők formáját, hogy a legjobb formában lévő versenyzőkből álljon majd az olaszok elleni csapat. Mindenesetre az egyesületek nagyon komolyan készülnek a két utolsó döntőmérkőzésre. Az utolsóelőtti forduló január 5-én, szom­baton este 6 órakor lesz a Magyar Műve­lődés Házában (V­árosi Színház). Kedvezményes jegyek kaphatók a Komédia Orfeumba Kultúrpropaganda jegypénztáraink­­nál. Erzsébet körút 35. Tel.: 222-293 és Conti ucca 4. Tel.: 130-330. 31. 32 !Labd­aéhség ilyen is van. Hétfőn benéztünk a hernádutcai iskolába, ahol a Vasas­futballisták teremtréningje folyik. A tornaterembe már be se mertünk menni. Irtózatos­­dobbanások, puffanások vet­ték el a kedvünket. Egy labda neki­vágódott a nehéz tömör ajtónak, mint­ha a földrengés rázta volna meg az épületet. Az előszobában Endre bácsi és Mann elvtárs őrködtek a Bak ruhái fölött. Itt egy halom kopott kabát, amott egypár öreg pulóver, a cipők se kifogástalanok. Ne felejtsük el, munkássportolók öl­tözőjében vagyunk.­­• Mi újság­? — faggatom a kért em­bert. Egyszerre felelnek: — Vasárnap délelőtt már a békenccai pályán próbálkozunk. — Nem lesz nagyon havas a pálya? — Nem — feleli Endre bácsi, aki kint lakik —, mind lefújta .. szól. — Bezzeg tavaly ilyenkor! - sóhajt Mann, az ifjúsági intéző — testületileg lapátoltuk a havat a pályáról. De jó is, hogy már kimegyünk a szabadba, mert nem lehet a fiúkkal bírni. Olyan éhesek a labdára, hogy én még ilyet nem láttam. Ha az végig így lesz, ak­kor még az ördögtől sem­ kell félnünk. — És Szombathely! — vágok közbe. — Igen, az első mérkőzésünk Szom­bathelyen lesz. Nagy harc lesz, de re­méljük a legjobbakat. Ebben a pillanatban ismét hatalmas dördülés rázta meg az ajtót, amely már-már kihűléssel fenyeget. Nagyon erőt vett a Vasasokon a labdaéhség. Menekültem. Endre bácsi és Mann ne­vetve kiáltott utánam. — Viszontlátásra vasárnap délelőtt 10 órakor a békeutcai pályán! Sporthírek Olajkár-ügy. Mi is megírtuk, hogy a két Olajkár-testvér a Kispest futballcsapatá­tól átlép az Újpe­stbe. Elvileg az ügy mát­ól is intéződött, azonban­ mégis megakadt, mert a Kispest­­nein hajlandó megválni a két jó futballistától. Professzionistáikról­ van szó és így lehet, hogy m­inden attól függ, hogy az Újpest mennyit hajlandó áldozni. Minden el­adó, csak az árát kell eltalálni. — A trénerek felelőssége. Erről is a minap írtunk. Egyes trénereik az utóbbi időben túlsólkat szerepeltek a sajtó­ban, viszont csapataiik jóformán sehol sincsenek. Azon vannak, de jó hátul kul­lognak a tabe­llá... Most aztán hivatalos helyen is beszélnek a trénerekről, akik tanítottak, de maguik nem tanultak, holott sokat vártak tőlük. — Moregon, a Paxten tartózkodó kubai néger ökölvívó a hét ele­jén a csepeli Munkásotthonban van rég­­»/«Topért, ahol iskolamérkőzést vívott a csepeli bokszolóikkal. — Elmarad a svéd­országi úszótúra, amely márciusra volt ter­vezve, de amint a svédeik írják, még lehet róla szó, később. — Az UTE Január 16-áin, vasárnap délután 8 óraikor tartja a Köz­művelődési Kör (Újpest, Árpád út 66) külön­termében 50. rendes évi közgyűlését.­­ Kül­földi hírek szerint az 1941. évi ökölvívó Európa-bajnokságot Németország rendezi meg Berlinben. A hír folytatása am­nek az amerikai hírnek, amely szerint Berlinben»­ükölvívó világbajnokságot készülnek ren­dezni. De úgy is forgalomba kerülhetett, hogy Budapesttel kapcsolatban fölmerült annak a lehetősége is, hogy a Sportcsarnok nem készül el az Európa-bajnokságok ápri­lisi időpontjáig.­­ A Magyar Automobil Club ezúton hozza a gépjárművezetők tudo­mására, hogy az ország egész terület­én a hóakadályok legnagyobb része teljesen m­e­ff­szint. Kárpátalján és Eerdélyben még min­dig kizárólag csak hólánccal lehet menni.­­ A Magyar Ökölvívó Szövetség tisztújító közgyűlését vasárnap délelőtt 11 órakor tart­­jzik meg a szövetségi ház nagy tanácstermén­ben. TESTEDZÉS Ismét kisért a kerékpárosok biztosítása Ha a szegény kerékpárosok eddig azt hit­ték, hogy békességben kerekezhetnek, akkor nagyon tévedtek. Ugyanis, amint hírlik, egyesek, akiknek egyedüli hivatásuk a sport fejlesztése volna, ismét nagy horderejű il­lettervészeten dolgoznak. Nem kisebb do­logról van szó, mint a kerékpárosok bizto­sítása. A versenyzőgárda nevelése, a kerékpáros turisztika megk­ed­veltetése stb. esetleg háttérbe szorul a fenti terv miatt. Évekkel ezelőtt volt az embertotalizátőr­terv, amely, szeretettére, még embrionális korában kiszenvedett. Ezt követte a kerék­párok kötelező biztosítása. Ezzel is meg­buktak. Azonban pihenés nincs, minthogy a kerékpársport sem más, mint biciklis­futószalag, ahol nincs megállás, csak örö­kös hajsza és folytonos hajrá. Ezután következett a hírlapi úton tör­ténő felhívás a­ kerékpáros igazolványok kiváltására. Ez is két pengőbe került és addig tartott, amíg a kerékpáros ráj­ut arra, hogy ezt az igazolványt a kerületi kapitányságon díjtalanul is megkaphatja. Utoljára maradt a most ismét elővett bomba, amely évekkel ezelőtt nem explo­dált, de most meg akarják vele torpedózni a mit sem­ sejtő kerékpárostársadalmat és amelyet már állítólag a vasárnapi köz­gyűlés elé terjesztenek. A terv, hír szerint a következő: A Magyar Kerékpáros Szövetség az or­szág összes kerékpárosait ezer-ezer pengőre biztosítja baleset vagy halál ellen. Nem­csak versenyzőket, hanem korra és nemre való tekintet nélkül mind­en kerékprírtulaj­donost, akit kerékpárosbaleset ér. Egészen mindegy, hogy az iiletőt munkahelyér* is** net vagy olyan jövet éri baleset vagy pe­dsig akár szórakozásból kerékpározik, min­denképpen megkapja a biztosítási díjat, illetve haláleset alkalmával azt a hátra­maradottaknak adják ki. Egy biztosító­intézet aránylag csekély összegért elvállalta az ország összes kerékpárosainak biztosítá­sát. Mindenki, aki biztosítani akarja ma­gát, évi 2 pengő tagsági díj mellett pár­toló tagja lehet a Kerékpáros Szövetség­nek s ezzel egyidejűleg baleset vagy halál­eset alkalmával az ezer-ezer pengős bizto­sítási összeget is megkapja. Ugy­e, milyen egyszerű és hozzá milyen nagyszerű. Minden kerékpáros, korra és nemre való tekintet nélkül, remélhetőleg siet befizetni azt a két pengőt, amivel el is vetette minden gondját. Ha M0­ W- kerékpárost számolunk, akkor csekély egy milliócska jönne össze. Tegyük föl, hogy ennek az összegnek a fele valóban elmegy a biztosításra és adminisztrációra, még min­dig maradna félmillió pengő. Üzletnek egyáltalán nem rossz. Azonban, ha valóban a szövetség elé kerül az ügy, ismételjük, mi köze ehhez annak a kerékpárosszövetség­nek, amelynek egyedüli feladata lenne a sport fejlesztése. Hiszen lassan már humor­számba megy, hogy ahányszor kerékpáro­saink külföldön szerepelnek, mindig vere­ség a vége. Így megy ez immár majdnem húsz esztendeje. Utána jön a megszokott nyilatkozat, hogy versenyzőinket fatállá pech üldözte. Változás addig nem is vár­ható, amíg a szövetségből el nem távolít­­ják azokat, akiknek az üzlet fontosabb, mint a sport. ­­ ­ • A főváros idegenforgalmának múlt év november havi adatait a fő­városi Statisztikai Hivatal igazgatója, dr Illyefalvi L. Lajos most tette közzé. Ezek szerint novemberben a szállodák­ban és panzókban az október havi 25.573 idegennel szemben összesen 28.476 idegen szállott meg és 86.389 éjjelt töltött el. Az előző év novemberé­ben a Budapesten megszállott idegenek száma 21.905 volt, akik 73.149 éjjelt töl­töttek a fővárosban. Az idegenforga­lomnak az a 30%-os emelkedése a bel­földi idegenforgalom nagymérvű növe­kedésével (53,1%-os) magyarázható, amit elsősorban Kelet-Magyarország és Er­dély egy részének visszatérése idézett elő. A külországokból Budapestre ér­kezett személyek 65,7%-a Németország­ból jött. — Köszönetnyilvánítás. Ezúton mon­dunk köszönetet felejthetetlen férjem és fivérünk temetésén megnyilvánult rész­vétükért azoknak az elvtársaknak és ismerősöknek, akik a temetésen meg­jelentek. Lusteiner-család. ~ Kitiltott román lapok. A ..M. T. V jelenti: A kereskedelemügyi miniszter az Aradon megjelenő „Biserica Si Scoala" .» „Stirea" című rom­ánnyelvű lapoktól meg­vonta a postai szállítás jogát.

Next